-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk azzal a problémával szembesült, hogy nem ugyanazt érezzük reggelnek vagy estének télen, illetve nyáron. Ez pedig problémákat okoz abban, hogy a megfelelő, napszakhoz illő köszönést válasszuk. Van-e rossz választás? És miről árulkodik, hogy hogyan köszönünk?
Kedves olvasónk, Marcell abba a problémába ütközött, hogy nincsenek pontos határok a napszakokhoz kötődő köszönések használatában. A következő kérdést kaptuk tőle:
Létezhet-e valós köszönési forma egyes napszakokban? A következőt értem a felvetés alatt: gyerekkorunkban szüleink megtanítanak minket jó reggelt-tel, jó napot-tal és jó estét-tel köszönni. Ezt mi automatikusan meg is tesszük az adott napszaknak megfelelve.
Csakhogy mi van akkor, ha mondjuk nyári időszakban este 8 órakor még verőfényes napsütés, és nekem mégis jó estét kívánnak, miközben én jó napot köszönök? Vagy fordított esetben, mikor télen délután 5 órakor már sötétedik, és jó estét-tel kell köszönni, holott akkor még bőven elmenne a jó napot is.
Van-e valamilyen kapcsolat a kialakult köszönési forma és a változó napszaki/időjárási viszonyok között? Vagy függetlenül attól, hogy este még süt a nap és világos van, maradjunk a konzekvens formáknál?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A probléma valós, biztos mindenki belefutott már hasonlóba: beszaladunk reggeliért a pékségbe délelőtt 9 órakor, és az álmos Jó reggelt!-ünkre egy kissé megfáradt vagy épp harcias Jó napot!-ot kapunk. Ilyenkor gondolkodhatunk azon, hogy kijavított-e minket a pék vagy sem. Rosszul, udvariatlanul köszöntünk volna? Egy biztos: nekünk még reggel volt, hiszen még csak nem is reggeliztünk, de a péknek már jócskán elkezdődött a nap, hiszen ő még meg is gyúrta és sütötte a mi reggelinket...
A napszakhoz illő köszönések kiválasztásában tehát nem ragaszkodunk szigorú szabályokhoz. Egyrészt azért, amit olvasónk ír: a napszakok nem különíthetők el egymástól teljes pontossággal. Nem mondhatjuk azt, hogy a reggel hajnali 4:11-től délelőtt 9:33-ig tart, és az estéből 23 óra 30-kor lesz éjszaka. A napszakok között folyamatos az átmenet.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a különböző évszakokban a napszakokról alkotott intuícióink – a nappali világosság ideje szerint – változnak. Télen hamarabb van este, mint nyáron. De nem csak a Nap felkeltének és lenyugvásának az ideje számít!
Döntő jelentősége van a napszakok érzékelésében a saját napirendünknek: mikor kelünk fel, mikor fekszünk le. Aki rendszeresen délelőtt 9 körül kel, annak a 11 óra még simán belefér a reggelbe, aki viszont hajnali 5 órakor kel, az 9-kor már könnyen úgy érezheti, hogy jócskán benne van a napban. És ezeknek a tényezőknek megfelelően választunk köszönést is.
A választás azonban nem lehet egyértelmű, és senki nem is várhatja el, hogy az legyen. A köszönésnek, mivel nem a világ leírására való, nem feltétlenül kell pontosan tükröznie a napszakot.
J. L. Austin – akit a pragmatika (a nyelv használatával foglalkozó nyelvészeti ág) egyik atyjának szoktak tekinteni – két, alapvetően más funkcióját különbözteti meg a megnyilatkozásoknak. Egyfelől a megnyilatkozásokat használjuk a valóság leírására, ezeket nevezi Austin konstatívumoknak; másrészt cselekedni is tudunk a szavakkal, ezeket Austin performatívumoknak hívja. A konstatívumok egyik tulajdonsága, hogy jelentésük megadható aszerint, hogy igaz vagy hamis módon írják-e le a világot.
Anna haja barna.
Ez a kijelentés igaz abban esetben, ha a benne szereplő Anna nevű lánynak valóban barna a haja, ha azonban Anna szőke, akkor ez a mondat hamis. (A logikára alapozó jelentéselméletek pont így közelítik meg az ilyen kijelentések jelentését.) A performatívumokkal azonban ezzel a megközelítéssel bajba kerülünk! Ezek ugyanis nem így írják le a világot.
[Valaki tüsszent.]
– Egészségedre!
Világos, hogy a fenti példában szereplő megnyilatkozásról se azt nem mondhatjuk, hogy igaz, se azt nem mondhatjuk, hogy hamis. Ez a megszólalás kizárólag arra szolgál, hogy teljesítsünk vele egy udvariassági szokást, nevezetesen azt, hogy ha valaki tüsszent, arra ezzel a szóval reagálunk. Azaz – Austin elmélete szerint – beszédaktust hajtunk végre.
A fentiekből teljesen világos, hogy a köszönések szintén a performatívumok közé tartoznak: nem leírjuk velük a világot, hanem cselekszünk általuk: bizonyos udvariassági szokásokat elégítünk ki velük. Ebből következően egyáltalán nem lesz félrevezető, ha Jó reggelt kívánok! helyett Jó napot kívánok!-kal köszönünk délelőtt 9:24-kor. A köszönésekkel tehát – szerencsére! – a dolog természetéből adódóan hazudni nem tudunk.
Ettől függetlenül udvariatlanok még lehetünk! Egyértelműen udvariatlan például, ha nem köszönünk. Ha köszönünk, akkor is követhetünk el udvariatlanságot. Például formális helyzetben jobb, ha a teljes köszönési formákat választjuk és nem a rövidített változatot: Jó estét kívánok! és nem Jó estét! vagy Jóstét!; Jó napot kívánok! és nem Pot! Udvariatlannak hathat, ha csak elharapjuk a köszönést, vagy nem nézünk rá arra, akit köszöntünk. Ilyenkor könnyen levonhatják a beszélgetőpartnerek azt a következtetést, hogy nem adjuk meg számukra a kellő tiszteletet.
Azzal azonban, hogy egy délelőtti időpontban a Jó reggelt kívánok! vagy a Jó napot kívánok! formával lépünk-e be a pékségbe, valószínűleg udvariatlanságot nem tudunk elkövetni. De akkor mi szerint válasszunk?
Azok szerint a szempontok szerint, amelyeket olvasónk is említ: hétvége vagy hétköznap, évszak, időjárás. Azonban legyünk annak tudatában, hogy köszönésünk árulkodó is lehet: aki hétköznap délelőtt 10-kor Jó reggelt!-tel köszön, nem kelhetett hajnalok hajnalán, és ezt a köszönésével el is árulja. A köszönésnek ezt az információhordozó tulajdonságát azonban ki is tudjuk használni. Ha szombat reggel 9-kor csörög a telefon, és valaki úgy szól bele, hogy „Halló, jó napot kívánok!”, felelhetjük azt, hogy „Jó reggelt!”, ezzel jelezve azt, hogy az illető a mi ízlésünkhöz képest kissé korán hívott.
Kijavítása ez a beszélgetőpartnernek? – Egyértelműen nem. Nem az az üzenete a másképp köszönésnek, hogy a másik udvariatlan volt, vagy hogy tévedett volna. Sokkal inkább arról informálja a partnert, hogy a beszélő milyen állapotban van: hánykor kelt, mennyi van neki még a lefekvésig stb.
Ha valaki például éjjeliőrként dolgozik, előfordulhat, hogy reggel köszön jó éjszakát, amikor vége van a műszaknak. De ezt az esetet semmiképp sem mondhatjuk általánosnak, még akkor sem, ha François Villon egyik leghíresebb balladája megörökítette a helyzetet:
Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körűl sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitõl örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.(François Villon: Ellentétek)