nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mederi: @szigetva: Jobb példa lenne a kacsacsőrű emlős csőre.. :) Szerintem vannak relatív dolgok,...
    2019. 04. 19, 17:01  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: Ha egy biológus fórumon elkezded fejtegetni (minden második mondat végén egy szmá...
    2019. 04. 18, 23:14  Lenni vagy nem?
  • mederi: @szigetva: Mint már említettem, érdekességnek szántam, önmagában ez nem etimologizálás.. N...
    2019. 04. 18, 21:36  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: És ennek szerinted mi köze van a te magyar–kínai etimologizálásodhoz?
    2019. 04. 18, 16:55  Lenni vagy nem?
  • mederi: Mindenkinek ajánlom. :) gyogyhirek.hu/a-beszed-genje-a-nyelvtan-es-a-genetika/ A véleménye...
    2019. 04. 18, 14:40  Lenni vagy nem?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
111, de nem mindegy!
A magyar -ny végződések kalandos története

A legtöbb -ny végű szó -n végű idegen szavak átvételéből keletkezett. Mivel következetes [n] > [ny] hangváltozás nem zajlott le a magyarban, ezeknek az esetében mindig felvethető, hogy nem lehet-e, hogy az átvétel után képzős szót „láttak bele” ezekbe a magyarok, és ezért kezdték a szóvégi [n]-t [ny]-nek ejteni.

Kálmán László | 2014. február 19.
|  

Magdi nevű olvasónk tudtán kívül nagyon nagy munkát adott nekem. Igaz, régebben már én is gondolkodtam azon, amit kérdez, de eddig nem vettem a fáradságot, hogy ténylegesen utánanézzek. Ezt most nem kerülhettem el. Így hangzik a kérdése:

Aziránt érdeklődöm, hogy az -öny/-ony/-ány-ény végződésű főnevek mennyire lehetnek régiek, mert úgy tudom, hogy pl. az ármány nyelvújítási szó, de a kemény és torony szavak gondolom régebbiek..

Nos, a TESZ.-ben (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában) a toldalékoknak nincs külön szócikkük, és máshol sem találtam eligazítást a Magdi által idézett végződésekről (hozzátéve az -any/-eny változatokat is). Ezért kénytelen voltam az összes gyanúba kerülő szótövet kigyűjteni (amelyek esetleg ilyen képzőt tartalmaznak). Külön-külön el kellett olvasnom, hogy a 111 szótőről mit ír róluk az etimológiai szótár. Az eredmény nagyon érdekes, a vizsgált szavak eredete, története nagyon változatos, de én itt csak a végződésekre próbálok összpontosítani.

Összefoglalom először a legfontosabb tényezőket, amelyek az érintett szótövek létrejöttében szerepet játszottak:

  1. Először is nagyon általánosnak (bár nem kizárólagosnak) mondható, hogy -n végű idegen szavak a magyarban -ny végűek lettek (pl. német Parkan > párkány), hogy az átvételkor-e, vagy későbbi folyamatok hatására, az nem világos. Mindenesetre a szóvégi -n ∼ -ny ingadozás nagyon általánosnak mondható a magyar nyelv életének különböző időszakaiban.
  2. Másodszor: a nyelvűjítás korszakában az -ny végű képzők különösen kedveltek voltak (pl. nyitány, alany, mákony), ennek lehetséges okaira még visszatérek.
  3. És végül: valószínűleg már az ősmagyarban létezett egy -n/-ny képző, sőt, talán több is, az egyiknek állítólag kicsinyítő funkciója volt (bár ezt ma már nehéz lenne bizonyítani), mint a kicsiny vagy az alacsony szóban, a másiknak a funkciójáról még ennyit sem sejtünk, mint a kemény szóban.

Mi a probléma? A fentiek alapján gondolhatnánk azt, hogy a régi -n/-ny képzőt újították fel, kezdték újra használni a nyelvújítás korában, és azok az idegen nyelvekből átvett szótövek, amelyekben a szóvégi -n hangot később -ny-ként kezdték ejteni, csak véletlenül hasonlítanak képzett szavakra. De a dolog nem ilyen egyszerű.

Kezdjük a régi -n/-ny képzőkkel. Ezek igen kevés szóban mutathatók ki, ezért lehet ugyan, hogy a nyelvújítók erre bukkantak rá, ezt élesztették fel, de nem biztos, mert a beszélők aligha érzékelik a jelenlétüket ezekben a szavakban: bizony, serény, kemény; illetve az állítólag kicsinyítő jellegű, hasonló hangzásút az alacsony, vékony szavakban. (Az pedig vitatott, hogy a harsány szóban van-e egyáltalán képző, de a harsog igével való összefüggése valószínű.) Ezeknek a szavaknak csak némelyikében fedezhető fel az újmagyar korszakban önállóan is létező tő: legfeljebb a bizonyban a bízik töve, a serényben talán a serkent töve, a kötényben a köt, és a lebenyben a lebeg. Egyszóval ez a régi képző a legnagyobb jóindulattal sem volt – mondjuk a nyelvújítás korában – élőnek nevezhető.

Kötény
Kötény
(Forrás: Wikimedia Commons / Eva Rinaldi / CC BY-SA 2.0)

A nyelvújítók inkább a már létező, és általuk szintén gyakran használt -mány/-mény és -vány/-vény egyszerűsítésével alkothatták meg az -ány/-ény/-ny képzőt. Ez található a következő szavakban: csalogány, előny, hátrány, mellény, merény, növény, nyitány, regény, sétány, töltény, vágány. Külön nyelvújítási képzőnek tekinthető az -any/-eny, aminek semmilyen történeti előzménye nincs. Ezeket használták kémiai elemek elnevezésére (mára csak a higany használatosak ezek közül, meg a nem kémiai elemet jelölő alany), és állítólag az arany szóból vonták el (ami azonban nem képzős, hanem a szóvégi -ny-nyel együtt ugor örökség). És használták az -ony/-eny/-öny/-ny változatot is, ezekben: függöny, horgony, igény (< ige), közöny, lény, mákony, mezőny, mozdony, öltöny, ömleny, redőny, sodrony, sürgöny, szurony, tény, uszony, vény.

Egyébként a nyelvújítás idején előszeretettel hoztak létre a fentiekhez hasonló hangzású, de nem képzős -ny végű szavakat is, leginkább hosszabb szavakból elvonással: alkony (< alkonyodik), arány (< arányoz), botrány (< botránkozik), gúny (< gúnyol), heveny (< hevenyében), idény (< idén), irány (< irányoz), köpönyeg (< köpönyeg, ez török eredetű), viszony (< viszont). Az ilyen elvonásokat egyébként létező folyamatok mintájára hajtották végre, amelyek korábban már spontán módon lezajlottak a magyarban, pl. átalány (< á(l)talán(y)os), hiány (< hiányos < híján), iszony (< iszonyodik ∼ iszamodik), magány (< magán(y)os), verseny (< versenyes ∼ verseng).

Verseny
Verseny
(Forrás: Wikimedai Commons / Pudelek (Marcin Szala) / CC BY-SA 3.0)

A legtöbb -ny végű szó azonban (a Magdi által említettek is, a kemény kivételével) -n végű idegen szavak átvételéből keletkezett, és egyáltalán nem képzős. Ezeknek az esetében azonban mindig felvethető, hogy mivel következetes [n] > [ny] hangváltozás nem zajlott le a magyarban, nem lehet-e, hogy az átvétel után képzős szót „láttak bele” ezekbe a magyarok (azokban az időkben, amikor még több szóban felismerhető volt az -ny képző), és ezért kezdték a szóvégi [n]-t [ny]-nek ejteni. Ezekről a szavakról van szó: asszony (alán), ármány (< ármányos, < német Armmann ’szegény, jobbágy’), ártány (talán ótörök), bálvány (valószínűleg szláv), bársony (ótörök, valamilyen iráni nyelvből), boszorkány (ótörök, a bas- tőből, aminek magyar átvétele a baszik töve), bölény (ótörök), böszörmény (kazár vagy besenyő, végső soron az arab muszlim szóból), buzogány (török), bükköny (bajor-osztrák Wicken < latin vicia), cickány (német, eredetileg török), cigány (déli szláv, eredetileg görög), csákány (török vagy szláv), dívány (oszmán-török), dohány (oszmán-török, eredetileg arab), gödény (valószínűleg ótörök), görény (ótörök), gyékény (ótörök), járgány (német < déli szláv argan < görög organon ’szerszám’), kapitány (olasz vagy német, eredetileg latin), karácsony (szláv), kátrány (oszmán-török, eredetileg arab), keresztény (szláv, eredetileg görög), kémény (szláv), márvány (bajor-osztrák, eredetileg görög), patkány (vándorszó, eredetileg bizánci görög), párkány (< német Parkan ’bekerített hely’ < latin *parcanus < parcus, vö. magyar park), sárkány (ótörök), szekrény (valószínűleg ófrancia < latin scrinium), tokány (< román tocană), torony (< német Turm), vagány (német, eredetileg francia), zátony (szláv), zubbony (vándorszó, eredetileg arab).

Torony
Torony
(Forrás: Wikimedai Commons / Bernhard J. Scheuvens aka Bjs / CC BY-SA 2.5)

Azért is soroltam fel mindezeket a szavakat, hogy kiderüljön: itt már nagyobb mennyiségű szóról van szó, és ezek nem is nagyon ritkák, könnyen felmerülhet, hogy a beszélők képzőnek „képzeljék” a végződésüket. Különösen azért lehetséges ez, mert sok köztük a viszonylag hosszú, három szótagú, és tartalmaznak olyan mássalhangzó-kapcsolatokat, amelyek a magyar szókincsen belül inkább csak képzett szavakban fordulnak elő (pl. a -rv- a márvány-ban vagy a -ck- a cickány-ban).

És ezekhez jön még néhány hasonló végződésű ismeretlen eredetű szó (pl. csótány, edény, erszény, fösvény, föveny, legény, ocsmány, pagony, szegény, szigony), amelyek szintén alkalmasak voltak arra, hogy képzősnek lehessen nézni őket. Sőt, léteztek jóval a nyelvújítás előtt is -ány/-ény képzős szavak, anélkül, hogy az -ány/-ény képző létezett volna! Ezekről maga a TESz. is azt mondja, hogy a buzogány, sármány stb. mintájára alkották meg őket, pl. kormány (egy déli szláv korm- tőből), példány (a német Bild tőből), silány (a magyar sí- ’éles hangot ad’ tőből), sövény (a magyar ’sző’ tőből) és törvény (egy valószínűleg török *törü tőből). Valamint volt egy finnugor eredetű szóból származó elvonás is, ami a képzettekhez hasonló szótöveket gyarapította (horony < hornyol), és két belső keletkezésű összetétel is, amelyeknek hasonló volt a hangzásuk: leány (két magyar tőből: a ’kicsi’ jelentésű *le szóból és az any- tőből), valamint sármány (a ’sárga’ jelentésű sár- tőből és a ’madár begye’ jelentésű mály tőből).

Sármány
Sármány
(Forrás: Wikimedia Commons / Pierre Dalous / CC BY-SA 3.0)

Mi tehát a tanulság mindebből? Valószínűleg valamikor régen létezett a magyarban egy vagy több -ny képző, és amikor még a beszélők ennek tudatában voltak, több különböző forrásból átvett vagy a nyelven belül alkotott szavakba „belelátták” ezt a képzőt. Ezt erősíthette az a tendencia, hogy a szóvégi [n] hang sokszor [ny] hanggá változott, de fordítva is történhetett: lehet, hogy a (nem következetes) [n] > [ny] változás már ennek a képzőként elemzésnek a következménye. Végül pedig a nyelvújítók valószínűleg ezeknek a képzettnek látszó szavaknak a mintájára alkották meg a maguk új -ny végű képzőit.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
13 tenegri 2016. szeptember 27. 23:51

@B_Zoltán: Eltekintve a mongol eredetű névadás valószínűtlenségétől, mi motiválhatta vajon a "folyó" (ha a mongolt nézzük, akkor inkább nagyobb folyó) jelentésű helynevet ott, ahol a térkép alapján kilométerekre nincs folyó? A legközelebbi, a Garam is vagy 5 km-re ered tőle (nyilván nem rögtön kifejezett folyómérettel) és aztán csak távolodik.

12 szigetva 2016. szeptember 27. 22:48

@B_Zoltán: „Ez avar nyelv, nyelvük összeolvadt a bejövő magyarokéval.” Az, hogy néhány, akár nagyon sok, magyar helynév esetleg avar eredetű nem bizonyíték arra, hogy az avar nyelv (akármilyen is volt az) összeolvadt volna a magyar nyelvvel. Az, hogy az Egyesült Államokban vagy Kanadában nagyon sok helynév valamilyen indián nyelvből származik, nem ok arra, hogy azt feltételezzük, hogy ezek a nyelvek összeolvadtak a helyi angollal (vagy a helyi franciával), ugye?

11 B_Zoltán 2016. szeptember 27. 21:58

@benzin: jól érzed, minden magyar érzi, de mégsem tudja pontosan hogy mit is érez...:)

Azért, mert ma már magyarosnak érezzük.

Ez avar nyelv, nyelvük összeolvadt a bejövő magyarokéval.

Ugyanilyenek a Sopron, Moson, Börzsöny, stb.

10 B_Zoltán 2016. szeptember 27. 21:54

@okeyo: a "murány" mongol eredetű szó:

murän

muren

mören

mörön

jelentése: folyó

9 benzin 2014. április 30. 18:53

Bér - Bere - Berény

Lád - Lada - Ladány

Túr - Tura - Turány

Mád - Mada - Madány

Búr - Bura - Burány

Csécs - Csecse - Csécsény

blogen : én inkább arra gondolok, hogy ezek esetleg nem magyar nevek, akik hozták nem magyarul beszéltek, és itt ragozódtak a kárpát medencében, de még nem a magyar nyelv szabályai szerint. De lehet, hogy teljesen mellélőttem, és a fenti településneveknek nincs közük egymáshoz, csak véletlen egybeesések, nem értek hozzá.

8 Krizsa 2014. február 20. 15:09

Surány? (soron-i, ő lett a soros), van még: serény, sörény.

Ladány A héber léda = születés, lidot = dobni, hajítani. A Ladány: kívülre került ember, vagy peremkerület.

Berény, van még: bárány. A héber bará = megteremtette, b'ír = barom, bi'er = lelegelte. A berény legeltető hely, jó legelők.

7 El Vaquero 2014. február 19. 20:29

Hasselhoff ebben a jómunkásemberes kezeslábasban... nagyon kemény.

6 blogen 2014. február 19. 15:45

A pszeudo-törzsnevek azért pszeudók, mivel nincs egyértelmű etimológiájuk, csak úgy viselkednek mint a törzsnevek, ezért nem lehet ezt megmondani. Ha például a berény a török "berendi" vagy valami hasonló ejtésű törzsnévből származik (határőrök és nemcsak nálunk), akkor igen. Ha nem, akkor ki tudja.

5 benzin 2014. február 19. 13:51

berény, ladány, surány is ilyen átalakult szóvégű ?

4 Sultanus Constantinus 2014. február 19. 12:26

Érdekes cikk, két észrevételem lenne.

1. Némi ellentmondást vélek felfedezni. Az, hogy "nem volt következetes [n] > [ny] változás", szerintem szembemegy azzal, hogy mégis így vettük át az [n] végű idegen szavakat: tehát akkor mégis volt (amit ilyen sok példánál szerintem ki lehet nyugodtan mondani), csak kérdés, hogy mikor és milyen hangkörnyezetben. (A hangváltozások ugyanis nem függnek a szavak eredetétől.)

2. Az merült fel bennem, hogy -- ha az 1. pont elvetődik -- lehet, hogy sokkal egyszerűbb lenne azzal magyarázni ezt, hogy nagyon ritkák (voltak) a magyarban az -n-re végződő főnevek, vagyis egyszerű analógia (ahogy pl. a spanyolban a régebbi, eredetileg [m]-re végződő átvételekben [n] van, merthogy [m]-re nem végződhet szó nagyon kevés kivétellel, mint pl. álbum -- amit szintén [n]-nel ejtenek).

3 Krizsa 2014. február 19. 11:31

Nem kellett volna előbb azon gondolkozni, hogy a magyar (orosz, akármilyen szláv, stb.) nyelvekben miféle hang az NY? Próbáld ki bármely szón: összetett hang. Ny=N-i/j.

Vagy N + I (melléknév képző), vagy N+J (ige, felszólítás).

Azt is ELŐBB kellett volna megmagyarázni a nyelvészeknek, hogy a szó eleji, szóbelseji Ny miféle? Csak nem szintén mind jövevényszavakban vannak? Ezt gúnyból mondtam.

A héber najád = vándorló - NYÁJ. Persze 300 hasonló példát is fel lehet sorolni. Nemcsak a héberből, hanem minden, sokezer km távolságra minket "környező" nyelvből.

Na, akkor nézzük a szerencsétlen, "külhonból érkezett" Ny végű szavakat.

A héber tóren = árbóc, a magyar toron-i: torony.

A héber komá = emelet, magasság: kémé-ny. És a kemény?

A kamón = kömény és magyarul is az. (A vadkömény nagyon magas, szinte fás szárú, s a magja kemén-i. Nahát, megvan a kemény szó is.

Szóval mondd ki az összes -XNy végű szót Ny helyett -NI, vagy (ritkábban) NJ végződássel és mindet prímán érteni fogod.

2 okeyo 2014. február 19. 11:29

Nagyon érdekes cikk, köszönet érte.

Az -ny végű szók kialakulásában, gondolom, valamilyen szerepet játszott az itt talált, készen kapott szláv helynévanyag is.

Néhány példa szűk pátriámból: Mikolcsány, Murány, Osgyán, Pétermány, Susány, Csákány, Haripány, Orogvány, Dubicsány, Edelény, illetve a számomra oly kedves Özörény (< Ozoran/Ezeren, 'tó közi', 'tavas hely', szlk: jazeran[y]).

1 mederi 2014. február 19. 10:45

Nagyon köszönöm ezt az alapos tájékoztatást a témával kapcsolatban!:)

Két hozzáfűzni valóm volna:

-Arra gondolok, hogy pl. a "ken" és a "fon" szavak népies változata "keny" és "fony". A "kenj!" és "fonj!" felszólító alakok hosszú "nny" végződéssel mondva nagyon közel állnak a népies változathoz (rövidülő "ny")....

(Hasonló példa "torzulásra" az "egy" esete, "edj-ed! azt=edd! azt" tovább "eddj! valamit" kimondva "eggy! valamit", ami már népies változat (a tárgyas fszm. "általánosssá alakítása" edjél!==eddj!), hasonlóan az "aztat" népies alakjához, hozzá toldanak a "népek" az alap szóhoz. Fordított eset a rövidülés, mikor azt mondom "fonj valamit", amire a válasz "jó, fonyok" "fonok" helyett..)

A nyelvújítók talán a népies "ny-es ötletből" merítettek..:)

A másik hozzáfűzni valóm tulajdonképpen két szóval kapcsolatos, mindkettő egyfajta feltételezhető szituációs megközelítésre vonatkozik.

-Az "alkony" szó képzésekor talán a "halkan" szó a "mester szó", ha a második "a=o" és a "h" néma...

- A másik szó a finnugor "arany" szó, ami feltehetően annyira régi, hogy még "zárvány"-os érc formában is gazdát cserélt, aminek az értéke "arányos" volt a fém tartalommal, ami a telérben jól látható volt. Talán eleinte nem is olvasztással, hanem fizikai úton választották szét az "árva" (ritka, értékes) fémet a hordozó anyagtól..

Az "árván===arány" ("v" kiejtés) "arany" szóképzési mód kisértetiesen hasonlít a nyelvújítók szóképzési eljárásához (pl. nyitván==nyitány)..:)

Információ
X