Mindennapi helyesírás című sorozatunkban most nem mindennapi elírásokat mutatunk olvasóinknak – még mindig olvasónk, Hajnalka gyűjteményéből. Az első részben a mássalhangzók hosszúságával, a második részben a magánhangzók hosszúságával, a harmadik részben pedig a szóösszetételekkel foglalkoztunk. Most pedig átcsapunk abszurdba...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az viszonylag gyakori helyesírási hiba, hogy a kiejtés szerint írunk le valamit ahelyett, hogy a szóelemzést alkalmaznánk. Előfordul ez például olyankor, ha két különböző zöngésségű mássalhangzó kerül egymás mellé, így a kiejtésben az előbbi hasonul az utóbbihoz: például a pad + ka elemekből fölépülő szóalak ejtése [patka]; és sokan így is írják ezt a szót: patka, pedig a helyes alakja padka. Nem ilyesmiről van azonban szó a következő példában:

Forrás: nyest.hu

A frottír szó leírása tényleg nehéz, de általában nem a szó eleji mássalhangzó-kapcsolat jelenti a gondot, hanem az, hogy egy t vagy kettő, illetve hogy hosszú í vagy rövid i...

Forrás: nyest.hu

A partvis elírása szintén nem mondható tipikusnak. Ezt a szót ugyanis nem ejtjük [partfis]-nak, mivel a magyarban a zöngésségi hasonulás regresszív, azaz visszafelé hat (a második mássalhangzó zöngéssége határozza meg a hangkapcsolat zöngésségét). Ráadásul a v a legtöbb magyar dialektusban nem hasonít, így a [pardvis] ejtés sem elterjedt. (Most attól tekintsünk el, hogy az összetételt persze egybe kéne írni: partvisfej.) Végül pedig következzék egy olyan példa, amit nem is igazán értünk:

Forrás: nyest.hu

Nem tudjuk, mi a bevett neve a képen látható tárgynak. Az biztos, hogy a fújópisztoly hosszú ú; és a levegőtömlő egybeírandó. A szerkezet pedig határozottan jobban hangzana fordított szórenddel: fújópisztoly levegőtömlőhöz.

Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!