-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Sokan gondolják: a magyar nyelv kereszténységhez kapcsolódó szavai latin eredetűek, hiszen a magyarság a nyugati kereszténységhez csatlakozott – a latint használó papoktól ismerték meg a vallás alapelemeit. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb, mert a magyar keresztény terminológiában jócskán találunk szláv – és meglepő módon – sok török és néhány finnugor eredetű szót.
Néhány hete egy közösségi oldalon a résztvevők hosszas vitát folytattak arról, vajon milyen eredetű lehet a keresztény szó a magyarban. Úgy gondoltuk, talán másokat is érdekelhet ez a kérdés – de kissé kibővítjük a választ, hiszen a kultúra nagy vonulataihoz kapcsolódó kifejezések többé-kevésbé egységes nagy tömbökben szoktak átkerülni a kultúrát elsajátító nép nyelvébe abból a nyelvből, melynek beszélői közvetítik az adott kulturális tartalmat. Éppen ezért, minthogy a magyarok végül a nyugati kereszténységet választották, sokan gondolhatják, hogy a kereszténységgel kapcsolatos szavaink is latin eredetűek. Kétségtelenül sok ilyen is van – de a kép ennél jóval színesebb.
Advent, karácsony, húsvét, pünkösd
Természetesen nem tévednek, akik arra tippelnek, hogy a kereszténység fogalomkörének szavai között tömegével vannak a latin eredetűek. Mindet nem soroljuk most föl, csak egy válogatást, de így sem kevés. Ide tartozik többek között a templom, sekrestye, kápolna, klastrom, cinterem (’temető’); oltár, kórus, orgona; mártír, legenda, zsinat, pápa, plébános, kámzsa, alamizsna; mise, ceremónia, prédikál, ostya, ámen; angyal, gyehenna, purgatórium, paradicsom (’édenkert’), regula; stb. E szavak nagyobbik részét jól ismeri a magyar nyelvhasználók többsége, néhány közülük másodlagos jelentéseket vett föl, s nem csak vallási értelemben használatos – ilyen például a kórus, orgona, legenda, ostya – és persze a paradicsomi gyümölcsnek képzelt paradicsom. Ide tartozik az alcím első szava is, a karácsony előtti hetek megnevezése, a ’megérkezés’ jelentésű latin adventusból származó advent vagy ádvent.
A fölsorolásból nem véletlenül hiányzik a kereszténység jó néhány fontos kifejezése. Ott van például maga a keresztény szó, vagy a kereszt, keresztel – a közösségi oldal említett vitájában morfondírozók egy része ugyan nem hitte el, hogy ezek szláv eredetűek, de rosszul gondolták, mert ezek a szavak valóban szláv forrásból kerültek a magyarba. És van még belőlük jócskán: a kereszténység alapfogalmainak jelentős része szláv eredetű – a karácsony szláv származtatásáról a Nyest olvasói már részletesebben is olvashattak. Ismét nem teljes listával: ide tartozik még a pap, barát, érsek, apát, apáca, zarándok; szent, malaszt, csoda, pokol; bérmál, vecsernye; a karácsony mellett a pünkösd is. Sőt, ide soroljuk a húsvét előtti böjti időszakot kezdő húshagyó (kedd) és böjti időszak végén lévő húsvét szavakat is. Igaz, ezek a szóösszetételek nem szláv eredetű szavakból állnak, a hús ismeretlen – talán iráni – eredetű, a vesz finnugor, a hagy uráli, de a szóösszetételek szláv mintára, tükörfordításként jöttek létre.
(Forrás: Wikimedia Commons / Malene Thyssen / GNU-FDL 1.2)
Olvasóink többsége valószínűleg nem lepődik meg különösebben azon, hogy a keresztény terminusok között sok a szláv eredetű kölcsönszó, hiszen a magyarok korábban találkoztak a bizánci kereszténységgel, mint a nyugatival, másrészt a Kárpát-medencében már megkeresztelkedett szlávokat is találtak. Kevesebben gondolnának viszont talán arra, hogy a magyar keresztény terminológia magja, alapfogalmainak többsége már a honfoglalás előtt megvolt nyelvünkben, s különösen nem számítanánk arra „józan ész” alapján történő okoskodással, hogy az általános vallási tartalmú kulcsfogalmak jelentős része török eredetű.
Áld és átkoz, isten és ördög
Kezdjük a legkorábbi réteggel: a finnugor korból is öröklődtek tovább olyan kifejezések, amelyek a kereszténység fölvétele után keresztény tartalmat fejeztek ki. Az egyik ilyen szó a révül: ez sámánok legjellemzőbb „vallási” tevékenységére, kábult, elragadtatott állapotára vonatkozott eredetileg, és a finnugor eredetűnek tartott, ’hő’ jelentésű tőből származik. Meglehetősen nagy szócsalád tagja: ugyanebből a tőből vezetik le a rejt, rekken, reggel, régen, esetleg a rege, regél szavakat is. A középkori kódexekben keresztény értelmet kapott a szó, de továbbra is a (metafizikus) átszellemültség, a vallásos elragadtatott tudatállapot, áhítat leírására, jelölésére használták.
Szintén finnugor az eredetileg az égbolt megnevezésére használt menny. Az ’égbolt’ jelentésből igen könnyen alakul ki a ’mennyország’ és az ’isten(ek) lakhelye’ jelentés: elég arra gondolni, hogy a természetfölötti erőket ma is égieknek nevezzük, például ha azt mondjuk, az égiek akarták így. Az égnek is kialakult ’menny’ jelentése – a halottaikról beszélve ma is sokan fogalmaznak úgy, hogy az égben vannak, az égből figyelnek szeretteikre, onnan „látják őket”. A mai köznapi, nem is föltétlenül kereszténységhez kötődő elképzelések tehát ugyanazt a jelenésváltozást hozták létre, mint ami egykor a menny esetében történt.
Finnugor eredetű az azonos tőből származó áld és átkoz. A kettő közül az első őrzi szorosabban az eredeti jelentést: a pogány szertartás részeként történő áldozat bemutatását. Ebből alakult ki a ’jó szellemeknek ajánl valakit’, azaz a ’megáld’ jelentés. Mivel azonban nem csak a jó, hanem a gonosz szellemek figyelmébe is lehet ajánlani másokat, az eredeti, tágabb értelmű ’felajánl’ jelentésből könnyen kialakulhatott a ’megátkoz’ jelentés is. Az átkoz korábbi alakja áldkoz lehetett, a szótő l hangja a mássalhangzótorlódás föloldásaképpen esett ki, a k pedig zöngétlenítette az előtte álló d-t.
Érdekes, hogy éppen a vallási alapfogalmak talán három legfontosabb szavának eredetét nem tudták eddig kideríteni a nyelvészek: a hit, az isten és az ördög szó származása ismeretlen. Az istent csak meglehetősen bizonytalanul lehet az ős szóból származtatni, noha a jelentéstani változás jól magyarázható volna, hiszen tudjuk, hogy a pogány hitvilágban az ősök szelleme kultikus tiszteletnek örvendett. Hangtanilag nemigen magyarázható azonban, hogy sehol nem találunk labiális szókezdős alakváltozatot, azaz östen-t vagy üsten-t. Elképzelhető, hogy az ördög eredeti alapalakja ördögös volt – amely azonban nem azonos a későbbi ördöngös ’ördögtől megszállt’ szóval, ez utóbbi képzett alak –, de ez sem sokat segít a szó etimológiájának megfejtésében. Hasonlóképpen nem boldogulnak a nyelvészek a hisz, hit töve eredetének megállapításával sem.
Búcsú, egyház, ünnep, gyón
Sok vallással kapcsolatos szavunk van azonban, amelyről biztosan tudjuk vagy igen nagy valószínűséggel gondolhatjuk, hogy török eredetű – még akkor is, ha csak azokat a szavakat vesszük számba, amelyek keresztény tartalommal is feltöltődtek, és eltekintünk más, szintén hiedelmekkel kapcsolatos kifejezésektől, mint például a boszorkány, a sárkány vagy a bűbáj.
A kereszténnyé is vált török eredetű vallási tartalmú szavak közül igen fontos egy azonos tőre visszamenő szócsalád, melynek kiindulópontja az ed, id szó lehetett, és ’megszentelt, szent, tiszteletben álló’ volt a jelentése. Ezt találjuk az egyház ’szent hely, épület’ – azaz ’templom’ jelentésű – szóban, ez az előtagja az idnap ’megszentelt nap’ szóösszetételnek, ezt ma ünnep alakban használjuk. Ez a töve az ’ünnepel’ jelentésű ül szónak, amely eredetileg üdl volt, és ezt találjuk az ünnepet ül kifejezésben, nem pedig, mint sokan hiszik, a jól ismert ’széken, földön stb. ül’ igét. Valószínűleg ebbe a szócsaládba sorolható az üdül és vélhetően az üdvözül is.
A klasszikus magyarázat szerint ugyan finnugor eredetű lehet az imádkozik töve és a nyelvújítás korában gyártott ima alapszava, az imád. Ennek eredeti jelentése ez esetben ’varázsol’, aztán ’könyörög’ lett volna, de ezt nem tudjuk kimutatni, és gyengíti ezt a származtatást az is, hogy a finnugor nyelvek közül csak zürjénben tudnak kimutatni egy ide kapcsolható szót: ez a vomidzs – ezt szemmel veréssel okozott betegségekre vonatkoztatják. Van azonban a szónak török származtatása is: a török nyelvekben igen elterjedt, különböző nyelvtörténeti korokból is jól adatolható az um- ige és számos származéka, ’kér, könyörög, kérlel, remél’ jelentéssel. Ebből kétségtelenül könnyebb az imád korábbi ’tisztel, kérlel’ jelentését megmagyarázni, mint az egyébként is elszigetelt zürjén szóból kiindulva.
Kétségtelenül török eredetű a bocsát, ennek eredetileg ’szabadon enged, elenged’ volt a jelentése, ugyanebből a török tőből származik az egykor ’menlevél, fölszabadítás, engedély’ jelentésű búcsú. A törökből vette át a magyar a bölcs szót, amelyet a mágusoknak is nevezett háromkirályokra is vonatkoztatnak (napkeleti bölcsek), nem véletlenül, hiszen a szó eredeti jelentése ’mágus, varázslatokat tudó’ volt. Nem vett föl keresztény tartalmat, de ugyanerre a ’kötés, varázslat’ jelentésű alapszóra megy vissza a bűbáj szóösszetétel első eleme – amelynek második tagja, a báj szintén török eredetű, és a jelentése csaknem ugyanaz, mint a bűé: ’megköt, jelet helyez valakire’.
Török az eredetileg ’mosakszik, megtisztul’ jelentésű gyón, a bűn, a ’megbán, bánkódik’ jelentésű bán, a gyász.
Ez így most hogy?
– kérdezhetnénk egyszeri műsorvezetőként. Ha a kereszténység szókincse elsősorban latin, szláv és török, azt jelentené ez, hogy már a honfoglalás előtt, esetleg éppen török közvetítéssel közelebbről is megismerkedett a magyarság a kereszténységgel? Nemigen. Az nyilvánvaló, hogy a honfoglalást megelőző időkben is találkoztak már a magyarok a kereszténységgel, talán néhányan meg is keresztelkedtek közülük, de tömegek egészen biztosan nem. A török eredetű, később keresztény tartalommal feltöltődött szavak eredetileg ugyanúgy pogány vallási képzeteket jelöltek, ahogyan a finnugor eredetű, később keresztény terminusként is használt kifejezések.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Érdemes viszont azt is észben tartani, amire Vargyas Lajos hívta föl a figyelmet: e képzetek között valamiféle hasonlóságnak léteznie kellett, mert ha a honfoglalás előtti hiedelemvilág itt említett szavai fogalmilag nagyon távol álltak volna a keresztény képzetektől, akkor lehetetlen lett volna átértelmezni őket, módosítani a jelentésüket: a merőben új fogalmakra új szavakat vettek át a szlávból és a latinból. Figyeljük meg a fönt felsorolt szócsoportokat: a keresztény terminológia finnugor és török eredetű elemei általánosabb vallási képzeteket jelölnek, a szláv és latin eredetűek specifikusan keresztények.
Ez a fajta jelentésbeli módosulás, átértelmezés teljes összhangban van azzal, amit viszont Bálint Sándor fejtett ki a népi kereszténység és mitológia, szentkultusz, ünnepek vizsgálata alapján: a metafizikus gondolkodás nem hirtelen teremtődik, nem a semmiből jön, s noha az új vallások gyakorta küzdenek a régiekkel, akkor lesznek igazán sikeresek, ha az előző vallási képzetek azon elemeit, amelyek nem állnak szöges ellentétben saját képzeteikkel, átformálják, magukba olvasztják, a jól bevált, begyakorolt szokásokat saját szemléletükhöz igazítják. Ennek pontos lenyomatát látjuk a magyar nyelv rétegzett keresztény terminológiájában.