Ha megkérdeznénk magyar anyanyelvű, nyelvi kérdésekben sem járatlan olvasóinkat, hogy honnan származhat és milyen régi lehet a magyar sí szó, bizonyára sokan tippelnének arra, hogy minden bizonnyal ősi, uráli, finnugor, de legalábbis ugor örökségről van szó. Furcsamód azonban az alapnyelvekre csak három ’sí’ jelentésű szót sikerült rekonstruálni (uráli *sajɜ ~ *sajɜ-kɜ, finnugor *jȣčɜ, finn-permi *kowtɜ – utóbbi kettő ráadásul bizonytalan, de az elsőnek is a szamojédon kívül csak a manysiban van pontos megfelelője), és a magyarban egyiknek sincs folytatója. Ez könnyen magyarázható azzal, hogy a magyarok hosszú ideig éltek olyan területeken, ahol a sízésnek nem volt szerepe, így a rá vonatkozó szavak is kihalhattak. Más nyelvek esetében talán az a magyarázat, hogy a technikai újítások új szavak elterjedésével is jártak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mindenesetre a sí a magyarban csak a 19. század utolsó évtizedében jelenik meg, és az angol ski [szkí], német Ski [szkí], Schi [sí] szavakhoz hasonlóan a norvég ski [sí] szóból származik. Ez az óészaki skið ’hótalp’ leszármazottja, eredeti jelentése ’fahasáb’ (vö. német Scheit [sájt]). (A ð olyan hangot jelöl, mint a th az angol the szóban.) A szó a sísport divatjával terjedt el nemzetközi szinten.

Sígyűjtemény 1909-ből
(Forrás: Wikimedia Commons / Anders Beer Wilse (1865–1949))

Bár kézenfekvőnek tűnhet, hogy a siklik szó a síből ered, ezt a feltételezést el kell vetnünk, mert a siklik már a 15. században felbukkan. Ennek eredete is homályba vész, talán a szintén ismeretlen eredetű síkkal függ össze.