nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Beléphetnek-e a nők a kápolnába?
Én, ti, ő, ő, ő

Az angol személyes névmásokat vizsgáljuk. Hogy mondják angolul, hogy „ti”? Tegeződnek vagy magázódnak az angolok? Mit tettek a középangolok a férfi és nő összeolvadása ellen? És mit tettek az ellen, hogy a férfi több férfivel vagy nővel olvadjon össze? Most megtudhatja.

Szigetvári Péter | 2014. február 12.
|  

Korábban említettük, hogy a mai angolra a ragozás nem igazán jellemző. Az óangolban (5.–12. sz.) az igéknek jóval több alakjuk volt, mint a mai, jellemzően négy. A névszóknak (főneveknek, mellékneveknek) is volt négy esetük (alany, tárgy, birtokos, részes), továbbá – a némethez hasonlóan – minden főnévnek volt nyelvtani neme. Ma már csak a személyes névmások mutatnak fel nagyobb változatosságot, ezek alakjait és a mai rendszer kialakulásának néhány mozzanatát mutatjuk be. (A cikk kedvéért tegyük fel, hogy vannak névmások.)

He, she, they
He, she, they
(Forrás: Wikimedia Commons / kate fisher / CC BY 2.0)

A mai helyzet

A táblázat átírásai a kurrens brit ejtést követik. A pontosság kedvéért szokatlan jeleket is használunk: a [w] olyan, mint az [u], de nem magánhangzó, nem alkot szótagot, az [ē] az [e] hosszú változata (nem [é]!), a [ð] pedig a the első hangja, a magyarban [d]-vel szokás helyettesíteni.

Az angol standard nyelvjárásaiban ma használt személyes névmásokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az első oszlopban az alanyként, a másodikban a tárgyként, valamint elöljárók után használt változatot adjuk (pl. I see them ’én látom őket’, they see me ’ők látnak engem’, to me ’hozzám’, with them ’velük’). A harmadik oszlopbeli alak a főnévi csoportok elején áll és a birtokos személyét jelzi (pl. my little pony ’az én kicsi pónim’). Ez tulajdonképpen nem névmás, hanem determináns, a helyén állhat névelő (the little pony ’a kicsi póni’) vagy kvantor (some little pony ’valamely kicsi póni’, every little pony ’minden kicsi póni’). A negyedik oszlopbeli alak megintcsak névmás, mivel teljes főnévi csoportot helyettesít (pl. the little pony is mine ’a kicsi póni az enyém’, mine is more beautiful ’az enyém szebb’).

  1234
E1 I [aj] me [mij] my [maj] mine [majn]
E2 you [jüw] your [jó] yours [józ]
E3h he [hij] him [him] his [hiz]
E3n she [sij] her [hő] hers [hőz]
E3s it [it] its [itsz]
T1 we [wij] us [asz] our [á] ours [áz]
T2 you [jüw] your [jó] yours [józ]
T3 they [ðej] them [ðem] their [ðē] theirs [ðēz]

Láthatjuk, hogy az egyes és többes szám 2. személyű névmás megegyezik, azt is mondhatjuk, hogy egyetlen 2. személyű névmás van az angolban, amelyiket egyes és többes számban is használnak. A hím-, a nő- és a semlegesnem csak egyes szám harmadik személyben különül el, formailag is igen különböző alakokban (he, she, it). A birtokos determináns (3. oszlop) és a birtokos névmás (4. oszlop) között az egyes szám 1. személy kivételével csak annyi a különbség, hogy az utóbbi [z]-re vagy [sz]-re végződik. Ha ez már a 3. oszlopban is így van (his, its), akkor nem különböznek. Ennek a két alaknak az elkülönülése modern fejlemény, korábban nem létezett ez a különbség az angolban.

Rózsaszín kicsi póni
Rózsaszín kicsi póni
(Forrás: Wikimedia Commons / Party Pop / CC BY-SA 3.0)

A visszaható névmásokat azért nem soroltuk fel, mert mindig kitalálhatóak. A birtokos determinánshoz egyes számban a -self [szelf] (vö. szelfi) többesben a -selves [szelvz] végződés járul: myself ’magam(at)’, ourselves ’magunk(at)’. Itt tehát a 2. személyben is van különbség: yourself ’magad(at)’, de yourselves ’magatok(at)’.

Te, ti

Láttuk, hogy a mai angolban a 2. személyben nincs különbség egyes és többes szám között – eltekintve a visszaható névmásoktól. Ez néha gondot okoz a társalgásban: pl. nem lehet tudni, hogy csak azt hívom a buliba, akire nézek épp, vagy a mellette állókat is. Ezért a többes szám kifejezésére számos megoldás alakult ki: you all, y’all ’ti mind’, you guys ’ti fickók’, you lot ’ti sokan’, youse, yins (utóbbiak a magyar tik alakra emlékeztetnek). Ezeket az egyes beszélőközösségek eltérő gyakorisággal használják, pl. a you all, you guys, yins inkább Amerikában, a you lot, youse inkább Nagy-Britanniában használatos.

A „you all”-t a sötétebb államokban használják
A „you all”-t a sötétebb államokban használják
(Forrás: Wikimedia Commons / Elikos91 / CC BY-SA 3.0)

A középangolban (12.–15. sz.) a you csak többes számú volt. Sőt, csak többes szám tárgyesetben használták a you-t, alanyesetben a ’ti’ ye [jij] volt. Egyes számban egy másik névmás szolgált, ennek négy alakját tartalmazza a következő táblázat. Kissé anakronisztikusan a mai kiejtéseket adjuk, mivel ezeket a névmásokat, igaz elvétve, még ma is használják.

  1234
E2 thou [ðáw] thee [ðij] thy [ðaj] thine [ðajn]
A portugálban a magyarhoz és némethez hasonlóan a magázó alak a 3. személy. A brazíliai portugálban odáig fajult a „magázódás" térnyerése, hogy mára semmilyen 2. személyű igealakot nem használnak, ezek helyét teljesen átvette a 3. személy.

A you úgy szorította ki a thou-t, hogy a franciához és az oroszhoz hasonlóan a középangolban is a ’ti’ – azaz a ye, you, your – volt az udvarias (magázódó) egyes szám. A tegeződő thou, thee, thy-t egyre kevesebb alkalommal használták, így mára szinte teljesen eltűnt. Az, hogy nyelvtörténeti szempontból ma az angolban csak magázódó névmásokat használunk nem jelenti sem azt, hogy ma mindenki magázódik, sem azt, hogy ne lenne különbség udvariasabb és közvetlenebb megszólítások között. Egyrészt, ha csak egy névmás van, akkor nem tudjuk megmondani, hogy az „magázódó” vagy „tegeződő” forma. Az anyanyelvi beszélők legnagyobb része nem tudja, hogy a középangolban a you melyik volt a kettő közül, ez a nyelvtudásnak nem része. Másrészt, ha a névmással nem is, a névhasználattal sok finom részletet meg lehet különböztetni (Johnny, John, Mr Harris, Dr Harris, Professor Harris stb.).

A létige többes számú alakja jelen időben are, múlt időben were: pl. we/you/they are ’mi/ti/ők vagyunk’, we/you/they were ’mi/ti/ők voltak’. Ugyanezeket az alakokat találjuk az egyes szám 2. személyben is: you are ’te vagy’, you were ’te voltál’. Ennek természetesen az az oka, hogy a you a korábbi „életéből”, amikor még csak többes számú volt, hozza magával az igei egyeztetését. A Miatyánkban ezt találjuk: our father, who art in heaven ’mi atyánk, ki vagy a mennyben’. A létige korábbi egyes szám második személyű alakja tehát jelen időben art (múlt időben werest).

Férfi ő, nő ő, közös ő

A germán nyelvek három neme (hím-, nő- és semlegesnem) az angolban csak az egyes szám 3. személyű személyes névmásnál maradt fenn. Ezt a rendszert a középangolban veszély fenyegette. Az óangol hímnemű alak [hé], a nőnemű hēo [héo] volt. A középangol korra ezek hangalakilag egybeestek, az utóbbiból is lett. A beszélőknek azonban szükségük volt a különbségre, ezért nőnemben egy korábbi mutató névmást kezdtek használni. Ez, a seo a forrása a mai nőnemű she-nek. Figyeljük meg, hogy ez csak az alanyesetű alakot érinti, a többi alak az óangol mintát folytatja: her, hers.

Emberek komolyan vitatkoztak azon, hogy az every member must take off his shoes before entering the chapel ’minden tagnak le kell vennie a cipőjét, mielőtt a kápolnába lép’ vajon jelentheti-e azt, hogy nők nem léphetnek a kápolnába.

Ha a középangolok nem tettek volna a két névmás egybeesése ellen, akkor ma nem volna a társadalomban meglevő nemi egyenlőtlenségeket a nyelvben is feloldani kívánó aktivistáknak dolguk azzal, hogy „közös” (férfira is, nőre is alkalmazható) névmást találjanak. Erre korábban a he szolgált (ha nem tudtuk, hogy akire utalunk az férfi vagy nő, akkor a he-t kellett használni), de ez a hímdominancia jelének tekinthető. Ezért ma van, aki a she-t használja ilyenkor, van, aki s/he-t vagy (s)he-t ír, de ezt nehéz kiejteni, van, aki he or she-t vagy she or he-t mond, de ez hosszú, és olyan is van, aki a többes számú they-t használja, néha akár mintha egyes számú lenne: themself ’maga/magát’ (ilyesmi már Shakespeare-nél is előfordul).

Ők a vikingektől

A tüske betűről, a þ-ről már volt szó. Az óangolban használták, később a th kettősbetűvel helyettesítették.

Nem csak az óangol hímnemű és nőnemű hēo hangalakja olvadt egybe, de a többes számú hīe is. Ezért – a különbség fentartása érdekében – a többes számú névmás összes alakját felváltotta a vikingektől átvett mutató névmás, a þeir, ebből lett a mai they, them, their, theirs sor. Névmást kölcsönözni nem szokás. Hogy mégis ez történt, az az óangol és a viking intim viszonyát tükrözi. Az óangol és a vikingek által beszélt óskandináv közeli rokonságban álltak, jóval kisebb volt köztük a távolság, mint a mai angol és a mai skandináv nyelvek között.

Azonban ma is tetten érhetjük a korábbi hīe névmást, pontosabban annak tárgyesetű alakját, a hem-et. Amikor ma azt halljuk kill ’em [kilöm] ’öld meg őket’, az ’em az óangol hem továbbélése. Ugyanis a mai megfelelőjéből, a them [ðem]-ből nehezen magyarázható: szó eleji [ð]-t nem szokás elhagyni. A szó eleji [h] viszont minden további nélkül kimaradhat: pl. a you have been killed ’meg vagy ölve’ elején a [jüw höv] lehet [jüw öv] és [jüwv] is. Írni is lehet így: you’ve. Az egyes számú kill him ’öld meg őt’ is ejthető [h] nélkül [kilim]-nek (sőt [kilöm]-nek is, összeolvadva a többes tárgyú kill ’em-mel). A semlegesnemű it pedig hit volt a középangolban, tehát a szó eleji [h] lekopásával jött létre.

Óangol nyelvemlék?
Óangol nyelvemlék?
(Forrás: mememaker.net)

Az angol személyes névmások rendszerében tehát jó néhány változás következett be az elmúlt évezredben. Eltűntek az egyes szám 2. személyű alakok, helyüket a többes szám 2. személyűek vették át. A harmadik személyű névmások egybeesése miatt a nőnem alanyesetére egy mutató névmást kellett bevonni, a többes számú alakokat pedig a vikingek hozták Angliába. További újítás, hogy az óangol mīn ketté vált, a rövidebb alakja, my, főnévi csoportok elején áll, az „eredeti” mine továbbra is névmásként funkcionál. Ugyanez a kettősség a többi birtokos alak esetében is kialakult.

Angol személyes névmások táblázatokban

óangolközépangolkorai modern angolmodern angol

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
23 Sultanus Constantinus 2014. február 15. 18:16

@szigetva: Akkor egyről beszélünk. Ugyanez a spanyolban nem lehetséges (szerintem a portugálban és a románban sem), ott csak az alanyi névmást (yo/eu) lehet alanyként használni, az elöljárós esetet nem (pedig az is hangsúlyos), a tárgy- és részes eset pedig kizárólag klitikum.

22 szigetva 2014. február 15. 16:35

@Sultanus Constantinus: De ezt mondom: a "moi" önálló szó (=hangsúlyos), a "je" klitikum (=hangsúlytalan): Moi, j'en suis sûr.

21 Sultanus Constantinus 2014. február 15. 14:29

Elnézést, az előzőt @szigetva: -nak szántam, nem magamnak.

20 Sultanus Constantinus 2014. február 15. 12:42

@Sultanus Constantinus: Tudom, na de a "moi"-t nem használják önállóan, alanyként, kiemelésre? Mert a "je"-t biztos, hogy nem, mivel hangsúlytalan. (A példám egyébként az olaszra vonatkozott, a franciát nem ismerem annyira.)

19 Krizsa 2014. február 15. 12:41

@Sultanus Constantinus: Ez nem "talán" kérdése. A szófajok nyelvtörténeti kifejlődése a történeti nyelvtudomány legfontosabb ágazata VOLNA. De nem létezik, mert ennyi ész még nincs.

A magyar nyelvtudomány még arról sem tud, hogy a J a legősibb igeképző, az L a legáltalánosabb, és a későbbi R szintén kozmopolita igeképző (minden nyelvben). DE az R már nem ekvivalens az L-rel, és nem is cserélhető fel vele.

Hogy az I/J korábban melléknévképző eredetileg nem különült el és a melléknév igeként volt használatos.

Hogy kétféle V van: a B/V és az O/U/W, amelyek keletkezési helye és ideje teljesen más - és hogy a V és W szóképzésben való szerepe köszönő viszonyban sincs egymással.

S még sorolhatnám a mindeddig csak a gyöknyelvészetben létező, vagyis hivatalosan nemlétező nyelvtudományi ágazat fejezeteit további 3 oldalon.

18 szigetva 2014. február 15. 12:32

@Sultanus Constantinus: A francia "moi" a latin "me" folytatója, de a franciában nem alany/tárgy a szembenállás, hanem klitikum/önálló szó.

17 Sultanus Constantinus 2014. február 15. 11:53

@Dani11: @szigetva: Ez nem egyedi eset, ugyanez megvan az olaszban, a franciában, talán a latinban is így volt, hogy a (eredetileg határozói esetű) névmás kiemelésnél alanyként használják, pl. Me? 'ÉN?'. A tippem az, hogy történetileg talán ez annak a rövidülése, hogy 'Nekem [mondod]?', 'Engem [illet]?' vagy hasonló.

16 szigetva 2014. február 15. 11:28

@Dani11: Csak a jelenséget ismerem, nem tudom, mi a neve, vagy van-e egyáltalán. Az angolban is találhatunk „függő” esetű alakot ott, ahol korábban alanyesetű volt: it was me, who was it? me, me and you were there.

Egy olyan alakról, aminek a formáján nem látszik, hogy tárgyesetű, könnyen azt hiszik a beszélők, hogy nem az. Pl. sokan nem látják az engem, téged, őt alakokat tárgyesetűnek (az gondolnám, történetileg nem is voltak azok, az engemet, tégedet-ből rövidültek), ezért engemet, tégedet, őtet -et mondanak. Másfelől a mink, titek nem használatos tárgyesetben (sőt a titek talán sehogy, a mink még jó alanyként), őketet pedig senki nem mond, talán az őket elég feltűnően tárgyesetű.

15 Dani11 2014. február 15. 11:04

Kérdeznék, mert érdekel: annak a jelenségnek van valami neve, amikor az indirect/direct object formát egyszer csak alany esetű formaként kezdik használni? (Gondolok itt a you kórtörténetére, meg pl. arra, hogy a hollandban egyre többször hallani hun-t (nekik-et) zij (ők) helyett alanyesetben, ill. hogy pl. a holland wij (mi) az afrikánszban már ons (eredetileg: nekünk, minket)).

Másik kérdés: ez mivel függhet össze? Az alanyesetet már nem érzik elég 'kifejezőnek'?

14 szigetva 2014. február 12. 22:50

@Pesta: „de külön is hangsúlyoznám, hogy a youse és a you lot csak a beszélt nyelv része” Ezért nincsenek ezek a táblázatban. Inkább kollokviálisnak nevezném, hiszen azért írásban is előfordulnak, de nem formális szövegben.

A _you lot_-ot csak személyekre használják, az, hogy a _lot_ máshogyan is használható, nem tartozik ide (az _all_ is használható máshogy). (Ti. ez a minta nem teljesen produktív, olyan pl. nincs, hogy _you bunch_ vagy _you crowd_.)

13 Pesta 2014. február 12. 22:26

Beszélőközösséget említ a cikk, de külön is hangsúlyoznám, hogy a youse és a you lot csak a beszélt nyelv része. A lot-nak ráadásul olyan íze van, mint amikor magyarul azt mondjuk: bagázs (vö. the lot of you/ya). Használják többféle szövegkörnyezetben (nem is feltétlenül személyekre): this lot (ez[t] a bagázs[t]); the lot of them (az egész bagázs[t]) kiejtve - ha már külön kitér erre a cikk: the lot of'em; hasonló még az all of'em is) stb.

12 challengeofusenglish 2014. február 12. 14:22

@Sultanus Constantinus:

Lehet, hogy ilyesmi volt.: "Mr. John, um I mean, Tom....." amit a fordító valamiért nem névvel, hanem inkább személyes névmással fordított.

Szerintem mindenkinek van példája a jó és a botrányos fordításokra is.

11 Sultanus Constantinus 2014. február 12. 14:17

@challengeofusenglish: Úgy emlékszem, a 24 c. sorozat 8. évadjában volt konkrétan egy ilyen, amikor Jack Bauer "összetegeződött" a volt FBI-os csajjal (nem jut eszembe, hogy hívták), akit aztán ki is nyírtak.

10 Sultanus Constantinus 2014. február 12. 14:13

@challengeofusenglish: "A fordítónak kell megtalálni azt a pontot, amikor magyarul már inkább tegeződnének."

Ezen már én is elgondolkoztam, főleg, amikor egy angol nyelvű film magyar szinkronjában ez úgy hangzik el, hogy "maga, vagyis te". Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor az eredetiben mit mondanak, mert nyilván ezt így nem, hiszen az angolban nincs a kettő között különbség.

9 challengeofusenglish 2014. február 12. 13:53

@szigetva:

Nem ekézés, hanem véleménykifejezés. :) Volt olyan hozzászólásom, ami kicsit erős volt, azért mea culpa. De egy kicsit úgy érzem, hogy mintha sértve éreznéd magad (a szerkesztőséggel együtt), hogy vannak akik nem hozsannáznak az átírási rendszered miatt. Nyilván sokat dolgoztál rajta és van olyan szempont amely alapján jobb mint az IPA, én mégis az utóbbi miatt kardoskodom.

Egyéb más érveimet a jelölésrendszered ellen és IPA mellett majd ahová jobban illik ott kifejtem.

Tegezés - magázás

Érdekes amikor a filmekben a párbeszédeket fordítják. Találkozik két idegen (nő és férfi). Beszélgetnek, majd a film végére összeházasodnak. Elején magázódnak, aztán valahol tegeződnek valahonnan. A fordítónak kell megtalálni azt a pontot, amikor magyarul már inkább tegeződnének.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X