-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Játszani hívjuk a kedves olvasót. Azonban a játék előtt egy hosszú cikket kell elolvasni – és megérteni – az angol múlt idő és többes szám toldalékairól. Aki ezen sikeresen túljut, az akár ki is húzhatja a cikkben vázolt elemzés alól a talajt.
A mai angolban a ragozás nem túl kiterjedt jelenség: ebben a bekezdésben ismertetjük az egészet. A főneveknek jellemzően van egyes és többes száma (pl. pack – packs ’csomag – csomagok’). A mellékneveknek még az sincs, bár a rövidebbeknek van közép- és felsőfoka (pl. fit – fitter – fittest ’alkalmas – alkalmasabb – legalkalmasabb’). Az igék zömének van az alapalakja, ami a tő, pl. pack ’csomagol’, és a jelen idő legtöbb személye mellett kötőmódként és infinitívuszként is szolgál. Emellett múlt idejű és egy ezzel egybeeső szenvedő/befejezett melléknévi igenévi alakjuk is van (packed ’csomagolt’), egy a főnévi többes számmal azonos toldalékú kijelentő mód jelen idejű egyes szám harmadik személyű alak (packs ’ő csomagol’) és egy cselekvő/folyamatos melléknévi igenév, ami egyben főnévi igenévként is szolgál (packing ’csomagoló, csomagolás’). A két többszerepű toldalék, az -ed és az -s kiejtése azonban nagy változatosságot mutat. Ezt vizsgáljuk most meg.
A rendhagyók
Nyelvtörténetileg a go olyan ige, aminek a múlt, a went pedig olyan, aminek a jelen idejű alakja veszett el. Mivel a jelentésük hasonló, jól kiegészítik egymást. Hasonló a helyzet a magyar sok – több, van – lesz párokkal is.
Megtévesztő lehet, hogy a nyelvórákon a rendhagyó alakok ismertetésével és számonkérésével megy el több idő. Nyelvileg ugyanis a rendhagyó alakok a kevésbé érdekesek. A nyelvtörténésznek ugyan érdekességet jelent kideríteni, hogy ezek mitől alakultak így. Arról, hogy az angol go [göu] ’megy’ múlt ideje went [went] ’ment’, a sing [sziŋ] ’énekel’ múlt ideje pedig sang [szȧŋ] ’énekelt’, a bring [briŋ] ’hoz’-é viszont brought [brót] ’hozott’, a nyelvész azon túl, hogy ezek így vannak, nem sokat tud mondani.
(Forrás: Wikimedia Commons / EwigLernender / GNU-FDL 1.2)
A rendhagyó alakokat magunk mögött hagyva, most a kevesebbet tárgyalt, de annál érdekesebb szabályos múlt idejű igékkel és többes számú főnevekkel foglalkozunk.
Múlt idő
Ha a helyesírást nézzük, azt találjuk, hogy minden múlt idejű alak (csak a szabályosakról van most szó!) -ed-re végződik. Azonban a kiejtésben lehet itt [id] (pl. hated [hejtid] ’utált’), [d] (pl. loved [lavd] ’szeretett’) vagy [t] (pl. packed [pȧkt] ’csomagolt’). Ezt a változatosságot a helyesírás elfedi.
Muszáj néhány furcsa jelet használnunk: a [θ] a „pösze [sz]” (pl. a thank you elején), a [ð] ennek a zöngés párja (pl. a the-ben), a [ŋ] a magyar ing szó vége, de [g] nélkül. Az [ȧ] a magyar [á], de röviden, az [ā] a magyar [a], de hosszan, az [ē] pedig a magyar [e], de hosszan.
Hogy a múlt idő toldalékának három változata közül melyiket választjuk, azt kizárólag a tő hangalakja, annak is csak az utolsó hangja dönti el. [t]-re vagy [d]-re végződő tövek a magánhangzós változatot választják: fade [fejd] ’elhomályosul’ – faded [fejdid] ’elhomályosult’, fit [fit] ’beillik’ – fitted [fitid] ’beillett’. A [t]-n kívül az összes zöngétlen mássalhangzó után [t] találunk: tip [tip] ’borravalót ad’ – tipped [tipt] ’borravalót adott’, touch [tacs] ’érint’ – touched [tacst] ’érintett’, cook [kuk] ’főz’ – cooked [kukt] ’főzött’, sniff [sznif] ’szimatol’ – sniffed [sznift] ’szimatolt’, froth [froθ] ’kihabzik’ – frothed [froθt] ’kihabzott’, base [bejsz] ’alapoz’ – based [bejszt] ’alapozott’, push [pus] ’nyom’ – pushed [pust] ’nyomott’.
Az összes többi esetben, azaz zöngés mássalhangzók és magánhangzók után a múlt idő toldaléka a [d]: rob [rob] ’rabol’ – robbed [robd] ’rabolt’, change [csejndzs] ’változik’ – changed [csejndzsd] ’változott’, blog [blog] ’bloggol’ – blogged [blogd] ’bloggolt’, live [liv] ’él’ – lived [livd] ’élt’, teethe [tijð] ’fogzik’ – teethed [tijðd] ’fogzott’, close [klöuz] ’csuk’ – closed [klöuzd] ’csukott’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouflaged [kȧmöflāzsd] ’álcázott’, dream [drijm] ’álmodik’ – dreamed [drijmd] ’álmodott’, ban [bȧn] ’betilt’ – banned [bȧnd] ’betiltott’, long [loŋ] ’vágyik’ – longed [loŋd] ’vágyott’, fill [fil] ’tölt’ – filled [fild] ’töltött’, argue [āgjuw] ’érvel’ – argued [āgjuwd] ’érvelt’, ski [szkij] ’síel’ – skied [szkijd] ’síelt’, care [kē] ’gondoz’ – cared [kēd] ’gondozott’, cure [kjó] ’meggyógyít’ – cured [kjód] ’meggyógyított’ stb.
Főnévi többes szám, igei egyes szám
A főnevek többes számának és az igék egyes szám harmadik személyének toldaléka azonos módon viselkednek, ezért az alábbiakban már csak többes számként utalunk rá, de tartsuk észben: igéknél jelen időben éppen az egyes szám harmadik személy jele. Ez a toldalék nagyon hasonlóan viselkedik a múlt időéhez. A helyesírásban ez is egy alakú (az ilyen szavak mindig -s-re végződnek). Valójában azonban a toldaléknak itt is három változatát különböztethetjük meg: a sziszegő és susogó hangok (szakszóval szibilánsok) után [iz]: bus [basz] ’busz’ – buses [basziz] ’buszok’, phase [fejz] ’fázis’ – phases [fejziz] ’fázisok’, push [pus] ’nyom’ – pushes [pusiz] ’ő nyom’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouglages [kȧmöflāzsiz] ’ő álcáz’, church [csőcs] ’templom’ – churches [csőcsiz] ’templomok’, judge [dzsadzs] ’bíró’ – judges [dzsadzsiz] ’bírók’.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az egyéb zöngétlen mássalhangzók után ez a toldalék [sz]: chap [csȧp] ’fickó’ – chaps [csȧpsz] ’fickók’, kite [kajt] ’papírsárkány’ – kites [kajtsz] ’papírsárkányok’, kick [kik] ’rúg’ – kicks [kiksz] ’ő rúg’, sniff [sznif] ’szimatol’ – sniffs [sznifsz] ’ő szimatol’, month [manθ] ’hónap’ – months [manθsz] ’hónapok’. Az összes többi esetben [z]: job [dzsob] ’munka’ – jobs [dzsobz] ’munkák’, bed [bed] ’ágy’ – beds [bedz] ’ágyak’, blog [blog] ’blog’ – blogs [blogz] ’blogok’, love [lav] ’szeret’ – loves [lavz] ’ő szeret’, scythe [szajð] ’kasza’ – scythes [szajðz] ’kaszák’, dream [drijm] ’álom’ – dreams [drijmz] ’álmok’, pen [pen] ’toll’ – pens [penz] ’tollak’, king [kiŋ] ’király’ – kings [kiŋz] ’királyok’, fill [fil] ’tölt’ – fills [filz] ’ő tölt’, loo [luw] ’klotyó’ – loos [luwz] ’klotyók’, bee [bij] ’méh’ – bees [bijz] ’méhek’, bear [bē] ’medve’ – bears [bēz] ’medvék’, cure [kjó] ’gyógymód’ – cures [kjóz] ’gyógymódok’ stb.
A mögöttes alak
A múltidő három toldalékváltozata hasonlít egymásra: zöngés [d], zöngétlen [t], valamint egy „kötőhangos” zöngés [id]. (Nem úgy, mint a magyar egyes szám 2. személyű -sz és -l.) Ezért gondolhatunk arra, hogy hangalakilag is egyetlen toldalékról van szó: egyetlen alakból vezetjük le mindhárom, a kiejtésben megjelenő változatot. Azt is gondolhatjuk, hogy három különböző, egymáshoz részben hasonlító toldalék képviseli a múlt időt, illetve a többes számot. Itt most az első utat követjük.
A kérdés tehát az, a három közül melyik változatból vezetjük le a másik kettőt. A helyesírás, -ed, az [id] változatra utal, tételezzük fel ezt. Ebben az esetben az igék egy részében az [i] törlését kell feltételeznünk: lived [liv]+[id] → [livid] → [livd] ’élt’. Ez a magánhangzó-törlő szabály azonban csak ennek a toldaléknak az esetében működne, hiszen egyébként ebben a helyzetben nem törlődik az angolban magánhangzó: livid [livid] ’hamuszürke’. Ha a [t]-t tételezzük fel mögöttesnek, szintén egy csak a múlt idő esetében előforduló szabályra van szükségünk, amely [d]-vé zöngésíti a [t]-t: panned [pȧn]+[t] → [pȧnt] → [pȧnd] ’pásztázott (kamerával)’. A nem múlt idejű pant [pȧnt] ’liheg’ esetében nincsen ilyen zöngésedés. A [livid] és a [pȧnt] hangalakokkal tehát nincsen semmi baj, csak akkor, ha igék múlt idejű alakjai volnának.
Az angolban a mássalhangzó-betűk kettőzése (pl. penny [penij] ’peni’) nem az adott mássalhangzó hosszúságát jelöli, hanem az előző magánhangzó rövidségét. Hosszú mássalhangzó csak akkor fordulhat elő, ha egy szó egy mássalhangzóval kezdődik vagy végződik, és mellette valami ugyanazzal a mássalhangzóval végződik vagy kezdődik: pl. penname [pennejm] ’írói álnév’. A szövegben csillag (*) előzi meg a nem létező alakokat.
Ha azonban a [d]-t vesszük alapalaknak, akkor a többi két változatát ([t] és [id]) azért kell feltételeznünk, mert enélkül az angolban egyébként elő nem forduló alakú szavak jönnének létre. Egyrészt nem végződhetnek angol szavak [dd]-re, tehát itt jogos egy magánhangzó-betoldó szabályt feltenni: fade+d [fejd+d] → *[fejdd] → [fejdid] ’elhomályosult’. Másrészt az olyan angol szavakban, amelyekben egy zöngétlen mássalhangzót még egy mássalhangzó követ a szó végén, a második mássalhangzó is mindig zöngétlen. Ezért a [d]-zöngétlenítő szabályunk sem csak a múlt idejű toldalékolásnál működne, hanem az angolnak ezt a tulajdonságát is magyarázná: pȧcked [pȧk+d] → *[pȧkd] → [pȧkt] ’csomagolt’ (mint act [ȧkt] ’felvonás’, de *[ȧkd]).
Gyengéden nyúlunk a nyelvhez!
Na de mi alapján döntjük el, hogy az [i]-t toldjuk-e be, vagy a mássalhangzót zöngétlenítjük? – kérdezheti a figyelmes olvasó. Ugyanis a lehetetlen *[pȧkd] alakot nem csak [pȧkt]-ra, hanem [pȧkid]-ra is menthetnénk, mindkettőre van példa: pact [pȧkt] ’egyezmény’, orchid [ókid] ’orchidea’.
Eddig is igyekeztünk a lehető legkisebb változtatásokkal elérni a célunkat, pl. csak olyan szabályt tételeztünk fel, ami a nyelvben amúgy is tilos hangsorokat „javít”. Ezután is így teszünk. Mivel az [i]-betoldó szabály komolyabb változást okoz – növeli a szótagszámot – , mint a [d]-zöngétlenítő szabály – ami csak egy mássalhangzó egyik tulajdonságát módosítja –, az utóbbit alkalmazzunk, amikor csak lehet. Tehát a packed esetében zöngétlenítünk, mert annyi elég: [pȧkt] ’csomagolt’. A faded [fejdid] ’elhomályosult’ alakban viszont a magánhangzó betoldása hoz csak megoldást.
Végül a [t]-végű igékről kell szólnunk, hiszen ezeknél mindkét szabályt alkalmazhatjuk: fitted [fit+d] → *[fitd] → [fitid] vagy → *[fitt] → *[fitit] ’beillett’. Láthatjuk, ráadásul, hogy ha először a „gyengébb” [d]-zöngétlenítést vetjük be, akkor rossz eredményre jutunk (*[fitit]). Tehát fel kell még azt is tennünk, hogy csak akkor alkalmazunk egy szabályt, ha azonnal megoldja a problémát: a [d]-zöngétlenítése itt nem old meg semmit (sőt azzal fenyeget, hogy teljesen elrontja a jó eredmény létrejöttének esélyét). Ezért a fitted esetében egyből az „erősebb” [i]-betoldó szabály „javít”.
Játékok!
Ha a kedves olvasó idáig követett, akkor most játékokra hívjuk.
Az első játék célja, hogy a többes szám [z], [iz], [sz] toldalékváltozatai közül ugyanezek alapján az elvek alapján kiválasszuk a „mögötteset”. (Az adatokat a cikkben megadtuk. A következő pontban közöljük a megoldást, úgyhogy amíg gondolkozik, ne olvasson tovább.)
A második játék nehezebb: a múlt idő toldalékának kiszámolására itt adott módszer megindoklásában csúsztatás van. Kommentben várjuk, hogy micsoda. Sőt, segítséget is adunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A magyaros angol múlt idő és többes szám
Végül azoknak az olvasóknak próbálunk a kedvébe járni, akik az elemzés nüanszainál feladták. Ebben a nagy bizonytalanságban az ugyanis bizonyos, hogy az angolban a múltidő toldalékának az alapalakja – ha van ilyen – a [d], a többes számé pedig a [z], és nem az [id] és a [sz], ahogy a helyesírás sugallja: packed, blogs. A másik vitathatatlan tény, hogy hasonulás csak előrefele történik.
Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert ha a helyesírást komolyan vesszük, és a hasonulást visszafelé alkalmazzuk, ahogy a magyarban szokás, nem létező eredményre jutunk. Az egyik rossz döntés csak a helyesírást nézni, és *[pȧkid]-nek ejteni a packed [pȧkt] ’csomagolt’-ot. A másik csak a [d]-t venni toldaléknak, de „magyarosan” hasonítani: *[pȧgd]. Az angol anyanyelvűek a ugyanis packed-ban a [k]-t követő [d]-t ejtik [t]-nek, míg a magyarok ilyen esetben a [d] hatására az előző [k]-t [g]-nek: rakd [ragd]. Ugyanez a helyet a többes szám [z]-jével: a blogs ’blogok’-ban nem [sz] a toldalék, és nem az előző mássalhangzó hasonul hozzá: *[bloksz] (ahogy a magyarban történne: fogsz [foksz]), hanem [z] a toldalék, és nincs hasonulás: [blogz], csak ha zöngétlen mássalhangzó előzi meg: blocks [bloksz] ’tömbök’. A helyesírás miatt ez utóbbinál ritka az, hogy egy magyar anyanyelvű angolul beszélő ember [blogz]-t ejtene.
De ami késik, nem múlik.