-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. Velünk viszont macska-egér játékot játszik. A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem afféle vasárnapi könnyű mulatság. Egy valami azonban biztos: a macska a talpára esik. Így aztán mi is a feje tetejéről a talpára állítjuk nevének eredetét.
Vannak olvasóink, kommentelőink, akiknek megjegyzései, fejtegetései vagy kérdései azonnal elárulják, hogy fogalmuk sincs nyelvészeti kérdésekről. Az ő kérdéseikre adott válaszokat általában nagyon általános tudnivalók tisztázásával kell kezdeni. Vannak azonban olyan olvasóink, akik láthatólag utánaolvastak bizonyos kérdéseknek, vagy legalábbis nagyon jó érzékük lehet a nyelvészethez. Névtelenségét megőrző olvasónk például a macska szó eredetével kapcsolatban kérdez, és kételyeit olyan tényekre alapozza, melyekre a nyelvtudomány is támaszkodni szokott.
Alkalmanként a macska szavunk eredetén szoktam gondolkodni. Észrevettem, hogy szinte mindegyik európai nyelvben hasonlóak a szóban forgó állat jelölésére használt szavak hangalakjai, például: cat (angol), Katze (német), gatto (olasz), kot (lengyel), kočka (cseh), koska (orosz), stb.
Vannak azonban kivételek: mint például a magyar, a szlovák, a szlovén, a szerb-horvát és a macedón (valamint az albán) nyelvek, amelyek – számomra meglepően – szintén macskának nevezik a kisragadozót.
Utánanéztem az interneten, és az ottani források szerint a macska szavunk szláv eredetű. Nem vagyok nyelvész, de ez számomra kevéssé meggyőző.
Ha szláv eredetű lenne a szó, akkor miért csak a velünk szomszédos szláv nyelvekben jelölik a macska szóval az állatot?
A fentiek alapján megkockáztatom, hogy magyar eredetű a szó, ami idővel elterjedt a szlovák és a szerb-horvát nyelvekben, amely utóbbiakból pedig az albán (”macja”) és a macedón is átvette.
Ezzel magyarázható a cseh és a szlovák, valamint a bolgár és a macedón nyelvek esete: amelyek gyakorlatilag ugyanazon szláv nyelvek, de mégis teljesen más szavuk van a macskára.
Ha délszláv eredetű lenne a szó, akkor a szlovákba nyilván a magyarból kerülhetett. Ebben az esetben viszont a bolgár miért tartotta meg a „kotka” alakot?
![Minden alkalommal, amikor megkérdőjelezel egy etimológiát, valahol meghal egy kiscica](/media/minden-alkalommal-amikor-megkerdojelezel-egy-etimologiat-valahol-meghal-egy-kiscica.jpg)
(Forrás: Wikimedia Commons / André Karwath / CC BY-SA 2.5)
Más szláv nyelvekben az ószláv kotъ ’kandúr’ tőből keletkeztek az állat elnevezései, például az orosz кот [kot] és кошка [kóska], a cseh kočka [kocska] és a lengyel kot [kot]. Maga a kotъ feltehetően a vulgáris latin cattus ’macska’ átvétele, ez viszont egy afroázsiai nyelvből származhat, és csak az időszámításunk kezdete körül kerülhetett a latinba, néhány száz év alatt kiszorítva az eredeti feles ’macska’ szót. Ma ennek a folytatásait találjuk az újlatin, de a germán nyelvekben is.
Olvasónk fő érve az, hogy ha a magyar macskához hasonló alakú szavak a szlávban a magyarral szomszédos nyelvekben fordulnak elő ’macska’ jelentésben, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy a szó a magyarból terjedt el. Sajnos azonban ez nem elég ok, a kétkedésre azonban számos okunk van.
Az első az, hogy semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a macska a szlávokhoz (vagy egy részükhöz) a magyarokon keresztül jutott el, vagy hogy a magyar kultúrában a macska olyan kiemelt szereppel bírt volna, hogy a környező szlávok – elhagyva eredeti szavukat – a magyar szóval cserélték volna fel. Ráadásul ez ellen szól az is, hogy a szláv nyelvekben a magyar jövevényszavak nem szoktak ilyen messzire elterjedni. A szerb magyar jövevényszavai az esetek többségében eleve csak az északi nyelvjárásokban terjednek el, az pedig végképp furcsa lenne, ha a szerbektől az albánok is átvennék. Ráadásul a szó északabbra is sokkal elterjedtebb, mint olvasónk írja, hiszen megtalálható a szorbban is, melyet a volt NDK területén beszélnek. Megvan a csehben is, feltehetően valamelyik nyelvjárásból került az irodalmi nyelvbe, ahol viszont ’macskacápa’ jelentést kapott.
Ráadásul igen furcsa lenne azt feltételezni, hogy a magyar a macska elnevezésben egyaránt erősen hatott a tőle északra és délre levő szláv nyelvekre is, de nem hatott a románra. Ha a szomszédos nyelvek közül a románban és a délszlávban lenne meg, akkor már sokkal több alapunk lenne azt feltételezni, hogy ezekbe a magyarból került be. Persze ekkor sem zárhatnánk ki a más irányú kölcsönzéséket sem.
Persze mindezt lesöpörhetné az asztalról, ha a macska szó eredetét a magyarból meg tudnánk magyarázni – azonban nem tudjuk. Az olyan magyar szavak, melyek -cska végűek, de nem a magyar -cska vagy -ka képzővel jöttek létre (bicska, borovicska, bricska, fricska, haricska ’pohánka, hajdina’, szecska ’apróra vágott szalma’, talicska) – ezek a bicska kivételével mind szláv eredetűek (a haricska román közvetítéssel került a magyarba, a talicska esetén pedig elképzelhető, hogy a taliga -csa kicsinyítő képzős alakjából jött létre hangátvetéssel: taligcsa > talicska). A hasonló felépítésű kocka szintén szláv eredetű. Igaz, a -cske végűek esetében kissé más a helyzet: a fecske vagy finnugor eredetű (de ebben az esetben is képző a -ke), vagy hangutánzó; a kecske viszont ótörök eredetű. (A szöcske viszont megint csak hangátvetéssel keletkezett a szökcséből: ebben a szök- ’ugrik’ igetövet és a -cse kicsinyítő képzőt ismerhetjük fel.) Mindez azonban nem elegendő, hogy a macskát akárcsak megkíséreljük a magyarból magyarázni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Persze most az lenne a szép és meggyőző, ha be tudnánk mutatni, hogyan keletkezett a szó a szlávban, vagy hogy honnan vették át a szlávok. Sajnos ezzel kapcsolatban semmilyen jó hírrel nem szolgálhatunk. Az ugyan kideríthető, hogy a török nyelvek egy részében a ’macska’ jelentésben hasonló hangzású szót használnak, de a délszláv nyelvek kivételével a törökből aligha terjedhetett el (a törökországi törökben ilyen hangzású szóra nem is találtunk adatot), a magyar felől való elterjedése pedig a korábban ismertetett okokból nem valószínűsíthető.
A török párhuzam azonban felveti a gyanút, hogy a szó esetleg hangutánzó eredetű, a törökben és a szlávban is hangutánzóként keletkezett. Az ne lepjen meg minket, hogy szerintünk a macska azt mondja, hogy miau, nem azt, hogy macs – az, hogy milyen beszédhangot hallunk bele az állatok hangjaiba, meglehetősen változó. (És a nyáv- sem hasonlít annyira a miaura.) Persze ugyanezért nem is tudjuk igazolni, hogy valóban hangutánzó eredetű lenne. Ha hangutánzó eredetű, akkor persze azt is feltételezhetnénk, hogy külön, egymástól függetlenül jött létre a szlávban és a magyarban, ez azonban megint nagyon valószínűtlen lenne.
Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy a macska és a vele összefüggő szavak eredete igen homályos. Azt azonban a nyelvföldrajzi adatok, illetve a hasonló hangalakú magyar szavak eredete alapján megállapíthatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul valószínűbb, hogy a szó a szláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba, mint hogy a magyarból került a szláv nyelvekbe.