nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Feketén, fehéren
Ne akarjon helyesen írni!

Olvasónk viszonylag egyszerű feladat elé néz: nevet szeretne adni klubjának. A magyar helyesírás azonban ezt nem teszi lehetővé.

Fejes László | 2015. március 13.
|  

Olvasóink számtalanszor keresnek meg minket helyesírási kérdésekkel, és Isten látja lelkünk, mindannyiszor azzal kezdünk bele a válaszcikkbe, hogy röviden, frappánsan rámutatunk a helyes megoldásra – a végén azonban oda lyukadunk ki, hogy az egész egy marhaság, és mindenki írja úgy, ahogy neki tetszik. Pontosan ugyanez a helyzet Zsombor nevű olvasónk kérdésével is:

Barátaimmal évek óta heti rendszerességgel szervezünk egy Gó klubot, melyet idén szeretnénk intézményesített keretek közé foglalni. A Gó játékot (magának a Gó szónak a helyesírásán is sokan vitatkoznak, mi a Gó írásmódban hiszünk), 19x19-es táblán játsszák, innen jön klubunk neve, a 361. Amiben nem jutottunk dűlőre, hogy vajon 361 Gó Klubként (ezt preferálják közülünk a legtöbben), 361 gó-klubként, esetleg más írásmóddal kéne-e szerepelnünk – a korábbi klubok neveinek írásmódjából nem indulhatunk ki, ott legalább négy különböző írásmód szerepel.

Ha ez ilyen egyszerű lenne...
Ha ez ilyen egyszerű lenne...
(Forrás: Wikimedia Commons / Matěj Baťha / CC BY-SA 3.0)

Ilyen esetekben persze célszerűbb, ha a helyesírási szótárakat nézzük meg, és nem azt nézzük, hogy más – ki tudja, milyen helyesírási ismeretekkel rendelkező – nyelvtársaink hogy írják. Kutatásunk alapján akadémiai helyesírási szótárban nem szerepel a játék neve, egyedül aaz Osiris Helyesírásának (OH.) szótári részében találjuk meg:

go gót, gók, gója gózik | gotábla

Ezek szerint a játék neve rövid o-val írandó, és a gotábla alapján a klub neve, ahol ilyen játékot játszanak, goklub. Csakhogy az OH. nem bír szabályozó erővel: az akadémiai helyesírást nem módosítja, legfeljebb kiegészíti, ám a kiegészítések még akkora szabályzó erővel sem bírnak, mint az akadémia kiadványai. Követni tehát egyáltalán nem kell őket.

A kíváncsiság kedvéért megnéztük, hogy döntöttek a Wikipédián, ahol gyakran vérre menő viták folynak ilyen kérdéseken. A szócikkben a go alakot találjuk, ám a vitalapon megjelennek az ellenvélemények is – még az MTA-ra is hivatkoznak:

A gó szó köznév, kisbetűvel írandó. A Nyelvtudományi Intézet munkatársa arra a kérdésemre, hogy „go”, vagy „gó”, azt válaszolta, hogy „gó”, mert valaki valamikor a „Magyar Értelmező Szótárba” így írta be. Jó indoklás, igaz?

Az utóbbi kérdésre persze az a válasz, hogy jó, hiszen a szótár szerkesztői nyilván nem alaptalanul döntöttek így. A Magyar értelmező szótár ugyan nem áll rendelkezésünkre, de Bakos Ferenc Idegen szavak szótára című munkájának már 1973-as kiadásában így szerepel. Ezt tekinthetjük akadémiai szabályozásnak is, tehát a a helyes. Az OH. is a 244. oldalon felsorolja, mikor írhatunk egy szót magyarosan:

  • régebben kerültek a magyarba, így volt idő megszokni őket;
  • hangtani tulajdonságaik összhangban vannak a magyarban megszokottakkal (vagy azért, mert már eredendően is ilyen volt a szó, vagy azért, mert bizonyos hangalaki változás után beilleszkedett a magyar nyelv hangtani rendszerébe);
  • nem található a szóban jellegzetes idegen szóelem;
  • a szó elterjedt a sztenderdben.

Ezeknek a minden tekintetben megfelel: magyaros írásmódja éppen azért szükséges, mert a szó végén megnyúlt az o, amikor igazodott a magyar „hangtani rendszerbe”: a szó végén ugyanis – bizonyos indulatszavaktól, mint no vagy nono eltekintve – a szó végén nem állhat rövid o.

A Wikipédia vitalapja utal a Go Wiki oldalán folyó vitára is: itt is a rövid o-s írásmód győzedelmeskedett, de általában is az a tendencia érvényesül, hogy a japán eredetű szavakat romaji átírását használják. Nyilván e mellett is szól számos érv, de nagyon furcsa egy olyan oldaltól mely egyébként szélsőségesen purista elveket képvisel, és irányelvei között ezt olvashatjuk:

Védjük a magyar nyelvet! — Kerüljük az idegen szavak használatát, különösen olyan esetekben, amikor teljesen egyenértékű magyar szóval lehet helyettesíteni! (pl. parti==játszma, szituáció==helyzet, pozíció==állás, tradíció==hagyomány, tradícionális==hagyományos, ...)

Visszatérve olvasónk kérdésére, el kell ismernünk, hogy ebben az esetben a go vagy valóban hit kérdése. Az azonban aligha lehet vita tárgya, hogy mivel a játék neve nem tulajdonnév, semmiképpen nem lehet nagybetűvel írni, ahogy olvasónk következetesen teszi. Ennél izgalmasabb kérdés, hogy vajon nagybetűvel írjuk-e, ha a klub nevének a része. Erre viszonylag egyértelmű választ ad a szabályzat 187. pontja:

A hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, alapítványok, pártok, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében – az és kötőszó, valamint a névelők kivételével – minden tagot nagybetűvel kezdünk. [...]

Ezzel nem is lenne baj, ha nem szerepelne a szabályzatban a 190. pont is:

A pályaudvarok, megállóhelyek, repülőterek, mozik, vendéglők, eszpresszók, üzletek, fürdők, temetők stb. megnevezésében az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül. Ezekben a csak intézménynévszerű megjelölésekben a tulajdonnévi, illetőleg az azzal egyenértékű tagot (tagokat) nagybetűvel írjuk, az értelmezésre szolgáló köznévi tagot (tagokat) pedig kisbetűvel kezdve különírjuk: Keleti pályaudvar, Katonatelep vasúti megállóhely, Ferihegyi repülőtér, Tabán mozi, Kis Rabló étterem, Vén Diák eszpresszó, Korona cipőbolt, Lukács fürdő, Kerepesi temető stb. – Az intézménynévszerű megjelölések értelmezésére szolgáló köznévi tag(ok) elhagyható(k): a Keletiből indul, a Lukácsba jár úszni, a Kis Rablóban vacsoráztak stb. [...]

Azt, hogy mit jelent az, hogy „az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül”, ne tőlünk kérdezzék. Az, hogy ezek az elemek elhagyhatók, biztos nem szempont, hiszen a csupa nagy kezdőbetűvel kell írni a példák alapján a Madách Színházat, pedig mondjuk, hogy „a Madáchban játsszák”, a Fórum Hotelt, pedig mondjuk, hogy „a Fórumban szállt meg”, sőt az Országos Széchényi Könyvtárat, pedig még azt is mondjuk, hogy „egész nap a Széchényiben tanult”. (Abba bele se menjünk, hogy a Belügyminisztériumot egy szóba kell írni, pedig mondhatjuk, hogy „át kellett mennie a Belügybe” – talán ebben az összetett szóban is „kevésbé érvényesül az intézményi jelleg”?

Na, akkor most döntsük el, hogy mennyire „érvényesül az intézményi jelleg” egy góklub (goklub) esetében. Vajon egy színházra vagy egy mozira hasonlít-e jobban? Nyilván már a kérdésfeltevés is ostoba, mert a magyar helyesírás is az. Ami végképp abszurddá teszi a helyzetet, az az, hogy nem azért nem tudunk választani két lehetséges megoldás között, mert a helyesírás nem szabályozza a kérdést, hanem azért, mert túlszabályozza, amikor a 187. pont egyértelmű szabályát a 190. pontban teljesen következetlenül felülírja.

A magyar helyesíráshoz képest ez gyerekjáték
A magyar helyesíráshoz képest ez gyerekjáték
(Forrás: Wikimedia Commons / Veinarde / CC BY-SA 3.0)

Ezek után Zsombornak is be kell látnia, hogy nincs az a gófeladvány (gofeladvány), ami a magyar helyesírás legegyszerűbbnek tűnő kérdéseinél bonyolultabb lenne. Kérdésére legfeljebb annyit lehet válaszolni, hogy klubjuk nevének valóban négy írásmódja képzelhető el, bár egyik sem az, amelyeket ő említ:

361 Góklub

361 góklub

361 Goklub

361 goklub

Ezek közül bármelyiket választják, abba egyaránt bele lehet kötni. Az egyetlen vigasz az, hogy ha e négy közül választanak, akkor legfeljebb a másik három mellett lehet érvelni, míg ha egy ötödiket választanak, akkor a szemükre lehet vetni, hogy annál e négy közül bármelyik jobb.

Végezetül mindenkinek azt tudjuk javasolni, hogy hagyja ott a gotáblát (vagy gótáblát), kössön futócipőt, fusson fel egy hegycsúcsra, és üvöltse ki magából mindazt a fájdalmat, amit a magyar helyesírás okoz.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 nudniq 2015. március 14. 01:54

@LvT: áhá! ravasz. :)

A laikusok (most éppen én) síkos terepre tévednek egy olyan szakterületen, amit nem ismernek alaposan (csak legfeljebb azt hiszik,h eléggé ismerik).

7 LvT 2015. március 13. 21:00

@Fejes László (nyest.hu): >> bár mondjuk az önállóság fogalma is jó kis ontológiai vitákra adhatna okot <<

Nyilván ez a különbség köztünk, mert én a szabályzatot gyakorlati oldalról közelítem meg, és nem filozófiairól. Ez okból nem is fűzöm tovább a vitát, mert olyan területre és mélységbe kanyarodik, ahonnan én kivonultam.

6 LvT 2015. március 13. 21:00

@nudniq: >> Ez pont két olyan római jogelv, ami az én laikus (nemjogász) agyammal ürügyet (vagy felmentést) adhat alkotmányellenes törvények (vagy törvényellenes rendeletek, vagy jogellenes parancsok) meghozására és végrehajtatására. <<

Van még más is, de nem akartam túlterhelni ezzel a hozzászólásomat. A megjegyzésedhez kapcsolódóan: <lex primaria derogat legi subsidiariae> ’az elsődleges törvény lerontja a kisegítőt’. Ez kimondja, hogy a jogszabályoknak hierarchiájuk (alkotmány > sarkaltos törvény > törvény > rendelet > határozat) van, és a speciális-generális, utóbbi-előbbi elvek csak azonos súlyú jogszabályok közt érvényesek. Szerintem ez elég jól ki van találva. De maga a jog nem elég a jogbiztonsághoz, azokat be is kell tartani és tartani.

5 nudniq 2015. március 13. 18:20

@LvT: tudom,h ez most off, de

>>lex posterior derogat legi priori: ’a későbbi jogszabály felülírja a korábbit’, lex specialis derogat legi generali: ’a részletszabály (különös szabályozás) felülírja az általánosat’<<

Ez pont két olyan római jogelv, ami az én laikus (nemjogász) agyammal ürügyet (vagy felmentést) adhat alkotmányellenes törvények (vagy törvényellenes rendeletek, vagy jogellenes parancsok) meghozására és végrehajtatására.

Hiszen ha az alkotmányt korábban alkották meg, mint az alkotmányellenes törvényt, akkor a később meghozott törvény bátran felülírhatja az alkotmány rendelkezéseit. És ha az alkotmány úgyis általában rendelkezik mondjuk a személyek egyenlő jogállásáról, speciálisan bizonyos emberek jogfosztását (mondjuk rabszolgává tevését) egy külön speciális törvény még kimondhatná...

4 Fejes László (nyest.hu) 2015. március 13. 17:45

@LvT: „Én kifejezetten a helyesírási szabályozás előnyének látom, hogy nem definiálja az intézményi volt kimerítő kritériumait. Ez ugyanis nem helyesírási, hanem jogi-szervezeti kérdés, és a helyesírás csak tükrözheti a rajta kívüli valóságot, de maga nem szabhatja meg. A tükrözés pedig természetszerűleg együtt jár a torzítással és elmosódással.”

Ez nagyon szimpatikus felfogás, de nem támasztja alá sem az oktatás, sem a nyelvművelés gyakorlata. Ha ezt tanítanák az iskolában, ezt sugallnák a nyelvművelők, akkor nem mindig az lenne a kérdés, hogy „melyik a helyes”, hanem ilyenkor az merülne fel, hogy „mit akarunk kifejezni”.

Egyébként ez a szemlélet sehol nem érvényesül a szabályzatban, nem olvashatunk olyasmit, hogy ha valaminek egységes, összeforrt voltát akarjuk érzékeltetni, írjuk egybe, ha viszont alkalmiságát, írjuk külön. A szövegalkotói szándék nem tényező a szabályzatban, elvben mindenről megvan mondva, hogy hogyan kell írni.

„ A 187. és a 190. pontok lényege nyilván nem az, hogy a színház és a mozi dichotómiáját keressük mindenben, hanem az a tény, hogy akkor a színházak önálló intézmények voltak, ahol a repertoár házon belül dőlt el, a mozik pedig csak a Moziüzemi Vállalat végkészülékei voltak, nem önálló intézmények.”

Ez megint csak nagyon okos, de a valóságot érdemtelenül megszépítő gondolat. Csakhogy a szabályzat hivatkozhatna arra, hogy önálló intézmény-e vagy sem (bár mondjuk az önállóság fogalma is jó kis ontológiai vitákra adhatna okot), de nem ezt teszi, hanem olyanokat hord össze, hogy „az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül”, meg olyan látszólag nyelvi álérveléssel jön, mint hogy az „ intézménynévszerű megjelölések értelmezésére szolgáló köznévi tag(ok) elhagyható(k)”. Ugyanezért nem érvényes a jogszabályokkal való párhuzam sem. Itt nem arról van szó, hogy nem lehet mindent definiálni, mert a definíciók óhatatlanul is körkörösen épülnének egymásra, meg hogy a nyelv természetéből fakadóan nem tudja megragadni a valóságot, hanem arról, hogy e szabályzat szövege zagyva és pontatlan.

Arról nem is beszélve, hogy annak sem lenne sok értelme, ha a szabályzat az önállóság kérdésére támaszkodna. Miért kellene az egyszerű nyelvhasználónak tudnia, hogy egy intézmény önálló-e, vagy valamilyen mértékben más intézményhez tartozik? Arról nem is szólva, hogy ha így lett volna, akkor a helyesírás szabályzóinak két és fél évtizede hangsúlyozniuk kellene, hogy ez a szabály nem úgy értendő, hogy a mozikat írjuk másként, mint a színházakat? Hát hol van ilyen írás? Az OH. kifejezetten azt írja, hogy sajátos ellentmondásban áll a mozik és a színházak nevének írásmódja ellentmondásban áll. Hát talán ők sem értik a szabályzatot? AZ OH. említi azt is, hogy a szállodák nevében a szálloda nagybetűs, de a fogadók, turistaszállók, turistaházak nevében az intézmény megnevezése kisbetűs. (Ugyanitt találtam: Kodály vonósnégyes, mert Kodály nevét viseli, de Tátrai-vonósnégyes, mert Tátrai alapította. Kérdem én: nóóóórmááááliiis?)

Természetesen a végkövetkeztetés is téves, hiszen ennek alapján azoknak, akik saját mozit szeretnének nyitni, azt kellene javasolnunk, hogy a névben a mozi szót írják nagybetűvel, ami pedig teljesen szembemenne a szabályzattal.

Végül pedig: nem normális az, ha az egyszerű nyelvhasználó számára nem világos a szabályzat, tehát ha felcsapja valahol, onnan nem kap teljes felvilágosítást az őt foglalkoztató problémákról. A részletszabályozásokra is utalni illene, ha vannak. De az ésszerű ezekben az esetekben az lenne, ha a hasonló típusú neveket hasonlóképpen kellene írni, és nem kellene tudni, hogy önállóan gazdálkodik-e, ki alapította vagy hogy uralkodó-e. A jelenlegi magyar helyesírás nem más, mint beteges álintellektuális onánia.

3 LvT 2015. március 13. 14:55

@lcsaszar: Ellenben, ha egy szó meghonosodott, akkor már kiejtés szerint írjuk le, vö. <autó>, <euró>, <szóló>, <sztereó> stb. A <go> vs. <gó> írásmód kettősségében is ez a kérdés áll, nem az, hogy a (magyarban meg nem honosodott) japán szavakat hogyan írjuk át.

.

@cikk: >> üvöltse ki magából mindazt a fájdalmat, amit a magyar helyesírás okoz <<

Az én nézőpontom más mint a szerzőé. Én kifejezetten a helyesírási szabályozás előnyének látom, hogy nem definiálja az intézményi volt kimerítő kritériumait. Ez ugyanis nem helyesírási, hanem jogi-szervezeti kérdés, és a helyesírás csak tükrözheti a rajta kívüli valóságot, de maga nem szabhatja meg. A tükrözés pedig természetszerűleg együtt jár a torzítással és elmosódással.

És ezzel a helyesírás nem áll egyedül: a taxonómia pl. nem tudja definiálni a faj fogalmát. De ez nem zavarja a rendszertanászokat, mert a faj fogalma csak egy absztrakciós modellelem, azt pedig folyton ütköztetni kell a valósággal, és ha valaki túl szélsőséges értelmet tulajdonítana neki, az úgyis modellhibát fog okozni, és kibukik. De a fogalom adta mozgástérben minden rendszertanász maga szabadon dönthet.

Hasonlóval szembesül az is, aki jogszabályt olvas: tele van a felszínen meghatározatlan fogalmakkal. Ezeknek egy jelentős része más jogszabályokból következik, másukat a kialakult gyakorlat definiálja. Harmadrészük jelentős terepet ad az értelmezésnek. És a jog gyakorlása meg is követeli azt, hogy a jognak alkalmazói legyünk, ne csak felolvasói. Ha túl messze mennénk el, akkor a bírói út szolgál a kiigazításra.

NB. Szintén kodifikációs hierarchia szerint épül fel a 187. és a 190. pont. A római joggyakorlat óta vannak olyan jogelvek, mint <lex posterior derogat legi priori> ’a későbbi jogszabály felülírja a korábbit’, <lex specialis derogat legi generali> ’a részletszabály (különös szabályozás) felülírja az általánosat’.

A helyesírás sem csak a helyesírási szabályzat felolvasásából áll, hanem az értelmezéséből is. Ahogy a jogi definíciókhoz is társulhatnak tesztek, amelyek segítenek dönteni abban, hogy egy körülmény fennáll-e, úgy kínál teszteket az szabályzat is. De ezek csak tesztek, és nem a platóni árnyékok mögötti valóság kimerítő leírásai. Segíthetnek, de az értelmezést nem vállalhatják magukra.

Arról sem feledkezhetünk el, hogy a jelen szabályzat 1984-ben íródott, 30 évvel ezelőtt. Az akkori világ szempontjából írja le a dolgokat. A 187. és a 190. pontok lényege nyilván nem az, hogy a színház és a mozi dichotómiáját keressük mindenben, hanem az a tény, hogy akkor a színházak önálló intézmények voltak, ahol a repertoár házon belül dőlt el, a mozik pedig csak a Moziüzemi Vállalat végkészülékei voltak, nem önálló intézmények.

A kérdező eleve azzal fordult a Nyesthez, hogy „szeretnénk intézményesített keretek közé foglalni”, a fentiek értelmében ez szerintem nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a 190. pont szerinti státusból akarnak kimozdulni. És ennek az akaratnak a legjobb kifejezése, ha az a helyesírásban is megjelenik, tehát <361 Góklub> (ha már a <gó> írásmódban hisznek).

2 Janika 2015. március 13. 14:25

rendkívül hasonló a legó - Lego esete.

Kétségtelenül újabb átvétel, mint a gó, mégis elterjedt a kisbetűs, hosszú ós változat, mivel ez illszkedik jobban a nyelvbe. ugyanígy lehet a gó mellet is érvelni.

@lcsaszar: lehet hogy valamikor japán átvétellel került a magyar nyelvbe, de mára teljes értékű magyar szóvá vált. Mint pl a sakk. Itt sem követjük az eredeti perzsa formát.

1 lcsaszar 2015. március 13. 11:03

Mivel a go japán szó, itt is - gondolom - a japán szavak átírásának konvenciója a mérvadó.

Információ
X