nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fizikus bizonyítja be a választási csalást

Lapunkban sokat foglalkoztunk már manipulációval, annak írott és íratlan formáival. De lehet-e tudományos módszerekkel, objektívan bizonyítani a manipuláció tényét? Szergej Spilkin orosz fizikus tisztán statisztikai módszerekkel is tudja igazolni, hogy manipulálták az utóbbi idők összes oroszországi választását.

nyest.hu | 2011. december 8.
|  

Szergej Spilkin fizikus, aki egyébként független választási megfigyelő, a következőképpen megfigyelést tette. Ha összegyűjtjük, hogy egy választáson a különböző szavazókörökben a választásra jogosultak hány százaléka jelent meg, és grafikonon ábrázoljuk, hogy az adott százalékban hány szavazókörben jelentek meg a választók, akkor szimmetrikus hullámokat kapunk:

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

A fenti ábra a 2007-es lengyel (szürke), a 2009-es mexikói (narancssárga), a 2009-es bolgár (zöld) és 2010-es svéd (lila) választások szavazási hajlandóságát mutatja. A vízszintes tengelyen a részvételi arányokat láthatjuk, a függőleges tengelyen pedig azt, hogy hány szavazókörben rögzítették az adott százaléknyi részvételt.

A fenti ábrából kitűnik, hogy a négy választáson nagyon különböző volt a szavazási hajlandóság: Mexikóban a legtöbb szavazókörben a jogosultaknak csupán 34%-a adta le szavazatát, míg Svédországban 83%. Abban mind a négy választás megegyezik, hogy a leggyakoribb esettől eltérő százalékarányok nagyjából egyenletesen oszlanak meg – azaz a diagram formája nagyon hasonló mind a négy ország esetében.

Szép, kerek számok

Ha azonban a szavazásokat manipulálják, azt általában úgy teszik, hogy egyes szavazókörökben a tipikusnál jóval több szavazatot adnak le. Ennek következtében jóval több lesz az olyan szavazókör, ahol a tipikusnál  nagyobbnak mutatkozik a szavazási hajlandóság, ráadásul az átlagtól jelentősen eltérő értékekre is sok példa van. A legutóbbi oroszországi választásokon mindig ez volt a helyzet: az alábbi ábrán a szürke a 2003-as, a barna a 2007-es parlamenti választások, a világoskék a 2004-es, a sötétkék a 2008-as elnökválasztások szavazási hajlandóságát mutatja.

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

Látható, hogy a tipikus részvételi arány mind a négy választáson 50%-65% volt, de a legtöbb körzetben mégis 100% volt a szavazók aránya. Hasonló nagyobb kiugrásra csak a bulgáriai választásokon volt példa, de ennek mértéke ott is jóval kisebb volt. Ráadásul a középérték és a 100% között álló szavazókörzetek száma a nagyobb százalérkértékek felé haladva 2003-ban még csökkent, 2008-ban viszont már nőtt. Még feltünőbb, hogy ebben a tartományban is kiugróak a „szép, kerek” számok, mint a 60%, 65%, 70%, 75%, 80%, 85%, 90%, 95%. Még ha a többi eltérés valahogyan magyarázható is lenne, ezek egyértelműen csalásra utalnak.

A fölényes győzelem lélektana

Alberto Simpser, a Chicagói Egyetem politológiaprofesszora elmondta, hogy a választási csalásoknak nem egyszerűen a győzelem megszerzése a célja. Könnyen előfordulhat, hogy a biztos győztes is csaláshoz fordul annak érdekében, hogy ne csupán győzelmet arasson, de győzelme elsöprő erejű is legyen. 2004-ben is nyilvánvaló volt, hogy Putyin fogja megnyerni a választásokat – ebben az évben mégis rengeteg, egyes számítások szerint akár tízmillió szavazatot is hamisítottak. Végeredményképpen Putyin 49 millió szavazatot kapott, míg elenfelei összesen kilencmilliót. De hasonló volt a helyzet a kilencvenes évek elején Mexikóban, vagy jelenleg Jemenben és több afrikai államban.

A fölényes győzelem azért is fontos, mert ez elősegíti a győzelem megismétlését a következő választásokon. A fölényes győzelem ugyanis azt sugallja, hogy a győztes ellen szavazni felesleges, és ez apátiába és passzivitásba taszíthatja más jelöltek híveit. Számítások igazolják, hogy azok, akik nem hisznek a választások tisztaságában, alacsonyabb részvételi hajlandóságot mutatnak. És ez nem pusztán a választókat érinti, hanem azokat a vagyonosabb embereket is, akik egy-egy politikus kampányát finanszíroznák, továbbá a hivatlanokokat, sőt, magukat a politikusokat is, akik szívesebben politizálnak egy-egy erősebb pártban, mint egy esélytelenben.

Újabb dilemmák

Az alábbi ábra Spilkin szerint szintén a csalásokat bizonyítja. Az ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2008-as elnökválasztás részvételi hajlandóságát mutatja. Szürkéskékkel a moszkvai, világoskékkel a szentpétervári, lilával a szaratovi területi, rózsaszínnel pedig a tatarsztani részvételi arányt láthatjuk.

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

Mint az ábrán látható, 2007-ben Moszkvában (szürkéskék) és Szentpétervárott (világoskék) a részvételi görbék olyanok, mint a demokratikus államokban megszokottak. Ezekben a városokban az Egységes Oroszország párt kb. 54%-ot, illetve 50%-ot ért el. A szaratovi területen (lila) azonban különbözik az eloszlás az eddig látottaktól: nincs kiemelkedő átlagérték, de nem különösebben nagy a 100%-os szavazókörök aránya sem. Itt az Egységes Oroszország kb. 65%-os eredményt ért el. Tatarsztanban (rózsaszín) azonban a 100%-os, illetve az ehhez közel álló körzetek aránya igen magas: az Egységes Oroszország 81%-ot ért el.

2008-ban már a moszkvai és szentpétervári görbe is kilapult, és emellett 15-20 százalékponttal növekedett az Egységes Oroszországot támogatók aránya. A szaratovi körzetben nem jelentős a változás, de míg korábban a görbe a 60%-nál magasabb részvételi aránytól kezdve enyhén lejtett, 2008-ban enyhén emelkedik: és az Egységes Oroszország eredménye több mint 10 százalékponttal nő. Tatarsztanban is minimális a változás, de 70% környékén megjelenik egy kisebb, de mégis a demokratikus államoknál találhatóhoz hasonló kis hegy: az Egységes Oroszország eredménye pedig két százalékponttal alacsonyabb.

Ha összevetjük a választói aktivitást a szavazatok számával, akkor is azt találjuk, hogy minél több a résztvevő, annál többen szavaznak az Egységes Oroszországra. Az alábbi ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk. A vízszintes tengely mutatja a választói aktivitást, a függőleges azt, hogy az egyes pártok hány szavazatot kaptak. Számunkra a lila és a szürke pontok érdekesek: az előbbiek az Egységes Oroszország, az utóbbiak az összes többi párt egyesített eredményét mutatják. Jól látszik, hogy minél többen szavaztak egy körzetben, annál fölényesebb az Egységes Oroszország győzelme.

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

Érdekes képet kapunk akkor is, ha a választói aktivitást aszerint vizsgáljuk, hogy  az egyes pártok szavazóinak aktivitása hogyan oszlik meg. Alább ismét a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk, de most aszerint lebontva, hogy az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása (lila), illetve a többi párt szavazóinak aktivitás (világoskék) miként oszlik meg. (A narancssárga az összesített választói aktivitást mutatja.) Meglepő módon azt találjuk, hogy a többi párt szavazóinak aktivitása „egészséges képet” mutat, az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása viszont torz.

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

2009-ben Szergej Mitrohin, a Jabloko párt vezetője egész családjával a saját pártjára szavazott – másnap aztán meglepetten látta a hivatalos eredményekben, hogy az adott szavazókörben pártja egyetlen szavazatot sem kapott. Mitrohin a bírósághoz fordult, a szavazatokat újraszámlálták, és „előkerült” 16 szavazat. A bíróság szerint egyszerű hiba történt, felelősségre senkit nem vontak.

Az ellenzéki pártok görbéin egyedül az a furcsa, hogy 2007-ben a görbének a 0% közelében „válla” van: azaz jelentős azon szavazókörök száma, ahol egyáltalán nem, vagy alig szavaztak ellenzéki jelöltekre. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy ezeken a helyeken az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatokat megsemmisítették.

Hogyan védekezzünk?

Dmitrij Oreskin, az Orosz Tudományos Akadémia földrajzi intézetének munkatársa arra figyelmeztet, hogy a választások bojkottja is elősegítheti a csalást. A bizottságok általában több szavazólapot kapnak, mint ahány szavazó várhatóan érkezik, így ha elmegyünk szavazni, de a szavazólapot magunkkal visszük vagy megsemmisítjük, magunk teremtünk lehetőséget arra, hogy a szavazatunkat „pótolják”. De ha valamilyen gyalázkodó feliratot hagyunk a szavazólapon, és az egyik betű beleesik valamelyik körbe, a szavazóbizottság akkor is dönthet úgy, hogy mi éppen arra az adott pártra vagy jelöltre szavaztunk, akinek a neve mellett a kör áll. Éppen ezért a legjobb, ha legalább két jelöltet is egyértelműen bejelölünk, ilyenkor ugyanis a szavazatot mindenképpen érvénytelennek kell minősíteni. A módszer hátránya, hogy az érvénytelen szavazatokat „felosztják” a 7%-ot elért pártok között, így érvénytelen szavazatunkkal is a számunkra ellenszenves pártokat támogatjuk.

Ennél jobb startégia az, hogy egyszerűen nem a „nagy” pártra szavazunk, hanem bármelyik másikra. Érdemes kifejezetten kis pártra szavaznunk, amelyiknek a parlamentbe jutása is kétséges: ha őket hozzásegítjük a bejutáshoz, színesedik a politikai skála, és a nagyoknak kevesebb hely jut. Ennek is megvan azonban az a kockázata, hogy a kis párt nem jut be, így szavazatunkat „elosztják” a nagyok között.

A szavazaás titkosságát az orosz alkotmány biztosítja.
A szavazaás titkosságát az orosz alkotmány biztosítja.
(Forrás: A Wang folyó versei)

Ugyanakkor vannak körzetek, ahol egyáltalán nem érdemes szavazni, mert a szavazatokat úgyis addig „számlálják újra”, míg „kedvező eredmény”-t nem kapnak. Ismertek ilyen esetek Dagesztánból, de az orosz falvakban is hasonló a helyzet: a járási vezetők „felelnek a megfelelő eredményekért”, és nincs jelen a sajtó, a megfigyelők, de nincs még internet sem. A városokban azonban mindenképp érdemes szavazni: ez azért is szükséges, hogy a vidéki csalásokat egyensúlyozzák.

Érdemes a szavazókört nem sokkal a zárás előtt felkeresni. Ha valaki régen nem szavazott, akkor feltételezhető, hogy ekkorra már szerepel az aláírása a neve mellett: ebben az esetben már lehet botrányt csapni, az esetet jegyzőkönyvbe vetetni (és persze fontos, hogy a szavazó elengedje a füle mellett a hivatalnokok magyarázatait). Érdemes azt is feliratni, hogy hány név szerepel a jegyzőkönyv oldalán, és ezek közül hány mellett van aláírás. Ez óvatossá teszi a csalókat, és csökken a manipuláció lehetősége. Másnap külön érdemes ellenőrizni, milyen eredmények születtek a szavazókörben. Ha a részvételi arányok jelentősen eltérnek a jegyzőkönyv alapján becsülttől, az a csalás nyilvánvaló jele.

A választási csalás felfedezésekor felesleges a hivatalos szervekhez fordulni, hiszen a csalást is ők követték el. Ehelyett független szervezeteknek, megfigyelőknek érdemes jelentemni a gyanús jeleket. Ők a hasonló információkat rendszerezik, és a nemzetközi fórumokhoz fordulnak.

A szkenner csodája

Moszkvában egyes szavazókörökben beszkennelik a szavazólapokat, így kevesebb lehetőség nyílik a csalásra. Az alábbi ábrán a 2007-es parlamenti, a 2008-es elnök- és a 2009-es önkormányzati választások részvételi arányait látjuk. A sötétzöld vonal azon körzetek részvételi arányait mutatja, ahol van szkennelés, a narancssárga azokét, ahol nincs. Jól látható, hogy az előbbiek képe jóval közelebb áll a tisztességes választásokon várhatóakéhoz, mint az utóbbiaké.

Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Forrás: http://esquire.ru/elections

Forrás

Выбирать не приходится

Választásról jelentjük

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 peripetia 2011. december 14. 14:45

viktor Putyinovics Chavez már tanulmányozza az orosz módszereket. Neki is szüksége lesz ezekre a következő választáson, ha egyáltalán lesz még választás Magyarországon.

1 bibi 2011. december 8. 15:35

Na, féltem ennek a fizikusnak az épségét.

Információ
X