-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A hehezet viselkedését vizsgáljuk a görögben. Hol itt, hol ott tűnik fel a szóban, ráadásul egyszerre csak egy helyen. Vagy mégsem. Igyekszünk elcsípni a hehezetet. Kiderül, van-e bigámia a nyelvben, illetve hogy miért van szerencséje a görög medvének.
Vannak nyelvek, amelyekben egyetlen – rendszerint zöngétlen hehezetlen – zárhangsor van. Vannak olyanok, amelyekben kettő: vagy egy zöngés és egy zöngétlen hehezetlen (ilyen például a magyar), vagy egy hehezett és egy hehezetlen zöngétlen (elemzések ilyennek mutatják az angolt és a németet). A görögben három sorozat van: a zárhangok nem csak zöngétlenek ([p t k]) és zöngések ([b d g]) lehetnek, mint a magyarok, hanem hehezettek is ([pʰ tʰ kʰ]). A szanszkritban meg négy: az eddigi három mellett zöngés hehezettek is vannak ([bʰ dʰ gʰ]). Azt gondolhatnánk, hogy a hehezett hangok csak egy olyan nyelv beszélőinek tűnnek furcsának, amelyben nincsenek ilyenek. Azt fogjuk azonban látni, hogy a görögben is máshogy viselkednek a hehezett hangok, mint a nem hehezettek.
Similis simili gaudet
A magyarban ha zárhangok vagy réshangok kerülnek egymás mellé, az első átveszi a második zöngésségét vagy zöngétlenségét. Ezért kiejtés szempontjából méztől = mésztől, mézből = mészből. Ezt a jelenséget hívják a nyelvészek semlegesülésnek, merthogy a [sz] és [z] máshol meglevő különbsége (pl. mész–méz, szár–zár) itt eltűnik.
A görögben hasonló történik, amikor két zárhang vagy egy zárhang és egy azt követő réshang – az ógörögben egy van, a [sz] – találkozik. Lássuk a medvét!
τρέπω
[trepó]
’fordítok’τρέψω
[trepsó]
’majd fordítok’ἐτρέφθην
[etrepʰtʰēn]
’megfordultam’— ῥαπίζω
[rʰapizdó]
’(bottal) verek’— — ῥάβδος
[rʰabdosz]
’bot’ἄγω
[agó]
’vezetek’ἄκτωρ
[aktór]
’vezér’ἤχθην
[ēkʰtʰēn]
’elvezettettem’ἄγδην
[agdēn]
’vezetve’γράφω
[grapʰó]
’írok’γραπτήρ
[graptēr]
’író’ἐγράφθην
[egrapʰtʰēn]
’megírattam’γράβδην
[grabdēn]
’írva’
Az első oszlopban látjuk, hogy magánhangzó előtt bármilyen zárhang előfordul, zöngétlen is, zöngés is, hehezett is (az izgalmas mássalhangzókat az átírásban aláhúztuk). Egy zöngétlen zárhang vagy az [sz] előtt viszont csak zöngétlen zárhang lehet (2. oszlop), hehezett előtt csak hehezett (3. oszlop), zöngés előtt pedig csak zöngés (4. oszlop).
A zörejhang a zárhangok (pl. [p t k b d g]) és a réshangok (pl. [f v sz z s zs]) összefoglaló neve. Ezek a hangok sok nyelvben párosával fordulnak elő: van belőlük zöngés is, zöngétlen is. A többi hangnak (pl. [m n l r h a i u]) jellemzően nincs zöngétlen vagy zöngés párja.
Eddig pontosan ugyanúgy viselkednek a görög és a magyar zörejhangok: ha kettő egymás mellé kerül, akkor a másodiknak a zöngéssége, zöngétlensége vagy hehezettsége lesz jellemző az elsőre is. A különbség csak annyi, hogy a görögben van hehezettség, és az ugyanúgy részt vesz a hasonulásban.
Est modus in rebus
Figyeljük viszont meg a következő párokat.
θρίξ [tʰriksz] ’haj’ τριχά [trikʰa] ’hajat’ τρέφω [trepʰó] ’táplálok’ θρέψω [tʰrepszó] ’majd táplálok’ ἔχω [ekʰó] ’van nekem’ ἕξω [hekszó] ’lesz nekem’
Ezúttal azt tapasztaljuk, hogy az [sz] előtt eltűnő hehezet a szó elején bukkan fel. A τρέπω [trepó] ’fordítok’ és τρέφω [trepʰó] ’táplálok’ igék között minimális a különbség: a tő utolsó mássalhangzója az egyikben nem hehezett, a másikban viszont igen. Ha csak annyi történne, hogy az utóbbi hehezettsége eltűnik nem hehezett mássalhangzó előtt, akkor itt is semlegesülést találnánk. A görög medvének azonban szerencséje van, nem semlegesül a két ige különbsége (mint a méz–mész-é), hanem megmarad a jövő időben is: τρέψω [trepsó] ’majd fordítok’, de θρέψω [tʰrepszó] ’majd táplálok’. A jelenséget Grassman-törvénynek hívják. A szabály működésére két változatot is ad a névadó, Hermann Grassmann (1809–1877). (Az adatok azonban korántsem annyira jólfésültek, mint ahogy itt láttatjuk.)
Az egyik változat szerint a hehezet, miután nincsen maradása egy nem hehezett mássalhangzó előtt, áttelepedik a tőnek egy olyan hangjára, amelyikre tud. A γράφω [graphó] ’írok’–γραπτήρ [graptēr] ’író’ esetében nincsen ilyen hang, mert a zöngés [g] a görögben nem tud hehezett lenni. A τρέφω [trepʰó] ’táplálok’–θρέψω [tʰrepszó] ’táplálni fogok’ esetében viszont a tő eleji [t] hehezetté tud válni, és azzá is válik. A táblázat utolsó példája mutatja, hogy a hehezet magánhangzóra is kerülhet.
Nihil nimis
A másik változat szerint míg a γράφω-nak csak a második zárhangja hehezett, a τρέφω-nak mindkettő. Csakhogy hehezetből is megárt a sok: egy tövön belül a hehezetet csak egyszer lehet kiejteni. A tő első zárhangja tehát csak akkor mutathatja meg a hehezetét, ha a második nem teszi ezt, mert a hasonulás során elvesztette.
Nade ha ez így van, akkor mi van a ἐτρέφθην [etrepʰtʰēn] ’megfordultam’ féle hasonult alakokkal? Itt az első hehezett zárhang – a [pʰ] – a tő része, a második – a [tʰ] – már a toldaléké, vagyis a tövön belül csak egy hehezet van. De egy tövön belül két hehezett hang is előfordulhat: pl. ἰχθύς [ikʰtʰüsz] ’hal’. Ha két egymás melletti hang hehezett, akkor valójában csak egy hehezet van a szóban, ami egyszerre tartozik mindkét zárhanghoz. Erről a felismerésről már volt szó a nyesten, az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb hangtani elmélete épült rá.
Non bis in idem
Menthetetlennek tűnhet viszont az ἐθρέφθην [etʰrepʰtʰēn] ’feltápláltattam’. Ebben a szóban három zárhang is hehezett, és ebből az első kettő, ami a tőben van, nem szomszédos, azaz nem magyarázhatjuk egyetlen, a két hanghoz egyszerre tartozó hehezettel. A helyzet azonban az, hogy a φ hehezete ismét közös a következő, már a toldalékhoz tartozó θ-éval. Tudjuk, hogy ez utóbbi mindenképp hehezett, a φ hehezete csak a toldalék hehezetének a következménye. Így a tőben továbbra is csak egyetlen hehezet van. Az alábbi ábrán a tövet zárójelek közé tettük. Látható, hogy csak egy hehezet tartozik hozzá, a másik a toldalék része.
Úgy is tekinthetjük a dolgot, hogy első lépésben az ἐθρέφθην tő végi φ-je elveszti a hehezettségét, hiszen egy zörejhang – a toldalékot kezdő θ – követi. Ebben a pillanatban a tő eleji θ-n meg is jelenik az addig rejtőzködő hehezete. Hogy azután a hasonulás miatt a tő végi φ ismét hehezett lesz, az már nem számít: ugyanabban az ügyben az ügyészség sem indíthat kétszer eljárást. (Ez is jól ismert jelenség a hangtanban.)
Mutatis mutandis
Nem valószínű, hogy olvasóink emlékeznek egy év eleji igéretünkre, de a nyest semmit nem felejt! A reduplikációval kapcsolatban vettük észre, hogy a másolás közben a tőkezdő hehezett zárhangok hehezete elveszik. Emlékeztetőül néhány példa:
χράω [kʰraó] ’jósolok’ κέχρηκα [kekʰrēka] ’megjósoltam’ φεύγω [pʰewgó] ’menekülök’ πέφευγα [pepʰewga] ’megmenekültem’ τύφω [tüpʰó] ’füstölök’ τέθυμμαι [tetʰümmaj] ’elfüstöltem’
Az első két esetben a tő eleji hehezett zárhang másolódik, majd a Grassmann-törvény eredményeképp elveszíti a hehezetét. (Ebből arra kell gondolnunk, hogy a tő elé másolt reduplikátum a tő részét képezi.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Max Halberstadt)
A harmadik ige viselkedése összetettebb. A tő eleji zárhangnak jelen időben hiányzik a hehezete, de láthatjuk, hogy a tő végi zárhang hehezett, ezért ez nem lep meg. A befejezett alakban a tő végi zárhang elveszti hehezetét a toldalék kezdő [m] miatt. Ebben az esetben a tő elején megjelenik a hehezet, de a másolódott mássalhangzóról a már ismert okokból elveszik.
A dolog érdekességét az adja, hogy az [m] a görögben magához hasonítja az előző zárhangot – esetünkben a tő végi [pʰ]-t –, ugyanúgy, mint a többi zárhang. A standard magyarban a [v] viselkedik féloldalasan a zöngésségi hasonuláskor: hasonul (pl. savtól [saftol]), de nem hasonít (pl. hatvan [hatvan], nem [hadvan] – legalábbis néhány nyugati nyelvjárástól eltekintve).Ez a hasonulás azonban féloldalas: az orrhang hasonítja az őt megelőző zárhangot, de ő maga nem hasonul az őt követő zárhanghoz zöngétlenségben vagy hehezettségben: [pʰ]+[m]-ből [mm] lesz, de [m]+[pʰ] marad [mpʰ].
Varietas delectat
A klasszikus latinhoz képest a görög nyelv változatairól jóval több adatunk van. A görögben ugyanis még az irodalmi nyelvben is megjelentek a nyelvjárási sajátságok. De nem a szerző saját nyelvjárása, hanem a műfaj diktálta a nyelvjárási jellemzőket. Elégiát iónul, kardalt dórul, lírát aiolul (leszbosziul), prózát és drámát attikaiul, eposzt pedig egy mesterséges ión–aiol–arkadiai–ciprusi keveréknyelvjárásban volt szokás írni.
Ezért ismerünk számos szóváltozatot, amelyekben a hehezet helye változik. Íme néhány példa:
χιτών [kʰitón] ión: κιθών [kitʰón] ’alsóruha’ βατραχός [batrakʰosz] ión: βαθρακός [batʰrakosz] ’béka’ χαλκός [kʰalkosz] krétai: καυχός [kawkʰosz] ’réz’ φάτνη [pʰatnē] koiné: πάθνη [patʰnē] ’jászol’ θεσμός [tʰeszmosz] dór: τεθμός [tetʰmosz] ’törvény’
Quod erat demonstrandum
Azt állítottuk, hogy egy hehezett hang nem csak azoknak furcsa, akiknek az anyanyelvében nincs ilyen, hanem az ókori görögöknek is, akiknek van. Egyfelől a hehezett hangok ugyanúgy részt vesznek a „zöngésségi” hasonulásban (aminek ez a neve már túl szűknek bizonyul), mint a zöngés és a zöngétlen hehezetlen zárhangok. Másrészt viszont egy görög szóban, két egymást követő szótagban lehet két zöngétlen, hehezetlen zárhang (pl. κατά [kata] ’lefelé’, πέτρος [petrosz] ’kő’), lehet két zöngés zárhang (pl. βαδίζω [badizdó] ’lépeget’, βύβλος [büblosz] ’könyv’), de nem lehet két hehezett zárhang a Grassmann-törvény értelmében. Így tehát a görögben is különlegesnek számítanak a hehezett zárhangok.
Forrás
N. E. Collinge, The Laws of Indo-European, Amsterdam: John Benjamins, 1985.
A cikkben szereplő latin mondások
similis simili gaudet ’hasonló a hasonlónak örül’
est modus in rebus ’van mérték a dolgokban’
nihil nimis ’semmit se (vigyél) túlzásba’
non bis in idem ’ugyanabban (az ügyben) kétszer nem (lehet eljárni)’
mutatis mutandis ’megváltoztatva a megváltoztatandót’
varietas delectat ’a változatosság gyönyörködtet’
quod erat demonstrandum ’amit bizonyítani kellett’