-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Gondolkodott már azon, hogy milyen lehet a tévéhíradók átlagos tudósítása? A sok különböző riport között nehéz megtalálni a tipikust, legjobb, ha készítünk egyet! Ha sok tartalmatlan tudósítást látott már, ennyire tartalmatlant még soha! És mégis sokat elmond...
A magyar sajtóban népszerű témává vált a híradó műfaja. (Még az Origón is!) Mi sem maradhatunk hát le! Műfajelméleti szempontból közelítjük meg a kérdést!
A műfajok, legyen szó újságírási vagy művészeti műfajokról, hasonló okokból jönnek létre, hasonló szerepet is játszanak. Az alkotók minél hatékonyabban szeretnék megértetni magukat, ezért olyan formákat választanak, melyek ismerősek a befogadók számára: így a befogadónak elég a tartalomra figyelnie. Egy-egy műfaj ismeretében már előre van elképzelésünk, nagyjából mennyi ideig tart a mű, milyen a felépítése stb., így ezekre a dolgokra nem kell figyelnünk. Persze van, amikor éppen az a célszerű, ha a befogadót kizökkentjük megszokott kényelméből: ilyenkor következik be a műfajok határainak feszegetése, vagy egyenesen felrúgása, mely a műfaj megújításához vagy új műfajok létrejöttéhez vezethet.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A műfajokba azonban nem csupán a befogadók kényelmesedhetnek bele, hanem az alkotók is. Ilyenkor automatikussá válnak bizonyos formai megoldások, és a befogadó számára már az ismert, szokványos megoldások válhatnak zavaróvá, nevetségessé. Persze az ilyen jelenségekre a parodisták nagyon érzékenyek, felfigyelnek rájuk, és ki is használják a kifigurázásra alkalmat nyújtó jelenséget.
Ezt tette Charlie Brooker brit műsorvezető-humorista is. Newswipe című műsorában a közelmúlt híreit dolgozta fel (egyfajta egyszemélyes Újságíróklubként vagy Heti hetesként, bár időnként meghívott szakértőket is), különös hangsúlyt fektetve arra, hogy miként tálalja a hírt a média. Ebben a műsorban mutatta be, hogy is néz ki egy hírbejátszás hír nélkül.
A tudósítás egy jelentős hely unalmas képével indul, majd a tudósító séta közben mondja el a bevezetőt. Folyamatosan a kamera felé közeledik, miközben heves kézmozdulatokkal ad nyomatékot minden második tagmondatának. Eközben a körülötte sétáló emberek számára észrevehetetlenek maradnak számára, mintha csak a mátrixban mozogna. A kamera elé érve megáll, és feltesz egy kérdést. Mi jöhet ezután?
Általában vágóképek, hogy legyen mit néznünk addig, míg a narrátor az adatokat darálja. A kép időnként kimerevedik, fekete-fehérré válik, és néhány tény írásban is megjelenik rajta. Ezek után túlsúlyos emberek sétálnak, úgy, hogy fejük a képen kívül esik, majd az utca emberének értelmetlen hablatyolása következik. (A bejátszásban itt olyan embereket látunk, akik azt mondják el, mennyire nem érdekli őket az ilyen fecsegés: nem véletlenszerűen kiválasztott emberek véleményére kíváncsiak, hanem a hírekre.)
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Air Force)
Ezután a részletek közötti űrt kitöltendő némi képi absztrakciót tekinthetünk meg, majd áttérhetünk az ügy emberi oldalára, a szerencsétlen férfira, aki a konyhájában éppen egy borítékot bont fel, és elmagyarázza, személyesen hogyan érintik az események. (A nyilatkozó elmondja, hogy egy ember beszél hozzá, de ő nem figyel: „Ezek csak hírek, ezek csak hírek” – ismétli.) Sajnos ez nagyon unalmas, így gyorsan be kell dobni egy animált grafikont, egy az átlagos családot jelképező sziluettet és egy világítótorony-őrt, akit egy lézersugár fejez le.
A tudósítást járókelőket, közlekedési táblákat és egy ablakból kilógó csövet ábrázoló vágóképek zárják. És végre az összefoglaló, mely alatt a kamera játékosan átcsúszik valamire a riporter közelében, hogy jelezze: ez itt a vége. Ha szerencsénk van, még egy szóvicc is belefér, például a királlyal kapcsolatban a Regent Street (Uralkodó utca) táblája.
A videó valóban jó vázát adja egy tipikus riportnak. Bár jól szórakozhatunk rajta, azon is elgondolkozhatunk, mik a céljuk a tudósításban megjelenő elemeknek, mikor célszerű használni, mikor jobb elhagyni őket.