Vannak olyan esetek, amikor bizonyos szavak egészen másképp hangzanak, egészen mást jelentenek, de ha a történetüket vizsgáljuk, kiderül, hogy azonos eredetűek. Ilyenekről többször is írtunk már. Vannak aztán olyan szavak, amelyeket egészen más jelentésben, sőt kontextusban használunk, mégis nagyon hasonlóan hangzanak. Ilyenkor általában nem gyanakszunk arra, hogy bármi közük lenne egymáshoz. Persze vannak kivételek. Ilyen például Krisztián nevű olvasónk, aki azt kérdezi, van-e összefüggés a szupinált cipők és a latin nyelvtanokból ismert supinum között.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szupinálás fogalmával akkor találkozhatunk, amikor futócipőt választunk magunknak. Előtte érdemes elmennünk egy vizsgálatra, ahol megnézik, milyen lábunk van. Ha azt állapítják meg, hogy lábunk szupinál, az azt jelenti, hogy lábunk a kívánatosnál kijjebb hajlik a normálisnál, ha pronál, akkor beljebb.

Pronál vagy szupinál?
(Forrás: Wikimedia Commons / Connexions / CC BY 3.0)

Annak megfelelően érdemes futócipőt választani, hogy lábunk miképp áll: a különböz lábtípusokat másképp célszerű alátámasztani. A kifejezéssel nem csak futócipőkkel kapcsolatban találkozhatunk. A szupináló lábra való cipőt hol szupinálónak, hol szupináltnak hívják, de találunk példát szupinálra is (a vegyes helyesírású – vagy [s]-sel ejtett? – supinál(t)ról inkább ne is szóljunk).

Melyiket válasszam?
(Forrás: Wikimedia Commons / MarkBuckawicki / CC0)

A latin supino azt jelenti, hogy ’hátrahajlít, visszahajlít’, ezzel függ össze az angol supine [szúpájn] ’hanyatt fekvő; tétlen, közönyös’, supinate ’tenyeret felfordít’, supinator ’kart kifelé forgató – hanyintó! – izom’ stb. De mi köze lehet egy nyelvtani kategóriának a visszahajtáshoz?

Nos, ehhez meg kell értenünk, mi is az a supinum ([szupinum]-nak szokás ejteni, de általában latinusan írják). A supinum jelentése alapján leginkább a magyar főnévi igenévnek felel meg, de annak is csak bizonyos funkciójában: amikor célt fejez ki.

dormitum it ’aludni megy’

spectatum ludos venit ’a játékokat látni jön’

Haedui legatos ad Caesarem mittunt rogatum auxilium.
’A haeduusok követeket küldenek Caesarhoz segítséget kérni.’

Legati venerunt pacem petitum. ’Követek jönnek békét kérni.’

Gladiatores adierunt pugnatum. ’A gladiátorok harcolni jöttek.’

Nuntii gratulatum et cubitum venerunt.
’A hírnökök gratulálni és aludni jöttek.’

Gladiator supinus
(Forrás: Wikimedia Commons / Joseph Morewood Staniforth)

mirabile dictu ’csodás mondani’

visu horribile ’borzasztó látni’

Haec res facilis est cognitu.
’E dolog könnyen megtudható (= könnyű tudni).’

Alakját tekintve a supinum tulajdonképpen egy igéből képzett főnév, mely csak két esetben fordul elő: az előbbi esetben alakja a tárgyesetének (accusativusnak), utóbbiban határozó esetnek (ablativusnak) felel meg. Egyes magyarázatok szerint nevét onnan kapta, hogy habár főnévi végződést kap, „visszahajlik” az igére – bármit is jelentsen ez.

Források

M. Nagy Ilona – Tegyei Imre: Latin nyelvtan a gimnázium számára

Nagy Ferenc – Kováts Gyula – Péter Gyula: Latin nyelvtan a középiskolák számára

Supine