-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Vajon van-e köze a „nyúl” főnévnek a „nyúl” igéhez? Talán olyan szépen kinyúlik ugrándozás vagy futás közben? Esetleg lenyúlja a káposztát és a répát a veteményesből? Feltárjuk az igazságot.
Korábban volt már szó a fej ige és főnév, illetve a fog ige és főnév kapcsolatáról – pontosabban kapcsolatuk hiányáról. A húsvét kapcsán viszont érdemes a nyúl ige és főnév körmére nézni. Mivel mindkét szó az alapszókincsbe tartozik (hétköznapi cselekvést fejez ki, illetve egy nagy földrajzi területen elterjedt állat neve), sejthetjük, hogy mindkettő ősi (uráli, finnugor, de legalábbis ugor) eredetű lehet. És nem is tévedünk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az ige
Némi gondolkodás után azt is könnyen kitalálhatjuk, hogy a nyúl ige történetileg azonos a nyúlikkal, és természetesen a nyújttal is (ez utóbbinak a nyúlhoz és a nyúlikhoz kapcsolódó jelentése is van: ’kinyúlva átad’, illetve ’nyúlást okoz’). A szó finnugor eredetű, de csak a permi nyelvekben van megfelelője.
A rokon nyelvi adatok alapján úgy tűnik, hogy eredetileg nem volt l a szóban, így ezt gyakorító képzőnek tartják. A szó eredeti alakja nȣjɜ- vagy ńȣjɜ- lehetett – az ń itt [ny], az ɜ pedig közelebbről meg nem határozott magánhangzó.Mivel a komiban a szó a magyarhoz hasonlóan [ny]-nyel kezdődik, a vele közeli rokonságban álló udmurtban viszont [n]-nel, nem lehet eldönteni, hogy az eredet [n]-ben ment végbe hasonulás a [j] hatására (a magyarban és a komiban egymástól függetlenül), vagy éppen fordítva: az udmurtban ment végbe elhasonulás, és így lett az [ny]-ból [n]. (A nyújtban a -t- műveltető képző.)
A főnév
A nyúl állatnév gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza: a szamojéd nyelvekben is megtaláljuk megfelelőit, így uráli eredetűnek tartjuk. A szó jelentése egyik nyelvben sem változott. A szó eredeti alakja ńoma-lɜ lehetett, ebből a -lɜ-t képzőnek szokás tartani. E képzőnek a szamojéd nyelvekben nincs nyoma, így valószínű, hogy az uráli nyelvcsalád felbomlása után, a finnugor korban járult a szóhoz. Funkciója azonban nem világos.
A finnugor nyelveken belül viszonylag kevés nyelvben van megfelelője a szónak, azok viszont a nyelvcsalád ágain szétszórtabban helyezkednek el: a komiban, a mordvinban és a lappban találjuk meg az etimont. (A szamojéd nyelvek körében viszont mindenhol megtalálhatjuk.)
De hova tűnt a magyar szóból az m? – kérdezhetik olvasóink. Nos, a szó belsejében, két magánhangzó között álló -m- szabályosan -w-vé vált (olyan hanggá, mint amilyet az angolban w-vel jelölünk), ez pedig hol eltűnt, hol megmaradt. Ilyen esettle állunk szemben pl. a jó ~ javak stb. (szoszvai manysi jomas [jomasz] stb.), a hó ~ havas (udmurt kim ’vékony, friss hó’), lé ~ leves (finn liemi stb.), név (finn nimi stb.), ó ~ avas (erza umok ’régen, hosszú ideje’ stb.), fű ~ füves (manysi pom stb.) esetében.
A nyúl szó története során azonban az -m- kiesett, akárcsak az igéből a -j- – e mássalhangzók nyomát csupán az őrzi, hogy a két szótag összeolvadásával hosszú magánhangzó keletkezett. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a két szó azonos alakúvá vált.