nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Dubrovnyik? Felejtse el!
Horvát-(szerb-)szlovén kiejtési útmutató

Útnak indulna az Adria felé? Nem árt, ha bedob a bőröndbe egy zsebszótárat vagy társalgási zsebkönyvet, és a GPS mellett is jól jöhet egy térkép. De a leírt szavakat, kifejezéseket, városneveket ki is kell ám ejtenünk, ha érdeklődni próbálunk...

Fejes László | 2013. június 28.
|  

Benne vagyunk már a nyárban, lassan indulhatunk nyaralni. Honfitársaink jelentős része a horvát tengerpartot célozza meg, és sokan ejtik útba Szlovéniát is. Déli szomszédainknál sokan beszélnek angolul, németül vagy olaszul, így a kommunikáció nem okozhat gondot, ha ismerjük e nyelvek valamelyikét. Kivéve persze, ha úgy kérünk útbaigazítást, hogy nem tudjuk kiejteni a keresett település nevét sem. Szerencsére a legfontosabb kiejtési szabályokat könnyen megtanulhatjuk – ebben kívánunk most segíteni.

A horvát és a szlovén helyesírás hangjelölése igencsak hasonló, ezért együtt fogjuk tárgyalni őket. A horváttal gyakorlatilag azonos a bosnyák és a montenegrói írás is, és (a cirill betűs szerb helyesírás mellett) használják ezt az írást Szerbiában is. (A szövegben az egyszerűség kedvéért ezt az írást csak horvátként fogjuk emlegetni.)

Ugorjunk neki!
Ugorjunk neki!
(Forrás: Wikimedia Commons / Adam Jones (Adam63) / CC BY-SA 3.0)

A magánhangzók

A horvát és szlovén magánhangzókkal egyszerre van pechje és szerencséje a magyar turistának. A két nyelvben csak öt magánhangzót jelölő betűt használnak, és ezek kiejtése nagyjából megegyezik a magyaréval: a, e, i, o, u. Ezek ejtése ráadásul nagyjából meg is egyezik a magyaréval. A különbség mindössze annyi, hogy az a ejtése inkább a magyar á-éhoz áll közel; az e a horvátban valahol a magyar e és é ejtése között áll (a magyar nyelvjárási [ë]-nek felel meg), a szlovénban lehet az e-éhez, az é-éhez hasonló, sőt, gyakran svát jelöl, azaz egyfajta, a magyar fül számára az [ö]-höz közel álló rövid, elharapott hang; a szlovénban az o is kétféle hangot jelölhet, egy olyat, amelyik inkább az [u], és egy olyat, mely inkább az [a] felé hajlik. Mi több, ezek mindegyike (a svá kivételével) lehet rövid és hosszú is. (A szlovénban hosszú csak a hangsúlyos szótagban.) Sőt, a horvátban a hangsúlyos szótag kétféle dallammal is ejthető, és ugyan rendkívül ritkán, de előfordul, hogy két szó jelentését csak a dallam különbözteti meg.

De honnan tudjuk, hogy mikor hogyan kell kiolvasni őket, illetve hogy melyik a hangsúlyos szótag? Nos, a jó és a rossz hír az, hogy ha nem tudunk horvátul, illetve szlovénül, akkor nem tudjuk – sőt, ha elég jól beszéljük ezeket a nyelveket, és egy ismeretlen szót látunk leírva, akkor is csak tippelhetünk. Olyan ez, mintha a magyart ékezetek nélkül írnánk: a szövegkörnyezet híján nem tudnánk eldönteni, hogy pillanatnyi olvasata [torok], [török], [tőrök] vagy [törők], ha pedig egyáltalán nem tudnénk magyarul, elképzelhetőnek tartanánk a [tórok], [torók], [tőrők] stb. ejtésmódot is. Így aztán nyaralás előtt nem kell magunkat a pontos kiejtésre trenírozni – teljesen felesleges, hiszen a leírt szóalak ejtése nem dönthető el. Persze ebből az is következik, hogy kiejtésünk eleve tökéletlen lesz – ha azonban a magánhangzókat úgy ejtjük, mint a magyarban (ügyelve az a [á] ejtésére), és a mássalhangzókat is pontosan olvassuk ki, jó esélyeink vannak arra, hogy megértenek minket.

A mássalhangzók

A mássalhangzókkal már nincs ürügyünk a lazsálásra, ezeket elég pontosan jelöli a két helyesírás. Nem kell azonban aggódnunk, viszonylag könnyű dolgunk lesz. A következő betűket pont úgy kell kiolvasni horvát és szlovén szavakban, mint a magyarban: b, c, d, f, g, h, k, l, m, n, p, r, t, z. Figyelem! Arra is oda kell figyelni, hogy a c mindig [c] – Križevci (Kőrös) tehát [krizsevci], nem pedig [krizsevcsi], mint ahogy magyarok időnként – talán olasz hatásra – mondják. A d, n és t olvasata sosem – tehát e és i előtt sem! – [gy], [ny], [ty], tehát Dubrovnik nem *[dubrovnyik], hanem pontosan úgy olvasandó, ahogy a magyar hangjelölési szabályok alapján gondolnánk (eltekintve attól, hogy az o hosszú: [dubróvnik]). A szlovénban egyáltalán nincsenek ilyen „lágy” mássalhangzók, a horvát pedig többféleképpen jelöli őket: a nj az [ny] jele, a lj pedig a régi-nyelvjárási magyar [ly]-é. (Más esetekben a j úgy olvasandó, mint a magyarban.)

Dubrovnik
Dubrovnik
(Forrás: Wikimedia Commons / Samum / GNU-FDL 1.2)

Ha tavasszal már szorgalmasan megtanultuk a cseh és szlovák hangjelölési szabályokat, akkor most könnyebb dolgunk van. A č ugyanúgy a [cs], a ž a [zs], a š pedig a [s] jele – azon aligha lepődünk meg, hogy a s [sz] jele (Cres tehát [cresz], és nem [cres]; Lošinj pedig [losiny], és nem [losziny]). A horvátban ezen kívül a betűkapcsolat is használatos a [dzs] jelölésére – de ez aligha jelent további nehézséget. Szintén a horvátban van még két betű, melyre fel kell hívnunk a figyelmet: a ć és a đ. A ć a magyar fül számára valahol a [cs] és a [ty] között van: a č-től való megkülönböztetés érdekében a [ty] ejtést ajánlanánk, de bizonyos horvát területeken egybeesett a č által jelölt hanggal, így valószínűleg akkor is érteni fogják, ha [cs]-nek ejtjük. A đ ennek zöngés párját jelöli, ezt hasonló megfontolások alapján inkább [gy]-nek javasoljuk ejteni.

Míg láthatóan az esetek többségében a szlovénnal kevesebb gondunk van, mint a horváttal, egy szempontból mégis a szlovén bonyolultabb. Míg a horvátban a v ejtése nagyjából olyan, ahogyan a magyar alapján várnánk, addig a szlovénra ez csak akkor igaz, ha magánhangzó előtt áll. Szó végén vagy mássalhangzó előtt az ejtése [u], ha azonban a szó elején áll, lehet olyan is, mint az angol w-é: ilyenkor a magánhangzó és a v kettőshangzót (diftongust) jelöl: az avto ejtése kb. olyan, mint a magyarban: [auto]. Ha a v szó elején vagy mássalhangzó után áll, és zöngétlen mássalhangzó követi, akkor zöngétlenedhet is, ilyenkor [f]-szerűen is hangozhat. Legegyszerűbben akkor járunk el, ha magánhangzó előtt [v]-nek, egyébként [u]-nak ejtjük.

Jó utat!
Jó utat!
(Forrás: Wikipedia Commons)

Ugye nem is olyan bonyolult? Nehezebb lesz úgy becsomagolni, hogy elférjünk az autóban. Mindenkinek kellemes nyaralást kívánunk!

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 Törzsmókus 2013. augusztus 22. 16:45

@El Vaquero: „Apropó [x], aki nemt tudná, hogy micsoda: ez kemény-h, mint az oroszban. Ilyen van a magyar technika, pech szavakban.”

én speciel mindkettőt [ç]-vel ejtem (és még sokan mások, pl a németek, akiktől átvettük – forrás: de.wiktionary.org/ ). szerintem hamár példa, akkor a magyar _doh_ szót javasolnám. vagy Bachot.

6 LvT 2013. augusztus 19. 19:07

@El Vaquero: >> a szerb magánhangzó-diagrammokon annyi allofón van feltüntetve, hogy karácsonyfa lesz belőle, a horvát nyelv leírása kapcsán sokkal kevesebb magánhangzót jelölnek <<

Szerintem ez a fonetikusok eltérő kultúráját minősíti, nem a nyelvek eltérő fonémakészletét. Amiből, ha az irodalmi nyelveket nézzük, akkor a horvátban még több is van, mert az megtartotta a Karadžić-féle ije-zést, míg a szerb változat áttért az e-zésre: ez – a rövid-hosszú ellentétet figyelembe véve – kettővel több mgh.-fonéma a horvátban (mert a sztenderd leírások diftongusnak tartják).

Ami a normát illeti, „amelynek hallatán a horvátok nem/nem nagyon tudják területileg leszűkíteni a beszélő származását”, az sem igaz, hogy a „horvát ć és a đ […] a horvátban a cs, dzs-vel egyezik meg”. Az egybeesés (egy köztes hangban) előfordul, de akkor már az illető származását be tudják lőni: ez ugyanis kaj-horvát jellegzetesség.

Ami a dolog hátterében lehet az az, hogy a magukat horvátnak azonosító délszlávok nyelvjárásilag sokkal tagoltabbak, mint a magukat szerbnek azonosítók. A közös irodalmi nyelv eredetileg a szerb Vuk Karadžić hercegovinai ije-ző új-što-dialektusa volt. Ez viszonylag csekély mértékben tér el a Belgrád környéki e-ző új-što-dialektustól, és a szerbek idővel ezt még tovább közelítették. A helyzet így nem feszítőbb Belgrádban, mint a magyar irodalmi nyelv és a budapesti beszélt nyelv esetén.

Zágráb környékén azonban e-ző kaj-nyelvjárást beszélnek (beszéltek), amely szinte egy másik nyelv az irodalmi ije-ző új-što-dialektushoz képest. Így a művelt horvátnak mintegy „tanult” nyelven kell beszélnie, emiatt a normatív nyelvállapotot nem tudta átszínezni a helyi dialektus, a helyi változatosság.

Ez lehet talán annak a hátterében, hogy „a horvát nyelv leírása kapcsán sokkal kevesebb magánhangzót jelölnek”, mint a szerb esetén. De úgy vélem, hogy ha a szerbet is úgy definiáljuk, hogy „amelynek hallatán a [szerbek] nem/nem nagyon tudják területileg leszűkíteni a beszélő származását”, akkor ennek a nyelvállapotnak a leírása is egyszerűbb lenne.

Amúgy, ha nyelvészetileg nézzük a horvátot, tehát az érintett dialektusokat is beszámítjuk, akkor itt szvsz nemcsak azért lehet több mgh.-t leírni, mint a szerbben, mert a horvát „három az egyben” nyelv, hanem azért is, mert vannak olyan dialektusai, amelyek feladták a mgh.-kvantitást és a zenei hangsúlyt: ezek mgh.-kvalitássá konvertálódtak. A Mura menti horvát tájszótár pl. négy különböző <e>-t ad vissza az igen zárttól a nyíltig.

srbija.blog.hu/2011/04/22/szvasztikatol_a_szlavisztikaig_szajbarago_

.

>> vannak ismerőseim, akik mindkettőt beszélik és a szerbet mondják bonyolultabbnak <<

Ez mindaddig szubjektív vélemény, amíg konkrét miértek fel nem merülnek. Én is bízvást tudnék találni olyan ismerősöket, akik pedig fordítva vannak ezzel.

5 El Vaquero 2013. augusztus 11. 12:18

@LvT: arra a "horvát"-ra gondoltam, amit horvát tévében, rádióban hallhatsz bemondóktól, és amelynek hallatán a horvátok nem/nem nagyon tudják területileg leszűkíteni a beszélő származását, nem tudnak a kiejtésbe belekötni. Amúgy kösz a Dubrovnik kiejtésének megerősítését.

A szerb kiejtését azért gondolom nehéznek, meg a szerb magánhangzó-diagrammokon annyi allofón van feltüntetve, hogy karácsonyfa lesz belőle, a horvát nyelv leírása kapcsán sokkal kevesebb magánhangzót jelölnek Ugyanez a mássalhangzókkal. Nekem sokkal bonyásabbnak tűnik, és vannak ismerőseim, akik mindkettőt beszélik és a szerbet mondják bonyolultabbnak.

4 LvT 2013. augusztus 10. 23:26

@El Vaquero: >> amiben nem vagyok teljesen biztos, mivel nem tudok horvátul, az a Dubrovnik kiejtése <<

Az irodalmi nyelvben szerb-horvát hangsúlyjelöléssel: <Dùbrōvnīk> (Szerbhorvát-magyar szótár, Újvidék, 1968), APhI-val: [dǔbro̞:vni:k]. Azaz az első szótagi magánhangzó rövid emelkedő hangsúlyú, a maradék kettő pedig hosszú hangsúlytalan.. A közép-délszláv diarendszer azon nyelvjárásaiban, amelyek megőrizték a hangsúlytalan szótagokban a magánhangzó-kvantitást, a <-nik> képző hosszú.

.

>> a szerb kiejtése már nagyon nehéz, nincsenek egy súlycsoportban <<

Nem értek egyet a szerb és a horvát ilyen kiélezett szembeállításában, főleg, hogy írod, nem tudsz horvátul. Egyébként is, egy fonetikusnak mi az a „horvát”, amelyről ilyen kategorikusan nyilatkozhat..?

3 El Vaquero 2013. június 28. 13:23

Mondjuk én nem mostam volna össze ennyi nyelvet. A horvátot és a szlovént még csak-csak össze lehet, de a szerb kiejtése már nagyon nehéz, nincsenek egy súlycsoportban. A horvát a legkönnyebb mind közül. Meg nekem az összes szláv nyelv közül a horvátnak tetszik legjobban a hangzása, ennek a legkevésbé agresszívan szlávos a hangzása, meg olyan nagyon magyar fül számára bántó hangok sincsenek benne.

Mondjuk Fejes elvtárs újfent meg van dicsérve, bár aggasztó, hogy túl sokat kezd foglalkozni kiejtéssel, nehogy elvigye a mentő. Szerintem mikor nem látja senki, már IPÁ-zik is titokban. A cikk is elég korrekt magyaros kiejtés szintjén, ha a szerbet nem számítjuk és eltekintünk a h-s tévedéstől.

Apropó [x], aki nemt tudná, hogy micsoda: ez kemény-h, mint az oroszban. Ilyen van a magyar technika, pech szavakban.

Illetve egy dologban nem tudok napirendre térni Caneparinál: szinte minden szláv nyelvnél azt írja, hogy a t, d, c, dz tisztán dentális (csak a felső fogsornak ér neki a nyelv, a felső ínyhez nem), azaz nem denti-alveoláris (mint a magyarban, ahol a fognak és ínynek is nekiér egyszerre), ami elvileg lehetséges, de nekem elég hihetetlennek tűnik.

A másik, amiben nem vagyok teljesen biztos, mivel nem tudok horvátul, az a Dubrovnik kiejtése. Több nem hiteles forrás azt írja, hogy [ˈdubɾɔːvniːk], de az í így nekem elég furcsán hangzik, de még a szó eleji főhangsúly is kérdéses lehet. Ez tényleg így ejtendő?

2 El Vaquero 2013. június 28. 13:12

@Antiszociális Nyelvészkedő: de, igazad van, [x]-nek ejtik, abból is inkább közelítőhangként, mint réshangként használják, persze a magyarban is sokszor közelítőhanggá lágyul.

"az a ejtése inkább a magyar á-éhoz áll közel". Olyannyira közel áll, hogy szinte majdnem teljesen megegyezik vele (bár a magyarban nagyon szűk kettőshangzó, de ezt a mikroszkópnyi különbséget egyik szláv beszélő sem fogja észrevenni).

A horvát ć és a đ kérdésköre: a horvátban a cs, dzs-vel egyezik meg. Persze ez a fajta horvát cs, dzs nem csücsörítéses, ahogy a magyarban (és angolban), hanem csücsörítetlen, mint a spanyolban.

Horvátban az "ell" lehet félsötét is, de lehet opcionálisan világos, magyaros ell is.

A másik az j, nj, lj kérdése a horvátban. Ezek a palatális hangok a horvátban nem palatálisak, hanem prepalatálisak (kevésbé lágyak), azaz a j olyan j, mint a magyar "foJcs" szóban, az nj olyan hang, mint a magyar "kiNcs" szóban, és az lj olyan, mint a magyar "kuLcs" szóban.

1 Sultanus Constantinus 2013. június 28. 11:04

A h nem inkább [x], mint a lengyelben, szlovákban stb.?

Információ
X