nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Pityókos rosszalkodás

Nincs is egyszerűbb dolog, mint egy szó eredetének utánanézni, az ember felüti a TESz.-t, és kimásolja, amit ott talál, vagy amit abból fontosnak gondol. Házi szakértőnk azonban nem híve az egyszerű megoldásoknak...

Kálmán László | 2014. február 7.
|  

Ma megint rosszalkodni fogok, kétségbe vonom a magyar szótörténet legfontosabb forrását, A magyar nyelv történeti–etimológiai szótárát (TESz.). Azért jutottam el idáig, mert egy névtelen olvasónk tömör kérdésének próbáltam utánajárni:

A pityókás melléknév eredete érdekel.

Nincs is egyszerűbb dolog, mint egy szó eredetének utánanézni, az ember felüti a TESz.-t, és kimásolja, amit ott talál, vagy amit abból fontosnak gondol. De a pityókás esetében elbizonytalanodtam.

A TESz. szerint a pityókás, pityókos szavak egy nemlétező pity- tőből vannak alkotva ugyanazzal a képzővel, amely a habókos vagy a bohókás szavakban található. (A ’krumpli’ jelentésű pityóka szóhoz feltehetően nincs köze, bár annak az eredete is bizonytalan.) Mármost miért gondolhatta bárki is, hogy van pity- tő, miből vonhatták el? A TESz. szerint a pityizál ige alapján, és ez volt az a pont, ahol megmakacsoltam magam.

Tény, hogy létezik a pityizál ige, és azt jelenti, hogy ’iszákoskodik’. Azt is elhiszem, hogy történetileg összefügg a pityókos, pityókás melléknévvel. De azt nem tudom elhinni, hogy ez az ige lett volna az elsődleges forrás, amelyből egy képzeletbeli pity- tövet elvontak volna. Inkább úgy gondolom, hogy volt egy iszogatásra utaló, kissé népies hangzású szócsalád, amelyre a pity- kezdet volt jellemző, és ebbe tartozott a pityókos is. Ebből vonhatták el a képzeletbeli pity- tövet, és vicceskedve alkották meg, a tudományoskodó -izál végződéssel (amely görög-latin eredetű), a pityizál igét (valahogy úgy, ahogy az úr szóból az urizál-t, vagy hasonló módszerrel a kitalál igéből a kitaláció főnevet).

Miből gondolom ezt? Először is abból, hogy nem győzött meg a TESz. a pityizál eredetét illetően. A TESz. szerint ugyanis ez a latin pytissare ’bort kiköp (kóstoláskor)’ igéből származik. Hangtanilag ez rendben is lenne, de sem jelentéstanilag, sem stílus tekintetében szerintem nincs. A pytissare a latinban is igen ritka, és nem valami nagyon köznyelvi szó volt, a borkóstolgatás akkor sem a hétköznapi emberek mindennapi elfoglaltsága volt (különösen pedig az ínyenc kóstolgatás nem volt az, ami a bor kiköpésével jár együtt). Nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen műveltségi szóból egész szócsalád keletkezett volna a magyarban, különösen nem olyan népies ízű szavak, mint pityó, pitis, pityós, pityis, pityus, meg maga a pityókos.

Túl a pityókán...
Túl a pityókán...
(Forrás: Wikimedia Commons / Huhu)

A kétségeimnél tovább azonban én sem jutottam. A TESz. kurtán-furcsán „tévesnek” nevezi a szócsalád szláv származtatását, ki tudja, miért. A környező szláv nyelvekben mindenütt pi- az ’iszik’ jelentésű ige töve. Talán a -ty- hanggal nem tudnak elszámolni, azért zárják ki ezt az eredeztetést. Mindenesetre érdekes, hogy a romani nyelv minden változatában (például a lováriban) is ugyanez a tő fejezi ki az ’iszik’ jelentést. Ez közös ősi indoeurópai öröksége a szláv nyelveknek és a lovárinak, ugyanonnan ered, ahonnan például a latin bibō és pōtō ’iszik’ is. A piál igében a TESz. a romani tő -ál képzős származékát látja, és ott is kizárja a szláv eredetet, amit szintén nem értek, mert ugyanígy a szláv pi- tőből is származhatna.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 ahivem 2016. november 7. 20:01

Megremegett a kezem a pityókásságtól. :-D

13 ahivem 2016. november 7. 20:00

Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).

Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.

12 ahivem 2016. november 7. 20:00

Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).

Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.

11 ahivem 2016. november 7. 20:00

Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).

Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.

10 Krizsa 2014. február 12. 17:45

@baloch: JOFI! (héberül: SZÉPSÉG, jó, nagyszerű, úgy igaz.

Az akkád sakáru-nak örvendek. Csakhogy az akkád pont az elő-héber, aminek alapján - úgymond - a sumér meg lett fejtve, miközben az akkád sincs rendesen megfejtve. (Az indoeurópai nyelvészettől mit lehet várni?)

A SIKER a kedvencem, főleg héberül, de magyarul nemkevésbé. Mert azt jelenti, hogy hazugság. S a héber sikor = részeg. Szeretem az őszinte nyelveket: a seker=hazudozás -tól "szok" sikerülni minden és a siker: megrészegíít.

(A sumér "si" " nem érdekel, mert utánanézés nélkül is sejtem, hogy még 6-8 féle dolgot is jelent - ami teljes képtelenség.

9 mederi 2014. február 12. 12:10

@Krizsa:

-Szerintem az iváshoz közvetlenül nincs köze a pityókosságnak (nem pityókásságnak, mert az azt jelentené, hogy krumplisság Erdélyben, és miért ne különböztetnénk meg a kettőt), inkább a következményéhez. Az iszákos is lehet éppen józan állapotban..

-"A pityókás ’szétmorzsolt’ állapotban van és fecseg.", ahogy Krizsa is megjegyezte.

Úgy vélem, a "pí" a pírral, és az ahhoz kapcsolható bizonytalan, éppen csak észrevehető állapothoz is köthető (az "í" hang talán nem véletlenül "bizonytalankodik" a mély és magas magánhangzók között).

-A képen is látható négykézlábra ereszkedés már a pityókosság fokozott formája, ami az illető magasságát is befolyásolja,

"ál picivé" teszi.

Azt hiszem, ez az állapot nagyon jellemző, mert ekkor már biztosan motyog (talán régi szóval "pittyeg", mint a madár) és talán éppen "pityereg" is az illető "jómadár"magában...:)

-És akkor ha a kicsi, motyogó, iszákos jómadár elénk kerül, gondolom óvatosan kell megközelíteni, nehogy támadóvá váljon.

-A késztetés eredmény pár:

"piszt!, pissz-eg/ *pidt hasonulás után:pitt(i) (olaszul kicsi), rövidülve a t, piti" volna,

ami azt jelenti, hogy legyünk csendesek (mert pl. éppen nevetséges pózban és állapotban látható az illető ember, vagy felrebbenhet egy madár), az eredmény hogy az illető "pity-ókos"

"jó madárka" bizony valóban "pici-nek, piti-ánernek" érezheti magát (főleg ha az asszony megtudja, hogy berúgott).

-A pici a "*pi-d(t)-sz(t)" eredményből újra késztetés szóképzésből eredhet, így valódi kicsikre, gyerekekre is gondolhatunk, ha valami aranyos dolgot "művel", mikor pisszegünk..

-A "pittyeg" ugyan eredetileg madarakra vonatkozik, de a "pityók" forma szerintem az "i" bizonytalan volta miatt változhat "pittyog, pityók" alakra, bővítve a szó "jelentésformáit".

8 baloch 2014. február 10. 21:53

Iszunk, ha szomjasak vagyunk. A SZOMjas szóra az akkádban a şamû; şūmu szavakat dobta a gép.

psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

Aki szomjas, INNA. Erre a találat: imma, enmen.

(9x: Ur III, Old Babylonian)

ISZÁKOS:

si [DRUNK] wr. si3 "(to be) drunk" Akk. šakāru

psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

A pityókásról nekem is a pity jut eszembe: Напиток.

ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B0%D0%BF%D0%B8%D1%82%D0%BE%D0%BA

7 gligeti 2014. február 7. 17:42

Ja, horvátul is piti az iszik. De jó lenne tudni mire alapozták azt, hogy a szláv eredeztetés téves, valami okuk csak volt...

6 Krizsa 2014. február 7. 13:35

Pityizál igét soha nem hallottam., de a Nyestnél bármi előfordulhat...

A FEJ és a SZÁJ.

P/F hangváltozás. A finn paa = fej(e), a magyar fej – tejet fej (szopik). A magyar kisbaba „végigcsinálja” az összes veleszületett hangváltozást, mert pl. ha páj a peje, akkor pityejek.

A héber pe = száj, arám pum = száj, orosz pot = száj, pity (puty-puty) = inni.

A héber pothán = nyitó. Kinyitja a száját és pi-át pi-ál.

A magyar pam-pog, pim-asz (szája-’fogott’, száj-as) – az arám pam-mal rokonszavai. Hm... a héber 4000, az arám legalább 3000 éves.

A héber pitput = fecsegés és szétmorzsolás A pityóka (krumpli) megfőzve szétmorzsolódik, a pittypalatty (madár) meg fecseg.

A pityókás ’szétmorzsolt’ állapotban van és fecseg.

A cikkből: „A pi-ál igében a TESz. a romani tő -ál képzős származékát látja.”

S azt nem látja egy nyelvész se, hogy az -xl nemcsak a romában, hanem a magyarban, sőt a vllág legtöbb nyelvén a leáltalánosabb igeképző??? Mind csak roma nyelven tud?

5 Sultanus Constantinus 2014. február 7. 12:33

@Pierre de La Croix: Ez a gondom nekem is. Főleg, amikor van egy dokumentált, jelentésben is hasonló, másik szó másik nyelvből, ami helyett egy nem dokumentált, hangtanilag nehezebben levezethető alakból vezetik le. Bár ilyenkor arra szoktak hivatkozni, hogy időben nem stimmel az átvétel, vagy egyéb más apróságra.

4 odinn 2014. február 7. 12:33

Nem kell a ty hangot sem sokáig keresni: a főnévi igenév (az oroszban mindenképpen, de emlékeim szerint más szláv nyelvekben is) ty-re végződik.

3 Pierre de La Croix 2014. február 7. 11:11

@Roland2: A legnagyobb probléma ezzel az, hogy hogyan lehet ezt igazolni, ha nincsen írott forrás rá?(Hacsak nem gyöknyelvészetet űz az ember) Nem tudok más nyelvet (bár ez nem jelent semmit), ahol hasonló hangutánzó szót használnának. (és ne felejtsük el, hogy mindezt alkoholos italokra vonatkoztatják).

Nekem az a furcsa, hogy sok áltudós a TESZ-t mindig azzal vádolja, hogy túlzottan "szlavofil" és nagyon sok szónak a szláv eredetét hangsúlyozza (szerintük indokolatlanul), most meg kiderül, hogyha valami eredete nem biztos, akkor vagy ismeretlen eredetűnek jelölik meg, vagy másik nyelvi eredetét írják le.

2 Roland2 2014. február 7. 10:50

Az a lehetőség nem merült fel, h. ez a pity- valami hangutánzó szó, amely az ivásra - kortyolásra - utalt ( csak mondjuk mára önálló elemként kihalt ) ?

1 Sultanus Constantinus 2014. február 7. 08:09

Na, végre valaki, aki kétségbe vonja (rajtam kívül) a magyar etimológiai szentírást.

"Nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen műveltségi szóból egész szócsalád keletkezett volna a magyarban, különösen nem olyan népies ízű szavak, mint pityó, pitis, pityós, pityis, pityus, meg maga a pityókos."

Nem vitatkoznék a szerzővel (legalábbis a magyar tekintetében), viszont az újlatin nyelvekben egyáltalán nem ritka, hogy a (klasszikus) latinban egy alig használt, műveltségi vagy éppen archaikus szó válik elterjedtté és/vagy tájnyelvivé. (A spanyolból tudnék néhány példát erre.) De az sem biztos, hogy a klasszikus latinból kellene kiindulni, a középkoriban elég sok szó elterjedt, ami a klasszikusban még ritkán használt volt (vagy egyáltalán nem is volt dokumentált).

Információ
X