Chomsky dühödten alvó, színtelen zöld eszmékről szóló példamondata eredetileg azt hivatott bemutatni, hogy a szintaxis autonóm, azaz egy jelsorozat lehet nyelvtanilag jól formált, de teljesen értelmetlen, abszurd. Chomsky éppen a forma és a jelentés, a szintaxis (mondattan) és a szemantika (jelentéstan) szétválasztására használja föl ezt a példát. Pedig ezek a típusú szerkezetek éppen arra mutatnak rá, hogy a két terület szétválaszthatatlan...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nemrég egy olvasónk javaslatára írtunk a vegetáriánus szalonnáról. Most pedig Nórának köszönhetően valódi játékkonyhákat is megismerhetünk. (Közben emeljük ki, hogy a játékkonyha nagyon dicséretesen egybe van írva!)

Forrás: nyest.hu

A játék előtag produktívan használható ’nem igazi, nem valódi’ értelemben: játékpénz, játékpohár, játékautó, játékszámítógép stb. Ezek megtévesztésig hasonlítanak az eredeti tárgyakra, azonban mégsem igaziak. Ilyen lehet a játékkonyha is: nagyon hasonlít egy igazi konyhára, de mégsem igazi – például mert kisebb, nem folyik a csapból a víz, és nem lehet bemelegíteni a sütőt. De milyen lehet a valódi játékkonyha? És mivel állhat szemben a valódi jelző ebben a szerkezetben? Milyen a nem valódi játékkonyha, a játékjátékkonyha? – Szívesen elmennénk a nyíl irányába, hogy megtudjuk a szerkezet jelentését...

Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!