A honfoglaló magyarok egyik genetikai vonala Belső-Ázsiába vezet. Elindultunk Burjátiába, az ázsiai hunok földjére, hátha találnánk még ott rokonokat.

Genetika és őstörténet ‒ megunhatatlan téma. Néha azonban már unjuk. „S itt valahol, ott valahol,/Esett, szép, szomorú fejekkel/Négy-öt magyar összehajol./Miért is, miért is, miért is?”

Még 2014-ben kezdődött: Fehér Tibor et al. megállapították, hogy a N3a4-Z1936 haplocsoport lehet az összekötő kapocs a magyar és a manysi gének között. A kutatók most még jobban belecsavarodtak a DNS-spirálba.

Korábban már beszámoltunk Magna Hungariában tett látogatásunkról. Persze, semmit sem adnak ingyen: a kirándulások, városnézések közben részt kellett vennünk egy konferencián is.

Tavaly megjelent Szendrei László könyve, a Baráti tanácsok amatőr őstörténészeknek. Végre nem vagyunk tanácstalanok. És így már amatőrök sem.

„Előremutató lenne, ha [...] tartózkodnának a szakterületükhöz nem tartozó (és néha nagyon sommás) állítások megfogalmazásától.”

Azt gondolná az ember, hogy bizonyos dolgok okvetlenül megtalálhatóak a neten. Aztán kiderül, hogy mégsem. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy gondolná.

Tengernyi szakirodalma van a buddhizmus szétáradásának az eurázsiai pusztába. És a korai magyarok? Vajon voltak köztük buddhisták is?

Neparáczki Endre szerint sem vagyunk finnugorok. Ezt korábban Vona Gábor is mondta magáról, s láss csodát, szavait most megerősítette a tudomány.

Július közepén Vlagyimir Putyin a mari fővárosba, Joskar-Olába utazott, hogy ott határozza meg az Oroszországi Föderáció nemzetiségi politikájának alapelveit.

Tóth Sándor László megírta a magyar törzsszövetség politikai életrajzát. Itt-ott megvéleményeztük, hogy aztán a kazár–magyar viszonyról tébláboljunk egy sort. Melyről nem sokat tudunk, de azt is sokféleképpen magyarázzuk.

Nem mindig könnyű eldönteni, mi ősi vonás egy nyelvben, és mi írható idegen hatás számlájára. Némi módszerességgel azonban sok kérdés tisztázható.

A terminológiai pontosításra való igényünket semmiképpen se áltudományos nézetekből merítsük: érdemes érteni, miként születnek a szakkifejezések, és hogyan használjuk őket.

Hiába hatott a Kalevala József Attilára, hiába énekeljük általánosban, hogy „erdő mélyén piros a szamóca”, hiába számít alapfelszerelésnek a szauna már a törököktől örökölt gőzfürdőinkben is...