A karaj szót mindenki ismeri, bár nem mindenki tudná megmondani, a sertésnek pontosan melyik részét jelenti: a gerinc melletti értékes húst. Talán az is keveseknek ugrik be, hogy köze lehet a karéj ’szelet’ szóhoz, pedig eredete ugyanaz: a szláv kraj ’szél, perem’ szóból ered – ezt korábban már meg is írtuk, mint ahogy azt is, hogy Ukrajna neve is ebből a szóból ered. De mi az a karaly?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Több online szótár szerint „A viznek az a partja, mely hajóknak lovakkal v. emberekkel való vontatására alkalmasabb. Midőn a lovas hajó azon oldal felé tart, melyen a vontatók vannak, a hajó «karalyra jár».” Ezek a Pallas nagy lexikonára vezethetőek vissza, függetlenül attól, hogy ezt jelölik-e vagy sem. A Pallastól független előfordulást nem sikerült felfedeznünk, a szónak nyomtatott szótárakban sem bukkantunk nyomára. De vajon honnan eredhet a karaly?

Forrás: Wikimedia Commons / Telemaco Signorini (1835–1901)

Nos, a megfejtést A magyar nyelv etimológiai szótárának (TESz.) karaj szócikke tartalmazza. Itt ugyanis megtaláljuk a ’kanyarulat, görbület <folyóé stb.>’ jelentést is – ez pedig egyértelműen kapcsolatba hozható a Pallasban szereplő jelentéssel. Sőt, a karalyra jár is könnyen megfejthető a szó eredeti jelentéséből: ’szélre húz’ (és nem a folyó közepe felé). (Még az is lehet, hogy a Pallas egyedül ebből a kifejezésből indul ki, és teljesen félreértelmezi benne a karaly jelentését.) Mivel ly-t olyan szavakban írunk, melyekben történetileg valóban megvolt az [ly] hang – illetve esetleg a palócban ma is megvan –, ebben a szóban pedig sosem volt meg, meg kell állapítanunk, hogy a Pallas adata egyszerűen helyesírási hibából fakad. A lexikon szerzőinek mentségére szóljon azonban, hogy a régiségben is előfordul az ly-os írásmód: ha karaly alakot nem is találtunk, de a TESz. is hoz példát karély írásmódra, illetve a nyelvtörténeti korpuszban is találunk karély alakot – méghozzá 17-et.