Számos olyan szokás van a sajtóban, amelyről a a sajtómunkások azt hiszik, hogy mindenki számára egyértelmű, holott közel sem az. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sokan használják (munkaidőn kívül akár a sajtóban dolgozók is) a riport szót ’interjú’ jelentésben, holott a szaknyelvben a riport mindenféle tudósítást jelent, míg az interjú párbeszédes műfaj. Persze a két elnevezés éppen annak következtében mosódhat össze, hogy a két műfaj között sincs éles határ: a riportokban sokszor vannak rövidebb interjúk, bizonyos esetekben egy teljes tudósítás is párbeszédes formában készül. Hasonlóképpen sokan nem tudják, hogy a véleményeket tükröző cikkeket – illetve címüket, leadjüket – szokás dőlt betűkkel szedni: persze ennek az is oka, hogy nem minden sajtóorgánum követi ezt a tipográfiai hagyományt.

Hasonló dologra kérdez rá Krisztián nevű olvasónk is:

Sokszor látom, hogy a híroldalakon lévő cikkeket képekkel illusztrálják, majd a kép alá odaírják, hogy „A kép illusztráció”. Nyilván, Picaso festményeit nem tekinthetjük illusztrációnak, mert nem egy szöveget vagy történetet személtetnek vagy egészítenek ki (bár a festő gondolatát szemléltetik). De amint egy cikk mondanivalóját illusztráljuk egy képpel, valahogy fölöslegesnek tartom odaírni, hogy a kép illusztráció. Ha jól gondolom, akkor az eredeti szándék az lehet, hogy „a kép nem a szóban forgó személyeket ábrázolja, hanem csupán hasonló személyt vagy esetet mutató kép”. De akkor mire való ez a pongyolaság, amit az „újságírók” előszeretettel használnak?

Először is, nem tudjuk, miért nevezi ezt az eljárást Krisztián „pongyolaságnak” – és ezúttal nem csak azért, mert nem is tudjuk, mit jelent a pongyolaság. A nyelvművelők általában akkor beszélnek pongyolaságról, amikor valaki nem a nekik tetsző szót vagy formát használja, és úgy vélik, szerintük igenis oda lehetne, sőt kellene figyelni arra, hogy mindenki úgy írjon és beszéljen, ahogy szerintük helyes. Tehát a pongyolaság valamiféle figyelmetlenségre, fegyelmezetlenségre, nemtörődömségre utal – ezt erősíti meg, hogy gyakran használják zavaros vagy pontatlan (de „nyelvhelyességi szempontból” kifogástalan) szövegekkel kapcsolatban is.

Ami a „a kép illusztráció” vagy „képünk illusztráció” kifejezést illeti, nem figyelmetlen, nem törődöm fogalmazás eredménye, és semmi pontatlanság nincs benne. Olvasónk ráadásul a jelentését is kitalálja: akkor használják ezt a fordulatot, amikor a cikk egy eseményről szól, ám a hozzá kapcsolódó kép nem azt az eseményt ábrázolja, nem a szóban forgó eseményt dokumentálja, hanem csupán hasonló eseményt ábrázol, így a cikk szövegét illusztrálja. Például ha egy cikk az érettségi vizsgákról szól, remekül illik hozzá egy papírlapok fölé hajoló diák képe, függetlenül attól, hogy tényleg azon az érettségi vizsgán készült-e a kép. Hogy mégse legyen félreérthető a helyzet, ilyen esetekben oda szokták írni, hogy a kép csupán illusztráció, senki ne kezelje az eseményre vonatkozó dokumentumként. Ez a megfogalmazás helyénvaló, lényegre törő, még ha a beavatatlanok számára nehezen is fejthető meg. Kár tehát csupán azért idézőjelezni egy újságírót, mert ezt használja.

Lázas munka aszerkesztőségben (képünk illusztráció!)
(Forrás: Wikimedia Commons / Ziko-C / GNU-FDL 1 2)

A kifejezést nem csak erre használják. Nyereményjátékok esetén gyakran fényképen mutatják be a nyereményt, de odaírják, hogy a kép csak illusztráció. Ez azért van, mert nehéz garantálni, hogy a nyeremény pont úgy fog kinézni, ahogy a képen szerepel, és nem fognak például egy nyereményautót fél éven át őrizgetni egy gyárudvaron, míg az akció le nem jár. Márpedig senki nem akar azon vitatkozni a nyertessel, hogy akkor most neki olyan autó jár, amelyen pont olyan díszléc van oldalt, mert az szerepel a képen.

Hasonlóan járnak el egyes reklámokban is. A termékek külseje, esetleg csak a csomagolása időnként változik, de egy webáruházban nem lehet folyamatosan ezt figyelni, és ennek megfelelően cserélgetni a képeket. Éppen ezért célszerű jelezni, hogy a termék külseje kissé eltérhet a képen szereplőtől. Illusztráció lehet az is, ha például péksüteményt reklámozunk, de a képen a belőle készített szendvics szerepel, sajttal, felvágottal, zöldségekkel stb. Ilyenkor a felirat figyelmeztet, hogy a termék nem tartalmazza mindazokat, amik a képen szereplenek, a kép csupán felhasználási javaslat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Krisztiánnak egy másik kifejezéssel is problémája van:

És egy hasonló téma, amit a televízióban hallok nagyon (túl) gyakran: „A tájékoztatás nem teljes körű...” Én pénzügyi területen dolgozom, és pontosan tudom, hogy törvény szabályozza, hogy a tájékoztatásnak teljes körűnek kell lennie. Ha jól gondolom, akkor az eredeti szándék az lehet, hogy” Ez a tájékoztatás nem teljes körű, a részletes információkért forduljon...” Azt tartom bajnak, hogy ezek a szakemberek szinte biztosan nem érzik a pontatlanságot.

Tapasztalatunk szerint az a tájékoztatás nem teljes körű kifejezés nem a sajtóra, hanem a reklámok nyelvezetére jellemző. A tájékoztatásnak a szerződéskötésnél nyilván teljes körűnek kell lennie, de egy reklámplakátra nem fér rá, egy reklámfilmbe nem fér bele a reménybeli megkötendő szerződés minden pontja. Éppen ezért a reklámokba csupán a legfontosabb, vagy még inkább a legvonzóbb feltételek kerülnek bele. Annak elkerülése végett, hogy a reklámot a bíróság megtévesztőnek mondja, a legegyszerűbb azt jelezni, hogy a tájékoztatás nem teljes körű. Ez ugyanis figyelmezteti a reménybeli ügyfelet, hogy a további feltételekről tájékozódnia kell.

Nyelvi kérdésekben teljes és nem teljes körű tájékoztatással állunk rendelkezésére (képünk illusztráció!)
(Forrás: Wikimedia Commons / CTBC)

Persze így is lesznek, akik nem tájékozódnak, és akkor is megkötik a szerződést, ha az számukra kedvezőtlen feltételeket tartalmaz. A hirdető viszont így védve van, a reklám nem csapta be az ügyfelet – már csak arra kell ügyelnie, hogy a szerződéssel minden rendben legyen.