-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Újabb kérdések a „helyességről”! Ha nem szabad a nyelvtanilag helytelennek érzett szavakat helytelennek bélyegezni, akkor miért tanulunk egyáltalán helyesírást?
Siegelinde nevű olvasónk olyan kérdéseket tesz fel, amikre én is, más is már százszor válaszolt, de persze mindig vannak, akik még nem hallották a magyarázatokat. De az is lehet, hogy mivel mindig más és más formában magyarázzuk meg a nyelvművelés fogalmát és problémáit, olvasóink sosem unják meg, hogy újabb és újabb megfogalmazásainkat élvezzék.
(Forrás: Wikihow.com - https://www.wikihow.com/Clean-Your-Tongue-Properly)
Siegelinde először a kérdéseinek a háttereként, előzményeként felidézi azt, ahogy emlékei szerint a Klubrádió Szószátyár c. műsorában egy ízben a nyelvművelés fogalmáról beszéltünk:
Múltkor a Klubrádióban Kálmán László és Nádasdy Ádám nyelvészek azt mondták, hogy kétféle nyelvművelés van, a bővítő és a szűkítő. (Vagy ehhez hasonló értelmű szavakat használtak.) A bővítő nyelvművelést, ami arra törekszik, hogy egy dologra minél többféle szót használhassunk, ők támogatják, viszont a szűkítőt, ami be akar tiltani egyes, általa helytelennek tartott kifejezéseket, nem támogatják.
Ez a szembeállítás közelebbről Nádasdy Ádámtól származik, aki – nyilván tanáros habitusából kifolyólag – erősen vonzódik a könnyen megjegyezhető, frappáns szembeállításokhoz. Én magam nem vagyok meggyőződve arról, hogy éppen a bővítés és a szűkítés ellentétével érdemes megragadni a „nyelvművelésnek” nevezett tevékenységkör pozitív és negatív oldalainak különbségét. Én magam ott szoktam meghúzni a határt, azt a területet szeretném egyfajta cordon sanitaire-rel körbevenni, ahol a „nyelvművelők” káros irányú változásokról beszélnek. Ez ugyanis tudományosnak álcázott minősítése egyes folyamatban levő nyelvi változásoknak, ami azonban mindennemű tudományos alapot nélkülöz, magyarul tudománytalan. A „nyelvművelők” többi tevékenységével – például a különböző nyelvi normák jellemzésével, gyakorlati fogalmazási tanácsadással stb. – nekem semmi bajom sincs (a gyakran nagyon alacsony színvonalukon kívül).
Folytatom azt, amivel Siegelinde bevezeti a kérdéseit:
Majd Kálmán László azt mondta, hogy a magyar tudományos nyelvet a XIX. században magyarosították, majdnem minden nemzetközi szót magyarral helyettesítettek (pl. geográfia helyett földrajz), ami szerinte nem biztos, hogy szerencsés dolog volt, nem volt szükséges.
Sietek leszögezni, hogy én egy szóval sem mondtam, hogy a magyarítás ne lett volna „szerencsés”, én csak azt mondtam, hogy felesleges volt, hiszen az idegen eredetű szavak legtöbbször ugyanúgy beépülhetnek a nyelvbe, mint az öröklött szókincsen alapulók. Ha nem alkották volna meg a földrajz szót, akkor a geográfia szóval is jól ellettünk volna, ettől még lehetett volna magyarul földrajztudományt művelni. Ahogy a németek is elvannak a Geographie szóval (ott van nekik is az ő nyelvújítási Erdkunde szavuk, de anélkül is elboldogulnának).
És akkor következzenek Siegelinde kérdései:
1. Ha a "bővítő" nyelvművelés támogatandó, akkor miért nem jó az, ha a geográfiát földrajznak is lehet hívni, vagyis miért nem volt jó a magyar kifejezések kitalálása a XIX. században? Nekem nagyon tetszik, hogy nálunk a rendfenntartó erő nem policia, vagy milicia, hanem rendőrség, amit az égvilágon senki nem ért (pl. külföldi, aki Mo-ra jön), csak mi.:)
Azt hiszem, ezt a kérdést az előző bekezdésben már tisztáztam. Semmi baj sincs azzal, hogy van földrajz szavunk, hiszen meghonosodott, és használjuk (sőt, csak azt használjuk, a geográfiát nem). Aztán hogy mi „tetszik”, és mi nem, az nem nyelvészeti, és egyáltalán, nem is tudományos kérdés, az teljesen szubjektív. Ha ma valami idegen szó jelölné a rendőrséget, akkor azt vennénk teljesen természetesnek, ahogy a posta vagy a rádió stb. szavakat is teljesen természetesnek vesszük.
2. Ha nem szabad a nyelvtanilag helytelennek érzett szavakat helytelennek bélyegezni, akkor miért tanulunk egyáltalán helyesírást?
Gyorsan tisztázzunk két dolgot. Az első az, hogy mit értünk azon, hogy „nem szabad a nyelvtanilag helytelennek érzett szavakat helytelennek bélyegezni”. Ha én ilyesmit mondanék, akkor legfeljebb úgy, hogy az érzett szóra tennék egy nagyon nagy hangsúlyt, mert a nyelvtani helyesség nem érzés kérdése. Ha valaki helytelennek érzi a rája szót ('rá' értelemben), azt én legfeljebb sajnálni tudom, mert objektíve ez a szó nem helytelen, legfeljebb régies vagy tájnyelvi (én nem vizsgáltam, hogy pontosan milyen nyelvi réteghez tartozik). Vö.: „Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” Tehát az, hogy rájalépett a lábára, valószínűleg teljesen helyes, csak éppen nem része a standard normának, mert mifelénk úgy mondják, hogy rálépett. Arról viszont, hogy *rólalépett a lábáról, tudtommal objektíve bizonyítható, hogy nincs magyarul, mert ilyet magyar anyanyelvű beszélő nem mond. Valamiért (hogy miért, abba most nem megyek bele) a róla szót a magyar ember nem használja igekötőszerű funkcióban, és kész.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A második tisztázandó dolog az, hogy mindennek a helyesíráshoz semmi köze nincs. A helyesírás egy mesterségesen kialakított szabályrendszer-féleség, ami nem arról szól, hogy mi helyes, hanem hogy mik a beszélt nyelv írásos kódolásának a szokásai a magyarban. Annak, hogy (például a szerbhorvát helyesírással szemben) sosem jelöljük írásban a zöngésségi hasonulást (és ezért úgy írjuk, hogy adsz, nem pedig úgy, hogy atsz vagy acc), semmi köze ahhoz, hogy mi helyes, és mi nem. A magyar helyesírás például azt tanácsolja, hogy a rászól kifejezést egybeírjuk, míg a rám szól kifejezést két szóba. Ennek semmi nyelvi dologhoz semmi köze nincs: a két kifejezés ugyanolyan szerkezetű, ugyanolyan hangsúlyozású, bennük a rá és a rám funkciója azonos. Ez egyszerű konvenció, semmi több. Sőt, még a nemlétező *rólalépett igéről is tudni lehet, hogy ha létezne, két szóba írnák azok, akik az akadémiai helyesírás tanácsait akarják követni.
3. Ha bármilyen, pl. általam pongyolának érzett nyelvhasználat (pl. máma, rizsa, motrot, stb.) helyes, akkor miért van az, hogy a nyelvész urak nyelvhasználatát maradéktalanul helyesnek érzem, ellentétben például újságcikkek nyelvhasználatával? Miért van az, hogy ők úgy beszélnek, ahogy szerintem helyes? És nem mondják "motort" helyett soha azt, hogy "motrot", pedig szerintük az is helyes? :)
Nem Siegelinde az első, aki ezzel a fajta kérdéssel zavarba próbált hozni. Miért nem „nákol” Kálmán vagy Nádasdy, ha szerintük a nákolással nincs semmi baj (sőt, Nádasdy szerint a magyarok többsége nákol)? A magyarázat szerintem kézenfekvő.
Hogy ki mit érez „pongyolának” (mondjuk inkább úgy, hogy a saját nyelvhasználatától idegennek), az attól függ, hogy mihez szokott hozzá, hogy milyen volt a neveltetése (a szó legszélesebb értelmében). Kicsit szakszerűbben azt mondhatjuk, hogy mindannyiunknak van egy bizonyos elképzelése többféle nyelvi normáról is, és ez az elképzelés attól függ, hogy egész életünk során milyen képet alakítottunk ki magunkban ezekről a normákról. Ha már Siegelinde az újságcikkek nyelvhasználatát hozza fel, én például az 1970-es évek óta rendszeresen tapasztaltam, hogy hogyan alakult a sajtó normája (sokat változott, mondhatom), és van róla képem, hogy nagyjából most hogy fest. Tudom, hogy a máma szót nem szokták újságcikkekben használni, és ha cikket írok, alkalmazkodom is ehhez a normához. A mindennapokban pedig vígan használom a máma szót, mert az élőbeszéd normája egészen más, és arról is van képem. Az én anyanyelvemnek a máma szó ugyanúgy integráns része, mint a ma. Tőlem az, hogy „Kicsit szomorkás a hangulatom máma”, nem idegen. (Semmilyen értelemben.)
A nákolás vagy a motrot alak az általam használt normákhoz sosem tartozott hozzá. A hétköznapi beszédben azért nem használom ezeket, mert abban (azokban) a környezetben (környezetekben), ahol felnőttem, nem használták. Találkoztam már velük, jó sokszor, de valahogy sosem a saját köreimhez tartozóknál (és pláne csak nagyon ritkán a „magasabb” regiszterekben, például a sajtóban). A nyakkendővel sincs semmi bajom, de attól még nem kell nyakkendőt kötnöm, nem is kötök, szinte soha.