@LvT: Arkhimédész törvényének általad leírt átfogalmazását még én is tudom, bár valószínűleg a nagyszüleidnél sokkal fiatalabb vagyok. :) Igaz, a már akkor is borzalmasan anakronisztikusnak ható "kisangyalom" nélkül, és mondókaként. Nem mintha egy ilyen egyszerű dologhoz kéne memóriamankó. :)

A cikk kifutását nem nagyon értem. Az AkH. maga nem „6:3-as szabály”-nak hívja a 138. pontban, hanem „szótagszámlálás”-nak. A „6:3” teljesen informális, hogy ne mondjam, népi elnevezés, amely egy ismert mnemotechnikai gyakorlaton* alapul: a megjegyzendő dolgot egy már mélyen beágyazott információhoz kell kötni. A fejszámolók, a kártyaszámlálók stb. is ugyanezt aknázzák ki: önkényesen és következetlenül (mert ilyen az agyi neuronháló alapstruktúrája), de erős asszociációs kapcsolattal valami máshoz kötik a számokat, a kártyalapokat.

És minthogy a magyar futballválogatott híres, köztudatba igen erősen beágyazott angliai győzelme 6:3, és nem 6:2 vagy 7:3 arányú volt, így az utóbbiakhoz nem is lehet új információt kötni. Az is világos, mivel ez az elnevezés nem az AkH sajátja, hanem is az ott megfogalmazott szövegváltozatot van hivatva felidézni, hanem izomorfikusan átalakítottat: „A 6 szótagnál hosszabb, legalább 3 tagú összetételeket …”.

Megjegyzem az AkH. 138. se a cikkben idézett megfogalmazással él, mert a definícióban a „többszörös összetétel” szerepel, és nem „kettőnél több tagból álló”. A „többszörös” kifejezés 2-höz történő viszonyítása ugyanolyan önkényes, mint a 3-hoz való.

.

* Egy másik mnemotechnikai segítség miatt tanulta a nagyszüleim korosztálya még nótaformában azt, hogy „Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom.” Ez a gyakorlat sem vezethető vissza Archimédészre, ahogy a „6:3” megjelölés sem a szabályzatra.