-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ismét kitettél magadért értelmetlenségben. De legalább az kiderült, ho...2024. 11. 12, 21:30 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 7 Köszönöm szépen, átolvastam.. (seas.elte.hu/szigetva/papers/trier2024-slides....2024. 11. 12, 14:13 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azóta jobban értem a magyar múlt időt. Itt van pl. egy absztrakt erről...2024. 11. 11, 16:48 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 3 Ezt írtad: "....pl mond-t-a, erre séróból nem tudom a szabályt.." Úgy látszik...2024. 11. 11, 16:37 Szótekerészeti agybukfenc
-
ganajtúrós bukta: Kémiából és történelemből is nagyot alkottak ezek a srácok! :D Érdemes rá keresni!2024. 11. 11, 11:40 Bëlgát a magyarórára!
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ha a bulya szóval találkozunk, ráadásul ’ritkás’ értelemben, arra gondolunk, hogy a szövegíró a helyesírást nem ismeri, és magyarul sem tud rendesen.
Bizonyára nem sok olvasónk akad, aki ismerné a bulya szót. Manapság a köznyelvben nem is használjuk. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából (TESz.) megtudhatjuk, hogy a magyarba bula alakban és ’török nő’ jelentésben került a szerb-horvátból, ahol ’muszlim nő; muszlim leányiskola tanítónője, nagynéni’ jelentésekben fordul elő. Az újgörögben a szó ’zsidó úrinő’ jelentésben fordul elő. Hasonló jelentésekben előfordul az albánban, bolgárban és a macedónban is, végső forrása az oszmán-török bola, bula ’nagynéni’. A magyarban megjelent a bulya változat is, kezdetben [ly]-lyel, később ebből [j] is fejlődött: a nyelvemlékekben j-vel írva is felbukkan. A magyarban a szónak olyan jelentései is kialakultak, melyek más nyelvekben nem figyelhetőek meg: a ’török nő’ főnévből kialakult az ’ágyas’ és a ’török, keleties’ melléknév, utóbbiból pedig a ’vékony, ritkás’ – minden bizonnyal a finom szövésű, áttetsző török kelmék hatására.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Kézenfekvő lenne, hogy ezzel a szóval hozzuk kapcsolatba a bula ’lány, nő’ szót is. A szakirodalomban azonban azt találtuk, hogy ez a cigány nyelvből származik, ahol ’fenék, segg’ az eredeti jelentése, és ehhez fejlődött hozzá a magyarban a ’nő nemi szerv’ jelentés (151. oldal). Bizonyára erre támaszkodva állítja korábbi cikkünk is, hogy a bula cigány jövevényszó. A ’női nemi szerv’ jelentésből könnyen kialakul a pejoratív felhangú ’lány, nő’ szó is (jó példa erre a picsa vagy a fasz jelentésváltozása), de a folyamat könnyen elképzelhető fordítva is. A jelentésváltozásra olyan használatok adnak alkalmat, melyekben nem egyértelmű a szó pontos jelentése (pl. kéne már egy jó bula).
Aki pedig bulára vágyik, a bujálkodni akar – nem hangzik oktalannak a feltételezés, hogy a buja ’kéjelgő, kéjenc’ szó is ebből ered – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvemlékekben ilyen jelentésben is felbukkan a szó ly-lyel írva is előfordul. Csakhogy ennél sokkal valószínűbb – már csak azért is, mert ez a jelentés a 15. század elejétől adatolt, míg a nőkre vonatkozó jelentések csak a 16. közepétől – , hogy a szó a szláv bujь (kb. [buji]) szóból ered, melynek az ószlávban ’balga, ostoba’ jelentésű volt, ám a régi szerb-horvát nyelvjárásokban ’vad, féktelen, vakmerő, szilaj; kövér, gazdag, termékeny; kéjelgő’ jelentésben is előfordul. A mai szláv nyelvekben -n- képzővel bővült alakjuk van meg: bolgár буен [bujen], szerb-horvát bujan, szlovén bujen, szlovák bujný, orosz буйный [bujnij] – ezeknek általában a ’dús, dúsan tenyésző, bőven termő’ a közös jelentésük. A TESz. csak a régi szerb-horváton kívül szlovák kapcsán említi, hogy a szónak ’kéjelgő’ jelentése volna, de úgy véli, a szónak mind ez a jelentése, mind a ’dús, bőven termő’ jelentése a szlávból származik.
Ami igazán érdekes, hogy a TESz. szerint a buja előfordul ’ágyas’ jelentésben is – azt már mi sem értjük, ebben az esetben hogyan lehet megkülönböztetni a bulyából fejlődött, azonos jelentésű szótól. A szótár azonban azt leszögezi, hogy „török és mongol egyeztetése téves”.