nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A hiénák nem ételt esznek? A repülőgép-szerencsétlenség nem baleset?
A buzgó nyelvőr

Az igazi nyelvész még a legelszántabb nyelvvédőben is meglátja a jót: a finnyáskodók, kötözködők felhívják a figyelmet az olyan nyelvi változásokra, melyeket a nyelvész magától talán észre sem venne. Persze előfordul, hogy a nyelvvédők évszázadok óta használatos „újdonság”-okba kötnek bele...

Kálmán László | 2011. február 1.
|  

Nem váratlan fejlemény, hogy felbukkant egy olyan olvasónk, aki a „nyelvvédőkkel” (más néven „nyelvőrökkel”) együtt úgy gondolja, hogy a magyar nyelvre mindenféle veszélyek leselkednek, és maga is buzgón gyűjti azokat az újításokat, amelyeket saját személyes ízlése alapján „károsnak” gondol, és ahol tud, harcol ellenük. A tudomány persze nem ismer „káros” nyelvi újításokat. A legrosszabb, ami egy újítással történhet, hogy nem ver gyökeret, vagy hogy úgy terjed el, hogy egy bizonyos társadalmi csoport nyelvhasználatán belül marad, és rájuk lesz jellemző (és emiatt a többiek számára cikinek minősülhet).

Tetszik, kedveled, vagy inkább lájkolnád?
Tetszik, kedveled, vagy inkább lájkolnád?
(Forrás: Wikimedia commons)

Az én számomra két okból érdekesek a „nyelvvédők”. Egyrészt a létezésükkel bizonyítják, hogy milyen intim viszonyban vannak a beszélők a saját anyanyelvükkel. Hiszen nehéz olyan más területet találni a társadalom életében, amely olyat lenne képes kiváltani, amilyeneket az újítások a „nyelvvédőkből”. Sem az öltözködés, sem az új épületek nem szoktak ilyen felzúdulást kelteni. Legfeljebb a politikától tudnak az emberek olyan lázba jönni, mint mások nyelvhasználatától, ami azt bizonyítja, hogy az írott és beszélt nyelv hasonlóan közelről érinti a mindennapi életet, és hasonlóan „a bőrünkre megy”, mint a közügyek intézése. A másik ok, amiért érdekesek a „nyelvvédő” megnyilvánulások, gyakorlatiasabb: felhívhatják a nyelvész figyelmét olyan újításokra, vagy akár már folyamatban lévő kiterjedt változásra, amit maga esetleg még nem is vett észre.

H. Mihály mintha támogatólag, helyeslőleg idézné a következő hírt:

Kína kiírtja az angol kifejezéseket A kínai nyelv „tisztaságának” megóvása érdekében Peking megtiltotta az angol nyelvű kifejezések használatát kínai napilapokban, folyóiratokban, könyvekben és internetes oldalakon. A kínai sajtó- és könyvkiadói főhivatal hétfőn kiadott rendeletében azzal indokolta a döntést, hogy az angol nyelvű szavak és rövidítések egyre gyakoribb alkalmazása „súlyosan károsítja az írott és beszélt kínai nyelv tisztaságát”. Ez a gyakorlat "tönkretesz egy tiszta és harmonikus nyelvi és kulturális közeget, és végzetes hatást gyakorol a társadalomra" - mutatott rá a főhivatal.

Az, hogy a butaságot – ha hinni lehet a hírnek – néha az állami politika szintjére emelik, nem újdonság. A kínaihoz hasonló gyakorlatot igyekeznek követni például Franciaországban és Lengyelországban is. Ez azonban nem szolgálhat igazolásul a mellett a bődületes baromság mellett, hogy bármiféle idegen szó vagy kifejezés alkalmazása bármiféle kárt okozna. Csak olyasmit tudnék bizonyítékként elfogadni, ha bárki bármikor kimutatta volna azt a bizonyos káros hatást.

Le jogging – egyáltalán nem egészségtelen
Le jogging – egyáltalán nem egészségtelen
(Forrás: www.istockphoto.com)

H. Mihály maga is „próbál küzdeni” a különböző „anomáliák” ellen. Mire is gondol? (A legtöbb helyesírási hibát meghagytam az észrevételeiben. Nem mintha lenézném azt, aki elrontja a helyesírást, csak éppen mulatságosnak találom, hogy éppen egy buzgó „nyelvvédő” nem ügyel a hivatalos szabályok betartására...)

Nos a helytelen és pongyola kifejezésekre, szóhasználatra, átverésekre. Sajnos nálunk az a tendencia, hogy nem tágul nyelvünk szókészlete, hanem szűkül, vagy ha bővül is, akkor az a fentiek szerint történik (lásd a legújabb szókincsünket gazdagító kifejezést: lájkol). Nyelvében él a nemzet... vagy már nem? Nem vagyok nyelvész, csak egy ember, akit időnként nagyon zavar mindaz, amit a környezetében tapasztal, ez ügyben. Ezért is fordulok Önökhöz, mert úgy érzem tenni kellene valamit, vagy talán rosszul gondolom?

Mint a fentiekből is kiderül, szerintem nem gondolja jól. Nem jól látja, hogy „nyelvünk szókészlete” szűkülne. Az igaz, hogy a bővülés igen gyakran átvétel révén történik, így volt ez minden nyelvvel mindvégig, ameddig egyáltalán a múltba vissza tudunk tekinteni. Na és? Miért lenne jobb, ha lájkol helyett egy magyar tőből vagy tövekből alkotott újítást használnánk? Mert hogy újításra van szükség, az biztos, hiszen a lájkolás olyan tevékenység, amelyre eddig nem volt magyar kifejezés.

Az idegen elemeknek tehát semmilyen káros hatását nem ismerjük. Érdekesebb, amit „helytelen és pongyola kifejezéseknek”, „átveréseknek” nevez olvasónk. Rengeteg példát küldött olyan kifejezésekből, amelyeket kifogásol, ebből fogok szemezgetni. A médium – média problémáról pedig, amelyet szintén megemlít, külön válaszban szólok.

Árelőny! A gépjármű reklámokban hangzik el ez a roppant kifejező szó, de mit is jelent? Ki tudja, mert van árkedvezmény, árengedmény, ami egyben kötelez is, de az árelőny? Átverés!

Az árelőnyt szerintem azért találták ki, mert az árkedvezmény, árengedmény azt jelenti, amit az árleszállítás, hogy az illető bolt korábban drágábban adta a portékát, de most lejjebb vitte az árat. Ha ilyesmit írnak ki, tudniuk kell bizonyítani, hogy valóban adták drágábban is, és igazi akcióról van szó. Az árelőny szóval ilyesmit nem állítanak, csak azt, hogy előnyösebb árat kínálnak, mint amit máshol ugyanezért a termékért vagy hasonlóért kérnek.

Áron alul. Már az átkosban is helytelenítették... talán piaci ár alatt.

Szerintem ez régi kifejezés, valóban azt jelenti, hogy az eladó saját állítása szerint ennél drágábban is el tudná adni a terméket, tehát ugyanaz, mint piaci ár alatt, csak így rövidebb.

Termék. Ezzel nem is lenne baj, de mi az hogy, banki termék? Valamikor azt tanultuk, az a termék, amit megtermelnek... Az legfeljebb banki szolgáltatás, konstrukció, bármi csak termék nem.

Ezen a szóhasználaton már én is gondolkodtam. Valóban, régebben csak azt hívták terméknek, ami termelés révén jön létre. De a modern gazdaságban a termelés és a szolgáltatás nem különül már el olyan élesen, nem is szokták szétbontani a statisztikákban. Az, hogy a bankok, biztosítók stb. termékről beszélnek, ezzel is összefügghet, de én is azt gondolom, elsősorban PR-fogás, hogy a saját munkájukat termék, érték létrehozásaként állítják be. De attól, hogy PR-fogás, még nem lesz „pongyolaság” vagy „átverés”.

Baleset. Lezuhan egy repülőgép mindenki meghal... erre közlik: baleset történt. Talán szerencsétlenség, légikatasztrófa... Baleset az, ha elesek a biciklivel és lehorzsolom a karom.

Az amatőr „nyelvvédők” gyakori hibája, hogy valamilyen személyes megérzésük vagy saját szóhasználatuk alapján elítélnek teljesen megszokott és bevett nyelvi szokásokat. Pedig elég régebbi szövegekbe belenézni, hogy lássuk, a baleset szót mindig is használták 'szerencsétlenség' értelemben, akár fatális vagy tömeges szerencsétlenségeket is jelöltek vele, a köznyelvben sosem volt a használata a 'kisebb baleset' értelmezésre leszűkítve.

„Szerencsés baleset” – ezt a kifejezést is ajánlhatjuk a nyelvőrök figyelmébe
„Szerencsés baleset” – ezt a kifejezést is ajánlhatjuk a nyelvőrök figyelmébe
(Forrás: Wikimedia commons)
Cáfolat – tagadás. Micsoda különbség... a kettő nem azonos csak a médiában.

Egyetértek abban, hogy egyre gyakrabban hallani a médiában a cáfol igét abban az értelemben, hogy 'tagad'. Engem akkor szokott bosszantani, amikor irányzatosan, tendenciózusan használják, például a politikai szövetséges mindig cáfol, akkor is, ha egy szál bizonyítékot sem hoz elő, az ellenfél viszont mindig tagad, mint aki rossz fát tett a tűzre, de váltig hajtogatja, hogy nem ő volt. Mára kezdi mind a kettő egyszerűen azt jelenteni, hogy 'tagad', nincs ez ellen mit tenni. Visszafelé fog elsülni, mert amikor kedvencünk valóban érvekkel, bizonyítékokkal próbál cáfolni valamit, és ezt a sajtó megírja, akkor is mindenki úgy fogja venni, hogy tagadásban van, de csak mosakszik. Kiváncsi vagyok, előkerül-e egy új kifejezés, ami a cáfol-t pótolja a régi használatában.

Színesbőrű! Na ez az egyik kedvencem. Ez gyűjtő fogalom van benne fehér, fekete, sárga, vörös(réz) ember. De Obama színesbőrű... ettől még az is jobb, amit Berlusconi mondott, hogy „napbarnított”!

Nem, nem jobb, mert a napbarnított élcelődés a másik ember bőrszínén, olyan, mintha egy kopasz politikust „csúszós fejűnek” neveznénk. A színesbőrű kifejezést nem szabad szó szerint venni („Te is színesbőrű vagy, különben látszanának a beleid”), mint ahogy rengeteg más kifejezést sem (a leszállok a buszról sem arra utal, hogy madár vagyok).

Projekt. A jövevényszavak egyike az egyik ismereterjesztő csatornán projektként ejtik a másikon NGC prodzsekt...

Mint már említettem, számomra rejtélyes, mi a baj a jövevényszavakkal. (Püspök, sorompó, pék... vajon ezek sem tetszenek?) Ami a kiejtést illeti, szerintem érdekes, és semmi „káros” nincs a többféle kiejtésben. Ha angol jövevényszónak tekintem, prodzsekt, ha németnek, akkor projekt (vagy egyenesen prójekt), sőt, latinosan is szoktam mondani: projektum. Na és?

Étel – táplálék. Spektrum, NGC a kommentátor beszél a hiénák étkezési szokásairól, majd az ételről, amit felöklendeznek a kölykeiknek! Döbbenetes! Talán táplálék vagy ehhez hasonló!

Remélem, a „döbbenetes” csak a hiénák furcsa szokásainak szólt, mert az állatvilág tényleg döbbenetesen változatos. De az, hogy az étel csak emberi táplálékot jelentene, arról nincs tudomásom, engem egyáltalán nem zavar, hogy állati eledel megnevezésére is használják. Semmi bajom vele, még akkor se lenne, ha „eredetileg” valóban csak emberekre mondták volna, hogy eszik. De nem így van, számtalan példa van rá már a 18. századból is (korábbiakat nem néztem). Például Csapó József 1775-ben így ír: „Ezen kivül juh, ketske 's a' t. ezen fünek ételétöl el-vész.”

A levélíró még számos más kifejezést kifogásol, de úgy gondolom, a fontosabb típusokból már kiválasztottam egy-egy példát. Külön listát készített sportkifejezésekről, a sportsajtó kedvenc fordulatairól. Nem újdonság, hogy egy-egy szakma szóhasználata, zsargonja különösen hat a kívülállók számára, mint ahogy az sem furcsa, hogy a sajtó bennfentesnek próbál látszani, és sok mindent átvesz a szakzsargonokból. Mindebben semmi „pongyolaság”, „helytelen szóhasználat” vagy főleg „átverés” nincsen, ezek teljesen természetes jelenségek.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
17 Fejes László (nyest.hu) 2017. április 19. 18:42

@Untermensch4: „Lehet hogy úgy vannak a jelentésárnyalatok” Dehogyis, a nyelv eleve nem így működik. Nincsenek éles határok, gyakran semmilyenek nincsenek. Simán mondhatjuk, hogy tragédia, hogy nincs itthon tojás – és mindenki pontosan érteni fogja. Baleset az is, ha a gyerek a nadrágjába vizel, vagy ha a szőnyegre csöpög a kávé. Van, amikor a három is sok, máskor a tízmilliárd is kevés.

16 Untermensch4 2017. április 19. 17:15

@Fejes László (nyest.hu): Lehet hogy úgy vannak a jelentésárnyalatok hogy ha egy ember hal meg vhogy repüléssel kapcsolatosan, az tragédia (a családnak de a bulvár-hír-szerkesztő örül), ha a lezuhanók fele vagy kevesebb hal meg akkor még baleset, halálos áldozatokkal. Ha több mint fele hal meg akkor katasztrófa. Milliók halála meg statisztika...

15 Fejes László (nyest.hu) 2017. április 19. 15:20

@ddaniel: Azért szerintem olvasóink ~95%-a itt találkozik először a repülőesemény kifejezéssel. El lehet gondolkodni, hogy akkor ez mennyire tekinthető köznyelvi magyar kifejezésnek.

Egyébként a nyelvőr is azt írja, hogy ha mindenki meghal, az nem baleset, hanem katasztrófa. (De nincs igaza, elvégre a valóságban nem így használjuk – ellenkező esetben nem lenne értelmük a „balesetben meghalt” típusú kijelentéseknek.)

14 ddaniel 2017. április 19. 12:56

Én a balesetre reagálnék:

A nyelvőr téved, ugyanis az összefoglaló név a repülőesemény. Abban a részben igaza van, hogy ha mindenki meghal, akkor az légikatasztrófának minősül, de ezek semmiképpen sem rokonértelmű fogalmak. Álljon itt a definíció:

Repülőesemény (ez a gyűjtőfogalom, amelybe a baleset és a katasztrófa tartozik): a repülőszerkezet rendeltetésszerű, légi felhasználása során keletkező és a repülőszerkezet részleges vagy teljes roncsolódásához, illetve a repülőállomány egy vagy több tagja sérüléséhez vagy halálához vezető esemény.

Repülő-baleset: a repülőtechnika hibás működésével, kisebb-nagyobb sérülésével vagy megsemmisülésével járó, emberi életet nem kioltó repülőesemény. Ilyen például egy hajtóműtűz, amely miatt a repülőszemélyzet a gépet sikeresen elhagyja, s a gép a földbe csapódik.

Repülőkatasztrófa: a repülés során nem várt, nem előre jelezhető események miatt a repülőszemélyzet vagy a földön tartózkodó személyek is életüket vesztik. Ilyen például, amikor egy repülőgép hajtóműtűz miatt lezuhan, s a pilótának nincs ideje katapultálni. Szintén katasztrófának tekinthetjük, ha a repülőszemélyzet élve elhagyja a gépet, de a lezuhanó gép roncsai a földön tartózkodó embereket ölnek meg.

13 El Vaquero 2012. augusztus 1. 10:37

Én sem támogatom a nyelvvédést, bár az egymás dolgát megkönnyíteni hivatott szabványosságnak (helyesírás, hivatalos sztenderd kiejtés) nagy híve vagyok, pedig tudom, hogy nyelvészetileg ezt a hozzáállást már jó ideje elavultnak tartják.

A cikk második felében sorolt kérdések nem nyelvújítási, -bővítési tendenciák (a lájkolást kivéve), hanem egyszerűen pontatlan szóhasználatot példáznak. Ezért ezekben a kérdésekben igazat adok a kérdezőnek, ezekre léteznek pontosabb kifejezések, és aki nem hétköznapi szövegeket ír, annak oda kéne ezekre figyelni.

12 Grétsy 2011. március 22. 17:21

@Rako: nagyrákói br. ?

11 Fejes László (nyest.hu) 2011. március 5. 12:44

@distvan: Senki nem állította, hogy a nyelvvel nem lehet kárt okozni, pl. azáltal, hogy hazudunk, átverünk vagy éppen megbántunk valakit stb. Csakhogy annak a megítélése, hogy hazudtunk-e vagy nem, nemes célokra használjuk-e a nyelvet vagy sem, már nem a nyelvész feladata. Olyan ez, mintha az autószerelőtől kérnénk állásfoglalást abban az ügyben, hogy kinek van elsőbbsége a kereszteződésben, vagy hogyan juthatunk el a legrövidebb úton Nagykovácsiba.

Nyelvészeti szempontból az lenne "káros", ha valami a nyelv kihalásához vezetne, vagy a nyelvet kevéssé alkalmassá tenné a kommunikációra. Ilyen nyelvi változásokat azonban a nyelvtudomány nem ismer. A nyelvek kihalásához társadalmi okok szoktak vezetni: pl. egy nyelv kiszorul a használatból -- a nyelvtani, szókincsbeli változások azonban természetes és megállíthatatlan folyamatok.

10 distvan 2011. március 5. 11:37

Pedig igenis vannak "káros" nyelvi jelenségek, amelyeket a tudomány oldaláról azért nem kellene támogatni.

Pl. az SMS és az internetes "chat" nyelvezete. Ez ugyan felhasználói szempontból időt és billentyű leütést

takarít meg, de rontja a helyesírási készséget, vagy tévednék? Már világszerte "káros" jelenségnek tartják, bár

szerintem is kár ellene harcolni. Rövidítésnyelv és kész.

A "lájkolás" teljesen jó; sokkal jobban hangzik, mint a "betetszikelés", ez utóbbi nagyon erőltetettnek hangzik és

kevésbé "magyaros" szerintem. Pont olyan, mint a "kasztingolás"; mondhatnánk "szereplőválogatást" is, ami

magyarul (és jól!) hangzik, de ciki, mert nem hat szakszerűnek, bennfenntesnek. Egyszerűen szakszóvá lett.

A "banki termék" lehet, hogy nem pongyolaság, de nekem is feláll tőle a szőr a hátamon, igenis átverés. Pont

úgy, mint az utcaseprő helyett a "köztisztasági segéderő (netán attendáns!)", vagy a raktáros helyett a "logiszti-

kai termékfelügyelő", esetleg a hordár helyett az "átviteltechnikus". Mindegyik átverés és túlzottan mesterkélt,

az utóbbi még humoros is, olyan "nyaktekerészeti mellfekvenc"- szerű.

Megítélésem szerint a "cáfolat" csak a politikai nyelvezetben vesztette el igazi jelentését. A köznapi életben -

szerencsére - még eredeti jelentésében használatos. Egyébként a "visszautasít" pontosabb kifejezés lenne.

A "színesbőrű"-vel mi a baj? Semmivel sem rosszabb, vagy pejoratívabb, mint a "sápadtarcú" (pale face) vagy

a mexikói "gringo" kifejezés a fehérbőrűekre, ugye?

A felköszönt - megköszönt érzésem szerint egyenrangú szinonímák.

A felszáll, felül, leszáll sem okozhat gondot, általánosan használt és félreérthetetlen kifejezések.

A kövér, telt, süket, vak, néger, cigány stb. is elfogadott a köznapi használatban. Szerintem is butaság olyan

mesterséges és erőltetett kifejezések használata, mint "afro-amerikai", mentálisan/fizikálisan kihívásokkal

szembenéző" (mentally/physically challenged). Előbb-utóbb ezek is devalválódnak, pejoratívvá válnak.

9 Rako 2011. március 1. 23:41

Apám (Rakovszky István, 1885-1953), ki a Magyar Sí Szövetség alelnöke volt mindig küszködött a "síel" sz ellen. Szerinte a "Sízik" a helyes, hisz nem azt mondjuk, hogy "tornáol" vagy "...labdáol" , vagyis egy magánhangzóra végződő főnévből ige képződik, akkor a "zik"-kal kell képezni.

Viszont azt sem lehet letagadni, hogy egy nyelv szűkül is. Ugyanis ha már mindegy, hogy egy fűzfa milyen, akkor csak ez a szó marad meg a több pontosító helyett. Ez egy természetes folyamat.

Az viszont egy nagyon fontos kérdés, hogy mi legyen az idegen - főleg angol - eredetű szavakkal.

A nyelvújítás előtt ez nem volt probléma. A régi magyar nyelv tele volt jövevény szavakkal.

Azt hiszem azok kiűzése a német példák követése volt.

Mivel az internet nemzetközi, így a kommunikációt megkönnyíti, ha a szakszavak, legalább is a kiejtésük, minden nyelvben ugyanaz.

(Anti-bábel!?!)

8 kalman 2011. február 3. 22:57
7 Karuso 2011. február 2. 21:19

@kalman: Tényleg. Csak én leragadtam annál, hogy az étel csak emberi táplálékot jelent. Így persze jó az adat. Korábbit meg rendes történeti korpusz hiányában nem is nagyon tudtál volna keresni. (Ez gondolom, a HHC-ből van.)

6 kalman 2011. február 2. 16:34

@Karuso: "Szerintem Csapó József 1775-ös adatában az étel nem 'amit megeszünk' jelentésben szerepel, hanem 'megevés'-ként." - Persze, én is így gondoltam. De a levélírónk szerint az állatok nem "esznek", hanem "táplálkoznak" vagy mást csinálnak, tehát az esetükben "megevésről" se beszélhetnénk. Egyébként számtalan más példa is van, csak én jó régit akartam.

5 Fejes László (nyest.hu) 2011. február 2. 15:14

@qsoe: Én pont azt kívántam hangsúlyozni, hogy a szavak jelentésében nem csak az van benne, hogy mit/kit jelölünk velük, hanem ennél több, a jelölés módja is. Ha valakit ledagadtozunk, akkor ezzel megvetésünket is kifejezzük. A kövér nagyon szép példa arra, hogy a használatban változik e szavak értéke is. Ma pl. a telt(karcsú) igen eufemisztikusnak számít, de idővel kifejezetten gúnyossá válhat. Akkor új szót kell keresni. De attól még, hogy a szavak átértékelődhetnek, nem szabad sértő kifejezéseket használni arra hivatkozva, hogy a mai udvarias kifejezések egyszer majd úgyis udvariatlanok lesznek. (Ez kb. olyan lenen, mintha azt mondanánk, hogy minek együnk, idővel úgyis megint éhesek leszünk.)

4 qsoe 2011. február 2. 14:06

@Fejes László (nyest.hu): talán úgy értette Pesta a "valóságot takargatják", hogy akárhogy is nevezzük, a dolog ugyanaz marad. Nem illik valakire azt mondani, hogy dagadt, az általad említett negatív konnotációk miatt. De ez nem azért van, mert a d-a-g-a-d-t hagsor csúnya, hanem mert a túlsúly nem vonzó, sőt egészségtelen. Éppen emiatt lassan a "kövér" is sértésnek számít, és persze a következő szó, amit kitalálnak rá szintén így fog járni.

Magyarországon persze ez nem annyira feltűnő, mint Amerikában, de pl itt is tiltakoznak a nem hallók, mikor valaki azt mondja rájuk, hogy "süket". Pedig ha megnéz egy szótárat, az lesz benne, hogy nem halló személy. Lehet hogy vannak a dolognak negatív felhangjai, de az általuk javasolt "siketnek" is lesznek, mivel egy nem hallóval a kommunikáció nehézkes.

Szóval abba kéne hagyni a megnevezések cserélgetését, mert fölösleges és kilátástalan.

3 Fejes László (nyest.hu) 2011. február 2. 10:05

@Karuso: Igazad van.

@Pesta: A betetszikezésre valószínűleg még inkább berágna egy nyelvőr. :)

Lehet, h a feltalálta nyelvjárási használat: pl. vannak, akik születésnapjukon nem fel, hanem megköszöntik a másikat.

Ezek a kifejezések nem a "valóságot takargatják". Az, hogy valaki kreol bőrű, tény, látható. Ha ugyanezt az embert cigánynak neveznék, már megkérdőjelezhető lenne, hiszen az etnikai hovatartozás már (ön)definíció kérdése. Kicsit más a helyzet az angolban, ott más terminusokat (pl. black, pláne nigger -- ami eredetileg szintén egyszerűen 'feketé'-t jelent) azért kellett kerülni, mert negatív konnotációik alakultak ki. Ráadásul a színesbőrű összefoglaló terminus arra, hogy nem fehér. (Azon már inkább érdemes elgondolkodni, hogy ez nem diszriminatív-e. Miért nincs arra összefoglaló kifejezés, hogy nem fekete, nem sárga stb.?)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X