-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Nyelvet tanulni nem könnyű. Annál könnyebb kinevetni a nyelvkönyvek kevéssé életszerű példamondatait. Nevessen Kosztolányival és Weöressel!
Aki tanult már idegen nyelvet, tudhatja, hogy a helyzet egyáltalán nem egyszerű, pláne nem a nyelvtanulás kezdeti lépéseinél (hogy a végéről már ne is beszéljünk). Ahhoz, hogy társalogni tudjunk, minden nyelvi szint jellegzetességeivel tisztában kell lennünk. Nem elég kezdetben csak a hangokat, a szókincset, a ragozást vagy a mondatrészeket megtanulnunk, hanem egyszerre kell mindent. Éppen ezért tartalmaz a legtöbb nyelvkönyv kész párbeszédeket, kész formulákat, amelyeket kívülről megtanulva bármikor elő lehet húzni, és máris úgy tehetünk, mintha valóban kommunikálnánk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ezek a nyelvkönyvi párbeszédek persze nagyon jellegzetesek, azt is mondhatnánk, hogy „tankönyv szagúak”. Csak imitálják a természetességet, valójában azonban egyáltalán nem életszerűek. A hétköznapi nyelvhasználatban ugyanis viszonylag ritkán, csak a formális helyzeteben fordul elő, hogy nyelvtanilag szabályos, teljes mondatokat mondjunk. Mivel jellegzetesek, viszonylag könnyű utánozni ezeket a nyelvkönyvi mondatokat, párbeszédeket. Most két írótól idézünk ilyesmit.
Az első példa irodalmi. Kosztolányi Dezső nemcsak nyelvről szóló esszéiben foglalkozott szívesen a nyelvtanulás nehézségeivel, de szépirodalmi műveiben is. Az Esti Kornél kalandjai című novellafüzér egyik darabjában, a Cseregdi Bandi Párizsban, 1910-ben címűben megtudhatjuk, hogy gyűlt meg Cseregdi Bandi baja a francia nyelvvel. Főhősünk nagybátyja támogatásával indul Párizsba (ahol barátja, esti Kornél tanul) „tanulmányútra”. A nagylelkű rokontól még egy könyvet is kap útravalóul:
– Itt ez a könyv – mondotta. – Ebből tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen, Bandi – szólt, s családi szokás szerint megcsókolta mind a két arcát, előbb a jobbat, aztán a balt.
Bandi a hosszú vonatúton kénytelen elővenni a kis francia nyelvtant, ugyanis kárát látja annak, hogy nem tud franciául. A kötetben sok érdekességet talál...
Ott eszébe jutott, hogy mégis jó volna átnézni azt a nyelvkönyvet, melyet nagybátyjától kapott. Ebben a szerző – az élet legkülönbözőbb eshetőségére gondolva – közvetlen párbeszédeket közölt a kárpitossal, az illatszerésszel, az állatorvossal stb.
Betűzgette a szöveget, melyet többnyire a mellette levő német magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:
Jó estét, őrgróf úr!
Ah, jó estét, hercegnő! Valóban vigasztalhatatlan vagyok, hogy legutóbbi, bizonyára fényes estélyén nem jelenhettem meg.
Különben hogy érzi magát, őrgróf úr?
Igen jól, hercegnő.
– Trés bien, princesse – ismételgette magában álmosan. De inkább arra lett volna kíváncsi, mit is jelent, hogy Magyarország teljesen önálló, s a hadügyön kívül semmi köze sincs Ausztriához, meg arra, hogy mit jelent: kalauz, vámtiszt, jegy stb.
Föllapozta az utazásról szóló fejezetet. Ott ezt találta:
Kegyeskedjék beszállni, gróf úr, postakocsink azonnal indul.
Hogyan, barátom, kürtöltek már?
Ó igen, gróf úr. Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe.
Nos, adja ide lábmelegítőmet. Marseille-ben majd rakja át málháimat a vitorlás hajóra. Ha kedvező déli szelet kapunk, remélem, néhány nap múlva már Bordeaux-ban vethetünk horgonyt. Ugyebár?
Bandi tág szemet meresztett. Most támadt az az életre való ötlete, hogy előrelapoz, s megtekinti a címlapot. Onnan értesült, hogy ezt az egykor bizonyára igen használható munkát a gőzvasút és gőzhajó föltalálása előtt adták ki.
Bandi történetéből kiderül, hogy nem elég, hogy erőltetett, még nagyon hamar el is avulnak ezek a fajta mondatok, párbeszédek. A főhős a 20. század hajnalán már nem sok hasznát látja nagyapja generációjának franciakönyvének. Illetve mégis, de ez csak a novella végén derül ki.
Második leletünk nem irodalmi, bár költőtől származik. Az idén 100 éves jubileumát ünneplő Weöres Sándor papírjai közül fennmaradt egy cédula, amelyen a nyelvtankönyvek tipikus példáit, „tankönyvízű” mondatait figurázza ki. Nem is akárhogy: a kis cetli elolvastán tényleg nevetésben törthetünk ki, és beugorhatnak a megfelelő nyelvtani szerkezetű „valós” példamondatok saját nyelvkönyveinkből.
Weöres eljárása egyszerű: veszi a nyelvkönyvi példamondatok formai jellegzetességeit, ezeket leutánozza. De a mondatok tartalma már a legkevésbé sem felel meg a nyelvtankönyvek példáiénak – talán csak annyiban, hogy ezek a mondatok sem túl természetesek a hétköznapi társalgásban.