nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A magyar észjárás
Szép új nyelvészet

Johanna Laakso a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének vezetője a közelmúltban angol nyelvű cikket jelentetett meg a Magyar Nyelvstratégiai Intézet ügyéről. Úgy véltük, olvasóinkat is érdekli, hogyan látja a helyzetet a magyar viszonyokat alaposan ismerő, mégis a kívülálló szemével néző szakértő.

Johanna Laakso | 2014. július 11.
|  

A cikk eredeti, angol változata 2014. július 7-én, a Hungarian Spectrum blogon jelent meg.

A 19. század fordulójától, a romantikus nacionalizmus megjelenése óta a nyelv ügye hatalmas szerepet játszik számos európai nemzetállam, illetve nemzeti egyenjogúsági mozgalom életében. A nyelv az etnikum egyik legfontosabb jellemzője, a hazafiasság előfeltétele („csak akkor lehetsz jó magyar/lengyel/francia, ha jól beszélsz magyarul/lengyelül/franciául” stb.) Könnyű és csábító azt képzelni, hogy a nyelvet nem megtanuljuk, hanem szüleinktől örököljük, és hogy a nyelvalapú nemzeteket éles és megkérdőjelezhetetlen határok választják el egymástól. Ennek köszönhető, hogy sok fiatal vagy születő európai nemzetállamban nagyon népszerűvé vált a nemzeteket képzeletbeli családokként meghatározni, melyeket nyelvük egyesít – illetve minden nemzet történetét nyelvének történetével azonosítani.

A romantikus nacionalizmus öröksége, hogy sok magyar a mai napig a nemzet történelmének kutatását szolgáló – és azt minél fényesebbnek feltüntető –  eszközként tekint a történeti nyelvészetre. Feltehetően ez az oka annak, hogy magyarok ezrei készek hinni bármilyen „alternatív elméletben”, mely szerint a magyarok a sumerok, az etruszkok, az ókori egyiptomiak vagy bármilyen jelentősebb ősi civilizáció leszármazottai – vagy akár mindé egyszerre. Számukra a finnugor nyelvtudomány rosszindulatú nemzetközi összeesküvés, melyet a Habsburgok és a kommunisták egyaránt támogattak azzal a céllal, hogy a büszke magyarok valódi történelmét eltagadják.

... ki Egyiptomból hurcolja nyelvünket...
... ki Egyiptomból hurcolja nyelvünket...
(Forrás: Marten Gimp)

A magyar nyelv rokonságára és történetére vonatkozó  „alternatív eszmék” megalapozatlanságuk ellenére népszerűek, különösen a szélsőjobboldali körökben. A Jobbik kifejezetten követeli „a finnugor elmélet” felülvizsgálatát. Ezzel szemben a Fidesz nem kérdőjelezi meg nyíltan a tudományban világszerte elfogadott nyelvészeti tényeket. Orbán Viktor tavaly Finnországban járva kijelentette, hogy a finnugor nyelvrokonság „tény, nem pedig véleménykérdés”. Ugyanakkor azonban a hatalom birtokosai érdekeltek azon jobboldali nacionalisták szavazatainak elnyerésében, akik előnyben részesítik a szkíta vagy sumer eredetet a „finnugor propagandával” szemben – úgy tűnik, ez az oka annak, hogy a magyar nyelv kutatásának egy hazafiasabb, a nyelv egyedülálló voltát hangsúlyozó formája kezd megjelenni. Megérett az idő a szép új nyelvészetre, ahogyan a történelmet is új, „nemzeti” módon kezdték írni.

A nemzet szájába adott szavak

Ám a nyelvet és a nemzetépítést nem csupán az köti össze, hogy a nemzet és a történelmének fogalmát a nyelv alapján határozzák meg. Az európai nacionalizmus szorosan kötődik a nyelvtervezéshez és a nyelvhelyesség kérdéséhez is. Míg az angolszász világban a hagyományos szótárak és nyelvtanok szerzői, az iskolák és a befolyásos média alakította ki, mi számít jó és helyes nyelvhasználatnak, sok európai nemzetállam a Francia Akadémia mintáját követve maga alapított nyelvtervező intézményeket.

A nemzeti nyelv megtervezésének lehetnek nemes, demokratikus okai. Egy mindenki – és nem csupán a legjobb iskolák növendékei – számára elérhető kommunikációs eszköz megteremtése lehetővé teheti, hogy minden állampolgárt bevonjunk a döntéshozatalba. Ez az ideál megjelent a 19. századi magyarországi nemzeti egyenjogúsági törekvésekben, az északi országokban pedig a mai napig a nyelvtervezés mögött meghúzódó fő gondolat. Ugyanakkor azonban a nyelv standardizációja a romantikus anyanyelvmítosz céljaira is felhasználható: meghatározható egyetlen Igazi Nemzeti Nyelv, mely eleve jobb, szebb és logikusabb, mint a nyelv más formái. Ez a felfogás a magyar, döntően előíró jellegű nyelvi kultúrában igen népszerű.  A magyar oktatás elengedhetetlen eleme az a szigorú meggyőződés, hogy a magyar nyelvnek van egy „tiszta” és „helyes” változata, és hogy a helytelen nyelvhasználat nemcsak az egyénre, de a nemzet egészére nézve is káros.

Még tovább menve: a nacionalista nyelvtervezés hátterében állhat a nyelvi relativizmus is – ez a felfogás gyakran Edward Sapir és Benjamin Lee Whorf amerikai nyelvészek nevéhez köthető. Eszerint minden nyelv szerkezete meghatározza, hogy beszélői hogyan érzékelik és értelmezik a világot. Míg a nyugati nyelvtudományban a 20. század második felében uralkodó gondolkodásmód szerint minden emberi nyelv mögött ugyanaz az univerzális nyelvtan (a „nyelvi ösztön”) állt, addig a Sapir–Whorf hipotézis egy időre háttérbe szorult – napjainkban azonban módosított változatai visszaszivárognak a nyelvtudomány fő áramlatába. A tudományosságon kívül azonban a nyelvi relativizmus valamilyen vulgáris formája mindig is jelen volt az oktatásban és a politikai életben. A laikusokat gyakran lenyűgözi és magával ragadja az a gondolat, hogy a különböző nyelvek valamilyen rejtélyes módon tükrözik a különböző kultúrákat és világnézeteket, hogy az eszkimóknak száz szavuk van a hóra (valójában nincs), mert olyan különleges hófogalmuk van. Hasonló mítosz, hogy a magyar nyelv szerkezete segített Teller Edének kifejleszteni a hidrogénbombát. Tanárok és nyelvtannácik hirdetik, hogy a helyes nyelvhasználat a logikus gondolkodás eredménye, illetve segít a logikus gondolkodásban. A magyar észjárás Orbán Viktor egyik kedvenc kifejezése.

Magyar észjárás
Magyar észjárás
(Forrás: Marten Gimp)

Ahogyan a nyelvtörténészek sem voltak hajlandóak részt venni a dicsőséges nemzeti múlt megalkotásában, a második világháború utáni Magyarországon az elméleti nyelvészek és a szociolingvisták sem mutattak érdeklődést a nemzeti nyelv tervezése iránt. Ahogyan az az angolszász világban szokásos, általában lenézik az előíró nyelvészetet. Úgy vélik, a nyelv a saját univerzális törvényszerűségeinek megfelelően működik és változik, ezeket befolyásolni próbálni pedig tudománytalan, haszontalan, sőt egyenesen káros. Éppen ezért, különösen a szocialista rendszer  összeomlása és az általa működtetett cenzúra megszűnése után a nemzeti nyelv tervezése néhány aktivista ölébe hullott. Ők gyakran amatőrök (tanárok, írók) vagy a kutatók legjelentősebb és nemzetközileg is elismert körein kívül szorult hivatásos nyelvészek. Még a magyar tudományosságban, de legalábbis annak perifériáján is élesen elkülönültek egymástól a nyelvészek és a nyelvművelők.

A nyelvművelők tartják fenn Sátoraljaújhely melletti Széphalomban a Magyar Nyelv Múzeumát, ők működtetik az Anyanyelvápolók Szövetségét. Az utóbbi években egyik legjelentősebb fórumukká az e-nyelv.hu portál vált. A nyelvművelők úgy gondolják, hogy szükség van a központi nyelvtervezésre annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nyelv széthullása és hanyatlása. Úgy vélik, valakiknek meg kell határozniuk, mely fogalmakat mely szavak jelöljék. A nemzetközi szavaknak eredeti magyar megfelelőket akarnak alkotni, ahogyan azt Kazinczy és más nyelvújítók tették a 19. század legelején – a Szómagyarító portál számtalan lenyűgöző példával szolgál. És – nem egészen alaptalanul – arroganciával és a nagyközönség nyelvi igényeivel szembeni közömbösséggel vádolják a hivatásos nyelvészeket. Az Orbán-kormány alatt végre ők is lehetőséghez jutottak.

Új nyelvészeti intézet?

Jó néhány éve nyelvészek és nyelvművelők egy csoportja Balázs Géza, az ELTE nyelvészetprofesszora vezetésével nemzeti stratégiát követel a magyar nyelv ápolására. 2014 márciusában a kormány váratlanul bejelentette a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) megalapítását. Az április elsejével megalakuló új intézmény az Orbán-kormány által megalapított más új történettudományi intézetekhez hasonlóan teljesen független a Magyar Tudományos Akadémiától: közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt áll. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének nemhogy a véleményét nem kérték ki, nem is tájékoztatták.

Az alapító rendelet meglehetősen homályos, és azt a benyomást kelti, hogy megfogalmazója nem igazán ért a nyelvészethez. Különösen a nyelvi értékvesztés terminus marad teljes mértékben tisztázatlan. Vajon a nyelvbe kódolt értékek elvesztésének (például a szókincs szűkülésének) lehetőségére vonatkozik? Vagy arra, hogy a magyar nyelv használatának köre szűkülhet – például kiszorulhat az üzleti vagy  a tudományos életből? Az új intézmény feladatkörei igen lazán körvonalazottak, és elvben kiterjeszthetőek a nyelvpolitikai kérdéseken túl a nyelvtudomány bármely területére. A feladatok között szerepel például „a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, kultúránk egészével való összefüggésének kutatása”.

A legrosszabb lehetőség, melytől a magyar nyelvészek félnek, hogy az új intézet egyre több hatalmat szerez a kutatási források elosztásában. A kormány hasonló módon erősítette folyamatosan a Magyar Művészeti Akadémiát. Eddig ez még nem történt meg. Az új intézet meglehetősen szerényen indult, még nincs honlapja sem. A jövőben alkalmazandó, maximum 30 munkatárs közül egyelőre csak az igazgató neve ismert. A várakozásokkal szemben az igazgató nem Balázs Géza lett, hanem Bencze Lóránt, egy 75 éves volt katolikus szerzetes és főiskolai tanár, a Zsigmond Király Főiskola tanára. Bencze neve gyakorlatilag ismeretlen a magyar nyelvészetben; volt néhány publikációja szemiotikáról, kommunikációról és kultúráról, de szinte semmi nyelvpolitikáról vagy nyelvtervezésről. Honlapjáról sem derül ki, hogy hol, mikor és milyen témában szerezte doktori címét és habilitációját.

Június végén Bencze Lóránt interjút adott a 444-nek. Ebben a nyelvstratégiát és feladatait a nyelvi relativizmus alapján határozta meg: úgy tűnik, ez a vesszőparipája. Bencze szerint a magyar nyelv határozza meg, miként látják a magyarok a világot, és az alapító rendeletben emlegetett „értékvesztés” a magyarok közötti kölcsönös megértés elvesztését jelenti. Ha az emberek nem értik meg egymást, a kommunikációjuk összeomlik, a magyar nyelv leépül és kihal. A megértéshez Bencze szerint közös fogalmakra van szükség. Nyersen fogalmazva: valakinek meg kell mondania a magyaroknak, milyen szavakat és milyen jelentésben használjanak. És persze a „megfelelő” fogalmak és kategóriák már léteznek valahol. Bencze kijelenti:

Nem tudtuk még feldolgozni a XX. század gyors politikai változásait sem, és ez meglátszik a gondolkodásunkon. Nem tiszták a fogalmaink, nem tudjuk rendesen megnevezni, mi miért van, nem tudjuk, ki és hogyan irányítja a világot, és emiatt szorongunk. A szorongás pedig erőszakot szül. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha minél tisztább kategóriákban gondolkodunk.

Nemzeti nyelvészet belső használatra?

Úgy tűnik, Bencze eszméi igen távol állnak a konkrét nyelvpolitikától – meg sem kísérli megmagyarázni, hogyan és ki fogja meghatározni és megtanítani a nagyközönségnek a „tiszta fogalmakat”. Az embernek az az érzése támad, hogy Bencze elsődleges célja pozitív érzéseket keltő hazafias retorikát teremteni, és mindenekelőtt elhitetni, hogy a magyar nyelv egyedülálló és különleges. Még nyilvánvalóbbá válik ez, ha megismerkedünk relativista nézeteivel a második Czuczor–Fogarasi-konferencia kötetéből. A kötet a maga teljességében segít megérteni, mi is van folyamatban a magyar nyelvészet és a nacionalizmus határmezsgyéjén – ez visszavezet minket a magyar nyelvtudomány történetéhez.

Fogarasi János és Czuczor Gergely
Fogarasi János és Czuczor Gergely

Az 1862 és 1874 között kiadott Czuczor–Fogarasi-szótár, volt a Magyar Tudományos Akadémia első kísérlete a nemzeti nyelv szókincsének egy terjedelmes szótárban való számbavételére. A szótár elméleti alapvetései már kiadásának idején is elavultnak számítottak. (A legélesebb kritikákat Hunfalvy Pál és Budenz József, a történeti-összehasonlító nyelvtudomány úttörői fogalmazták meg – ők a mai finnugorellenes összeesküvés-elméletek „főgonoszai”.) A szótár szerzői, Czuczor Gábor szerzetes, tanár és költő, illetve Fogarasi János jogász és polihisztor elkötelezett magyar hazafiak és szorgalmas filológusok voltak, de nem nyelvészek a szó – akkoriban kialakuló – modern értelmében. Hagyományos filológiai képzést kaptak klasszikus és modern nyelvekből, és a nyelvek történetéről és rokonságáról vallott nézeteik tudományosan elmaradottak voltak: a szavakat felszíni hasonlóságaik alapján hasonlították és csoportosították össze. A hasonlóságokat a gyök fogalmával írták le: ezek egy szótagos elemek voltak, melyben a magánhangzók és mássalhangzók változhattak is. Így például az abrosz szóban az [abr] hangsort a borít szóban található [bor] hangsorral kapcsolták össze, a korong [kor], a kerít [ker], a görbe [gör] hangsorát pedig a körrel stb.

Egy mai nyelvész számára azonnal világos, hogy a gyökmódszernek semmi köze nincs a valódi nyelvtörténeti folyamatokhoz és a szótörténeti kapcsolatokhoz. Például semmi alapja nincs az abr gyök feltételezésének, hiszen az abrosz teljes egészében szláv jövevényszó. A nyelvtudomány fő áramlatában a Czuczor–Fogarasi-szótárról idővel el is feledkeztek, bár a nyelvi anyag bemutatásában szerzett érdemeit mindig is elismerték. Az amatőr „alternatív” nyelvészek azonban ünnepelni kezdték, és megtették a nyelvtudomány fő áramlatától finoman szólva távol álló nézeteinek kiindulópontjául. E nézetek lényegi eleme a gyökrendszer, illetve hogy a magyar az emberiség eredeti nyelve.

Az utóbbi években néhány valódi nyelvész is bekapcsolódott a Czuczor–Fogarasi-szótár óvatos rehabilitációjába, és támogatnak valamit, amit talán a gyökelmélet „elfogadható” változatának lehetne nevezni. A fent említett konferencián – melynek jellemző módon nem a Magyar Tudományos Akadémia, hanem az Orbán-kormány kiemelt támogatását élvező Magyar Művészeti Akadémia adott otthont – sikerült összegyűjteni hivatásos nyelvészek és elismert tudósok egy csoportját – közülük néhányan a nyelvművelők körébe tartoznak. A konferenciakötet  kerüli a nyilvánvaló kamukat, és igyekszik komoly tudomány benyomását kelteni. Nincs szó benne sumer származásról, tartózkodik a finnugorellenes kirohanásoktól – mi több, egyik szerzője Pomozi Péter, az ELTE Finnugor Tanszékének docense. Maga Balázs Géza, a nyelvművelő mozgalom vezéralakja arról ír, hogy a gyökelmélet tulajdonképpen a ma divatos hálózatelmélet előfutára. Bencze Lóránt a maga relativista nótáját fújja, sűrűn hivatkozva a nyelvészeti és filozófiai szakirodalomra.

Úgy tűnik, a tekintélyes források és divatos elméletek neveivel való dobálózással, illetve a fogalmak és kategóriák definícióinak tágításával a szerzők megpróbálják az elavult, tudomány előtti eszméket visszacsempészni a nyelvtudományba. Az elfogadott ismeretek könnyen „relativizáláhatóak”, „megkérdőjelezhetőek” az „interdiszciplináris” megközelítésekre való hivatkozásokkal (a történeti nyelvészetben kifogás arra, hogy miért hagynak figyelmen kívül mindent, amit a nyelvi változásról tudunk) vagy a a vita egy magasabb metaszintre való emelésével, és Thomas Kuhnnak a tudományos paradigmaváltásokra vonatkozó nézeteinek idézgetésével. A kívülálló számára az üzenet a következő: Czuczornak és Fogarasinak végső soron igaza volt, megelőzték saját korukat, ám az arrogáns tudományos körök szolgaian követték az idegen módszereket, és megfeledkeztek arról, mennyire különleges a magyar nyelv. Szerencsére azonban most kormányunk támogatja ezeket a rendes fickókat, akik nyelvünket megtisztítják, helyreállítják dicsőségét és tekintélyét. (És még azok is, akik ennél tovább mennek, és hisznek abban, hogy a magyar nyelv az emberiség első nyelve, örömet lelhetnek abban, ha azt hallják, hogy a gonosz „finnugoristáknak” nem volt teljesen igazuk – ahogyan azoknak is, akik szerint holokauszt márpedig sosem volt, öröm azt hallaniuk, hogy zsidók ezreinek a biztos halálba, Kamenyec-Podolszkba való deportálása egyszerű idegenrendészeti eljárás volt.)

Összefoglalva: amit ma a magyar nyelvészet perifériáján megfigyelhetünk, hasonlatos ahhoz, ami a magyar történettudomány peremvidékén történik. Az elismert és a nemzetközileg beágyazott tudományos és oktatási intézmények mellett egy párhuzamos „nemzeti” kutatást indítanak. Mindeddig a párhuzamos intézmények a saját játékukat játszották, és meg sem próbáltak versenyre kelni a komoly tudományos intézetekkel a maguk területén. Ahelyett, hogy tudományos érdemekre törekednének, az új vállalkozások aktív résztvevői csupán a kormány nacionalista retorikáját igyekeznek áltudományos mázzal bevonni. Cserébe az áltudományos érdemek mellett jól hangzó címeket kapnak az életrajzukba, néhányuk még zsíros áltudományos állást is kaphat valamelyik „kutatóintézetben”. Ezzel pedig mindkét fél csak nyerhet.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
91 szigetva 2014. november 3. 14:57

@Ermellek: „Hogy jön ehhez az egészhez a holokauszt?” Erre a kérdésre már a válasz is olvasható volt itt a kommentek között.

90 Krizsa 2014. november 3. 14:36

@Ermellek: Semmiféle érv nincs a cikkben, ezért nincs értelme foglalkozni se vele. Mellesleg olyan echte "nyestes" szlenget is használ a finn néven író "külföldi" szerző, amit aligha hallott Bécsben, sem pedig Finnországban...

Érv az volna, ha bebizonyítaná, hogy a finnugor nyelvészet úgynevezett "szabályos megfeleltetéseit" MÁS NYELVCSALÁDOKBAN, illetve más nyelvcsaládok tagjai KÖZÖTT ne lennének meg ugyanúgy, éspedig tömegesen.

De megvannak, éspedig tömegesen.

Elképzelhetetlen, hogy ezt egyetlen finnugor nyelvész se vette volna még észre 15o év alatt. S ha biztos, hogy legalább néhány észrevette már

(én meg itt az interneten évek óta hatalmas adattáron bizonyítom is),

akkor a finnugor nyelvészet: csalás. Akkor is csalás, ha a nyelvészeinek csak egy töredéke tud erről. Egy töredékük biztosan tud valamilyen sémi nyelven? Igen. Legalább ezek biztosan észrevették már, hogy a "szabályos megfeleltetések" a finnugornak nevezettek és pl. a sémi nyelvek között is rendre megvannak. Azt is biztosan tudják, hogy igenis léteznek a FLEKTÁLT mássalhagzó gyökök, a nagyonis hasonló, közös értelmeikkel.

S ugyanúgy, mint a sémi nyelvekben - A MAGYARBAN és a FINNBEN is. Ráadásul ezeknek a gyök-(váz)-aknak az értelme mindhárom "nyelvcsomagban" közös.

A többi nyelvész meg direkt nem akar ilyesmivel foglalkozni. Miért nem akar? Mert ettől függ a fizetése, vagyis az állása. Az ilyeneket nevezzük "túlélési kutatónak".

89 Ermellek 2014. november 3. 13:39

Hogy jön ehhez az egészhez a holokauszt?

Amikor már nem tudnak valamire normális érveket előhozni, akkor jön a "holokauszt kártya"?

Szomorú ez egy magát kutatónak (tudósnak) nevező szerzőtől.

Másrészt a szerző félti a saját "zsíros jövedelmét" úgy látom... azért emlegeti másokét. Egyébként inkább a finn-ugor elmélet alátámasztásában, a feljövő új információk vitatásában kellene jeleskednie. De úgy látom ezt röviden lerendezi azzal, hogy becsmérli mások kutatásait. De, ha nincs elég érv, akkor jön a felsőbbrendű lenézés és sokat sejtetés. Valamint a témához egyáltalán nem illő, gyomorforgató, mindig előrángatható holokauszt téma. Úgy gondolja, ha ezt egy cikkbe beleteszi, akkor biztosan magának adnak igazat? Alantas gondolkodás. Magam részéről megvetem érte a T. Szerzőt.

88 rdos 2014. július 19. 12:40

@Pierre de La Croix: Köszönöm a forrásokat.

87 Fejeskáposzta 2014. július 18. 14:19

@Krizsa:

Keltául nem tudok XD De népnevük Gall és az anatóliai Galata egyezik. R1b génáramlás stimmt. Embertanilag vegyesek voltak, nincs echte kelta típus, nyugat eu mezolit formák (brünn, cm, falid, borreby, atlantid stb), alpi, nordid, medkó csoportok.

A szlávok balto-finnek, uráliak és szkíta-hunok, germán beütéssel.

A dinári, norikumi is előferdül náluk de ez inkább hallstadt-illír lesz.

Magyar népnév min.4200 éve van meg, hordozói Taurid, keleti mediterrán fajú kaukázusi-jáfetiták, kusiták másnéven (Baktria, Szubartu).

A nyak ősi gravetti-finnugor szó, az angolban is megvan neck.

Van pár török szó amiknek nincs magyar értelme, de használjuk- tuk. Na ezek a török jövevényszavak. pl Kartal jelentése szirtisas, Künd jelentése napfi, mi hunyadnak mondjuk ugyanezt a szót.

Kün egy szubartui szó aminek török verziója jött vissza!

Baja-gazdag úr, bajik-igaz ember, basaraba-győző apa, bay-gazdag, berk-erős, bibars-párduc, bara-sug-szürke víz, bulak-tavaszi virág, fehéres ló, dormán-állás stb

És vannak közös szavak szubartui eredettel:

árpa, ünő, űz, őz, alma, balta, buga vagy bika, arslan-oroszlán, kék-kök,gök, sárga-sári, hun-huny-gün,kün stb.

86 Krizsa 2014. július 18. 10:45

192 fejeskáposzta(egy másik cikk alól? igen, de nekem nincs több időm, megyek dolgozni)

1. Úgy általában szerintem is igazad van. Csakhogy én kizárólag nyelvészettel foglalkozom, mert csak azt tanulmányozom 6-8 éve. Nem lustaságból, hanem azért, mert az írásbeliség (egyben a legújabb népvándorlások) 6OOO éves korszakát már egyáltalán nem tartom fontosnak a magyar nyelv szempontjából – ami sokkal régebbi. És tökmindegy, hogy minek hívták, mert biztosan nem hívták még magyarnak – na és?

2. Én 2OOO éve a szláv-avar-magyar protonyelvet tartom „előmagyar” nyelvnek. De ugyanott, a KM-ben, „kárpátnyelvnek” tartom a keltával bővült európai szubszrátnyelvet – az utolsó jégkorszak, kb. 12 ezer éve óta. De ugyanott a mai „finnes-északi” nyelvekkel is bővült kárpátnyelvet „korai kárpátnyelvnek” tartom – egy korábbi, nem az utolsó jégkorszak óta.

3. Hol van a finnugor nyelvekben NYAK? Nekem (is) csak finn szótáram van (4OO éves írásbeliség). Ott nem látok NK vagy NJ-K gyökvázat egy akármilyen távoli, hasonló értelemmel. A többi „finnes-északi-kisnyelvről” kinek van szótára? Vagy melyiknek volt írása még akár 7O évvel ezelőttről? Egynél volt: 2OO éve. Mert szótár nélkül azt dumálnak be nekünk – meg önmaguknak – a nyelvészek, amit csak akarnak.

Hurrá, fejeskáposzta! „...ami közös a törökkel de magyarul is értelmes, az nem török jövevény, hanem kaukázusi-jáfetita szabír ősmagyar szó a törökben is!”

Kb. ilyesmiről van itt szó. Mikoriak a (legrégibb) törökös nyelvek? Max. 2 ezer évesek. Akkor meg haggyá békén! Az anatóliai kultúrák már közösek Mezopotámiával. A mezőgazdasági állattenyésztési, jogi szavaik közösek (de még mennyire közösek!) a mai HÉBERrel. Alig lehet megkülönböztetni ezeket a szavakat a török-héber-magyarban. Amíg valaki be nem bizonyítja, hogy a „törökös” nyelvek régebbiek 3 ezer évnél (a Mongóliában fellelt rovásírásukkal együtt – jó vicc, a KM-ból horcolták oda!) - addig a törökök nem érdekelnek.

4. Még egy nüansz. Az askenázi (európai) zsidók SZINTÉN hosszúfejű, szőkés-vörösses-szeplős, ragyogó kék szemű (nem szürke, mint én), az átlagnál magasabb (nem magyar-átlag, mint én), hegyesorrú (vékony orrlyukú, tehát a hideghez alkalmazkodott) KELTÁK voltak. Mint a mai németek, hehe.

És az askenázi zsidók kb. 3O %-a ma is ilyen. Az én izraeli férjem is ilyen volt és a lánya is egy kifejezetten „svéd” szépség. A marokkói-jemeni zsidó férjével közösen alkotott két unokám már barna-szeműek, és már csak sötétszőkék:-). A zsidók (és a magyarok) tehát nem kazárok (akik csak az egyik be-, visszavándorlási hullám lehettek a KM-be a sok közül). A zsidók inkább a Német-alföldről, a magyarok (magyar nyelvűek) meg a KM-ből származnak.

S az utolsó jégkorszakban és utána mindkettő landolt a Kaukázus és végig a Földközi-térségében. Miért? Egyszerű: mert nagyon fáztak. De a „magyar-nyelvű-félék” nem mind mentek le és nem maradtak lent. Vagy ha lent maradtak (albán, etruszk, illír, italikus nyelvek) akkor bekebelezte őket a KELTÁk folyton megismétlődő újabb rohamai – északról. A titokzatos eredetű rómaiak is KORÁBBI kelták voltak. Tehát nix „indogermán”, meg jóvanna!, a holokauszt óta legyen inkább „indoeurópai” a neve - mert ezek bizony mind kelták voltak. A normális ésszel felfoghatatlan egymásra vicsorgás – a németek és a zsidók között OKA – szerintem pont az volt, hogy genetikailag az európai zsidóság eredete is pont a kelta kelta. S a kijózanodás ma, 7O évvel a Holokauszt után is várat még magára.

85 Pierre de La Croix 2014. július 18. 10:19

@rdos: Mármint az összes, nem áltudományos szakmai tanulmányon és ismeretterjesztő művön kívül kb. a II. vh.-60'-as évek óta?

(Köszönhetően a radiokarbonos és dendrokronológiai eszközöknek és a régészeti kutatásoknak.)

archive.archaeology.org/9609/newsbriefs/wine.html

www.filozofia.bme.hu/sites/default/files/anyagok/1153/Diamond.pdf

okor.tti.btk.pte.hu/menu/126/27

www.czap.org/

84 rdos 2014. július 18. 09:15

@Fejeskáposzta: A "Zagrosz régióból"-ra forrásod van? Érdekelne.

83 rdos 2014. július 18. 09:11

@Krizsa: Kedves Katalin!

Spontán kísérleti régészeti bizonyítékod meggyőzött.

Erről a spontán kísérletedről jutott eszembe, a "formatív vonaldíszes kultúra" a neolitikum kezdetén. Ismerték már a növénytermesztési technológiát, de csak kicsiben alkalmazták. Itt olvastam, alább a lényeg kimásolva.

www.termeszetvilaga.hu/interjuk/banffy.html

"Ezzel szemben egyéb bioelemzések, amelyeket a szegedi kollégáim végeztek, arról tanúskodtak, hogy az itt lakók még vadásztak, tehát tulajdonképpen egy korábbi, mezolit életmódú közösséget kell elképzelnünk. A neolitikus vívmányokat csak befogadták, de nem tértek át egyik pillanatról a másikra az ún. élelemtermelő életmódra, hanem a gyűjtögetés, a vadászat, a halászat, a kagylógyűjtés továbbra is nagy szerepet játszott az életükben. Tehát azt találtam - és ehhez Oross Krisztiántól nagyon nagy segítséget kaptam -, hogy volt egy kb. 100-120 éves átmeneti állapot, amelyet "formatív vonaldíszes kultúrának" neveztünk el. Vagyis a neolitikum legelején nem vezényszóra kezdtek élelemtermelésbe, hanem a helyi vadász-halász-gyűjtögető közösségek valószínűleg presztízsokoknál fogva - nyilván csere- és gazdasági okokból is - befogadták ugyan az újdonságokat, de csak beemelték őket a saját kertgazdaságukba. Mindent ismertek, de nem tudtak belőle megélni, mert sem a tudásuk, sem a környezeti feltételek nem voltak ehhez adottak. Arra, hogy az élelemtermelésből el tudják látni a családot, az egész falut, kb. 5300-5250-ben kezdtek ráébredni. Ez az az idő, amikor a mocsarakban, a vízparton vagy a víztől távol, de szubalpin körülmények között letelepedett kis csoportokat hirtelen a löszvidékeken találjuk. Akkor van a "nagy bumm2, akkor keletkeznek a nagy telepek, a harminc méter hosszú házak. A Marcal völgye például hirtelen benépesül a Dunántúlon, tízesével, húszasával találjuk az ebből a fázisból való falvakat. Ezek már a löszön települnek meg, sokkal népesebbek, sokkal nagyobbak, és lakóikat már igazi neolitikus közösségnek tartjuk. "

82 Fejeskáposzta 2014. július 18. 08:59

@rdos: Már nem a Termékeny félholdból, hanem A Zagrosz régióból (Szubartu) eredeztetik a földmívelést, persze termékeny félholdi DNS-ünk is nagyon sok van, de annak medencei változatából, nem mondom tehát, hogy hozzájuk nincs közünk. De ők mediterránok voltak, nem tauridok mint Árpád ősmagyarjai.

81 Krizsa 2014. július 18. 08:24

@rdos: A vadon nővő gabonát (Wikipedia) minimum 23 ezer éve gyüljtötték a Genezáreti-tó patján. A saját szememmel látom, hogy nagyon sok van mindenfelé. A vad árpát és zabot azonnal felismerem.

Szedtem is magamnak, hogy a kertemben elültessem. De elfeledkeztem róla. Fel se ástam a helyét, csak félredobtam a neylon zacskóval együtt. A madarak kikezdték, az árpa meg természetesen ott nőtt ki, ahol volt. Ugyanez zabbal, amit már direkt szétszórtam. Nem érdekli őket a felásás. Ez kb. 1O éve volt, azóta is nő mindkettő egy pár méteres körzetben...

Szóval, szerintem aki gyűjtögeti a gabonát, az nem tehet róla, hogy termeszti is:-).

Én ugyan százezer évekre saccolom... jó, kicsiben, ásóbottal. Nincs most linkem (talán Válas Györgynél olvastam), de biztos vagyok benne, hogy a gabonatermesztés - és bárminek a termesztése, ami az elszórt magból ott helyben ki szokott kelni - NAGYON sokkal régebbi.

80 rdos 2014. július 18. 07:34

@Fejeskáposzta: "40 000 évesre becsült gabonatároló"

Nem mondom hogy nem, de mi ez? Verem? Kerámia? A másik észrevételem, vagy inkább kétségem. Attól, hogy valamiben gabonát tárolok, még nem következik a földművelés gyakorlata.

A mai ismereteink szerint a Közel-Keleti termékeny félholdban úgy 12 ezer évvel ezelőtt kezdtek áttérni a népek a vadon termő gabonafélék gyűjtögetéséről a termesztésére. Hát ha 12 ezer évvel ezelőtti népek gyűjtögettek, éppen 40 ezer évvel ezelőtt is gyűjtögethettek eleink. Örményország pedig elég közel van a félholdhoz.

Röviden. Nem állítom hogy nem lehet 40 ezer éves a földművelés, de ehhez csak jó lenne további bizonyíték, mert az eddigi ismereteinkkel nincs összhengban a dátum.

79 Fejeskáposzta 2014. július 17. 15:32

@rdos: Örményország területéről 40 000 évesre becsült gabonatároló látott napvilágot. Ezen őseink nem vadásztak. A másik a gravetti ág ige, de míg keletről mamut agyarak (kiegyenesítve!) nyugatabbra rénszarvas csontok tobzódtak. Ezért lényeges, hogy a mezolit előfinn népesség mely területről húzódott fel, KM vagy Pontusi-Kaszpi sztyepp. A genetika utóbbit jelölte meg, eszerint mamutvadászok voltak.

78 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 17. 08:23

@hun: „törülközőnek nézik a bolgár abroszt” Na ja, mindenki hüklye, csak a te kezedben van ott az igazság kulcsa.

„zárjuk ki, h a bolgárban nem a szláv előtti türk nyelvében nem-e hun-ógörög jövevényszó” Mielőtt kizárnánk valamit, először fel kell merülnie. Hun-ógörög jövevényszó? Ezek szerint a hunok görögök voltak? Bámulatos, hol tart ma már az áltudomány!

77 rdos 2014. július 17. 07:50

@SzabírHunOgur: "Kérdés a finno-lapp népek ősei mely vadat követték északra? "

Felteszem a rénszarvast, de gondolom halászó vadászó eleink ették amit a természet adott.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X