nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
HVJ
Különcök

A zöngésségi hasonulás szempontjából rendhagyó módon viselkedik a magyarban a [h], a [v] és a [j]. Ráadásul mindegyik más-más módon hagy rendet: felemás módon hasonulnak, de az egyik épp ott, ahol a másik nem és viszont, a harmadik pedig „rossz” irányban hasonul. Ezeket az eseteket vesszük sorra. Listázzuk a mássalhangzó+[j]-re végződő főneveket is.

Szigetvári Péter | 2013. október 22.
|  

A magyarban a zöngésségi hasonulásban elsősorban a zörejhangok ([p]–[b], [t]–[d], [ty]–[gy], [k]–[g], [c]–[dz], [cs]–[dzs], [f]–[v], [sz]–[z], [s]–[zs]) vesznek részt. A zöngétlen zörejhangok (a fentebbi párok első tagjai) zöngés zörejhangok előtt zöngésekké válnak – a fentebbi párok második tagjai, a zöngések pedig zöngétlenek előtt zöngétlenekké. Így például a köpdös ejtése [köbdös], a habkő pedig [hapkő]. Azonban a helyzet ennél összetettebb, most az ettől az alaphelyzettől való eltéréseket vesszük számba, azt a három mássalhangzót vizsgáljuk meg, ami a szokásostól eltérően viselkedik.

Ha[p]kő
Ha[p]kő
(Forrás: Wikimedia Commons / deltalimatrieste)

Zörejes és zengő

Mielőtt a konkrét hangokat megvizsgálnánk, ismerkedjünk meg a hangok főbb csoportjaival.  A magánhangzó–mássalhangzó különbséget mindenki ismeri.  Majdnem ugyanilyen fontos különbség van a szonoránsok (a magyarosabb, de jóval ritkábban használt nevük zengőhangok) és az obstruensek (zörejhangok) között.  A magánhangzók mind szonoránsok, a magyar mássalhangzók közül szonoráns a [j], [r], [l], [m], [n] és a [ny], továbbá – mint látni fogjuk – bizonyos helyzetekben a [v] és a [h] is.

A fentebb felsorolt, zöngétlen–zöngés párokat alkotó mássalhangzók zörejhangok.  Ezekre jellemző, hogy a képzésük közben egy szűk résen át nyomuló levegő össze-vissza örvénylik, és ezáltal zörejeket képez.  Ejtsük a zörejhang [s]-t: zajt hallunk; ejtsük a szonoráns [m]-t, zenei hangot hallunk.  A magyarban – és sok más nyelvben – a zörejhangok zöngétlen–zöngés párokat alkotnak.

Hogy a [h] zörejhang vagy szonoráns-e, vitatott kérdés.  Mivel ejtése közben a levegő nem halad át szűk résen, zörej nincs benne.  A zöngétlenségét az okozza, hogy a hangszalagok annyira széthúzódnak, hogy nem kezdenek maguktól rezgésbe, szemben például a magánhangzókkal, amelyeknél közelebb vannak és a levegő áthaladásától rezegni kezdenek.  Ugyanakkor a [h] volna az egyetlen szonoráns, amelyik alapesetben zöngétlen, az összes többi szonoráns hang zöngés.

H(atáreset)
H(atáreset)
(Forrás: ebay)

Hasonul, de nem hasonít

A standard magyarban a [v] a többi zörejhangtól eltérően viselkedik: hasonul, de nem hasonít. Amikor egy [v]-t zöngétlen zörejhang követ, maga is zöngétlenné válik: szívtipró [szíftipró], évszak [éfszak]. Azonban a [v] előtt nem zöngésednek a zöngétlen zörejhangok: hatvan [hatvan], nem [hadvan], Vasvár [vasvár], nem [vazsvár].

Gúnyolódásból szokás a zöngésítést „túlcsinálni”: vasi [vazsi], Vas megye [vazs megye]. Valójában ezeket nem ejtik így magyar beszélők, eltérés csak [v] előtt van.

Vannak viszont olyan magyar beszélők – éppen például Vasváron –, akik [hadvan]-t és [vazsvár]-t ejtenek. A szívtipró és az évszak náluk is [szíftipró] és [éfszak]. Az ő nyelvjárásukban tehát a [v] „teljes jogú” zörejhang: hasonít is, nem csak hasonul.

Va[zs]vár
Va[zs]vár
(Forrás: Wikimedia Commons / Civertan / GNU-FDL 1 2)

Fonetikusok megfigyelték, hogy a magánhangzó előtti [v]-t sokan másképp ejtik, nem zörejhangként, hanem zörej nélkül, szonoránsként.  Ez az ejtés a zörejtelenségében hasonlít a [w]-re, de csak az ajkaknál képezzük, míg a [w]-nél a nyelv háta is megemelkedik a lágyszájpad felé (ahogy pl. a [g]-nél). Van is erre IPA-jelünk, a [ʋ]. Tehát sav [sav], de savas [saʋas], vas [ʋas]. A [v] tehát éppen akkor hasonul, amikor mássalhangzó követi, és amikor emiatt zörejesen ejtjük, míg ha magánhangzó követi, akkor nem zörejes és nem is zöngésíti az előző mássalhangzót. A [v]-nek ez a felemás viselkedése megfigyelhető más, zöngésségi hasonulást mutató nyelvben is (pl. lengyel, orosz, szlovák).

Kérdés azonban, hogy vajon Vasváron, ahol a [v] zöngésít is, ott tényleg zörejesebb-e, azaz azért zöngésíti-e az előző zörejhangot, mert abban a nyelvjárásban maga is az. Bárhogy is van, az biztos, hogy a mássalhangzó előtti, tehát mindenképp zörejes [v] pl. a Wrangler [vrangler] szóban a standard nyelvjárásban nem zöngésít: hat Wrangler [hat vrangler], nem [had vrangler]. Ugyan ez ritkán előforduló helyzet, emiatt mégsem teljesen megnyugtató a magyarázat, hogy kétféle [v] van, ebből adódna a viselkedésbeli eltérésük.

Hasonít, de nem hasonul

Szintén felemás módon viselkedik a [h]. Zöngétleníti az előző zörejhangot: varázshaj [varáshaj], üvegház [üvekház]. Ez zörejhanghoz méltó viselkedés. Ugyanakkor, zörejhanghoz korántsem illően, ő maga nem zöngésedik. Még példát sem tudunk adni, hiszen a [h] csak magánhangzó előtt fordul elő, viszont ahhoz, hogy hasonuljon, zöngés zörejhangnak kellene utána állnia. Ha nem magánhangzó követi, a [h] helyett egy másik, hozzá sok szempontból hasonló hangot találunk, amit [ch]-val szoktunk a magyaros átírásban visszaadni: sah [sach], fach [fach]. Még az sem egyértelmű, hogy a [ch] és a [h] ugyanannak a hangnak két változata-e, vagy két egymástól független hang a mai magyarban.

A [ɣ] a [ch] zöngés párjának a jele. Kellően laza beszédben fordul csak elő a magyarban, pl. az igen-ben a [g] helyén.

Mindenesetre a [ch] (sem) zöngésedik: sahbarát [sachbarát], nem [saɣbarát], fachból [fachból], nem [faɣból]. Vagyis az a különös helyzet áll elő, hogy a [ch], ami zörejhang, nem vesz részt a hasonulásban, ezzel szemben a [h], amiben nincsen semmi zörej, részt vesz ebben a zörejhangokra jellemző hasonulásban: zöngétleníti a megelőző zörejhangot.

Reza, a sah és Richard, a sahbarát
Reza, a sah és Richard, a sahbarát
(Forrás: Wikimedia Commons / Robert L. Knudsen)

Csak szó végén hasonul

A magyar hangleíró-hagyomány zörejhangnak tartja a [j]-t, de erre sem a viselkedése (szinte sosem vesz részt a zöngésségi hasonulásban), sem a fizikai tualjdonságai (nincs zöreje) nem adnak okot.

A [v] és a [h] viselkedésétől is különbözik a [j]-é. Ez a mássalhangzó a legtöbb helyzetben kimarad a zöngésségi hasonulásból, se nem hasonít: kapjon [kapjon], nem [kabjon]; se nem hasonul: a tejpor [tejpor]-ban a [j] kiejtése nem változik. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen a [j] nem zörejhang, hanem szonoráns. Tehát ugyanúgy viselkedik, mint pl. az [l].

A [j] egyetlen helyzetben zörejes a magyarban: mássalhangzó után, szó végén. Ez ritka helyzet, kötő (felszólító) módú alakokon kívül csak a férj, fürj, sarj és szomj szavakban fordul elő.

Fürjsarj
Fürjsarj
(Forrás: Wikimedia Commons / Tony Wills / CC BY-SA 3.0)
A szó végi zöngétlen [j]-t [ç]-nek, a zöngés párját [ʝ]-nek írjuk át, a megfelelő IPA jeleket alkalmazva. A kötő/felszólító mód egyes szám második személyében egy hosszú és egy rövid alakot találunk: kapjál és kapj (határozott tárggyal is: kapjad és kapd).

Az egyes szám második személyű, határozatlan tárgyú, rövid alakú kötő/felszólító módú igék nagyobb változatosságot mutatnak, ebben a helyzetben már zörejhangok is előfordulhatnak a szó végi [j] előtt, zöngétlenek is: lopj [lopç], lökj [lökç], döfj [döfç]; és zöngések is: dobj [dobʝ], rúgj [rúgʝ], óvj [óvʝ]. Látjuk tehát, hogy a [j] zörejhang-változata már részt vesz a zöngéségi hasonulásban: zöngétlen után zöngétlen [ç] lesz, zöngés után zöngés [ʝ]. Ez azonban nem a szokásos zöngésségi hasonulás, hiszen abban egy mássalhangzó az őt megelőző mássalhangzóra hat. Itt viszont az igető végi mássalhangzó zöngétlensége jelenik meg az őt követő mássalhangzón, a zörejhangként megjelenő [j]-n.

A különcködők

Látjuk tehát, hogy a magyarban három mássalhangzó viselkedik rendhagyó módon a zöngésségi hasonulás szempontjából. Közös sajátosságuk, hogy mindháromnak van zörejesebb változata is és kevésbé zörejes is. Ennek az a jelentősége, hogy a zöngésségi hasonulásban rendszerint csak zörejhangok vesznek részt.

A [v] viszonylag normálisan viselkedik: a zörejesebb – nem magánhangzó előtti – verziója hasonul (azaz zöngétlenedik, ha zöngétlen zörejhang követi: tévtan [téftan]), a kevésbé zörejes – magánhangzó előtti – verziója viszont nem zöngésíti az előző zörejhangot (hatvan [hatvan], nem [hadvan]).

Hatvan
Hatvan
(Forrás: Wikimedia Commons / Joris Hoefnagel)

A [h]-nak viszont épp a nem zörejes változata teszi zöngétlenné a megelőző zörejhangot (távhő [táfhő]), míg a zörejesebb változata semmilyen hajlandóságot nem mutat arra, hogy zöngésedjen (fachba [fachba], nem [faɣba]).

A legkülönösebb viselkedést a [j] mutatja: ennek ugyan csak a viszonylag ritkán, szó végén, mássalhangzó után előforduló zörejes változata hasonul, viszont a hasonulás itt, a magyarban teljesen szokatlan módon, nem visszafelé, hanem előrefelé hat. A [j] az előző zöngétlen zörejhang hatására válik zöngétlenné (lopj [lopç]).

 

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
27 Krizsa 2015. július 2. 11:23

@szigetva: NEM. A kettős mássalhangzó egységek IS az ősi, környezeti hanghatások szűrleményei még az emeri faj genetikusan beírt (velünk született, nem kell hozzá gondolkozni hozzá) tudatában.

Mrr (morog, nagy lehet az, ami morog, végez velem), krrr (köröz, ált. fenyegeti az emlőst, de ha madár, akkor talán csak a madártársait figyelmezteti), srr (sor, sorozat), tk-tk (ütögetés), pfff (puffogás), ssz! (elrepül vele, nyilván meg is ölte már), rssz (rossz, szétmarcangolta), wjjj, oujj (ragadozó madárhang: belekarmolt, kivájta), trr (törik), prr pörög)...

van még kb. 2oo. Mind kell?: Gyöknyelvészet G portál -itt van a honlapom.

26 szigetva 2015. július 2. 10:56

@Krizsa: Vegyük észre, hogy ha elfogadjuk, hogy a mássalhangzók párosával jelentenek valamit, az éppen a kettős tagoltságot bizonyitja.

25 Sultanus Constantinus 2015. július 2. 10:44

És persze arra a [j]-re is igaz ez, amely nem a latin -ll-ből, hanem a -(g)i-ből jön: mayor [majjor]~[magyor] (fortícióval), playa [plajja] (illetve nyelvjárási változatai: [plagya] ~ [plazsa] ~ [plasa]).

24 Krizsa 2015. július 2. 10:35

@szigetva: "...a nyelv kettős tagoltságú, egy-egy hanghoz ritkán kapcsolható jelentés"

NEM IGAZ. A mássalhangzók egyesével is, de főleg párosával - az egész eurázsiai kontinensen átívelő (a süket nyelvcsaládokat semmibe vevő) mind közös ÉRTELMEKET hordoznak.

Az is lehet, sőt valószínű, hogy ez a tézis a világ összes nyelvére érvényes. Csak én összesen 7 eurázsiai nyelvet ismerek. Részben nagyon jól, részben elég jól - hármat pedig (latin, francia, finn) csak valamennyire. Tehát amíg nem fogok pl. kínai, pápua vagy bantu nyelven is tanulni, a többiről nem nyilatkozom.

23 Sultanus Constantinus 2015. július 2. 10:30

@szigetva: "A spanyolban a palatálisságot is tudja befolyásolni: do[ny]a vs do[n]cela."

Még egyszerűbb a doña (< lat. donna < dóm(i)na) vs. don (< domnu < dóm(i)nu); ez utóbbi hangsúlyos és nem rövidült alakjában szintén megjelenik a palatalizáció: dueño. A spanyol ñ egyébként magánhangzók között hosszú, kb. a magyar [ny] és [nny] között van (igazság szerint leginkább [nyj]), tehát szerencsésebb a [donnya]~[donyja] átírás.

Ugyanez igaz a [j]-re is: doncella [donszejja] (< [donszellʲa], van, ahol még ma is így ejtik, pl. Észak-Közép-Spanyolországban néhány régió, ill. Bolívia).

Mivel ezek hosszú latin mássalhangzók folytatói, a hosszúságukat megtartották az igényes beszédben, persze függ a hangsúlytól is (pl. a mañana [mannyána], de az español [eszpanyól]).

22 szigetva 2015. július 2. 10:20

@Krizsa: „Vagyis ezek a NEVEK (pl. szonoráns), nem adnak semmiféle információt a hangok és hangcsoportok kommunikációs szerepéről (a bennük rejlő ismeretanyagról).” Szalmabábot csépelsz ismét. Ezek a nevek, kategóriák arra valók, hogy elkülönítsék a hangoknak olyan csoportjait, amelyeknek tagjai különbözőképpen viselkednek. A szonoránsok például — jóllehet szinte kivétel nélkül zöngések — nem vesznek részt a zöngésségi hasonulásban a nyelvek túlnyomó többségében (ahol van ilyen).

A hangokban nem rejlik „ismeretanyag”, a nyelv kettős tagoltságú, egy-egy hanghoz ritkán kapcsolható jelentés, és akkor is csak bizonyos helyzetben, pl. a magyarban a [k] a szó elején sose jelent többes számot.

21 szigetva 2015. július 2. 09:54

@korhely: Ez hosszú [j], amit a magyar helyesírás két j-vel jelöl.

@korhely: Más hangokkal is előfordul, hogy máshogy viselkednek magánhangzók között, mint pl. szó végén vagy msh előtt. A spanyolban a palatálisságot is tudja befolyásolni: do[ny]a vs do[n]cela. Amennyire tudom (sose mértem, és aki kiméri, biztos fel tud fedezni kisebb különbségeket), a magyar [j] nem zörejes, ha mgh áll utána vagy előtte.

20 Krizsa 2015. július 2. 05:11

A hangok és azok hangszíneinek, konfrontációinak megnevezése (névvel ellátása) semmiféle plusz információ nem ad. Mire?

Arra nem ad, hogy mi a szerepük

a környezetből felveendő hanghatások (input),

a memóriába bekerülő (tárolás)

és a környezőknek leadandó (output) szempontjából.

Vagyis ezek a NEVEK (pl. szonoráns), nem adnak semmiféle információt a hangok és hangcsoportok kommunikációs szerepéről (a bennük rejlő ismeretanyagról).

***

A sémi (az afrikai) torok-magánhangzók diftongusokon keresztül lágyultak le az európaiak által ismert, és ők csak ezt ismerik - lágy magánhangzókra.

Az említett W (de az nem a V), I/J és a H/Ch/K változatok is e lelágyulási folyamat fennmaradó köztes termékei. Tehát a cikkből - és általában a fonológiából - nem derül ki, hogy miről van szó. Addig, amíg szigetva (a fonológusok, de a hivatalos nyelvészet (sem) nem ismerik a torokhangokat, mert azt sem tudják, mik azok, (pedig ma már a hangos videok is fenn vannak az interneten),

addig nincs miről beszélni.

Mert a hangok képzésének MIKÉNTJE - az biológia és mechanika. Nem pedig nyelvészet. Azért nem nyelvészet (kognáció), mert az ember a 7 millió éves beszédfejlődése közben soha nem mérlegelt hangképzési (gége, nyelvállás, stb.) kunsztokat.

Engem pont tegnap figyelmeztetett egy helyi lakos arra, hogy nem "hamraá", hanem "hamraá" (=felrepülés, ellenkezés). Pedig az ő beszédében én is hallom a különbséget, de én akkor sem ejtem úgy. Utánozni is csak akkor tudom, ha direkt akarom.

Azért különítette el a hiv. nyelvészet hermetikusan a sémi nyelvcsaládot, amiknek a betűtípusai is eltérő (úgyse ismeri "senki", nemhogy ki tudnák olvasni),

hogy ne derüljön fény az európai nyelveknek bepancsolt, mű-latin - eredetére. Ezért kell elkülöníteni az afrosémi nyelveket - és még egyet: a MAGYART. Mert ezek már 2ooo éve sose "fogadnak szót."

Meg persze még az északi "finnesek" sem. (Azokat sem ismeri senki - mehet!). Így pont őrájuk osztották ki az elkülönítő manipulációt.

Az északi finnesek így váltak a magyar nyelvnek - a KM-ből való eredetének, abból kiszorításának - az eszközévé.

19 korhely 2015. július 2. 02:26

Ha a szóvégi helyzet ennyit változtat a j zörejességén, akkor a szó belsejében ill. a szóvégen ejtett palatális és a palatizált mássalhangzók között is lehet különbséget találni a zörejességben?

18 korhely 2015. július 2. 01:54

Ez itt nyújtott [j], és ezért nem számít két mássalhangzónak a [jj]?

17 szigetva 2015. július 2. 00:58

@korhely: Az "alj" ejtése [ajj].

16 korhely 2015. július 2. 00:51

"Listázzuk a mássalhangzó+[j]-re végződő főneveket is.... A [j] egyetlen helyzetben zörejes a magyarban: mássalhangzó után, szó végén. Ez ritka helyzet, kötő (felszólító) módú alakokon kívül csak a férj, fürj, sarj és szomj szavakban fordul elő."

Még van legalább egy ilyen szó, az "alj". A szoknyát szokták így nevezni a női nyelvben. Annyira nemhez kötött, mint amikor a nők az "anyag"-ról beszélnek. Férfitól még nem hallottam, de a "sötét alj" milliónál több találatot ad a neten.

15 Krizsa 2013. október 29. 09:22

"Ami tehát a Va[zs] megyét illeti, ez azon nyelvjárásterületen is, ahol előfordul, legfeljebb alkalmanként hangzik így."

NEM.

Én 6 éves koromtól 18-ig minden nyáron Ostffyasszonyfán töltöttem 1-2 hónapot. Gyakran jártunk Csöngére, Rábaújfaluba - a rokonokhoz Cselldömölkre és Sárvárra, vásárloni meg Szombathelyre. Részt vettem az aratásban, szőlőművelésben, kukoricatörésben - és a szomszédolás mindenfelé. A nagyszüleim ú.n. "amerikás" magyarok voltak, vagyis Kanadában éltek sokáig és onnan jöttek vissza. Nagyon sok "kanadás" és ángyom-komám volt nekik mindenfelé. 18 éves koromtól 37-ig is gyakran voltam még ott.

MINDENKI Vazs megyének hívta Vas megyét.

14 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 28. 21:37

@seta92: „SZP elég laza ismeretekkel rendelkezik a (magyar) fonetika-fonológia bizonyos kérdéseiről és/vagy tényeiről”

„Elő kellene venni a magyar dialektológiai munkákat [...] a nazálisok előtt igenis van zöngésedés a nyugati nyelvjárásterületen (hád nem, kizsmiska)”

A Kiss Jenő-féle magyar dialektológia a 339-340. oldalon foglalja össze, hogy milyen hasonulásos jelenségek vannak a magyar nyelvjárásokban. Kb. fél oldalon át tárgyalja a v különböző hasonulásos jelenségeit. A nazálisok zöngésítő határásól ezt írja:

„Nyugat-dunántúli nyelvjárást beszélőknél időnként előfordul, az elöl képzett nazálisok által indukált zöngésülés is (hád nem, kizsmiska).”

Tehát míg kedves kommentelőnk szerzőnk csepülésével van elfoglalva, elfelejt említeni két fontos dolgot:

1. Nem egyszerűen a nazálisok zöngésítő hatásáról van szó, mert (legalábbis az állítás szerint) az ny nem vesz részt benne.

2. Szó sincs arról, hogy az n és az m szabályosan zöngésítene, mint ahogy a v teszi, legfeljebb alkalmanként előfordul. (Alkalmanként viszont az l-lel is előfordul: bicigli, hőmérsé[g]let.)

Ami tehát a Va[zs] megyét illeti, ez azon nyelvjárásterületen is, ahol előfordul, legfeljebb alkalmanként hangzik így.

13 szigetva 2013. október 25. 09:50

@Krizsa: De Heves megyében meg nem „előd-hangpárosa”, mi?

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X