nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Mögöttes alak
Játék a múlttal

Játszani hívjuk a kedves olvasót. Azonban a játék előtt egy hosszú cikket kell elolvasni – és megérteni – az angol múlt idő és többes szám toldalékairól. Aki ezen sikeresen túljut, az akár ki is húzhatja a cikkben vázolt elemzés alól a talajt.

Szigetvári Péter | 2013. október 24.
|  

A mai angolban a ragozás nem túl kiterjedt jelenség: ebben a bekezdésben ismertetjük az egészet. A főneveknek jellemzően van egyes és többes száma (pl. packpacks ’csomag  – csomagok’). A mellékneveknek még az sincs, bár a rövidebbeknek van közép- és felsőfoka (pl. fitfitterfittest ’alkalmas  – alkalmasabb  – legalkalmasabb’). Az igék zömének van az alapalakja, ami a tő, pl. pack ’csomagol’, és a jelen idő legtöbb személye mellett kötőmódként és infinitívuszként is szolgál. Emellett múlt idejű és egy ezzel egybeeső szenvedő/befejezett melléknévi igenévi alakjuk is van (packed ’csomagolt’), egy a főnévi többes számmal azonos toldalékú kijelentő mód jelen idejű egyes szám harmadik személyű alak (packs ’ő csomagol’) és egy cselekvő/folyamatos melléknévi igenév, ami egyben főnévi igenévként is szolgál (packing ’csomagoló, csomagolás’). A két többszerepű toldalék, az -ed és az -s kiejtése azonban nagy változatosságot mutat. Ezt vizsgáljuk most meg.

A rendhagyók

Nyelvtörténetileg a go olyan ige, aminek a múlt, a went pedig olyan, aminek a jelen idejű alakja veszett el. Mivel a jelentésük hasonló, jól kiegészítik egymást. Hasonló a helyzet a magyar soktöbb, vanlesz párokkal is.

Megtévesztő lehet, hogy a nyelvórákon a rendhagyó alakok ismertetésével és számonkérésével megy el több idő. Nyelvileg ugyanis a rendhagyó alakok a kevésbé érdekesek. A nyelvtörténésznek ugyan érdekességet jelent kideríteni, hogy ezek mitől alakultak így. Arról, hogy az angol go [göu] ’megy’ múlt ideje went [went] ’ment’, a sing [sziŋ] ’énekel’ múlt ideje pedig sang [szȧŋ] ’énekelt’, a bring [briŋ] ’hoz’-é viszont brought [brót] ’hozott’, a nyelvész azon túl, hogy ezek így vannak, nem sokat tud mondani.

Kiegészítik egymást, mint a „go” és a „went”
Kiegészítik egymást, mint a „go” és a „went”
(Forrás: Wikimedia Commons / EwigLernender / GNU-FDL 1.2)

A rendhagyó alakokat magunk mögött hagyva, most a kevesebbet tárgyalt, de annál érdekesebb szabályos múlt idejű igékkel és többes számú főnevekkel foglalkozunk.

Múlt idő

Ha a helyesírást nézzük, azt találjuk, hogy minden múlt idejű alak (csak a szabályosakról van most szó!) -ed-re végződik. Azonban a kiejtésben lehet itt [id] (pl. hated [hejtid] ’utált’), [d] (pl. loved [lavd] ’szeretett’) vagy [t] (pl. packed [pȧkt] ’csomagolt’). Ezt a változatosságot a helyesírás elfedi.

Muszáj néhány furcsa jelet használnunk: a [θ] a „pösze [sz]” (pl. a thank you elején), a [ð] ennek a zöngés párja (pl. a the-ben), a [ŋ] a magyar ing szó vége, de [g] nélkül. Az [ȧ] a magyar [á], de röviden, az [ā] a magyar [a], de hosszan, az [ē] pedig a magyar [e], de hosszan.

Hogy a múlt idő toldalékának három változata közül melyiket választjuk, azt kizárólag a tő hangalakja, annak is csak az utolsó hangja dönti el. [t]-re vagy [d]-re végződő tövek a magánhangzós változatot választják: fade [fejd] ’elhomályosul’  – faded [fejdid] ’elhomályosult’, fit [fit] ’beillik’  – fitted [fitid] ’beillett’. A [t]-n kívül az összes zöngétlen mássalhangzó után [t] találunk: tip [tip] ’borravalót ad’  – tipped [tipt] ’borravalót adott’, touch [tacs] ’érint’  – touched [tacst] ’érintett’, cook [kuk] ’főz’  – cooked [kukt] ’főzött’, sniff [sznif] ’szimatol’  – sniffed [sznift] ’szimatolt’, froth [froθ] ’kihabzik’  – frothed [froθt] ’kihabzott’, base [bejsz] ’alapoz’  – based [bejszt] ’alapozott’, push [pus] ’nyom’  – pushed [pust] ’nyomott’.

Kihabzott
Kihabzott
(Forrás: iStockphoto)

Az összes többi esetben, azaz zöngés mássalhangzók és magánhangzók után a múlt idő toldaléka a [d]: rob [rob] ’rabol’ – robbed [robd] ’rabolt’, change [csejndzs] ’változik’ – changed [csejndzsd] ’változott’, blog [blog] ’bloggol’ – blogged [blogd] ’bloggolt’, live [liv] ’él’ – lived [livd] ’élt’, teethe [tijð] ’fogzik’ – teethed [tijðd] ’fogzott’, close [klöuz] ’csuk’ – closed [klöuzd] ’csukott’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouflaged [kȧmöflāzsd] ’álcázott’, dream [drijm] ’álmodik’ – dreamed [drijmd] ’álmodott’, ban [bȧn] ’betilt’ – banned [bȧnd] ’betiltott’, long [loŋ] ’vágyik’ – longed [loŋd] ’vágyott’, fill [fil] ’tölt’ – filled [fild] ’töltött’, argue [āgjuw] ’érvel’ – argued [āgjuwd] ’érvelt’, ski [szkij] ’síel’ – skied [szkijd] ’síelt’, care [kē] ’gondoz’ – cared [kēd] ’gondozott’, cure [kjó] ’meggyógyít’ – cured [kjód] ’meggyógyított’ stb.

Főnévi többes szám, igei egyes szám

A főnevek többes számának és az igék egyes szám harmadik személyének toldaléka azonos módon viselkednek, ezért az alábbiakban már csak többes számként utalunk rá, de tartsuk észben: igéknél jelen időben éppen az egyes szám harmadik személy jele. Ez a toldalék nagyon hasonlóan viselkedik a múlt időéhez. A helyesírásban ez is egy alakú (az ilyen szavak mindig -s-re végződnek). Valójában azonban a toldaléknak itt is három változatát különböztethetjük meg: a sziszegő és susogó hangok (szakszóval szibilánsok) után [iz]: bus [basz] ’busz’ – buses [basziz] ’buszok’, phase [fejz] ’fázis’ – phases [fejziz] ’fázisok’, push [pus] ’nyom’ – pushes [pusiz] ’ő nyom’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouglages [kȧmöflāzsiz] ’ő álcáz’, church [csőcs] ’templom’ – churches [csőcsiz] ’templomok’, judge [dzsadzs] ’bíró’ – judges [dzsadzsiz] ’bírók’.

Az egyéb zöngétlen mássalhangzók után ez a toldalék [sz]: chap [csȧp] ’fickó’ – chaps [csȧpsz] ’fickók’, kite [kajt] ’papírsárkány’ – kites [kajtsz] ’papírsárkányok’, kick [kik] ’rúg’ – kicks [kiksz] ’ő rúg’, sniff [sznif] ’szimatol’ – sniffs [sznifsz] ’ő szimatol’, month [manθ] ’hónap’ – months [manθsz] ’hónapok’. Az összes többi esetben [z]: job [dzsob] ’munka’ – jobs [dzsobz] ’munkák’, bed [bed] ’ágy’ – beds [bedz] ’ágyak’, blog [blog] ’blog’ – blogs [blogz] ’blogok’, love [lav] ’szeret’ – loves [lavz] ’ő szeret’, scythe [szajð] ’kasza’ – scythes [szajðz] ’kaszák’, dream [drijm] ’álom’ – dreams [drijmz] ’álmok’, pen [pen] ’toll’ – pens [penz] ’tollak’, king [kiŋ] ’király’ – kings [kiŋz] ’királyok’, fill [fil] ’tölt’ – fills [filz] ’ő tölt’, loo [luw] ’klotyó’ – loos [luwz] ’klotyók’, bee [bij] ’méh’ – bees [bijz] ’méhek’, bear [bē] ’medve’ – bears [bēz] ’medvék’, cure [kjó] ’gyógymód’ – cures [kjóz] ’gyógymódok’ stb.

Bees & bear
Bees & bear
(Forrás: Wikimedia Commons / Georg Ernst Sandner (1736–1811))

A mögöttes alak

A múltidő három toldalékváltozata hasonlít egymásra: zöngés [d], zöngétlen [t], valamint egy „kötőhangos” zöngés [id]. (Nem úgy, mint a magyar egyes szám 2. személyű -sz és -l.) Ezért gondolhatunk arra, hogy hangalakilag is egyetlen toldalékról van szó: egyetlen alakból vezetjük le mindhárom, a kiejtésben megjelenő változatot. Azt is gondolhatjuk, hogy három különböző, egymáshoz részben hasonlító toldalék képviseli a múlt időt, illetve a többes számot. Itt most az első utat követjük.

A kérdés tehát az, a három közül melyik változatból vezetjük le a másik kettőt. A helyesírás, -ed, az [id] változatra utal, tételezzük fel ezt. Ebben az esetben az igék egy részében az [i] törlését kell feltételeznünk: lived [liv]+[id] → [livid] → [livd] ’élt’. Ez a magánhangzó-törlő szabály azonban csak ennek a toldaléknak az esetében működne, hiszen egyébként ebben a helyzetben nem törlődik az angolban magánhangzó: livid [livid] ’hamuszürke’. Ha a [t]-t tételezzük fel mögöttesnek, szintén egy csak a múlt idő esetében előforduló szabályra van szükségünk, amely [d]-vé zöngésíti a [t]-t: panned [pȧn]+[t] → [pȧnt] → [pȧnd] ’pásztázott (kamerával)’. A nem múlt idejű pant [pȧnt] ’liheg’ esetében nincsen ilyen zöngésedés. A [livid] és a [pȧnt] hangalakokkal tehát nincsen semmi baj, csak akkor, ha igék múlt idejű alakjai volnának.

Mögöttes alak
Mögöttes alak
(Forrás: iStockphoto)
Az angolban a mássalhangzó-betűk kettőzése (pl. penny [penij] ’peni’) nem az adott mássalhangzó hosszúságát jelöli, hanem az előző magánhangzó rövidségét. Hosszú mássalhangzó csak akkor fordulhat elő, ha egy szó egy mássalhangzóval kezdődik vagy végződik, és mellette valami ugyanazzal a mássalhangzóval végződik vagy kezdődik: pl. penname [pennejm] ’írói álnév’. A szövegben csillag (*) előzi meg a nem létező alakokat.

Ha azonban a [d]-t vesszük alapalaknak, akkor a többi két változatát ([t] és [id]) azért kell feltételeznünk, mert enélkül az angolban egyébként elő nem forduló alakú szavak jönnének létre. Egyrészt nem végződhetnek angol szavak [dd]-re, tehát itt jogos egy magánhangzó-betoldó szabályt feltenni: fade+d [fejd+d] → *[fejdd] → [fejdid] ’elhomályosult’. Másrészt az olyan angol szavakban, amelyekben egy zöngétlen mássalhangzót még egy mássalhangzó követ a szó végén, a második mássalhangzó is mindig zöngétlen. Ezért a [d]-zöngétlenítő szabályunk sem csak a múlt idejű toldalékolásnál működne, hanem az angolnak ezt a tulajdonságát is magyarázná: pȧcked [pȧk+d] → *[pȧkd] → [pȧkt] ’csomagolt’ (mint act [ȧkt] ’felvonás’, de *[ȧkd]).

Gyengéden nyúlunk a nyelvhez!

Na de mi alapján döntjük el, hogy az [i]-t toldjuk-e be, vagy a mássalhangzót zöngétlenítjük?  – kérdezheti a figyelmes olvasó. Ugyanis a lehetetlen *[pȧkd] alakot nem csak [pȧkt]-ra, hanem [pȧkid]-ra is menthetnénk, mindkettőre van példa: pact [pȧkt] ’egyezmény’, orchid [ókid] ’orchidea’.

Eddig is igyekeztünk a lehető legkisebb változtatásokkal elérni a célunkat, pl. csak olyan szabályt tételeztünk fel, ami a nyelvben amúgy is tilos hangsorokat „javít”. Ezután is így teszünk. Mivel az [i]-betoldó szabály komolyabb változást okoz  – növeli a szótagszámot  – , mint a [d]-zöngétlenítő szabály  – ami csak egy mássalhangzó egyik tulajdonságát módosítja  –, az utóbbit alkalmazzunk, amikor csak lehet. Tehát a packed esetében zöngétlenítünk, mert annyi elég: [pȧkt] ’csomagolt’. A faded [fejdid] ’elhomályosult’ alakban viszont a magánhangzó betoldása hoz csak megoldást.

Csak gyengéden!
Csak gyengéden!
(Forrás: Wikimedia Commons / Wilson Bilkovich / CC BY-SA 2.0)

Végül a [t]-végű igékről kell szólnunk, hiszen ezeknél mindkét szabályt alkalmazhatjuk: fitted [fit+d] → *[fitd] → [fitid] vagy → *[fitt] → *[fitit] ’beillett’. Láthatjuk, ráadásul, hogy ha először a „gyengébb” [d]-zöngétlenítést vetjük be, akkor rossz eredményre jutunk (*[fitit]). Tehát fel kell még azt is tennünk, hogy csak akkor alkalmazunk egy szabályt, ha azonnal megoldja a problémát: a [d]-zöngétlenítése itt nem old meg semmit (sőt azzal fenyeget, hogy teljesen elrontja a jó eredmény létrejöttének esélyét). Ezért a fitted esetében egyből az „erősebb” [i]-betoldó szabály „javít”.

Játékok!

Ha a kedves olvasó idáig követett, akkor most játékokra hívjuk.

Az első játék célja, hogy a többes szám [z], [iz], [sz] toldalékváltozatai közül ugyanezek alapján az elvek alapján kiválasszuk a „mögötteset”. (Az adatokat a cikkben megadtuk. A következő pontban közöljük a megoldást, úgyhogy amíg gondolkozik, ne olvasson tovább.)

A második játék nehezebb: a múlt idő toldalékának kiszámolására itt adott módszer megindoklásában csúsztatás van.  Kommentben várjuk, hogy micsoda. Sőt, segítséget is adunk.

A magyaros angol múlt idő és többes szám

Végül azoknak az olvasóknak próbálunk a kedvébe járni, akik az elemzés nüanszainál feladták. Ebben a nagy bizonytalanságban az ugyanis bizonyos, hogy az angolban a múltidő toldalékának az alapalakja  – ha van ilyen  – a [d], a többes számé pedig a [z], és nem az [id] és a [sz], ahogy a helyesírás sugallja: packed, blogs. A másik vitathatatlan tény, hogy hasonulás csak előrefele történik.

Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert ha a helyesírást komolyan vesszük, és a hasonulást visszafelé alkalmazzuk, ahogy a magyarban szokás, nem létező eredményre jutunk. Az egyik rossz döntés csak a helyesírást nézni, és *[pȧkid]-nek ejteni a packed [pȧkt] ’csomagolt’-ot. A másik csak a [d]-t venni toldaléknak, de „magyarosan” hasonítani: *[pȧgd]. Az angol anyanyelvűek a ugyanis packed-ban a [k]-t követő [d]-t ejtik [t]-nek, míg a magyarok ilyen esetben a [d] hatására az előző [k]-t [g]-nek: rakd [ragd]. Ugyanez a helyet a többes szám [z]-jével: a blogs ’blogok’-ban nem [sz] a toldalék, és nem az előző mássalhangzó hasonul hozzá: *[bloksz] (ahogy a magyarban történne: fogsz [foksz]), hanem [z] a toldalék, és nincs hasonulás: [blogz], csak ha zöngétlen mássalhangzó előzi meg: blocks [bloksz] ’tömbök’. A helyesírás miatt ez utóbbinál ritka az, hogy egy magyar anyanyelvű angolul beszélő ember [blogz]-t ejtene.

CatZ
CatZ
(Forrás: Wikimedia Commons / Mad Catz Interactive, Inc. / CC BY-SA 3.0)

De ami késik, nem múlik.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 El Vaquero 2013. október 24. 15:10

@szigetva: francba, akkor ezt is keverem, mint a Cabuzado és Cabezudo esetén. Fordítva tudtam, nem mintha ez nem lenne egyéni szocproblem, máskor inkább kétszer utánanézek, mielőtt hülyeséget írok. Akkor ezek szerint a leánykori nevet rosszul töltötték ki a nyomtatványon, legközelebb személyit kérünk ezektől a fránya hasonulásoktól.

2 szigetva 2013. október 24. 13:30

@El Vaquero: „leánykori nevén regresszív”: nem, ezt progresszívnek szokták hívni: en.wikipedia.org/wiki/Assimilation_(linguistics )

„a +ing nem csak főnévi igenév lehet”: ezt nem is állította a cikk: „egy cselekvő/folyamatos melléknévi igenév, ami egyben főnévi igenévként is szolgál” (az igaz, hogy a főnévi igenevet nem az infinitívusz szinonimájaként használom, Antal László nyomán)

1 El Vaquero 2013. október 24. 13:02

Eztetetet El Phedro jól megbonyolítottalyanekijebele more.

Múlt időnél a lényeg, hogy +d az alapalak, amelynél hátrafelé történő (leánykori nevén regresszív) hasonulás történik, azaz "zöngétlenedhet", ha a tő vége is "zöngétlen". Illetve ha a tő t/d-re végződik, akkor két azonos zárhang kerülne egymás mellé, amiből az első fel nem engedett, és így meg nem lehetne a két külön hangot kihallani. Ezért kell az azonos típus hangokat kötőhanggal, /ɪ/-vel szétválasztani.

 

Ugyanez érvényes a többes számra. Az alapalak +z, amelynél hátrafelé történő (leánykori nevén regresszív) hasonulás történik, azaz "zöngétlenedhet". Ha a tő sziszegőhangra végződik, akkor sziszegőhangot újabb sziszegőhang követne, megint csak nem lehetne mindkettőt kihallani (két dudás nem férne meg egy csárdában). Ezért kell ezeket az azonos típus hangokat kötőhanggal, /ɪ/-vel szétválasztani.

 

Ez ilyen egyszerű, csak túl szokták bonyolítani. Jó, így leegyszerűsítve nem olyan izgalmas, mint itt játszani, de ez van. Persze aki mazochista, annak lehet bonyolítani, pl. a path többes száma inkább UK /phɑːðz/ vagy US /phæðz/, de nem kötelező betartani. Lehet /θs/-szel is mondani az itt ismertetett főszabály alapján, az is teljesen bevett forma, nem nézik vele az embert műveletlennek. Én is ez utóbbit használom, és ha valamelyik teaszlapáló monoklis értetlenkedne, annak üzenem, hogy mert csak. Nekem a /θ/-re végződő szavak többes száma mindig is /θs/ marad, a következetesség miatt, és azt sem bánom, ha az ENSZ-hez vagy a NATO-hoz fordulnak, én akkor is azt fogom mindenki arcába tolni, előre veheti rá a mérget.

 

A packing, meg úgy általában a +ing nem csak főnévi igenév lehet. Egyesek valamiféle gerundiumot szoktak emlegetni, ha nem vigyáznak a szájukra.

Információ
X