nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Il nome del gatto
Macskás kérdés

Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. Velünk viszont macska-egér játékot játszik. A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem afféle vasárnapi könnyű mulatság. Egy valami azonban biztos: a macska a talpára esik. Így aztán mi is a feje tetejéről a talpára állítjuk nevének eredetét.

Fejes László | 2015. július 3.
|  

Vannak olvasóink, kommentelőink, akiknek megjegyzései, fejtegetései vagy kérdései azonnal elárulják, hogy fogalmuk sincs nyelvészeti kérdésekről. Az ő kérdéseikre adott válaszokat általában nagyon általános tudnivalók tisztázásával kell kezdeni. Vannak azonban olyan olvasóink, akik láthatólag utánaolvastak bizonyos kérdéseknek, vagy legalábbis nagyon jó érzékük lehet a nyelvészethez. Névtelenségét megőrző olvasónk például a macska szó eredetével kapcsolatban kérdez, és kételyeit olyan tényekre alapozza, melyekre a nyelvtudomány is támaszkodni szokott.

Alkalmanként a macska szavunk eredetén szoktam gondolkodni. Észrevettem, hogy szinte mindegyik európai nyelvben hasonlóak a szóban forgó állat jelölésére használt szavak hangalakjai, például: cat (angol), Katze (német), gatto (olasz), kot (lengyel), kočka (cseh), koska (orosz), stb.

Vannak azonban kivételek: mint például a magyar, a szlovák, a szlovén, a szerb-horvát és a macedón (valamint az albán) nyelvek, amelyek – számomra meglepően – szintén macskának nevezik a kisragadozót.

Utánanéztem az interneten, és az ottani források szerint a macska szavunk szláv eredetű. Nem vagyok nyelvész, de ez számomra kevéssé meggyőző.

Ha szláv eredetű lenne a szó, akkor miért csak a velünk szomszédos szláv nyelvekben jelölik a macska szóval az állatot?

A fentiek alapján megkockáztatom, hogy magyar eredetű a szó, ami idővel elterjedt a szlovák és a szerb-horvát nyelvekben, amely utóbbiakból pedig az albán (”macja”) és a macedón is átvette.

Ezzel magyarázható a cseh és a szlovák, valamint a bolgár és a macedón nyelvek esete: amelyek gyakorlatilag ugyanazon szláv nyelvek, de mégis teljesen más szavuk van a macskára.

Ha délszláv eredetű lenne a szó, akkor a szlovákba nyilván a magyarból kerülhetett. Ebben az esetben viszont a bolgár miért tartotta meg a „kotka” alakot?

Minden alkalommal, amikor megkérdőjelezel egy etimológiát, valahol meghal egy kiscica
Minden alkalommal, amikor megkérdőjelezel egy etimológiát, valahol meghal egy kiscica
(Forrás: Wikimedia Commons / André Karwath / CC BY-SA 2.5)

Más szláv nyelvekben az ószláv kotъ ’kandúr’ tőből keletkeztek az állat elnevezései, például az orosz кот [kot] és кошка [kóska], a cseh kočka [kocska] és a lengyel kot [kot]. Maga a kotъ feltehetően a vulgáris latin cattus ’macska’ átvétele, ez viszont egy afroázsiai nyelvből származhat, és csak az időszámításunk kezdete körül kerülhetett a latinba, néhány száz év alatt kiszorítva az eredeti feles ’macska’ szót. Ma ennek a folytatásait találjuk az újlatin, de a germán nyelvekben is.

(Állatkísérletek,
állati kísérletek,
állat kísérletek
)

Olvasónk fő érve az, hogy ha a magyar macskához hasonló alakú szavak a szlávban a magyarral szomszédos nyelvekben fordulnak elő ’macska’ jelentésben, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy a szó a magyarból terjedt el. Sajnos azonban ez nem elég ok, a kétkedésre azonban számos okunk van.

Az első az, hogy semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a macska a szlávokhoz (vagy egy részükhöz) a magyarokon keresztül jutott el, vagy hogy a magyar kultúrában a macska olyan kiemelt szereppel bírt volna, hogy a környező szlávok – elhagyva eredeti szavukat – a magyar szóval cserélték volna fel. Ráadásul ez ellen szól az is, hogy a szláv nyelvekben a magyar jövevényszavak nem szoktak ilyen messzire elterjedni. A szerb magyar jövevényszavai az esetek többségében eleve csak az északi nyelvjárásokban terjednek el, az pedig végképp furcsa lenne, ha a szerbektől az albánok is átvennék. Ráadásul a szó északabbra is sokkal elterjedtebb, mint olvasónk írja, hiszen megtalálható a szorbban is, melyet a volt NDK területén beszélnek. Megvan a csehben is, feltehetően valamelyik nyelvjárásból került az irodalmi nyelvbe, ahol viszont ’macskacápa’ jelentést kapott.

A macska különböző európai nyelveken
A macska különböző európai nyelveken
(Forrás: European word translator)

Ráadásul igen furcsa lenne azt feltételezni, hogy a magyar a macska elnevezésben egyaránt erősen hatott a tőle északra és délre levő szláv nyelvekre is, de nem hatott a románra. Ha a szomszédos nyelvek közül a románban és a délszlávban lenne meg, akkor már sokkal több alapunk lenne azt feltételezni, hogy ezekbe a magyarból került be. Persze ekkor sem zárhatnánk ki a más irányú kölcsönzéséket sem.

Persze mindezt lesöpörhetné az asztalról, ha a macska szó eredetét a magyarból meg tudnánk magyarázni – azonban nem tudjuk. Az olyan magyar szavak, melyek -cska végűek, de nem a magyar -cska vagy -ka képzővel jöttek létre (bicska, borovicska, bricska, fricska, haricska ’pohánka, hajdina’, szecska ’apróra vágott szalma’, talicska) – ezek a bicska kivételével mind szláv eredetűek (a haricska román közvetítéssel került a magyarba, a talicska esetén pedig elképzelhető, hogy a taliga -csa kicsinyítő képzős alakjából jött létre hangátvetéssel: taligcsa > talicska). A hasonló felépítésű kocka szintén szláv eredetű. Igaz, a -cske végűek esetében kissé más a helyzet: a fecske vagy finnugor eredetű (de ebben az esetben is képző a -ke), vagy hangutánzó; a kecske viszont ótörök eredetű. (A szöcske viszont megint csak hangátvetéssel keletkezett a szökcséből: ebben a szök- ’ugrik’ igetövet és a -cse kicsinyítő képzőt ismerhetjük fel.) Mindez azonban nem elegendő, hogy a macskát akárcsak megkíséreljük a magyarból magyarázni.

Persze most az lenne a szép és meggyőző, ha be tudnánk mutatni, hogyan keletkezett a szó a szlávban, vagy hogy honnan vették át a szlávok. Sajnos ezzel kapcsolatban semmilyen jó hírrel nem szolgálhatunk. Az ugyan kideríthető, hogy a török nyelvek egy részében a ’macska’ jelentésben hasonló hangzású szót használnak, de a délszláv nyelvek kivételével a törökből aligha terjedhetett el (a törökországi törökben ilyen hangzású szóra nem is találtunk adatot), a magyar felől való elterjedése pedig a korábban ismertetett okokból nem valószínűsíthető.

A török párhuzam azonban felveti a gyanút, hogy a szó esetleg hangutánzó eredetű, a törökben és a szlávban is hangutánzóként keletkezett. Az ne lepjen meg minket, hogy szerintünk a macska azt mondja, hogy miau, nem azt, hogy macs – az, hogy milyen beszédhangot hallunk bele az állatok hangjaiba, meglehetősen változó. (És a nyáv- sem hasonlít annyira a miaura.) Persze ugyanezért nem is tudjuk igazolni, hogy valóban hangutánzó eredetű lenne. Ha hangutánzó eredetű, akkor persze azt is feltételezhetnénk, hogy külön, egymástól függetlenül jött létre a szlávban és a magyarban, ez azonban megint nagyon valószínűtlen lenne.

Honnan jött?
Honnan jött?
(Forrás: Wikimedia Commons / Von.grzanka / CC BY-SA 3.0)

Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy a macska és a vele összefüggő szavak eredete igen homályos. Azt azonban a nyelvföldrajzi adatok, illetve a hasonló hangalakú magyar szavak eredete alapján megállapíthatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul valószínűbb, hogy a szó a szláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba, mint hogy a magyarból került a szláv nyelvekbe.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
27 Feri. 2018. december 21. 21:55

A mai tatár nyelv a macskára a песи ( pesi ) szót használja.Mari és Hegyi Mari nyelve пырыс (párás).Baskír nyelv pedig Бесәй (besӓj )

26 Feri. 2018. december 21. 21:33

Érdekelt a szó eredete.Több más szóval együtt. Keresgéltem kicsit keletebbre is e téren mint ami a fenti térképen szerepel. A kazakh nyelven :мысық ( Másák ) Kirgiz: мышык ( Másák )Üzbég :mushuk Mongol: муур (Muur)

25 Janika 2015. július 6. 14:30

@Roland2: ez igaz lehet, de alapvetően nemcsak a tartott (háziasított) állatoknak adunk nevet. Mondjuk a róka sem kimondottan háziállat, mégis hívjuk valahogy.

@Fejes László (nyest.hu): nem képzeltem sehogy, ezért is kérdeztem, két szónak etimológialiag vagy van köze egymáshoz vagy nincs.

@szigetva: köszönöm, a második link elég hasznos

24 lcsaszar 2015. július 6. 14:10

Feltételezem, hogy a KM területén élő szlávok már háziasították és macskának nevezték (elég szlávos hangzású), és letelepedő őseink tőlük vették át a nevét. A füldművelésre, gabonatermesztésre való áttérés után gazdasági haszna is lett. Az erdei vadmacskára korábban lehetett külön szó, mely a házimacskára hasonlóság okán kiszorulhatott.

23 mederi 2015. július 6. 13:06

@mederi:

Hasonlóan képződhetett, mint a "farkas.. +valami"-ből a farkas neve..

22 mederi 2015. július 6. 12:51

@LvT: 21

"Ma(n)cska(-s)- cickány".. "cic-cic"!.. :)

21 LvT 2015. július 6. 12:39

@Pierre de La Croix: >> Más kérdés, hogy ekkor még Európában (Az Alpoktól északra) is nemcsak a macskát tartották egerészésre, hanem mondjuk a petymeget, görényt is. <<

Ehhez adalék, hogy a klasszikus latinban a <feles> ~ <felis> ~ <faelis> nemcsak macskát jelölt, hanem nyestfélét is*. Ugyanakkor az angolban a <polecat> szó ’görény’ értelmű, de etimológiailag ’csirke [-fogó] macska’ értelmű.

Így ha az a kérdés, hogy „a szláv átvétel előtt hogyan nevezhettük a macskát”, akkor könnyen meglehet, hogy nem is volt külön neve**, hanem valamely menyétféle megnevezését vitték át rá.

* A latin szó etimológialag nem tisztázott, de leginkább a walesi <bele> ’nyest, nyuszt’ szóval közös eredetre vezetik vissza.

** Feltéve, de nem feltétlenül megengedve, hogy egyáltalán találkoztak vele a honfoglalás előtt.

20 Pierre de La Croix 2015. július 5. 09:48

@Roland2: Meg attól, hogy ismerték, nem biztos, hogy használtak rá külön nevet... (Egy "féreg" - eltekintve most az átvitt értelmétől - , egy időintervallumban mindenféle olyan dolgot jelzett a köznapi beszédben, amelyeknek evolúciós értelemben kevés köze volt egymáshoz).

19 Roland2 2015. július 4. 22:47

@Pierre de La Croix: Ez nem igazán releváns azzal, amit írtam, ugyanis nyilvánvaló, h. Európában előbb jelentek meg a háziasított macskák a görög-római civilizácó közvetítésével - ahova meg a Közel-Keletről vagy Egyiptomból kerültek. A kérdés viszont az, h. a kelet-európai, nyugat-szibériai sztyeppén mikor jelentek meg, ill. a magyarok vándorlása idején jelen voltak-e már ott ( gyanítható, hogy nem ). Egyértelműbb választ adnának erre a régészeti leletek. + Attól, hogy foglalkoztak mezőgazdasággal is - ahogy utaltál rá, nem biztos, hogy ismerték is a macskát. A vadmacska se lehetett valami gyakori látvány a vándorló magyaroknak, mivel főleg az erdőségeket kedveli és inkább éjszaka aktív.

18 siposdr 2015. július 4. 20:21

@mederi: A 'cic-cic'-et oroszul 'kisz-kisz'-nek mondják. Sőt a cica ilyetén való megfelelője is megvan: 'kiszka'

17 Fejes László (nyest.hu) 2015. július 4. 20:13

@Sultanus Constantinus: Abban nem vagyok biztos, hogy ott tényleg az hangzik el, de tatár jövevényszóként valóban van [macse].

@LvT: A bolgár nyelvjárási alak már az alapján gyanítható, hogy amacedónban is megvan. :) A cseh maceket akartam is említeni, aztán valahogy kimaradt.

Ez az ukrán szótár tényleg nagyon jó, köszönjük. Arra én is gondoltam, hogy esetleg az anyával függ össze, de ez akkor lenne valószínű, ha a nőstényre utaló alak lenne a legkorábbi. Az viszont elég valószínűtlen, hogy a Mária névhez lenne köze, annál sokkal korábbinak tűnik.

@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató: Mindez tök érdektelen a szó eredete szempontjából. Ráadásul ezek az információk a TESz.-ben és az EWUng-ban is szerepelnek, amelyből az említett kiadvány ollóz.

@Janika: Nem is értem, hogy képzelnéd el a macska > cica fejlődést. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy vajon a krumpli szó a burgonyából fejlődött-e.

16 Pierre de La Croix 2015. július 4. 19:27

1971-es tanulmány: Még a késő középkor idején sem ír megtalált macskacsontokról, amikor azért már valószínűleg nagy számban jelen lehettek (aminek oka, hogy sok házi- és vadállattól eltérően nem fogyasztották mifelénk - legalábbis nem rendszeresen - a "spanyol nyulat" és nem élt olyan közelségben az emberrel, mint mondjuk a kutyák. És nem volt annyira megbecsült sem.)

onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1525/aa.1971.73.3.02a00080/epdf

15 Pierre de La Croix 2015. július 4. 19:20

@Roland2: Azért feltehetőleg már foglalkoztak mezőgazdasággal is őseink (ne menjünk bele kérem a Győrffy-Kristó vitába). Más kérdés, hogy ekkor még Európában (Az Alpoktól északra) is nemcsak a macskát tartották egerészésre, hanem mondjuk a petymeget, görényt is. A kérdést a régészeti leletek alapján lehetne tisztázni, de mivel most nincsen nálam semmilyen vonatkozó szakirodalom, nem tudom megmondani, hogy az állatcsontok között előfordul-e és ha igen, milyen arányban?

(talán zegernyei kisegítene?)

Úgy tűnik, hogy előtérbe a kereszténységgel és a szerzetesrendek tevékenységével (bencések stb.) került (ahogy a ponty, eper stb.).

(Annak ellenére, hogy Freya szekerét is macskák húzták).

14 Roland2 2015. július 4. 18:30

@Janika: Szerintem a honfoglaló ill. vándorló magyarok nem nagyon tartottak macskát, mert eleve a macskának egy letelepült, földművelő közösség veszi hasznát,- távol tartja a rágcsálókat a háztól- ezért egy vándorló, félnomád közösségnek nincs haszna belőle. Lehet, h. a vándorló magyarok találkoztak házimacskával, de nem lehetett elterjedve közöttük, ugyanis akkor török vagy iráni szóátvételt használnánk rá. Ráadásul a macskák háziasítása, ill. domesztikált macskák Európába érkezése a Mediterráneum térségéből indult, kérdéses, h. a kelet-európai vagy nyugat-szibériai sztyeppén mennyire voltak elterjedtek a időszámításunk előtti és utáni első századokban. A vadmacskát lehet, h. ismerték - bár az is inkább a kelet-európai erdőségekben fordul elő - csak mondjuk tabu volt kiejteni a nevét. Szerintem valószínűbb, h. a honfoglalóknak nem is volt szavuk a macskára, mert többen csak itt találkoztak vele először.

13 szigetva 2015. július 4. 12:52

@Janika: www.dailyedge.ie/how-to-call-a-cat-in-6-...ages-805188-Feb2013/

Szerintem van irodalom, ami ilyesmivel foglalkozik. Sőt pl. onnan tudjuk, hogy az ógörög η (ami ma [i]) jóval nyíltabb volt (mint a nyílt [e]), hogy a korabeli birkák azt mondták βη. Márpedig a birkanyelvben nem csúszkálnak a magánhangzók. Az újgörög birkák viszont nem azt mondják, hogy [vi]: www.eleceng.adelaide.edu.au/personal/dabbott/animal.html

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X