nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Amikor p-vel írjuk a b-t
Egy kegyes hazugság

Azt állítjuk, hogy az angol helyesírás (és nyomában az átírások) sokszor [p]-t, [t]-t, [k]-t írnak ott, ahol valójában [b], [d], [g] áll. Megmutatjuk, miért.

Szigetvári Péter | 2017. április 18.
|  

A mássalhangzóknak két nagy csoportját különíthetjük el: az obstruenseket (megrögzött magyarítóknak zörejhang) és a szonoránsokat (zengőhang). Az előbbieket (pl. [p], [b], [sz], [c]) nem lehet „énekelni” (változó hangmagassággal kiejteni), az utóbbiakat (pl. [m], [n], [l], [r]) igen. A szonoránsok magánhangzószerűbbek, az ejtésük közben jobban áramlik a szájból vagy az orrból kifelé a levegő.

Ez itt egy szonoráns lesz…
Ez itt egy szonoráns lesz…
(Forrás: CC0, pixabay.com)

Sok nyelvben ugyanazon a képzési helyen, ugyanolyan képzési móddal több obstruenst is találunk, például a magyarban a [p] is és a [b] is labiális (ajakhang) és explozíva (zárhang). A különbség közöttük az, hogy az előbbi zöngétlen, az utóbbi zöngés. Ilyen párokat a szonoránsoknál jellemzően nem találunk (de azért van erre is precedens, most ezzel nem foglalkozunk). A zöngétlen-zöngés dimenzióban vannak a magyarnál egyszerűbb nyelvek – amelyekben csak zöngétlen obstruensek vannak, ilyen alapvetően a finn – és vannak bonyolultabbak is – amelyekben a zöngétlen ([p]) és a zöngés ([b]) obstruensek mellett aspiráltak (hehezettek) is vannak ([ph]). Ilyen például az ógörög, a klasszikus és a keleti örmény és a thai. Olyan is van, hogy négyféle obstruens áll egymással szemben, az eddigi háromhoz jön még egy olyan sor, ami egyszerre zöngés és hehezett ([bh]), pl. a hindiben.

Amikor b-vel írjuk a [p]-t

Korábban már említettük, hogy míg a magyarban (és sok más nyelvben, pl. a franciában és az oroszban) az obstruenseket valóban az különbözteti meg, hogy zöngétlenek vagy zöngések, vannak olyan nyelvek is, ahol nem ez az alapvető különbség, hanem az, hogy aspirált vagy aspirálatlan-e egy obstruens. Sok germán nyelv, köztük az angol is, vagy például a mandarin (amit nem nyelvészek kínainak mondanak) ilyen.

Figyeljük meg, hogy a szárazföldi Kína fővárosát magyarul [peking]-nek nevezzük és így is írjuk: Peking. Ezt a nevet a Kínába a 17. században érkező francia jezsuiták ismertették meg a világgal. A [k] aztán palatalizálódott, a [cs]-hez hasonló hang vált belőle: kb. [pejcsing], ahogy például az olaszban vagy a románban történt a latin [k]-k egy részével.

Pejcsingi kacsa
Pejcsingi kacsa
(Forrás: CC2.0, J B, flickr.com)
A Csou-ban levő [cs] nem ugyanaz, mint a [pejcsing]-ben levő, ahogy az átírása zh, szemben az utóbbi j-jével is mutatja. Részletekbe itt nem megyünk.

A néhány hónapja elhunyt Csou Ju-Kuan (Zhōu Yǒuguāng) részvételével létrehozott, ma standardként használt pinjin átírás szerint a nevet Beijing-nek (ha a hanglejtést is kottázni akarjuk, akkor Běijīng-nek) írjuk. Ez azonban nem hangváltozást jelez, nem lett a korábbi [p]-ből [b] és a korábbi [cs]-ből [dzs]. A mandarinban – mint már említettük – az aspirált és az aspiráció nélküli zöngétlen obstruensek állnak egymással szemben. Az előbbiek közül a [ph]-t a pinjin (amit tehát [phinjin]-nek ejtenek a mandarin beszélők) p betűvel, az utóbbiak közül a párját, a [p]-t viszont b betűvel írja. A Beijing-ként lejegyzett név ejtése tehát továbbra is [pejcsing].

De mi köze mindennek az angolhoz?

Az európai mandarinok

Nem akarunk újabb kifejezéseket bevezetni, ezért a továbbiakban „aspirált”-nak mondjuk azt, amit egy szakcikkben „fortis”-nak neveznénk. Gondolatban helyettesítse, akinek úgy könnyebb.

Az angol, a német, de például a kevésbé ismert velszi és izlandi is, az obstruenseik szempontjából hasonlítanak a mandarinra. Amit p betűvel írunk, azt jellemzően [ph]-nak ejtjük (pl. angol pin [phin] ’gombostű’), amit b-vel, azt pedig [p]-nek (pl. bin [pin] ’kuka’). Ez utóbbiban a [p] vége kicsit zöngésedhet, de korántsem annyira, mint a magyar [b]. Egy angol obstruens csak akkor lehet zöngés, ha szó belsejében van és nem áll mellette aspirált obstruens: pl. a rubber [raba] ’radír’, member [memba] ’tag’ b-je zöngés. Ez a zöngésség csak a környezet hatása: a környezet spontán zöngéssége mintegy átfolyik a köztük álló, nem aspirált obstruensen, [b]-n. Ugyanebben a környezetben az aspiráció is legyengül (pl. upper [ap·a] ’felső’, compass [khamp·asz] ’iránytű’; a középső ponttal jelölt helyeken jóval kisebb az aspiráció, mint a [h]-nál), tehát itt majdnem előáll az igazi zöngétlen-zöngés szembenállás. Más helyzetekben azonban nem.

A mandarinul beszélő mandarinok ruhája ilyen színű volt
A mandarinul beszélő mandarinok ruhája ilyen színű volt
(Forrás: CC0, Gellinger, pixabay.com)

A német is ilyen nyelv, amit jól mutat, hogy számtalan, javarészt korai, szóbeli átvételben a német b-vel írt – és persze [p]-vel ejtett – szavakban a magyarban [p]-t találunk: bajor-osztrák beck > pék, közép-felnémet bilde > példa, b.-o. brösel > prézli, bitte > piti(zik). Ilyen megfeleléseket a többi zárhang párral is találunk példákat (dinkel > tönköly, dübel > tipli, gucker > kukker stb.).

Sok más szót azonban a helyesírásnak megfelelően vett át a magyar, például magát a bajor-t vagy a bakfis-t. Ezért is állt elő az a látszat, hogy az angol/német b egyenlő a magyar/francia b-vel, pedig ha a zöngésségüket nézzük, akkor inkább a magyar/francia p-vel lehet őket azonosítani. Mindezzel nem is volna semmi baj, hiszen ezt a „félrecsúszást” a helyesírás is támogatja, és végülis mindkét fajta nyelvben kétféle obstruens van, attól igazán eltekinthetünk, hogy a kiejtésükben eltérnek egymástól.

A csavar

Annak a ténynek, hogy az angolban obstruens csak akkor lehet zöngés, ha nem áll mellette aspirált obstruens, van egy érdekes következménye. Például a spin [szpin] ’pörög’ szóban a p-vel írt hang zöngétlen – az [sz] mellett nem is lehet zöngés –, azonban nem aspirált.

Figyelem, ebben a bekezdésben nem magyaros átírásokat adunk, hiszen épp azt akarjuk érzékeltetni, hogy a magyar [p]-t angolosan [b]-nek kellene írnunk.

Ha következetesek akarunk lenni, akkor ezt a hangot – mint feljebb láttuk – b-vel kellene írnunk: sbin. Ugyanez áll minden más hasonló helyzetben levő obstruensre: stop [sdop] ’megáll’, scan [sgan] ’letapogat’, lieutenant [lefdenənt] ’hadnagy’ kaftan [kafdan] ’kaftán’, sőt wasp [wosb] ’darázs’, mist [misd] ’köd’, missed [misd] ’kihagyott’, kicked [kikd] ’rúgott’, sniffed [snifd] ’szimatolt’, risk [risg] ’rizikó’, box [bokz] ’doboz’, blocks [blokz] ’tömbök’.

Ha viszont így áll a helyzet, akkor az sem igaz, amit korábban állítottunk az angol ragokról. A múlt idő és a többes szám toldalékának nem is három, csak két szabályos alakja van, az előbbié a [d] és az [id], az utóbbié a [z] és az [iz]. (Ismerjük el, a helyesírás itt véletlenül pontos, hiszen következetesen -ed, illetve -s alakban írja ezeket.) A [t] és a [sz] csak rendhagyóan toldalékolt tövekkel fordul elő, például burn [bőn] ’ég’–burnt [bőnt] ’égett’, penny [penij] ’fillér’–pence [pensz] ’fillérek’.

Fillérégetés
Fillérégetés
(Forrás: CC0, 422737, pixabay.com)

Mindez tehát nemcsak az angol mássalhangzó-kapcsolatokról, de még a ragozásról kialakult nézeteinket is alaposan felforgatja.

Akkor szinte mindent rosszul írunk?

Ha igaz az, hogy egy csomó obstruens, amit hagyományosan p-vel, t-vel, k-val (vagy c-vel) stb. írunk, az valójában [b], [d], [g] stb., akkor miért nem tér át mindenki a „helyes” átírásra?

A velszi helyesírás részben így működik: Sbaen ’Spanyolország’, sbeis ’fűszer’ (vö. angol spice [szpajsz]) ysgol ’iskola’ sgandal ’botrány’ (vö. angol scandal).

Azon könnyebb felülemelkedni, hogy a helyesírás nem így tesz, végtére is évezredes hagyományról van szó, nem feltétlenül várjuk, hogy a hangtani elemzésünknek mindenben megfeleljen. De az mégiscsak gyanús, hogy a szótárak és a nyelvészek legtöbbje is következetesen p-vel írja azt, amit – ahogy kimutattuk – b-vel kellene. Nem tévedhet egyszerre mindenki!

Azt gondoljuk, arról van szó, hogy a kiejtést megadó átírások alapvetően nem az angoloknak, hanem a külföldieknek készülnek. Egy francia, olasz, orosz vagy épp magyar használó viszont ahhoz van szokva, hogy a b, d, g jelek zöngés obstruenseket jelölnek, amik – lévén zöngések – zöngésítenek. Az angol obstruensek sosem zöngésítenek, hiszen nem zöngések. A magyar mosd ejtése [mozsd], az angol washed ’mosott’ szót viszont talán mégis jobb [wost]-nak átírni, hiszen ugyan érvelésünk szerint helyesebb volna a [wosd], ebben az esetben franciák, olaszok, oroszok, magyarok mind [wozsd]-nak akarnánk ejteni. Ennél már jobb, ha inkább aspiráltnak hazudjuk az utolsó obstruenst, kisebb kárt okozunk vele.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
85 El Vaquero 2017. április 25. 04:06

@Sultanus Constantinus: nem, ezzel pont azt mondtam, hogy suttogásban is meg lehet különböztetni a kettőt. Suttogásban viszont nem játszik ez a gyengülés, mert akkor valóban nem lehetne. Már pedig lehet.

84 Sultanus Constantinus 2017. április 24. 14:01

@El Vaquero: Én itt már elvesztettem a fonalat:

"zöngétlen lenis lenne a fortis"

"suttogásnál a zöngés hangokból zöngétlen lenisek lesznek"

"a fortis hangok viszont maradnak zöngétlen fortisok"

Ezzel most azt mondtad tkp., hogy suttogásnál mégsem lehetne megkülönböztetni a kettőt, pedig de...

83 El Vaquero 2017. április 22. 17:36

@Sultanus Constantinus: ahogy hallgatom ezeket a spanyol hangmintákat, mintha a legtöbb helyen ezekben is zöngétlen lenis lenne a fortis. Lehet ez nem is angol/magyar-specifikus jelenség, hanem egy-két nagyon spéci nyelvtől eltekintve univerzális. Azért még ízlelgetem a jelenséget, meg suttogással is kontrasztolom. A suttogás a legjobb teszt, mert suttogásnál a zöngés hangokból zöngétlen lenisek lesznek ([h]-val együtt ejtve), a fortis hangok viszont maradnak zöngétlen fortisok. Így még suttogásban is megkülönböztető a pay/bay, leaf/leave, tía/día, cana/gana.

82 Sultanus Constantinus 2017. április 22. 12:30

@El Vaquero: Vagy pl. cana /kána/ 'ősz hajszál' és gana /gána/ 'kedv'; az utóbbinál a zönge kicsit előbb kezdődik, mint a szó:

hu.forvo.com/word/cana/#es

hu.forvo.com/word/gana/#es

És akkor már legyen egy /t/—/d/ is (tía 'nagynéni' és día 'nap'):

hu.forvo.com/word/t%C3%ADa/#es

hu.forvo.com/word/d%C3%ADa/#es

Itt már annyira nem feltűnő a különbség, de azért felismerhető. A spanyol /p/ és /k/ azonban egyértelműen nagyobbat "pattan" / "kattan", mint a magyarban.

81 Sultanus Constantinus 2017. április 22. 12:18

@El Vaquero: Meg lehet hallgatni egy spanyol szót is (ballena 'bálna'), ott egyértelműen mindenhol [b] van:

hu.forvo.com/word/ballena/#es

Cserében a /p/ viszont [pˑ] fortis helyzetben:

hu.forvo.com/word/paso/#es

80 El Vaquero 2017. április 22. 05:54

@Sultanus Constantinus: én először 4:2 arányban hallottam b:p-vel (p-sen whiteo-tól és Neptuniumtól), másodszor figyelmesebben meghallgatva 5:1 (már csak whiteo hallatszott p-sen), whiteo hangmintáját erőszakosan loopba téve b-vel mondja ő is, csak tényleg a b nagy időtartama alatt nagyrészt zöngétlen, bár a [b] vége a magánhangzó előtt kicsit zöngésedik, nagyon rövid időtartamban.

Minél többet figyelek erre a jelenségre, mármint az általam említett gyengülésre (fortisból lenis), annál inkább úgy érzem, hogy az angol hehezett obstruenseknél is mintha fonetikailag zöngétlen lenis + [h] ejtődne, nem fortis + [h]. Nem merem biztosra kijelenteni, még gyakorolgatom.

79 szigetva 2017. április 21. 21:09

@Irgun Baklav: „Az viszont érdekelne, hogy ez az átírás mit kezd a szóvégi klaszterekkel, az ottani opcionálisan beszúródó/törlődő obstruensekkel?” Zseniális kérdés, nem is akarok egyelőre mondani rá semmit, gondolkozom. Kösz!

78 Sultanus Constantinus 2017. április 21. 17:36

Kíváncsiságból meghallgattam a Forvón a "bean"-t, hát kb. fele-fele mond [pín]-t, ill [bín]-t az én fülemmel.

77 Sultanus Constantinus 2017. április 21. 17:32

@El Vaquero: "A legtöbb külföldi viszont, akinek nem anyanyelve a magyar, a magyar a-t egy nyílt, lezser o-nak hallja, mert igazából az is, fonatikailag a nyílt o-hoz van közelebb."

Hát pont ezt mondom én is.

"Míg a latin nyelvek o-jai tényleg sokkal zártabbak és rövidebbek is."

Azt akartad mondani, hogy nyíltabbak, nem?

76 El Vaquero 2017. április 21. 17:02

@Janika: szerintem meg a buffer/puffer kettős átvétel, az angolban is megtalálható mindkét alakban.

75 El Vaquero 2017. április 21. 16:59

@Sultanus Constantinus: nem is az íráskép miatt érezzük mi magyarok a magyar labiális köznyelvi a-t egy sötétebb á-nak, hanem azért, mert általánosban mindenkibe beleverik, hogy a rövid A párja a hosszú Á. Plusz sok szóban váltakozik is a kettő (fa-fát). A legtöbb külföldi viszont, akinek nem anyanyelve a magyar, a magyar a-t egy nyílt, lezser o-nak hallja, mert igazából az is, fonatikailag a nyílt o-hoz van közelebb.

Plusz tapasztalat, hogy sok német és angol anyanyelvű a magyar zárt ó-t [ʊː]-nak hallja, legalábbis így mondja vissza automatikusan (jó napot → júnopot). Míg a latin nyelvek o-jai tényleg sokkal zártabbak és rövidebbek is.

74 Irgun Baklav 2017. április 21. 16:51

@El Vaquero: "Tudom, nem enged kérdeztél, de ha már felvetetted ezt, akkor még megjegyezném, hogy az általam írt gyengülési lehetőség működik beszúródó, törlődő obstruensekkel is."

Igen, ez a fonetikus átírás szintjén, amit te preferálsz, nyilván semmiféle problémát nem vet fel, ahogy egyébként az act = /akd/ vagy /agt/ kérdés is csak a fonémikus átírásnál vetődik fel, fonetikusan persze "egyértelmű", hogy [ˈæk̚t˭] lesz (vagy britéknél æ helyett valami a-szerű).

Az viszont, hogy aztán a [k̚] meg a [t˭] fortisként vagy lenisként lesz-e kategorizálva, már a fonológiai rendszer szintjén jelentkező probléma (hiszen ezek eleve ezen a szinten értelmezhető kategóriák, a képzési jegyeiket amúgy jól meg tudjuk fogni és le tudjuk írni).

73 aphelion 2017. április 21. 14:10

@Fejes László (nyest.hu): @Sultanus Constantinus: Kiskoromban én magyar anyanyelvű létemre sokáig abban a hitben éltem, hogy a "magas" ellentéte az "alacsuny"...

72 Sultanus Constantinus 2017. április 21. 13:41

@Fejes László (nyest.hu): Ez tényleg érdekes kérdés, mert pl. azt is megfigyeltem, hogy a magyarok egyik jellegzetes hibája, amikor spanyolul beszélnek (beleértve magamat is), hogy túl zárt és kerekített az [o], amikor valójában a spanyol [o] sokkal nyíltabb. Viszont én pl. a francia zárt [o]-t hallom [u]-nak, még a magyar [o]-hoz képest is sokkal zártabbnak.

71 Fejes László (nyest.hu) 2017. április 21. 12:42

@Sultanus Constantinus: „Pedig ha jól tudom, a héberben van [o], bár lehet, hogy utolsó szótagban csak [u] lehet.” Nem. Arról van szó, hogy a magyar a labializáltsága (és viszonylagos zártsága) miatt az o zártabb, mint pl. az ivritben (de pl. csehek is számoltak be arról, hogy u-nak hallják a magyar o-t).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X