nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Never mind!
Norvég minta

Bármilyen furcsa, de vannak, akik szerint úgy is megtisztíthatjuk nyelvünket az idegen szavaktól, ha más nyelvből vesszünk át megfelelőket – legalábbis ha a forrásnyelv rokon. A magyar nyelvújítás történetében egyszer próbálkoztak ilyennel, az sem úgy sikerült, ahogy szerették volna.

Fejes László | 2016. június 1.
|  

A nyelvújítási mozgalmak célja gyakran a nyelv „megtisztítása”, megszabadítása az idegen szavaktól úgy, hogy saját szavakat hoznak létre. Furcsa módon ebben a folyamatba időnként az is belefér, hogy – éppen a „tisztítás” céljával! – más nyelvből vegyenek át szavakat: ez akkor lehetséges, ha a nyelv rokon, méghozzá lehetőleg közeli. Nem is mindig annyira abszurd helyzet ez: ha a két nyelvnek amúgy is hasonlóak a szóalkotási mintái, és amúgy is hasonlóak az építőelemei, nehéz is eldönteni, hogy magát a szót veszik-e át, vagy inkább a másik nyelv mintájára maguk alkotják meg a szót. Ha pedig tőszóról van szó, akkor is könnyű azt képzelni, hogy a másik nyelv csupán megőrizte az ősi szót, ami a mi nyelvünkből kikopott, így annak átvételével csupán helyreállítjuk, ami elveszett. Különösen abban a korszakban lehetett ezzel érvelni, amikor a nyelvtudomány még gyerekcipőben járt, és a szavak valódi eredetéről még keveset tudtunk.

A magyar nyelvújításra egyáltalán nem jellemző a rokon nyelvekből való átvétel. Ennek részben az az oka, hogy a nyelvújítás során még igen keveset tudtunk a rokon nyelvekről; másfelől a magyarnak nincsenek közeli rokonai, melyekből átvehettünk volna. Egy ilyen kölcsönzés mégis akad, és ez a minta – ezt Sajnovics fedezte fel, és a mint a szerkezettel azonosította. A Demonstrációban így ír (Constantinovitsné Vladár Zsuzsa fordítása):

A minap, amikor Pozsonyban jártam T. FALUDI atyánál, csak úgy, mellékesen odaadom a kéziratomat is, hogy pillantson bele, s lám, tüstént ráakadt a latin forma, exemplar, modulus szóra.(20) A magyarok ezt latin átvétellel forma-nak hívják, de a lappok minta-nak nevezik, magyarabbul, mint mi, hiszen a modulus-t a legtalálóbban minta-nak mondhatnánk: sicut illud (mint az).

Sajnovics itt többszörösen téved. Először is abban, hogy a mint a semmiképpen sem lehet a lapp minta ’forma’ párhuzama, hiszen a magyarban a névelő csak jóval a szétválás után jött létre (és például a Sajnovics által közölt Halotti beszéd és könyörgésben számos helyen nincs ott, ahol ma ott lenne – ahol pedig látszólag ott van, ott sem abban a funkcióban: az az gyimilcstűl pl. a mai abból a gyümölcsbőlnek felel meg). A másik tévedéséről Sajnovics nem tehet, hiszen a Leem-féle lapp szótár sajtóhibájából ered: a lapp mynta jelentése valójában ’érme’, és a szó a norvég myntből ered (ami a német Münze megfelelője, és végső soron a latin moneta szóból ered – ami viszont Juno istennő egyik megnevezéséből, a ’tanácsadó’-ból, mely a monere ’figyelmeztet, emlékeztet’ szóból képződik, és végső soron az indoeurópai *men- ’gondol’ tőből ered, mint pl. az angol mind ’értelem, elme; törődik, vigyáz’). Ettől függetlenül a szó szép karriert futott be anyanyelvünkben.

Norvégminta
Norvégminta
(Forrás: Wikimedia Commns / Nils R. Barth)

A szó a magyarban eredetileg ’modell’, jelentésben terjedt el, olyan tárgyakat jelölt, melyek  alapján más hasonló tárgyak elkészíthetőek. A reformkorban felbukkan ’példakép’ jelentésben is, a század végén pedig már az ’anyag része, melyből az anyag összetétele meghatározható’ jelentésben is. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára ’motívum’ jelentéséről nem szól, de a Magyar értelmező szótár alapján említi ’gyakorlógimnázium’ jelentését is – A magyar értelmező kéziszótár azonban ezt a jelentést kizárólag a mintagimnázium szónak tulajdonítja.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X