Korábban már írtunk olyan szavakról, melyek különböző szófajúként – általában igeként és valamilyen névszóként – használatosak, de jelentésük között általában nem látszik összefüggés: ilyenek voltak a fej, a fog, a nyúl, a szív, a dob, a fél, az él vagy az ég. Most mindenszentek és halottak napja alkalmából egy újabb hasonló szóval foglalkozunk, a sírral. Bár főnévi és igei jelentése közvetlen összefüggést nem mutat, azért közös pontot sem nehéz találni: a sírnál gyakran szoktunk sírni. De vajon ez a magyarázata a két tő alaki azonosságának, vagy csupán puszta véletlenről van szó?

Mari asszony a sírnál. Múzeumi installáció
(Forrás: tonshaevo.ru)

A sír főnév A magyar nyelv történeti etimológiai szótára (TESz.) szerint talán finnugor eredetű, és hasonlóan foglal állást az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (UEW vagy UEWb, Uráli etimológiai szótár) is. A bizonytalanságot az okozza, hogy a magyaron kívül csak a mariban mutatható ki, igaz, ott a tökéletesen illeszkedő ’sír, temető’ jelentésben – és az egyeztetésnek hangtani problémái sincsenek. A sír főnévhez korábban elöl képzett (az iskolai nyelvtanban magas) magánhangzós toldalékok járultak, és csak a 17. századtól jelentek meg a hátul képzett magánhangzós toldalékok (korábban tehát sírbe, és nem sírba rakták a halottat, és a sírhez, nem a sírhoz jártak ki): ez valószínűleg a díj, híd stb. szavak ragozásának mintájára alakult így.

A sír igét ezzel szemben hangutánzó eredetűnek mondja. Korábban létezett sí ’keservesen sír’, ’üvölt’, ’zihál’, ’sivít’ stb. jelentésű ige is, ennek a továbbképzett alakjai közé tartozik a síron kívül a sikít, sikolt, síp, sipít, sivall, sivít, sopánkodik és a süvölt (de a silány, sió – eredetileg ’gyors folyású, zúgó víz’ –, sivár, sivatag és a süvölvény is: ezek jelentéstörténetére most nem térünk ki). Bár némán is sírhatunk, a sír igét élettelen dolgokkal ma is használjuk pusztán a hangadás kifejezésére: például hangszerrel, széllel vagy erdővel kapcsolatban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A két sírnak tehát nincs köze egymáshoz, hasonló hangzásuk pusztán a véletlen műve. De ha már a sírnál vagyunk, nézzünk körül a temető táján is! Könnyű kitalálni, hogy a temető ’sírkert’ szó a temet igéből származik. Ahhoz azonban már alighanem kell némi nyelvészeti ismeret és szófejtési gyakorlat, hogy rájöjjünk: a temet a töm igével áll összefüggésben (eredetileg valószínűleg annak műveltető formája, azaz ’tömet’ jelentésű volt). A temet számos (ma már részben kihalt, de legalábbis visszaszorult) jelentése közelebb áll a töm jelentéseihez, mint a temet ’halottat elföldel’ jelentéséhez: ’tömegével elborít, ill. így elpusztít’ (vö. maga alá temet), ’elfelejteni, elfojtani igyekszik’, ’(növényt) ültet’, ’(gödröt) földdel vagy más anyaggal megtölt’, ’eldug, elrejt, amgába rejt’, ’(kacsát, libát) töm’, ’(fájdalmat vagy más érzést) ellensúlyozni igyekszik’, ’rágalmazással tönkretesz’, ’adóssággal megterhel’.