II. rész. Az újszülött fej tejet fej – E magyar szó-páros rokonait, a finnben és a héberben ismét csak P kezdőhaggal kereshetjük. A finn pee (pää) = fő / fej, a héber pe = száj, píja = szájacska, szopóka. A magyar és a héber gyöknyelvben tehát a fej és a fejés szintén összetartozó fogalmak – az ősi kép a szopás.

Fél /tőle/ és az ½ /fele rész/ – Rokonszavaikat – finnben és a héberben – ismét csak P-vel kereshetjük. A finn pula=baj (félni kell), pieli = a fele. A héber polet=menekül (fél tőle), pela=darab, pelah=szelet. A fél tőle és a fele (ált. a része) tehát mindhárom gyöknyelvben összetartozó fogalmak.

/Ki/nyúlik és nyúl /állat/ – Sem a finnben, sem a héberben nincs Ny betű, de a kiejtésben, az Ny hangot mindhárom nyelven előállítja az N lágyulása. A finn nuoli = nyíl, nuojla = nyal – a héber n’ale = felülmúl, felemelkedik (kinyúlik). Aki már látott nyulat felemelkedni, vagy futni, tapasztalhatta, milyen hosszúra képes „elnyúlni” a teste. Az NyL gyök flektálása mindhárom nyelven teljes (vagyis minden magánhangzót felvesz): 1. nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyol-tesz (8), nyől, nyúl(ik), nyúl. 2. finn: neule = tű, nouli = nyíl, nielle = lenyel, neli = vágta, galopp (kinyúló test). 3. héber: nil = indigócserje, n’ale = felülmúl, nilwe = hozzátartozó (nyél, nyelv), nilhac = nyomul (nyíl), nilchah = lelegelte (lenyel), nil’asz = összegyúrt (nyál-asz).

Szí-szív és a szív – A finn szieni = szivacs (rostos, szívó), szüden (südän) = szív (testrész). A héber szivi = rostos (szivacs), szovev = forgat, szivuvi = körbeforgó (a szív munkája). Látjuk, hogy a szívás és a szív mindhárom nyelven összetartozó fogalmak – és rokonszavak.

Az összes, a cikkben felsorolt azonos alakú ige és főnév (a cikk állításával ellentétben) mind értelmi kapcsolatban van egymással. (Megj.: néhány ezer éve még nem is váltak szét a szófajok, tehát nincs is értelme megkülönböztetni őket.) A bizonyítás a három (finn-magyar-héber) gyöknyelv segítségével történik. A legősibb gyöknyelvből, a finnből azonban még hiányzik a zöngés G – csak utólag, későn került bele a zöngés D – hiányzik a zöngés B – és az F foghang. Emiatt a finnből csak néha, és szerencsés esetben kereshetünk rá a G-re az ősi K hangelőddel, csak T-vel a D-re, csak P-vel az F-re vagy a B-re. A magyar és a 4ooo éves héber nyelv mássalhangzói azonban már közösek, ezért (az F-et kivéve) általában nincs szükség a cserékre.

Ég és ég/bolt/ – a héber og=körülvesz. Az égbolton izzó Napot és a villámok „tüzi-jelenségét” az ember párhuzamba állította a földi tüzekkel, ahol égéskor a tüzelőanyagból „eső” és olajcseppek izzadnak ki. Bizonyíték: számtalan nép mondái. Úgy gondolták, hogy a tüzes égbolt is hasonló kell, hogy legyen. A finn rokonítás, a latinban is későn megjelenő G miatt, várhatóan sikertelen volt.

Élő és éle (eleje, élessége) – A finn elé = él, ellö=élőlény, ele (älä)=te ne! nehogy! A héber el =erő, Isten, ole=felemelkedik, nő, ál!=ne, nehogy! Láthatjuk, hogy az élőlényt, és a ragadozó „eleje”: feje-fogai általi fenyegetést mindhárom nyelvben XL alakú gyökszavak fejezik ki. Bebizonyítottuk, hogy az ősi gyöknyelvekben az élő és „éle, „éles” fogalmak összetartoznak.

/El-, szét/dob és dob /ami dobol/ – Finnben nem kezdődhet szó (még nem képződött gyökszó) a D-vel. A héber dobéa=bőség (szétdob), dabur=darázs, dvora=méh, dobra=tutaj (dobog, dübörög), dibur = beszéd. Régebben dobolás előzte meg a falvakban (hogy mindenki kijöjjön a házakból és odafigyeljen) – a közérdekű hirdetményeket, amiket "kidoboltak". A dobálás és a dobolás tehát a magyar és a héber gyöknyelvben egyaránt összetartozó fogalmak.

Fog(a), fogó, megfog és a fog segédige (lesz majd...) – A finnben nincs F hang (G sem) – de az F a héberben sem lehet kezdőhang. (A finn fog-a = hammas (hamm-hamm). A magyar fog, fogó és megfog szavak rokonait tehát a héberben is csak P kezdőhanggal lehet keresni. Megvan: a héber pogéa = odaér, megtámad, pagúa = sérült, péga = baj, szerencsétlenség (lesz ebből). A magyar és a héber gyöknyelvben a foggal megfogás tehát egyaránt az ősi képre megy vissza: a ragadozó foggal ragadja meg, ejti el az áldozatát.

Következik a feje, a tejet feji – fél tőle / a fele – nyúlik és nyúl (állat) – szívja és szíve. Ezek az azonos alakú szavak természetesen szintén összetartozó fogalmak.

izzik szikráz

tüze süt

szikkaszt és tikkaszt

sugara szúr

lángja éget

aigh ég aighi égi

ég heveg hév hő

.

centi gyújt lánkra lobbant

.

cikk"@ dam hogy jelentheti azt is, hogy ’adok’, meg azt is, hogy ’hölgyeknek a ..., hölgyeké’.

.

AD > ang. add, lat. addare, dare

> perzs. dar (>szl. dar 'ajándék' datyj 'adni')

addendum 'hozzáadatott', addiktum 'hozzáfúződő', additional, additive, advance

:perzs. darsh, ang. dare durste dear durst, szl. drasus drisit druzate

.dam davam dava davame davate davaju

.darujem darujesh daruje darujeme darujete daruju

egyik szláv ja daruju oni daruju másik szláv ja darujem mi darujem

.

doma dame damo