A magyar sajtót is bejárta az a hír, hogy Philip Night, a Nike elnöke személyesen erősítette meg, hogy a márkanév helyes ejtése [nájki] (vagy talán még pontosabban [nájkí]), és nem [nájk]. Azért korábban ezt sokan tudták – még a magyar Wikipédiában is szerepel – , meglepetést inkább az okozhat, hogy a válasz az angol nyelvhasználók számára sem egyértelmű. A magyar sajtóban ezúttal talán a 444 volt a leggyorsabb, de a hírből a legtöbbet ezúttal az Index hozta ki, ők ugyanis számos olyan idegen szót szedtek össze, melyek kiejtése a magyarban ingadozik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az külön dicséretre méltó az Index cikkében, hogy hangsúlyozzák: nem csupán egy ejtésmód lehet a helyes, és az általuk leghelyesebbnek tartott változatról is azt írják, hogy „mi így mondanánk”, nem pedig azt, hogy másoknak hogyan kellene mondaniuk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem pusztán annak alapján részesítenek előnyben egy-egy változatot, hogy azt az eredeti nyelven hogy ejtik, hanem a hazai nyelvszokást is figyelembe veszik, így például a Sopianae márkanév ejtésére a [szofiáne] alakot ajánlják, holott ez „hibás”, A ph betűkapcsolatot a latin eredetileg a görög φ átírására használta, ez pedig egy hehezetes [p]-szerű hang volt. A betű által jelölt görög hang azonban idővel [f]-fé változott, és ennek hatására az európai nyelvek többségében a ph betűkapcsolat a görög eredetű szavakban [f]-nek ejtendő. feltehetően a görög-latin sophia (eredetileg [szop^hia], kései latin [szofia] ’bölcsesség’ szó (és a vele alkotott összetételek) hatására alakult ki. Hasonlóképpen a kialakult szokásokat követve ajánlják a Levi’s ejtéseként a [lévisz] alakot, habár az eredetit követve ez [livájz]-nak hangzana. Megítélésünk szerint a Nike [nájk] ejtése is annyira elterjedt – Magyarországon biztosan, de a jelek szerint angol nyelvterületen is –, hogy bizonyára nem kevesen tisztában vannak a név eredetével és a cég álláspontjával, mégis a [nájk] formát választják, mivel környezetükben elsősorban ezt használják.

Just say it
(Forrás: Wikimedia Commons / Nike, Inc.)

Az ajánlott [pidzza] ejtés feltehetően elgépelés [piddza] helyett.

Sajnos azonban a cikkbe becsúszott egy-két apróbb hiba. A pizza ejtése ugyanis az olaszban nem [piddza], hanem [picca] – ahogy számos más nyelvben is (egyébként ez az ejtés, ha ritkább is, de feltétlenül helyesnek fogadandó el a magyarban is; emellett számunkra a [pizza] is teljesen elfogadhatónak tűnik). Bár az olaszban a gn gyakran valóban [nny]-t jelöl, szó elején azért rövid [ny], így a gnocchi ejtése sem [nnyókki], hanem [nyokki] (az [o] pedig, bár hangsúlyos, nem lehet hosszú, mivel zárt szótagban áll). Ebben az esetben kifejezetten abszurd a [nnyókki] ejtésmód ajánlása, hiszen az [nny] szókezdet ejtése rendkívül modoros és affektáló lenne – de hangsúlyoznunk kell, ez az egyetlen eset, ahol egyáltalán nem értünk egyet az Index ajánlásával.

Néhány más esetben talán másképp döntöttünk volna: a Chevrolet [sevrolet], sőt [sevrolett] ejtését például megőrzendő hagyománynak tartjuk; a Lidl [lidl] ejtését nem erőltetnénk, mivel a szótagszerkezete (akár szótagképzőként ejtjük a szóvégi [l]-t, akár nem) idegen a magyartól; a power [páör] ejtése pedig hasonlóképpen idegen a magyartól – ha pedig mégis az angolos ejtés választanánk, akkor a [páö]-t preferálnánk (de ez végképp ízlés kérdése).

Néhány szóval mi is hozzájárulnánk a gyűjteményhez. A Chicco olasz babaápolási termékeket forgalmazó cég nevét sokan [csikó]-nak ejtik. Ehhez bizonyára hozzájárul az, hogy a ch-t spanyolosan [cs]-nek olvassák, miközben az olaszban a chi, che ejtése [ki], illetve [ke] – a ci, ce ejtése a [csi], [cse], a h éppen azt jelöli, hogy a „lágyítás” nem megy végbe. Az ejtésben a magyar csikó szó is szerepet játszhat, a babaholmikhoz ugyanis jól illik a ló kicsinyének a neve. Az olasz ejtés tehát [kikko], ám a magyar [csikó] annyira elterjedt, hogy nem feltétlenül hibáztatható.

Kikko, a csikó
(Forrás: Wikipedia (angol változat) / Chicco )

Szintén „hibás” formában terjedt el a JVC japán elektronikai cég neve. Bár a [jévécé] ejtésmód is elfogadható lenne, ez egyáltalán nem terjedt el. A betűk angol nevét kiolvasva [dzséjvíszí] lenne az ejtésmód, de helyette Magyarországon a [dzsívíszí] az elterjedt (ez egyébként a GVC ejtése lenne), annyira, hogy a [dzséjvíszí] ejtésmód inkább okoskodásnak, a tájékozottság fitogtatásának tűnik, mint természetes nyelvhasználatnak. Ugyanez a jelenség figyelhető meg Michael J. Fox amerikai színész nevének az ejtésében: a [májköl dzséj foksz] helyett gyakran hallhatjuk a [májköl dzsí foksz] ejtésmódot (itt azonban a hibás ejtésmód talán nem vert olyan mély gyökeret, minta JVC esetében.)

Michael [dzséj] Fox 1988-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Alan Light / CC BY 2.0)

Szintén az eredetitől eltérő formában terjedt el (de legalábbis abban is elterjedt) Bob Marley reggae-énekes neve. A vezetéknevet valószínűleg gyakrabban halljuk [merli], mint [marli] alakban, pedig angolul az utóbbi ejtésmód a bevett. Hasonlóképpen Nicolae Ceaușescu [csauseszku] neve is annyira elterjedt [csaucseszku] formában, hogy nem nevezhető hibásnak.

Olvasóink között bizonyára lesznek olyanok, akik szerint túlságosan megengedőek vagyunk, hogy helyesnek ismerjük el az eredetitől eltérő alakokat. Ilyenkor jönnek a vádak, hogy szerintünk mindent szabad, szerintünk minden helyes, amit mondanak. Ez azonban nem igaz.

Nem támogatnánk például az Auchan [ósön] ejtését (melyben biztos szerepet játszik az angol ocean ’óceán’ ejtése, ha másképp nem, hát a slágerlistákról ismert Billy Oceannek köszönhetően), mert ez nem eléggé elterjedt ahhoz, hogy helyesnek tartsuk. Persze szűkebb beszélőközösségekben lehet ez a bevett forma, de nagy nyilvánosság előtt mégsem ajánlanánk.

Érthetetlenek azok az esetek is, amikor olyan tekintélyes szervezetek, mint a Zeneakadémia, saját fellépőik nevének tisztességes ejtésére nem fordítanak figyelmet.  A hazai komolyzenei élet egyik legjelentősebb szereplője most Pekka Kuusisto [kúsziszto] koncertjét hirdeti úgy, hogy a reklámszpotban a művész neve [kujziszto] formában hangzik el. A [z] ejtése [sz] helyett még talán megbocsátható „bűn”, ám az [uj] ejtésmód [ú] helyett megmagyarázhatatlan.

Végképp hibásnak tartjuk az idegen szavak hibás ejtését, ha azok totális félreértésekhez vezetnek. Így például a szlovákiai Híd–Most párt  nevének második eleme a szlovák most [moszt] ’híd’ szó, azaz a párt elnevezése lényegében ugyanaz a szó két nyelven. Ha ezt úgy ejtjük, mint a magyar most ’éppen, jelenleg, azonnal’ szót, akkor azt a benyomást keltjük, hogy a párt nevével valamit (hidat, feltehetően átvitt értelemben) azonnal követel. Kifejezetten megtévesztő, amikor a hibás alakot olyan tekintélyes hírforrások használják, mint például a közszolgálati rádió: az egyszerű nyelvhasználók ugyanis hitelesnek, megalapozottnak fogadják el a hírműsorokban elhangzó formákat, és mintának tekintik őket. (Egymás nyelvhasználatával, vagy akár a műsorban megszólalókkal szemben sokkal több kritikával és fenntartással élnek.)