Ágnes levéllel fordult hozzánk:

Miután elolvastam a tönkremegy, cserbenhagy magyarázatokat, megörültem, hogy hátha tudnak nekem segíteni. Próbálok rájönni, hogy mi is az a bű? Ugyanis van a bűbáj, amiből egyértelműen érthető, hogy mi is az a báj, de vajon akkor mit jelent a bű és honnan jött?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nos, ha Ágnes csak ezt a két cikkünket olvasta, akkor sem lepheti meg, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárához fordulunk. Persze azt azért a szótár nélkül is sejthetjük, hogy a bűbáj első eleme a bűvös, bűvöl, bűverő stb. szavakban megfigyelhető bűv- elemmel függ össze. Ennél sokkal többet a szótár bűbáj címszava sem mond, azt azért még megtudhatjuk, hogy eredetileg a szó mindkét eleme ’varázslás’-t, ’boszorkányság’-ot jelentett.

Ennél több is kiderül a bűvös címszóból: eszerint a tő török eredetű, és a különböző török nyelvekben [bügü], [büjü] alakban fordul elő, jelentése pedig ’varázslat’, ’sámán, varázsló’, ’okos ember’. Mint kiderül, ez az elem található meg a bölcs szóban is.

Boszorkányok egy 15. századi francia kódexben
(Forrás: Wikimedia commons)

A báj szó is török eredetű, általában ’kötél, szalag, zsinór, bilincs’ jelentésben használatos a különböző török nyelvekben. A kötés a varázslás egy módja volt, ennek emlékét őrzik olyan kifejezések, mint a meg van kötve a nyelve vagy a megoldja a nyelvét.