-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 30 Talán a "hülye bulldog" is megfelelne a "bántalmazás, kegyetlenkedé...2024. 11. 08, 11:35 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Utána néztem! VAN rá szó! Sikanéria, sikán, sikanírozás. Igaz a szlovákiában élő magyarok ...2024. 11. 07, 23:54 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Nyilván nem úgy vannak bizonyítva a nyelvészeti összefüggések és törvé...2024. 11. 06, 19:49 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint az emberi nyelv nem is annyira emberi, mivel már az ember előtt megjelent. A kutatók szerint képesek voltak beszélni a neandervölgyiek, az ember legközelebbi rokonai is.
A nyelvészek között manapság szinte közmegegyezésszerű az az elképzelés, hogy az emberi nyelv valamikor 50-100 ezer évvel ezelőtt jelent meg. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azonban ezt kétségbe vonja. Dan Dediu és Stephen C. Levinson a nijmegeni Radboud Egyetem Agykutatási, Kognitív és Viselkedéstani Intézetében és a Max Planck Pszichioligvisztikai Intézetében dolgoznak. A két kutató érvelésének lényege, hogy a neandervölgyi ember biológiailag alkalmas lehetett a nyelvhasználatra, ennek alapján feltételezik, hogy használta is a nyelvet. Ennek alapján pedig úgy vélekednek, hogy a nyelv már az ember és a neandervölgyi közös ősénél megjelent. Emellett úgy vélik, hogy a Föld mai nyelvi sokszínűsége is arra utal, hogy a nyelv sokkal korábban megjelent, mint azt korábban gondoltuk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Azt, hogy a neandervölgyiek nem voltak képesek a nyelvhasználatra (beszédre), korábban az alábbiak alapján gondolták:
- A neandervölgyi és az ember anatómiai különbségei között a legszembetűnőbb, hogy a neandervölgyi jóval erősebb volt – ennek alapján úgy vélték, hogy a testi erő a gondolkodásbeli képességek hiányát pótolta.
- A korai genetikai kutatások csupán a mitokondriális DNS-t vizsgálták, és ennek alapján vélték úgy, hogy két külön fajról van szó.
- A leletek azt sugallták, hogy a neandervölgyi toldalékcsöve (a hangszalagok és az ajkak között elhelyezkedő hangképző szervei), illetve a hallószervei jelentősen eltértek az emberétől.
- A neandervölgyiek és a mai ember közötti kulturális termékei között tátongó szakadék okaként a neandervölgyiek nyelvtelenségét feltételezték.
Összességében tehát úgy vélték, hogy a neandervölgyiek anatómiailag alkalmatlanok voltak a beszédre, ennek következtében a kifinomult nyelvhasználatra, és ennek következtében a gondolkodási képeségeik általában véve is elmaradtak az emberé mögött. Ha volt is valami nyelvféléjük, az jóval primitívebb volt, mint az emberi nyelv.
Ezzel szemben Dediu és Levinson azt feltételezi, hogy a neandervölgyieknél is létezett valami, ami a mai emberi nyelvhez állt közel. Ez azt jelenti, hogy volt külön fonológiája (hangrendszere a hangok összekapcsolására vonatkozó szabályokkal) és lexikona (szókincse) – azaz nem egy bizonyos hang hordozott egy jelentést, hanem egy meghatározott hangkészletből épültek fel minták, melyeket a szavakkal azonosíthatunk; volt szintaxisa (mondattana) – azaz a szavak sorrendjének kombinációi is kifejezhetett jelentéseket; és volt pragmatikája (azaz képesek voltak a kifejezéseket nem „szó szerinti” értelemben is használni, azaz például kérdéssel felszólítani, udvariasnak lenni, ironizálni, szavakkal cselekedni stb.).
A neandervölgyi nem sokban különbözött az embertől
Egy 2010-ben publikált kutatás arra mutatott rá, hogy az Afrikán kívül élő emberek genetikailag közelebb állnak a neandervölgyiekbez, mint az afrikaiak. Az eredményeket úgy értelmezték, hogy ez az emberek és neandervölgyiek a Közel-Keleten kereszteződtek: tehát közös nemzőképes utódaik lehettek, tehát egy fajt alkottak. Ugyanakkor az újabb kutatások azt is kimutatták, hogy a neandervölgyi genetikaliag sokkal közelebb áll az emberhez, mint eddig gondolták, ráadásul megvan az a génmutációja is, amely a kutatások szerint az embert alkalmassá teszik a nyelvhasználatra.
A legújabb leletek alapján úgy ítélik meg, hogy a neandervölgyi koponyája ugyan sok apró részletben különbözött az emberétől, de például az agy mérete hasonló volt. A leletek azt sugallják, hogy a neandervölgyi nők is átlagosan háromévente szültek – hasonlóan a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberekhez. Ebből arra következtetnek, hogy az emberi gyerekekhez hasonlóan a neandervölgyiek is hosszú távú gondoskodást igényeltek. Ez pedig azt jelenti, hogy bonyolult kulturális és kommunikációs ismereteket adtak át az új generációnak.
Az ember hallástartománya 1000 és 6000 Hz, de különösen 2000 és 4000 Hz között sokkal érzékenyebb, mint általában más élőlényeké, akár a csimpánzoké. A legújabb kutatások szerint az erre a tartományra, különösen a 4000 Hz körüli frekvenciákra való érzékenység már a neandervölgyiek és az emberek közös ősénél megjelent. Ami a hangképzést illeti: hasonló a nyelvcsont pozíciója is – igaz, ezt sokan vitatják, és a kutatók azt is elismerik, hogy a nyelvcsont szerepe az artikulációban nem tisztázott – bár az biztosnak tűnik, hogy fontos szerepet tölt be. Ennél fontosabbnak tűnik, hogy a neandervölgyi is képes volt a légzésének tudatos kontrolljára (ennek nyoma a megnagyobbodott gerinccsatorna), ami a beszéd alapfeltétele: gyors belégzésre és lassú kilégzésre van szükség.
Neandervölgyi kultúra, neandervölgyi nyelv
A neandervölgyiek kultúrájában fontos szerepet játszottak a kőeszközök. Időnként akár két méteres mélységből bányászták a köveket, ráadásul a fennmaradt kőeszközökből arra következtetünk, hogy fából is kifinomult szerszámokat készítettek. A szerszámok elkészítésének folyamata igen összetett volt, ami ugyanúgy a Broca-terület aktivitását igényli, mint a nyelvhasználat. Mivel zord éghajlaton éltek, minden bizonnyal képesek voltak ruhát és lábbelit varrni, csoportos vadászattal hatalmas méretű állatokat ejtettek el, ételeiket pedig tűzön sütötték és főzték. Az ilyen tevékenységekhez szükséges finommotoros készség lényegében azonosnak tekinthető a beszéd során használt finommotoros készségekkel.
A nenadervölgyiek eltemették halottaikat, festékeket használtak, képesek voltak egyes sérülések gyógyítására, kunyhókat építettek stb. Kultúrájuk az emberi kultúrától annyiban tért el, hogy nem találni művészet és díszítés, nagy kereskedelmi hálózatok, hajítófegyverek, jelentősebb települések nyomait, kevés állatfajra vadásztak, és a jelek szerint egyáltalán nem halásztak. Ugyanakkor ugyanez elmondható a csiszoltkő-korszakot megelőző emberi kultúrákról is. Nincs nyoma a szimbolikus gondolkodásnak például az amerikai kontinens első őslakóinak körében sem – valószínűleg azért, mert az ilyeneket hordozó anyagok megsemmisültek. A legújabb kutatások azonban arra utalnak, hogy mégis lehet ilyen jeleket azonosítani: például így értékelhetjük a magzatpozícióban való eltemetést, illetve a holttesttel eltemetett tárgyakat – és ilyesmire utalnak a fent említett festékek is. Ugyanakkor a neandervölgyiekénél összetettebb kultúra az embernél is csak több mint 150 ezer évvel azután jelent meg, hogy meghódította Európát. A neandervölgyiek kultúrája belefér az emberi kultúra spektrumába.
Úgy tűnik, a kutatók itt kevernek két dolgot: a nyelvnek mint rendszernek a komplexitását, illetve a nyelvváltozatok sokféleségét. Az utóbbihoz valóban hozzájárulhat az alacsony népsűrűség, de az előbbihez aligha.
A kutatók szerint összefüggés van a kultúra komplexitása és a népsűrűség között: a neandervölgyiek kultúrája azért nem lépett tovább, mert sosem érték el az ehhez szükséges népsűrűséget. A nyelvvel viszont fordítva van: a nagy népsűrűség megszünteti a komplexitást, míg az alacsony népsűrűség segíti azt. Ebből arra következtetnek, hogy a nendervölgyiek nyelveiben „komplexebb kategóriák” fordultak elő, mint az emberében. Azt feltételezik, hogy a neandervölgyiek nyelveiben sok volt a fonéma (szavakat, szóalakokat megkülönböztetni képes hang), összetett alak- és mondattan, sok rendhagyó alak, tízezres szókincs. A csoportok elszigeteltségének köszönhetően sok különböző nyelvük is lehetett.
A kutatók megpróbálnak választ adni arra a kérdésre is, hogy miért tűntek el a neandervölgyiek. Szerintük nem azért, mert a fejlettebb kultúrájú emberek kiszorították őket: bár Nyugat-Európából vannak bizonyítékok az emberek és a neandervölgyiek együttélésre, sok területen már azelőtt kihaltak, mielőtt az emberek megjelentek volna. A jégkorszaki környezetben a populációik nagyon sérülékenyek voltak, az alacsony népsűrűség miatt könnyen kihaltak. A kutatók arra emlékeztetnek, hogy zord éghajlaton az újonnan betelepülő emberek csoportjai is gyakran felmorzsolódnak.
Végkövetkeztetések
A cikk szerzői hosszan érvelnek amellett, hogy az emberi nyelvek mai komplexitása a kognitív képességekkel szoros összefüggésben, fokozatosan alakult ki. Szerintük először a nyelvhasználat alapfeltételei, az együttműködési ösztönök alakultak ki, és ezeket tükrözi a nyelvi univerzálék is. Csak ezután kezdett fejlődni a beszédképesség – párhuzamosan a nyelvi rendszer komplexitásának növekedésével.
A kutatók szerint a nyelv tulajdonságainak megjelenései szorosan összefüggenek a genetikai változásokkal. Dediu és Ladd egy 2007-es tanulmányában rámutatott, hogy bizonyos gének, melyek az agy növekedéséhez és fejlődéséhez járulnak hozzá, illetve a tonális nyelvek (azaz ahol az azonosan, de különböző dallammal ejtett szavak jelentése különböző lehet) ugyanazokon a területeken fordulnak elő nagyobb eséllyel. (Ez nem azt jelenti, hogy akinek nincsenek ilyen génjei, ne lenne képes ilyen nyelvet megtanulni, csupán azt, hogy az ilyen génekkel rendelkezők könnyebben sajátítják el őket.)
A cikk szerzői amellett is érvelnek, hogy a nyelv struktúrája lassabban változik, mint a szókincse, éppen ezért a ma ismert nyelvcsaládoknál nagyobb egységek összetartozását is meg lehetne állapítani. Ugyanerre alapozva azt is állítják, hogy a nyelvek mai változatossága nem alakulhatott volna ki 100-50 ezer év alatt. Ezt az érvelést azért is nehéz elfogadni, mert nem határozzák meg, miféle szerkezeti vonásokra gondolnak. Ha az olyan tipikus nyelvtipológiai kategóriákra gondolunk, mint az izoláló – agglutináló – flektáló, vagy a szórendre, ezek bizony könnyen változnak: még közeli rokon nyelvekben is különbözőek lehetnek. A korábban említett tonalitás is kialakulhat: így például kialakult a svédben és a norvégban, vagy éppen a szerb-horvátban.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a szerzők felvetései ésszerűnek tűnnek: mint leszögezik, nincs komoly okunk, hogy kizárjuk azt, hogy a neandervölgyiek már a mai emberi nyelvekhez hasonló kommunikációs rendszereket használtak. Az azonban, hogy valami nem zárható ki, még nem jelenti, hogy bizonyított. Úgy tűnik, a szerzők következtetéseikkel túlságosan messzire mennek – különösen ami a a nenadervölgyiek nyelveinek tulajdonságait illeti. Jobb, ha az eredményeket némi óvatos kételkedéssel fogadjuk.