-
szlagy1: Ez a cikk is olyan, mint az a vicc, hogy nagy király volt Nagy Károly, de Nagy Sándor még ...2019. 11. 16, 11:58 A magyarábok anyanyelvéről
-
szlagy1: "Ugyan a magyarábok (más írással magyarábok)"... És megint más írással hogy írják?2019. 11. 16, 11:51 A magyarábok anyanyelvéről
-
arafuraferi: Hm, a létigék moldvai használata is érdekes: "Igaz lettél lenne, El se hattál lenne"2019. 11. 15, 01:25 Indulj el egy úton...
-
arafuraferi: Közben kiderítettem, hogy a dal nem északi csángó, hanem székelyes csángó, mert Somoska kö...2019. 11. 15, 01:10 Indulj el egy úton...
-
arafuraferi: Ha nyelvész lennék, új cikket írnék belőle.:-)2019. 11. 15, 00:00 Indulj el egy úton...
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Két szó, mely nem csupán ma hangzik hasonlóan, hanem már talán több ezer éve is. De vajon mi közük van egymáshoz?
Korábban már foglalkoztunk azonos hangzású főnév- és igetövekkel, megállapítottuk, hogy a fej és a fej, a fog és a fog, a nyúl és a nyúl, illetve a szív és a szív egybecsengése csupán a véletlenek összjátékának köszönhető. De mi a helyzet a dob és a dob esetében? Valamilyen halovány jelentésbeli összefüggést itt is gyaníthatunk: talán őseink úgy doboltak, hogy az ütőt vagy a tenyerüket a hangszer felületére ejtették, azaz lényegében dobták?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Sorozatunk lelkes követői már bizonyára sejtik, hogy nem. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára (TESz.) szerint a két dob közül az ige etimológiája megnyugtatóan tisztázott: igaz, megfelelője csak a manysiban van, ott a puskával kapcsolatban ’lő’ jelentésben használják, de ez is egyértelműen mutatja, hogy ugor eredetű. Gyanakvásra adhatna okot, hogy uráli, finnugor és ugor szavak ritkán kezdődnek d-vel, mivel az alapnyelv(ek)ben ez nem volt meg, és később szabályosan szó elején nem is fejlődött ki. Ez esetben azonban nyelvemlékek is tanúsítják, hogy az ige korábbi alakja tob volt, és a szó eleji t valószínűleg a b hatására zöngésült. Az ugor alapnyelvben a szó töve *tȣmpɜ- lehetett (az ȣ azt jelöli, hogy veláris – „mély” – magánhangzó, azaz a, o vagy u állt az első szótagban; az ɜ ebben az esetben a vagy e lehet).
Kevésbé egyértelmű a TESz. szerint a dob főnév eredete. A TESz. két lehetőséget említ. Az egyik szerint egyszerűen hangutánzó szóról van szó – ezt támasztja alá az is, hogy vannak jelentésükben közel álló hangutánzó igék: dobog, dobban, dübög, dübörög, döbben (eredetileg ’(szív) dobban’) stb., illetve e mellett szól, hogy több más nyelvben is hangutánzó eredetű a hangszer neve. Van azonban egy másik magyarázat is: eszerint a hangszer neve szóhasadással jött létre a domb szóból: mindkét esetben a domborúságból ered az elnevezés. A domb egyébként szintén ugor eredetű, és megint csak a manysiban van megfelelője: ez leginkább ’sziget’ jelentésben fordul elő, de van olyan nyelvjárás, ahol ’domb’ a jelentése, mint a magyarban (ezen kívül használják álltok orrára is). A domb esetében nem csupán az a szokatlan, hogy d-vel kezdődik, hanem az is, hogy a szóbelseji m nem tűnt el. A rekonstruált ugor kori alak *tȣmpɜ, tehát – szemben a korábbi esetekkel – elképzelhető, hogy a két szótő már az ugor korban is ugyanúgy hangzott! Mivel azonban ez a tömör írásmód valójában hat lehetséges alakot – három első szótagi és két második szótagi magánhangzót – rejt magában, így könnyen lehet, hogy a két tő csupán hasonlított egymásra, de valamelyik (vagy mindkét) magánhangzójuk különbözött.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nicolaes Witsen)
Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy korábban a domb szót összefüggésbe hozták a tompor ’fenék, csípő, derék’ szóval is. Mára ezt már elvetették, és a régi magyar tomp ’derék, far’ szóból eredeztetik, mely viszont talán finnugor eredetű, talán a szintén régi top ’lépés, láb, talp, lábnyom’ szóval függ össze, mely viszont hangutánzó eredetű (vö. toppan, toppant, tapos stb.). Akármelyik esetről is van szó, az m megjelenése a tompban új fejlemény, melyre különösebb magyarázat nincs (de példák igen: pép ~ pempő, göb ~ gömb, lobog ~ lomb, cibál ~ nyelvjárási cimbál, és talán csíp ~ csimpaszkodik).
Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a dob ige feltételezett manysi megfelelője kizárólag puskával kapcsolatban használatos ’lő’ jelentésben. Márpedig ebből arra gyanakodhatunk, hogy talán eredetileg nem is a hajítással kapcsolatos, hanem a dörrenéssel – ha pedig így van, akkor hangutánzó jellegű. Ebből viszont két, egymástól gyökeresen eltérő feltevést is megkockáztathatunk. Az egyik az, hogy ősi hangutánzó tőről van szó, és ebben az esetben összekapcsolható a dob főnévvel. Ennek azonban erősen ellentmond az, hogy a magyar dob igének viszont semmilyen hangutánzó vonatkozása nem mutatható ki. Ha viszont a manysi szó újabb hangutánzó tő, akkor nem kapcsolható össze a dob igével sem, így azt ismeretlen eredetűnek kell tartanunk.