nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kaja

Olvasónk kérdése nyomán házi szakértőnk a „kaja” szó nyomába ered, de folyamatosan elveszti a szálat. A történet mégis tanulságos, hiszen megtudhatjuk, milyen sokféle problémával kell szembenézni a szótörténeti fejtegetések során.

Kálmán László | 2013. május 23.
|  

Gábor nevű olvasónk a kaja szó eredete felől érdeklődik. A válasz egyszerűnek látszik, bár a részletek szokás szerint bonyolultak, és minél régebbre megyünk vissza, annál bizonytalanabbak.

Kaja
Forrás: Wikimedia Commons

Kétségtelen, hogy cigány (oláhcigány, romani) jövevényszóról van szó. Mint sok más cigány szó esetében (pl. csávó, csaj), valószínűleg nem magyarországi cigány nyelvváltozatból ered, hanem talán németországiból. Az ilyen szavak a német tolvajnyelven keresztül (osztrák közvetítéssel) jutottak el a magyarba. A magyar tolvajnyelvre ugyanis az osztrák tolvajnyelv volt a legnagyobb hatással (hiszen a soknyelvű Magyarország börtöneiben, akárcsak a hadseregben, a német volt az általánosan használt közvetítő nyelv).

Ugyanakkor a kaja szóhoz hasonló főnév tudtommal nincs a romani nyelvváltozatokban. Az történhetett, ami a szláv eredetű kapál igével: a magyar az igét vette át, és később ebből alkotta meg a kapa főnevet. Ugyanígy a romaniból az ’eszik’ jelentésű igét vettük át kajál, kajol formában, és ebből alakult ki a kaja főnév.

Érdekes hanghelyettesítés is történt az átvétel során, vagy már az átadó német nyelvben. Az ’eszik’ jelentésű romani ige ugyanis x-vel kezdődik, aminek a hangértéke a k képzéshelyén képzett réshang, olyan, mint amilyet a Bach vagy a doh szó végén ejtünk.

További bonyodalom, hogy a szóbanforgó romani ige szinte az egész cigány közösségben xal-nak hangzik, és csak feltételezhetjük, hogy létezhetett xajol vagy xajel alakváltozata, amelyekből a magyar kajál származtatható. Ez annál is valószínűbb, mivel eleve több alakváltozatban él az ’eszik’ ige különböző nyelvváltozatokban (pl. xavel), és a xaj- tő is létezik, igaz, hogy ma csak múlt idejű alakok töveként.

Ennyi nyelvtörténeti bizonytalanság elszomorítja az embert...
Ennyi nyelvtörténeti bizonytalanság elszomorítja az embert...
(Forrás: Wikimedia Commons / Mareike / CC BY 2.0 )

Ha még régebbre nyúlunk vissza, látható, hogy a szó korábbi története is kalandos volt. Azt mondják, hogy az indoiráni alapnyelvben léteznie kellett egy *khid- ’rág, harap’ tőnek (ennek egyik tőváltozata, némileg rendhagyó módon, a khād-, és ebből származik a xal ige), de az már nagyon vitatott, hogy ez indoeurópai eredetű tő-e, mert az indoeurópai alapnyelvben nem voltak kh- kezdetű tövek. Julius Pokorny 1959-ben megjelent etimológiai szótárában említ ugyan egy *kn̥̄d ’rág’ tövet, amelyből az albán ha ’rág, harap’, a litván kánd- ’harap’ és az örmény xacanem ’harap’ szó eredhet. De az egyáltalán nincs igazolva, hogy az indoiráni *khid- tőnek ehhez köze van (vagyis hogy egy nem dokumentált folyamat során kh- kezdetű tő vált belőle). Szóval lehet, hogy a kaja szó származásának a nyomát valahol az indoiráni alapnyelv környékén elveszítettük.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 stanley 2013. november 15. 10:48

És van egy japán étteremtípus, aminek a neve: Izakaya...

5 Krizsa 2013. május 23. 19:21

@Pesta: A héber pe = száj (a finn pee = fej rokonszava:-),

PIJA = szájacska, szopóka.

Az, hogy a cigányság egy része (érdemes utánanéznetek a romániai, svájci? "gáboroknak", akik kifejezetten kultúráltak, sajátságos stílusú viilákban laknak és jómódúak)

...az, hogy ezek a zsidóság rég elszakadt része is lehetnek, csak egyik oka annak, hogy a szleng máshol is használ héber szavakat. A másik forrás természetesen a jiddis - annak mind a héber (nagyon sok) betétszava, mind pedig az alapnyelve, ami ónémet. A német "jövevényszavaknak" tekintélyes része tehát, valójában, jiddis-német.

4 Pesta 2013. május 23. 18:33

Dikh... (má' hogy stílusos legyek). Én meg azt hittem, mindenkinek egyértelmű, hogy a kaja a cigányból jön. A pija is, csak a helyesírásban hiperkorrigálódott j nélkülire a dió, a tea és Bea mintájára, nem? :)

Ui.: ha a kaja élvezet, akkor Kajafás biztos élvezte a fát.

3 Krizsa 2013. május 23. 14:47

A héber kájic = nyár, érett füge, kijef = éli világát. Kajám = létezik, érvényes. Magyar nem szleng rokonszavak: kéj, kaján, kujon, kéjen, kajszi (nyári) barack, kajtat, kujtorog.

Az itteni vallásos zsidóság elképzelhetőnek tartja, hogy izrael egyik törzse? inkább részpoulációja a cigányság lehetett. Talán Indiából odavándorló befogadottakrúl van szó. Lásd: a Romániában élő "gáborok"...

További alátámasztás lehet az, hogy a cigányoknak néhány olyan életviteli - tisztasági - szabályuk van, mint a vallásos zsidóknak. Például, hogy a halotthoz nem szabad hozzáérni, hogy bizonyos esetekben rituálisan kezet kell mosni...

Szóval a szleng KAJA: élvezet - nagy szóbokrának tanusága szerint eredetilleg a héber nyelvből ered.

2 Agyagtábla, papirusz 2013. május 23. 12:09

Egyébként egy kérdés: nem világos nekem a romani tövek egymáshoz való viszonya. Van xal-, van xavel-, a xal- egy összevont változat? És hogy lett a kha:d-ból xavel meg xaj? Nem lehet, hogy a xal alakváltozatai több ige kontaminációjából származnak? Pl. a xaj- múlt idejű tő engem nagyon emlékeztet az újperzsa xajidan, múlt idejű tő xaj- 'rág' igére, nem lehet pl. perzsa jövevényszó? (A vándorlási útvonaluk alapján biztos vannak perzsa jövevényszavak a romaniban). Nem vagyok tisztában a romani hangtörténettel és dialektológiával, azért kérdezem - és ezt persze itt csak hangos spekuláció.

1 Agyagtábla, papirusz 2013. május 23. 12:02

Kiegészítésképp, mert az indoiráni / indoeurópai adatok részben tévesek, mivel a bejegyzéshez felhasznált Pokorny szótár rettenetesen elavult. A kurrens kézikönyv indoeurópai igékhez H. Rix, Lexikon der indogermanischen Verben. Wiesbaden, 2001 (a 2. kiadás), a.k.a. LIV, a világhálón nem hozzáférhető (a kérdéses ige a 359-360. old.). Indoiráni igékhez pedig mindmáig alap M. Mayrhofer, Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen I-III. Heidelberg, 1992ff (itt s.vv.) - ez sem érhető el a világhálón.

A bejegyzésben össze lett keverve két ige, a kha:dati 'rág, harap, eszik' és a khidati 'nyom'. A xal- az előbbiből eredne. A kha:d- a maga részéről még simán lehetne indoeurópai tő, mert bár *kh- szókezdet valóban nem volt az indourópai alapnyelvben, a kh- szabályosan, másodlagosan létrejött az indoirániban, pl. *k+*h2 révén (a *h2 egy közelebbről még meg nem határozott torokhang, a 2 alsó indexben). A probléma az, hogy valóban nincsen nem-indoiráni rokona, a LIV nem is hoz más adatot és ezért kérdőjellel veszi fel az indoeurópai alapnyelvre.

A Pokornytól átvett alakok mind elég obskúrusak, s jelen tudásunk szerint nincs közük a kérdéshez, a xacanem hangtanilag biztosan nem stimmel (ehhez és az e körüli próbálkozásokhoz ld. a legfrissebb örmény etimológiai szótárt: H. Martirosyan: Etymological Dictionary of the Armenian Inherited Lexicon. Leiden - Boston, 2010 s.v.); az albán ha is problémás (ld. LIV), a litván adathoz meg még a legfrissebb szótár sem ad indoeurópai alakot (R. Derksen, Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon. Leiden - Boston, 2008, 88, 274) - utóbbi szótárak a világhálón csak előfizetésesen érhetőek el.

Információ
X