Biborostól kaptuk a következő rejtélyes üzenetet:

dear grammaticus geniusok!
hogyan írjam le azt, amikor rublikát x-elek
tisztelettel igaz hívük bíboros rövid ivel

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Már a múltkori kérdését is komolyan vettük, pedig lehet, hogy nem kéne. Annál is inkább, mert nem teljesen világos, hogy mire vonatkozik a kérdés.

Ha azt kérdezi olvasónk, hogy hogyan lehet „helyesen” X-elni egy rubrikába, akkor azt javasoljuk, hogy olvassa el a nyomtatvány kitöltési útmutatóját, abban biztosan meg van adva a helyes X-elés módja. Bár a legtöbb esetben ennek jelentősége nincs: legyen egyértelmű és jól azonosítható a választásunk.

Forrás: Wikimedia Commons / uis Miguel Bugallo Sánchez / CC BY-Sa 3.0

Ha azt kérdezi olvasónk, hogy hogyan kell leírni ezt a szókapcsolatot, akkor elmondjuk, hogy így: rubrikát X-elek / x-elek vagy ikszelek. A rubrika szóban nehezen hallatszik a b utáni „folyékony” hang, sokan tényleg [l]-t ejtenek itt. A rubrika a mai nyelvben azt a kis, általában négyzet alakú helyet jelöli, amelybe valamilyen jelölést (pl. x-et) tudunk tenni.

A rubrika a latin nyelvből származik; első fennmaradt írásos nyoma a 16. század közepéről való. A szó a latin rubrica terra kifejezésből származik, aminek jelentése ’vörös föld, kréta, íróanyag; vörössel írt törvénycím, törvénycikkely, rovat’. A rubrica a rubricus (’vörös’) melléknév nőnemű alakja. A latin melléknév a latin ruber (’piros, vörös’) szóra megy vissza, amelyből olyan szavaink származnak, mint a rubin, a rúzs és a rubeola (rózsahimlő). A magyar bíboros szó (hosszú í-vel) alapjául szolgáló bíbor, bár a jelentése hasonló, nem ebből származik.