-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják. Úgy helyes, ahogy mondják.
Korábban már többször foglalkoztunk az idegen szavak, köztük a márkanevek kiejtésével. Krisztián rendszeres olvasónk, nem egy kérdést is feltett már nekünk, de úgy látszik, ezekről a cikkekről lemaradt, hiszen ezt kérdezi:
Vajon egy idegen márkanévnek mi az ajánlott magyar kiejtése? Például a Tupperware nevet Tápöruer-hez hasonlóan kell kiejteni, de a magyar köznyelvben főleg Tupperváre kiejtéssel lehet hallani, s talán mindenki így használja. Vajon az eredeti neveket eredeti kiejtéssel kell-e kiejtenünk, vagy valamiféle magyarítással? Például a Hyundai kiejtése kb. Hjáondej, de idehaza „mindenki” Hjundáj-nak ejti. Vagy éppen a Samsung-ot (Számszeong) ejtjük Szamszung-nak. Melyik a javallott kiejtés?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani, hogy a nyelv(észet)ben a helyességnek egyetlen kritériuma van: hogy egy-egy szót vagy szerkezetet a nyelvhasználók az adott módon használnak-e, vagy sem. HA egyszer a Samsung márkanevet Magyarországon mindenki [szamszung]-nak ejti, értelmetlenség feltenni a kérdést, hogy ez helyes-e: csak helyes lehet, ha egyszer mindenki úgy mondja.
Persze vannak esetek, amikor többféle ejtés is él. A Tupperware esetében például minden bizonnyal van, aki hosszú, van, aki rövid [p]-vel ejti;van, aki ejti az [r]-t, és van, aki nem; ingadozhatnak a magánhangzók: [u] ~ [a], [e] ~ [ö], [a] ~ [e], [e] ~ [i] ~ Ø. A -vári végű változatok kialakulásához valószínűleg a népetimológia is hozzájárult. Nyilvánvaló, hogy mindazok a változatok, amelyeket használnak, helyesek: persze más-más körben. Bizonyára minden családban, ismerősi körben megvan az a(z egy-két-három) változat, amit használnak, de ha távoli ismerősökkel találkozunk, azon sem érdemes kiakadni, ha ők másképp mondják – ahogy nem akadunk ki azon sem, ha más feleslegest mond, míg mi inkább fölöslegest (vagy fordítva).
Más kérdés, hogy ha olyan névvel találkozunk, melynek nincs a magyarban bevett formája – például mert a név Magyarországon (még?) ismeretlen. Ilyenkor persze jó kiindulópont az eredeti kiejtés, sokszor azonban már az is kérdés, mi az eredeti. Egy koreai termék esetén a koreai, vagy inkább az angol, mely nemzetközileg elterjedt, és persze nem tükrözi pontosan a koreai kiejtést? Ráadásul igenis számít az íráskép is, mely külföldi termékek esetében általában eltér a magyar hangjelölés szabályaitól (pl. az s-t [sz]-nek olvassuk), de számos tekintetben bizonyos konvenciókat követ (pl. az a [a], még ha az angolban gyakran [e]-t is jelöl; a magánhangzóközi s-t gyakran [z]-nek ejtjük stb.). Ez annak köszönhető, hogy van bizonyos elképzelésünk arról, hogy az „idegen szavakat” hogyan olvassuk ki – és ilyenkor kevésbé törődünk azzal, hogy az idegen is sokféle eredetű lehet. Így aztán ezek a szavak általában nem is a kiejtés vagy az íráskép alapján, hanem vegyes alapon gyökeresednek meg, és ezekbe keveredhetnek olyan elemek is, melyek sem az írásképnek, sem valamelyik „eredeti kiejtésnek” nem felelnek meg.