A vasút nyelvi kisajátítása már az Osztrák–Magyar Monarchia idején elkezdődött: a vasutasok vagy magyar anyanyelvűek voltak, vagy bizonyítani kellett elmagyarosodási szándékukat (például gyerekeiket magyar iskolába kellett íratniuk). Még a horvátországi vonalakon is csak magyarul beszélő személyeket alkalmaztak. A felvidéki vasúti csomópontok pedig fontos szerepet játszottak egyes települések elmagyarosodásában – idézi fel Simon Attila a szlovákiai Új Szó című magyar napilap híportálján.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A csehszlovák vasút ugyanezt a nyelvpolitikai hagyományt folytatta: ők kizárólag cseh és szlovák vasutasokat alkalmaztak, a magyarokat elbocsátották (igaz, ebben része volt a csehszlovák megszállás ellen kitört vasutassztrájknak is). Kivételesen alkalmazásban maradhattak azok a vasutasok, akik szlovák iskolába íratták gyermekeiket. A csehszlovák vasút dolgozóinak csupán 1,2%-a volt magyar –  még rosszabb volt a helyzet a postánál, ahol az alkalmazottak 0,4%-a volt magyar.

Míg Csehszlovákiában viszonylag liberális nyelvtörvény volt érvényben, mely lehetővé tette a magyar nyelv használatát az állami és önkormányzati hivatalokban, a dél-szlovákiai vasútvonalakon kizárólag a szlovák nyelvet használták. (Csehország németlakta területein azonban kétnyelvű volt a vasút.) Ez az állapot 1938 márciusáig tartott, ekkor egy kormányrendelet írta elő a vasúti kétnyelvűséget azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladta az 50%-ot. A gyakorlati megvalósításra azonban nem került sor, mivel nemsokára ezek a területek visszakerültek Magyarországhoz.

A második világháború után Csehszlovákia nyelvpolitikája sokkal kevésbé volt liberális, mint az első köztársaság idején. A vasúti kétnyelvűség lehetősége fel sem merült. A helyzet nem változott Szlovákia függetlenné válása után sem. A mai napig jellemző, hogy a magyar vagy magyarul tudó vasutasok nem hajlandóak magyarul kommunikálni a magyar anyanyelvű utasokkal. „... egy olyan országban, ahol a 21. század elején nem lehet magyarul kiírni egy zömében magyar utasokat kiszolgáló vasútállomás épületében, hogy »Vigyázz, csúszik a lépcső!«, s nem lehet magyar nyelven tájékoztatni az utast a vonatok késéséről, ott valami nagy, nehezen helyrehozható hiba van” – fejezi be cikkét Simon Attila történész.