-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mi a különbség a lisztmoly és a lisztbogár közt? Miben különbözik a szlovák és a magyar liszt? Miért fontos a zöngésségi hasonulással foglalkozóknak Mcenszk városa? Ha érdekli, olvasson tovább!
Láttuk, ha két mássalhangzó kerül egymás mellé, sok esetben hatnak egymásra. A képzési hely és a zöngésség hasonulása esetén az első hang válik hasonlóbbá a másodikhoz, a képzési módot érintő változások viszont jellemzően a másik irányba hatnak, a második mássalhangzót érintik. Most a zöngésségi hasonulást vizsgáljuk meg közelebbről, magyar, orosz és szlovák példákon. Arra keressük a választ, miben hasonlítanak és miben különböznek a nyelvek és a hangtípusok.
Zöngések és zöngétlenek
A zöngétlen mássalhangzók
[p], [t], [c], [cs], [ty], [k], [f], [sz], [s], [h]
A zöngés mássalhangzók
[b], [d], [dz], [dzs], [gy], [g], [v], [z], [zs], [m], [n], [ny], [l], [r], [j]
(A ly-t ne keressük a listákban: azt [j]-nek ejtjük.)
A mássalhangzóknak a magyarban két csoportja van: a zöngétlenek és zöngések. A zöngések közül hat, a [m], [n], [ny], [l], [r], [j], nem vesz részt a hasonulásban. Ezeket szakszóval zengő (ismertebb nevükön szonoráns) mássalhangzóknak nevezik. A többi zöngés mássalhangzó és a zöngétlenek a zörejhangok (obstruensek) csoportját alkotja. A zöréjhangok zöngés–zöngétlen párokat alkotnak: [b]–[p], [d]–[t], [gy]–[ty], [g]–[k], [dz]–[c], [dzs]–[cs], [v]–[f], [z]–[sz], [zs]–[s]. A párok két tagja a zöngésségétől vagy zöngétlenségétől eltekintve minden tulajdonságában (képzési helyében és módjában) azonos.
Tehát ha kettő vagy több zörejhang kerül egymás mellé, a nem utolsók átveszik az utolsó zöngésségét vagy zöngétlenségét. Például a must végén álló két zöngétlen zörejhang zöngés lesz a mustban [muzsdban], a pünkösdhétfő [pünkösthétfő]-ben viszont a [h] zöngétleníti az előző két zöngés zörejhangot. (Figyeljük meg, a pünkösd [-zsd]-re végződik. A helyesírás ezt nem tükrözi, pedig nincs mögötte pünkös- alak, mint pl. a mosd [mozsd] mögött a mos.)
A szonoráns mássalhangzók ([m], [n], [ny], [l], [r], [j]) nem vesznek részt a zöngésségi hasonulásban. Egyrészt nem válnak zöngétlenné zöngétlen mássalhangzó előtt (pl. a csend és a csent [n]-je ugyanúgy zöngés), másrészt szonoráns mássalhangzó előtt nem válik zöngéssé egy zöngétlen mássalhangzó (pl. az erednek és az eretnek különböznek kiejtésben, a hatban–hadban és hattól–hadtól párokat viszont azonosan ejtjük, hiszen itt zörejhangok ([b] és [t]) követik a [t]-t és a [d]-t).
Zengés és zörej
A szonoráns mássalhangzókkal azonos módon viselkednek a magánhangzók is. Egyfelől nem zöngésítik az őket megelőző mássalhangzót. Gondoljunk csak bele: ha ezt tennék, zöngétlen mássalhangzó csak közvetlenül az előtt fordulhatna elő, hogy elhallgatunk. Másfelől pedig ők magunk sem válnak zöngétlenné.
A zörejhangok rendszerint zöngés–zöngétlen párokat alkotnak: [p]–[b], [t]–[d], [ty]–[gy], [k]–[g], [cs]–[dzs], [c]–[dz], [f]–[v], [sz]–[z], [s]–[zs], a szonoráns hangok közös tulajdonsága viszont az, hogy nincsen zöngétlen párjuk. (Később látni fogjuk, a helyzet nem ennyire egyszerű.) Az, hogy egy szonoránsnak nincsen zöngétlen párja, nem azt jelenti, hogy ne ejthetnénk zöngétlenül, hanem azt, hogy ennek nincsen jelmegkülönböztető szerepe. Míg a had–hat vagy a gép–kép két-két különböző szó, egy szó nem lesz más attól, ha egy benne levő szonoránst zöngésen vagy zöngétlenül ejtünk.
Fizikai értelemben tehát nem feltétlenül igaz az a korábbi állításunk, hogy a csend és a csent [n]-je ugyanúgy zöngés. Bár ezzel kapcsolatos méréseket nem ismerünk, az [nt] kapcsolatban akár zöngétlenedhet is az [n], ennek nincsen jelmegkülönböztető szerepe a magyarban.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Segítség Mcenszkből
A magyarhoz hasonlóan az oroszban is vagy csupa zöngés, vagy csupa zöngétlen egy zörejhang-kapcsolat összes eleme. A magyarral szemben azonban az oroszban előfordul, hogy két zörejhang közé kerül egy szonoráns mássalhangzó: pl. из Мценска [isz mcenszka] ’Mcenszkből’. Ebben az a pláne, hogy az из elöljárószóban zöngés a mássalhangzó, [z], ha szonoráns hang (szonoráns mássalhangzó vagy magánhangzó követi), itt viszont zöngétlen. Ezt a városnév eleji szonoráns [m] önmagában nem okozhatja, hiszen a [z] zöngés marad itt: из Москвы [iz maszkvi] ’Moszkvából’.
(Forrás: Wikimedia Commons / A. Savin / GNU-FDL 1.2)
A [c] előtt – mivel zöngétlen zörejhang – zöngétlenedik a [z]: из Цимлянска [isz cimljanszka] ’Cimljanszkból’. A Mcenszk esetének magyarázatára tehát két lehetőség van: vagy „átugorja” a zöngétlenség az [m]-et és így a [c] közvetlenül zöngétleníti a [z]-t, vagy az [m] maga zöngétlenedik a [c]-től és ezután zöngétleníti az elöljáró zörejhangját. Az átugrásos elemzést valószínűtlenné teszi, hogy ebben az esetben joggal várnánk, hogy magánhangzókon is „átugorjon” a zöngétlenség, de ezt nem teszi: a бабушка [babuska] ’nagymama’ nem lesz [papuska].
Az orosz tehát mintha azt mutatná, hogy a Мценск-ben a [c] zöngétleníti az előtte levő [m]-et, és ezért lesz az из [z]-je is zöngétlen [sz]. Azaz egy szonoráns zöngétlenít.
A szlovák egyedisége
Láttuk, hogy az oroszban egy szonoráns mássalhangzó is tud olyan helyzetbe kerülni, hogy az előtte levő zörejhang zöngétlenedjen. A szlovákban viszont zöngésíteni tudnak a szonoránsok. A zöngésségi hasonulás szempontjából a szlovák hasonlít az oroszhoz és magyarhoz. Viszont a három nyelv közül csak a szlovákban fordul elő olyan, hogy egy szó végi zöngétlen zörejhang zöngéssé váljon a következő szó elején található szonoráns mássalhangzó, de akár magánhangzó hatására.
Például a kúpiť [kúpity] ’vásárolni’ ige tővégi [p]-je zöngétlen. Azonban ha szó végére kerül akkor zöngésedik szonoránsok előtt is: kúp múkú [kúb múkú] ’vegyél lisztet’. Ugyanígy a list [liszt] ’levél’ végén zöngétlen zörejhangokat találunk – pl. lístok [lísztok] ’jegy (tkp. levélke)’. Ezek azonban zöngésednek magánhangzó előtt: list a známka [lizd a známka] ’levél és bélyeg’. Ez a zöngésedés csak akkor történik meg, ha a zöngétlen zörejhang(ok) a szó végén állnak, az ő(ke)t zöngésítő szonoráns pedig a szó elején. A magyarban is zöngésednek a zörejhangok a szó végén, de kizárólag zöngés zörejhang előtt: kúp–kú[b]darab, de kúpos, kúpmentes, liszt–li[zd]bogár, de liszt és gríz, lisztmoly.
Megfigyelték azt is, hogy ilyen szóvégi, szonoráns előtti zöngésedés csak olyan nyelvekben fordulhat elő, ahol a zöngés zörejhangok szó végén zöngétlenednek. A magyarban ezek szerint nem számíthatunk ilyesmire, hiszen a szavak végén is állhatnak zöngés zörejhangok: dob, had, kegy, rag, sav, géz, rizs. Az oroszban és a szlovákban viszont egy szó végi zörejhang – ha nem követi semmi – zöngétlen lehet csak: pl. orosz зуб, szlovák zub [zup] ’fog’. A két nyelv közül azonban csak a szlovákban fordul ténylegesen elő az, hogy szóvégi zöngétlen zörejhangok szonoráns előtt is zöngésednek.
Ki mit tud?
Foglaljuk össze, ki mit tud! A magyarban a zöngésségi hasonulásban csak a zörejhangok vesznek részt: a zöngések zöngésítik, a zöngétlenek zöngétlenítik az őket közvetlenül megelőző zörejhango(ka)t, mint az oroszban és a szlovákban (valamint sok más nyelvben is). A magyarban a szonoránsok sem zöngésíteni nem tudnak, sem maguk nem zöngétlenednek. (A magyarban előforduló komplikációkkal egy következő cikkben foglalkozunk.) Az oroszban a szonoránsok tudnak zöngétleníteni, mégpedig olyankor, amikor két zörejhang közé szorulnak: из Мценска [isz mcenszka] ’Mcenszkből’ ([zmc]→[szmc]). A szlovákban pedig zöngésíteni tudnak a szonoránsok, még a magánhangzók is, de csak akkor, ha a szó elején állnak: kúp múkú [kúb múkú] ’vegyél lisztet’, list a známki [lizd a známki] ’levél és bélyeg’.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
---|---|---|---|---|---|
magyar tővégi [t] |
hat | hatos | hat és hét | hat pár | ha[d] zár |
magyar tővégi [d] |
had | hadi | had- és jogtudós | ha[t]parancs | hadbíró |
orosz tővégi [t] |
плот [plot] ’tutaj’ |
плота [plota] ’tutajé’ |
плот и лодка [plot i lotka] ’tutaj és csónak’ |
плот Паулы [plot pauli] ’Paula tutaja’ |
плот Зои [plod zoji] ’Zoja tutaja’ |
orosz tővégi [d] |
плод [plot] ’magzat’ |
плода [ploda] ’magzaté’ |
плод и матка [plod i matka] ’magzat és méh’ |
плод Паулы [plot pauli] ’Paula magzata’ |
плод Зои [plod zoji] ’Zoja magzata’ |
szlovák tővégi [t] |
plot [plot] ’kerítés’ |
plota [plota] ’kerítésé’ |
plot a brána [plod a brána] ’kerítés és kapu’ |
plot Pauliny [plot paulini] ’Paula kerítése’ |
plot Zoji [plod zoji] ’Zoja kerítése’ |
szlovák tővégi [d] |
plod [plot] ’magzat’ |
plodu [plodu] ’magzaté’ |
plod a maternica [plod a maternyica] ’magzat és méh’ |
plod Pauliny [plot paulini] ’Paula magzata’ |
plod Zoji [plod zoji] ’Zoja magzata’ |
A táblázatban szürkítettük azokat a mezőket, amelyekben [d]-t ejtünk, fehéren hagytuk azokat, ahol [t]-t. Láthatjuk, hogy zörejhangok előtt (pl. [p], [b], [z], 4. és 5. oszlop) mindhárom nyelv ugyanúgy egybemossa a zörejhangok (itt [t] és [d]) zöngésség szerinti különbségét. Magánhangzó előtt (2. és 3. oszlop) a magyar és az orosz viselkedik hasonlóan: mindkettő megtartja az eredeti különbséget. A szlovák a szó végi zörejhangok különbségét itt eltörli. Az „eredeti” [t]–[d] különbség csak a szó belseji szonoráns (itt magánhangzó) előtt marad meg mindhárom nyelvben (2. oszlop). Szó végén, amikor nem következik más (1. oszlop), a két szláv nyelv törli a különbséget, a magyar viszont megtartja. A magyar és az orosz az 1., az orosz és a szlovák a 3. oszlopban különböznek.
Levonhatjuk a tanulságot: a nyelvek nem véletlenszerűen hasonlítanak egymásra és nem véletlenszerűen különböznek egymástól.
Köszönjük Bárkányi Zsuzsanna a szlovák adatokkal kapcsolatos segítségét.