-
ganajtúrós bukta: Mondjuk az ilyen vitákat én sem értettem.. Még amikor mi "vitázunk" (=beszélgetünk) az leg...2024. 10. 31, 16:26 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Valójában semmi értelme nincs annak, amit írsz. Az ilyesmit bullshitel...2024. 10. 31, 12:01 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Szerintem maga a rendszer elmélet nem új, és adatolja saját magát olyan példa m...2024. 10. 31, 11:54 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Sok önjelölt próféta fordult már meg a Nyesten. De ahhoz, hogy az új e...2024. 10. 30, 20:08 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Igen, víz nélkül nincs élet, de a folyó ha kilép a medréből, tényleg őrült.. A ...2024. 10. 30, 20:01 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. Velünk viszont macska-egér játékot játszik. A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem afféle vasárnapi könnyű mulatság. Egy valami azonban biztos: a macska a talpára esik. Így aztán mi is a feje tetejéről a talpára állítjuk nevének eredetét.
Vannak olvasóink, kommentelőink, akiknek megjegyzései, fejtegetései vagy kérdései azonnal elárulják, hogy fogalmuk sincs nyelvészeti kérdésekről. Az ő kérdéseikre adott válaszokat általában nagyon általános tudnivalók tisztázásával kell kezdeni. Vannak azonban olyan olvasóink, akik láthatólag utánaolvastak bizonyos kérdéseknek, vagy legalábbis nagyon jó érzékük lehet a nyelvészethez. Névtelenségét megőrző olvasónk például a macska szó eredetével kapcsolatban kérdez, és kételyeit olyan tényekre alapozza, melyekre a nyelvtudomány is támaszkodni szokott.
Alkalmanként a macska szavunk eredetén szoktam gondolkodni. Észrevettem, hogy szinte mindegyik európai nyelvben hasonlóak a szóban forgó állat jelölésére használt szavak hangalakjai, például: cat (angol), Katze (német), gatto (olasz), kot (lengyel), kočka (cseh), koska (orosz), stb.
Vannak azonban kivételek: mint például a magyar, a szlovák, a szlovén, a szerb-horvát és a macedón (valamint az albán) nyelvek, amelyek – számomra meglepően – szintén macskának nevezik a kisragadozót.
Utánanéztem az interneten, és az ottani források szerint a macska szavunk szláv eredetű. Nem vagyok nyelvész, de ez számomra kevéssé meggyőző.
Ha szláv eredetű lenne a szó, akkor miért csak a velünk szomszédos szláv nyelvekben jelölik a macska szóval az állatot?
A fentiek alapján megkockáztatom, hogy magyar eredetű a szó, ami idővel elterjedt a szlovák és a szerb-horvát nyelvekben, amely utóbbiakból pedig az albán (”macja”) és a macedón is átvette.
Ezzel magyarázható a cseh és a szlovák, valamint a bolgár és a macedón nyelvek esete: amelyek gyakorlatilag ugyanazon szláv nyelvek, de mégis teljesen más szavuk van a macskára.
Ha délszláv eredetű lenne a szó, akkor a szlovákba nyilván a magyarból kerülhetett. Ebben az esetben viszont a bolgár miért tartotta meg a „kotka” alakot?
(Forrás: Wikimedia Commons / André Karwath / CC BY-SA 2.5)
Más szláv nyelvekben az ószláv kotъ ’kandúr’ tőből keletkeztek az állat elnevezései, például az orosz кот [kot] és кошка [kóska], a cseh kočka [kocska] és a lengyel kot [kot]. Maga a kotъ feltehetően a vulgáris latin cattus ’macska’ átvétele, ez viszont egy afroázsiai nyelvből származhat, és csak az időszámításunk kezdete körül kerülhetett a latinba, néhány száz év alatt kiszorítva az eredeti feles ’macska’ szót. Ma ennek a folytatásait találjuk az újlatin, de a germán nyelvekben is.
Olvasónk fő érve az, hogy ha a magyar macskához hasonló alakú szavak a szlávban a magyarral szomszédos nyelvekben fordulnak elő ’macska’ jelentésben, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy a szó a magyarból terjedt el. Sajnos azonban ez nem elég ok, a kétkedésre azonban számos okunk van.
Az első az, hogy semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a macska a szlávokhoz (vagy egy részükhöz) a magyarokon keresztül jutott el, vagy hogy a magyar kultúrában a macska olyan kiemelt szereppel bírt volna, hogy a környező szlávok – elhagyva eredeti szavukat – a magyar szóval cserélték volna fel. Ráadásul ez ellen szól az is, hogy a szláv nyelvekben a magyar jövevényszavak nem szoktak ilyen messzire elterjedni. A szerb magyar jövevényszavai az esetek többségében eleve csak az északi nyelvjárásokban terjednek el, az pedig végképp furcsa lenne, ha a szerbektől az albánok is átvennék. Ráadásul a szó északabbra is sokkal elterjedtebb, mint olvasónk írja, hiszen megtalálható a szorbban is, melyet a volt NDK területén beszélnek. Megvan a csehben is, feltehetően valamelyik nyelvjárásból került az irodalmi nyelvbe, ahol viszont ’macskacápa’ jelentést kapott.
Ráadásul igen furcsa lenne azt feltételezni, hogy a magyar a macska elnevezésben egyaránt erősen hatott a tőle északra és délre levő szláv nyelvekre is, de nem hatott a románra. Ha a szomszédos nyelvek közül a románban és a délszlávban lenne meg, akkor már sokkal több alapunk lenne azt feltételezni, hogy ezekbe a magyarból került be. Persze ekkor sem zárhatnánk ki a más irányú kölcsönzéséket sem.
Persze mindezt lesöpörhetné az asztalról, ha a macska szó eredetét a magyarból meg tudnánk magyarázni – azonban nem tudjuk. Az olyan magyar szavak, melyek -cska végűek, de nem a magyar -cska vagy -ka képzővel jöttek létre (bicska, borovicska, bricska, fricska, haricska ’pohánka, hajdina’, szecska ’apróra vágott szalma’, talicska) – ezek a bicska kivételével mind szláv eredetűek (a haricska román közvetítéssel került a magyarba, a talicska esetén pedig elképzelhető, hogy a taliga -csa kicsinyítő képzős alakjából jött létre hangátvetéssel: taligcsa > talicska). A hasonló felépítésű kocka szintén szláv eredetű. Igaz, a -cske végűek esetében kissé más a helyzet: a fecske vagy finnugor eredetű (de ebben az esetben is képző a -ke), vagy hangutánzó; a kecske viszont ótörök eredetű. (A szöcske viszont megint csak hangátvetéssel keletkezett a szökcséből: ebben a szök- ’ugrik’ igetövet és a -cse kicsinyítő képzőt ismerhetjük fel.) Mindez azonban nem elegendő, hogy a macskát akárcsak megkíséreljük a magyarból magyarázni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Persze most az lenne a szép és meggyőző, ha be tudnánk mutatni, hogyan keletkezett a szó a szlávban, vagy hogy honnan vették át a szlávok. Sajnos ezzel kapcsolatban semmilyen jó hírrel nem szolgálhatunk. Az ugyan kideríthető, hogy a török nyelvek egy részében a ’macska’ jelentésben hasonló hangzású szót használnak, de a délszláv nyelvek kivételével a törökből aligha terjedhetett el (a törökországi törökben ilyen hangzású szóra nem is találtunk adatot), a magyar felől való elterjedése pedig a korábban ismertetett okokból nem valószínűsíthető.
A török párhuzam azonban felveti a gyanút, hogy a szó esetleg hangutánzó eredetű, a törökben és a szlávban is hangutánzóként keletkezett. Az ne lepjen meg minket, hogy szerintünk a macska azt mondja, hogy miau, nem azt, hogy macs – az, hogy milyen beszédhangot hallunk bele az állatok hangjaiba, meglehetősen változó. (És a nyáv- sem hasonlít annyira a miaura.) Persze ugyanezért nem is tudjuk igazolni, hogy valóban hangutánzó eredetű lenne. Ha hangutánzó eredetű, akkor persze azt is feltételezhetnénk, hogy külön, egymástól függetlenül jött létre a szlávban és a magyarban, ez azonban megint nagyon valószínűtlen lenne.
Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy a macska és a vele összefüggő szavak eredete igen homályos. Azt azonban a nyelvföldrajzi adatok, illetve a hasonló hangalakú magyar szavak eredete alapján megállapíthatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul valószínűbb, hogy a szó a szláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba, mint hogy a magyarból került a szláv nyelvekbe.