-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Miért volt jó franciául tanulni a 80-es években? Mi az, amire mindenki emlékszik, aki a Pataki-könyvből tanult franciául? Két tanítási nyelvű tagozatok, általános iskolai franciatanítás, színjátszó fesztiválok – cikkünk második része a 70-es évektől napjainkig tekinti át a franciatanítás történetét.
Korábban már írtunk a magyarországi franciaoktatás kezdeteiről: megállapítottuk, hogy a politikai körülmények sosem kedveztek a francia nyelv oktatásának. Bár a kilencvenes években változott meg igazán a helyzet, a pozitív változások már korábban megindultak.
A szerző a Franciatanárok Egyesületének elnöke.
A 1970-es évek módszertani megújulást és a tananyag tartalmi változását hozták. Fokozatosan elterjedtek az audiovizuális módszeren alapuló tankönyvek, majd a kommunikatív célokon alapuló tananyagok. A tananyagban fokozatosan háttérbe szorultak (de nem tűntek el!) az irodalmi szövegek és a hagyományos értelemben vett civilizációs ismeretek. A tantervekre nehezedő ideológiai nyomás enyhült, majd lényegében teljesen eltűnt. Előtérbe került a kommunikatív szemléletet tükröző, a köznapi nyelvet a középpontba állító tanítás. A 80-as évek „Pataki-könyvei” (dr. Pataki Pál munkái) a nyelvtanulók és a kollégák számára váltak szinte máig hivatkozási alappá és viszonyítási ponttá. Ezekben a könyvekben is voltak memoriterek, de a korábbi leíró szövegek helyett dialógusokat kellett megtanulniuk a diákoknak. Ezek a dialógusok mindig egy-egy jól elhelyezett poénra futottak ki. További humorforrást biztosítottak a gunyoros, kissé elrajzolt illusztrációk. A Pataki-könyvön fölnőtt nemzedékek úgy mentek ki Franciaországba, hogy alapszókincsükbe beletartozott a suppositoire ’végbélkúp’. Nem úgy, mint anno, a század elején, Esti Kornél barátja, aki tankönyvéből csak ilyen mondatokat tudott előhúzni: Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe. Előrelépést jelentett, hogy a nyelvtani magyarázatok esetében a szerző fölhasználta a korban újdonságnak számító kontrasztív vizsgálatok eredményeit. A remekül megválasztott irodalmi szemelvények megízleltették a diákokkal az eredeti nyelven olvasás különlegesen gazdagító élményét. Mindazonáltal a széleskörűen kedvelt könyv nem került monopolhelyzetbe. A Francia Intézet közvetítésével érkeztek külföldi kiadású nyelvkönyvek, amelyeket kipróbálásra, esetleg adaptálásra javasoltak magyarországi kollégáknak.
A franciatanárok a 80-as években viszonylagos bőséggel juthattak hosszabb-rövidebb továbbképzési ösztöndíjakhoz. Szívesen emlékeznek az akkori OKTV-győztes fiatalok a helyezésükért kapott franciaországi jutalomutazásra.
Az 1980-as évek végén jelentős áttörés következett be minden idegen nyelv oktatásának történetében: elindultak a két tanítási nyelvű tagozatok. Nem mintha nem lett volna magyarországi előzményük: a francia nyelv vonatkozásában a premontreiek Gödöllőn tanítottak tantárgyakat idegen nyelven. Ez az oktatási forma olyan szintre juttatta el a lehetőséggel élni tudó tanulókat, ahol a nyelv végcél helyett eszköz a további tanulmányok folytatására. Ezekre a tagozatokra építhettek a 90-es években nyíló frankofón egyetemi képzések (BGF, BME stb.), franciaországi egyetemekkel való együttműködések. Franciából stabilan 10 körül van az országban az ilyen képzést nyújtó középiskolák száma. A helyszínek kiválasztásában szerepet játszott a decentralizálási törekvés: több tagozat kisvárosi gimnáziumokban alakult meg (Aszód, Pásztó, Mohács).
(Forrás: Wikimedia Commons / Pasztilla aka Attila Terbócs / GNU-FDL 1.2)
E képzési forma, miközben alapvetően sikeres és keresett a szülők és a tanulók részéről, problémákkal is küzd. Nem könnyű a tanárutánpótlást biztosítani, különösen a természettudományos tárgyak idegen nyelven való tanításához. A tankönyvhasználattal is több gond akad: a magyar nyelvű könyvek lefordítása nem mindig tart lépést a tananyag szemléleti és tartalmi változásaival. Az érettségit sem könnyű hozzáigazítani az általánosan érvényes vizsgakövetelményekhez.
A rendszerváltásnak minden más nyelvre is ható következménye az orosz nyelv kötelező voltának megszüntetése. Noha az orosz nyelv helyébe – persze nem adminisztratív szabályozás következtében, hanem a kor szellemének megfelelően – az angol lépett, a francia is nyertese lett a változásoknak, hiszen a középiskolákban a második nyelv pozícióján immár nem kellett osztoznia az angollal. A konkurenciát a szintén fölfutó német és a lendületbe jövő másik két neolatin nyelv, az olasz és a spanyol jelentették. Az örvendetesen megnövekedett tanulólétszám nagyobb számban igényelt tanárokat: az orosztanárok átképzésének programjából a francia is kivette a részét.
A 90-es évek eleje óta a France-Euro-Express (Michel Soignet és Szabó Anita munkája) tankönyvcsaládból tanul a középiskolások legnagyobb része. Ebben a könyvben a kommunikatív szemlélet tovább erősödött, a leckék az élőbeszéd köznapi fordulatait helyezik a középpontba. A nyelvtani progressziót szabadabban értelmezik, mint a korábbi könyvek, ez sokszor kritika tárgya. A civilizációs ismeretekhez modern módon közelítenek, az interkulturális kompetencia manapság kívánatos követelményei szerint. Az irodalmi szövegek szinte teljes hiányát sokan felróják ennek a tankönyvcsaládnak.
A rendszerváltás tette lehetővé a civil szervezetek létrejöttét. Így alakult meg a Franciatanárok Egyesülete. Eddigi története elválaszthatatlan Darabos Zsuzsától, aki, – korábbi munkája folytatásaként – az egyesületet a továbbképzés, a tananyagfejlesztés és a szakmai érdekvédelem legfontosabb terrénumaként működtette.
A Franciaország felé nyitó új kezdeményezések sorában említendő a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvány létrehozása 1992-ben. Ennek az intézménynek, illetve a mögötte álló közös kormányzati támogatásnak köszönhető, hogy napjainkig több száz fiatal francia anyanyelvű tanár tanított az ország középiskoláiban.
Növelte a franciatanulás vonzerejét az immár 25 éve megrendezésre kerülő pécsi Francianyelvű Diákszínjátszó Fesztivál (FTLF), amelyet azóta is fáradhatatlanul szervez Vatai Éva, a Leőwey Gimnázium tanára. A fesztivál az évek folyamán nemzetközivé bővült, így gyarapítani tudta a nemzetközi kapcsolatok, utazások kínálatát. A találkozó „kistestvéreként” Nyíregyházán is van fesztivál, az általános iskolai színjátszók részére.
Az ezredforduló után indult útjára a nyelvi előkészítő évfolyamok (Nyek) rendszere. Ez a forma ismét az óraszámok jelentős bővítését tette lehetővé az intézmények egy részében.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A franciatanítás története szerencsére nem lezárt fejezet. Milyen gondokkal, kihívásokkal kell szembenéznünk ma?
Az általános iskolás korosztályban 2300-an tanulnak franciául. A középiskolai évfolyamokban több mint 20 000-en. Az oktatási statisztikák a tendenciákat is megmutatják. Az évezred eleje óta az általános iskolákban és a szakiskolákban csak az angolt tanulók száma nem lett kisebb, az összes többi nyelvé igen, méghozzá tetemesen. A gimnáziumokban valamelyest csökkent a francia nyelvet tanulók száma, ami igaz a többi nyelvre is, kivéve a spanyolt, mert az megduplázta a tanulók számát. A legnagyobb térvesztést a szakközépiskolákban szenvedte el a francia, több mint a felére csökkent a nyelvet tanulók száma. A másik tetemes visszaesés a nyelvszakos egyetemi hallgatók számában történt, ami egy egyébként örvendetes konjunktúrahelyzetben problémát okozhat. (A számszerű adatokat az oktatási statisztikai évkönyvek közlik.)
A jelenlegi középiskolás tankönyvsorozat fölött bizony eljárt az idő. Új, belső fejlesztésű tankönyvre van szükség, vagy a bőséges franciaországi kínálatot kell hozzáférhetővé tenni? A tankönyvkiadás új szabályozó rendszere igen nehéz helyzetet teremtett, az állami tankönyvkiadás monopolhelyzetre törekszik, az akkreditáció nehézkes folyamat.
A jelenleg érvényes NAT kimunkálásakor fölvetődött egy régi dilemma és egy csábító lehetőség. A dilemma így hangzik: az angol elsődlegességét elismerve érdemes lenne mégis egy másik, úgymond már kezdő szinten is bonyolultabb struktúrájú nyelvvel kezdeni, és azt követné az angol. Az érvelés szerint a „túl könnyű” angol után a diákok nehezen állnak át a ragozó, egyeztető nyelvek tanulására. A lehetőség pedig az volt, hogy az uniós ajánlások figyelembevételével már az általános iskolában elkezdődjék a második idegen nyelv tanítása.
Ez a megoldás ígéret maradt, de a legújabban fölvetődött kilencosztályos általános iskola újra aktuálissá teheti, hiszen érveket ad azok kezébe, akik szeretnék az általános iskolai időszakban elkezdeni a második nyelv tanítását. Reméljük, ez a szempont nem sikkad majd el az újabb szerkezeti átalakulás megvitatásakor.
Napjainkban 100 000 ember mondja magáról Magyarországon, hogy tud franciául. Egy évszázaddal ezelőtt, a csaknem kétszer akkor lélekszámú országban 84 000-en beszéltek ezen a nyelven. Van tehát előrelépés. Kulturális hagyományaink, európai értékeink, uniós kötelezettségeink egyaránt biztosítékot jelentenek arra, hogy a franciatanításnak nem csupán múltja és jelene van, hanem jövője is lesz Magyarországon.
Források, ajánlott olvasmányok
Medgyes Péter: Aranykor, Nemzeti Tankönyvkiadó 2011.
Vargyas Brigitta: L’enseignement du français en Hongrie in : Cathedra Magistorum 2011/12 Typotex kiadó pp.141-157
A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig
Oktatási Statisztikai Évkönyv a 2013/14. tanévről
Az ELTE francia tanszék története
Bernard Lachaise: L’enseignement du français en Hongrie au XXe siècle. Revue d’histoire diplomatique 2011/1.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Bernard Le Calloc’h : Aurélien Sauvageot et Kuno Klebelsberg In: Notre sentinelle avancée, ELTE Eötvös József Kollégium Budapest, 2012