-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A görög betűket – vagy legalább is egy részüket – mindenki ismeri, aki járt iskolába. Találkoztunk velük a matek-, fizika-, kémia-, számtekórákon, neveik pedig mindennapi életünk részei: az Alfa holdbázistól vagy az Alfa Romeótól kezdve az Omega koncertig vagy az omega zsírsavakig.
A klasszikus görög ábécé 24 betűt tartalmaz. A betűk nevei javarészt a mintájukul szolgáló föníciai betűk neveinek módosult alakja, ez utóbbiak pedig különféle tárgyakat jelentő föníciai szavak: pl. ’alep ’ökör’ > alpha, bet ’ház’ > béta, gaml ’teve’ > gamma, stb. Ezek a szavak görögül semmit nem jelentenek az adott betűn kívül. Más betűknek viszont egy görög számára értelmezhető a nevük: e pszilon ’egyszerű e’ (szemben a később ugyanígy ejtett ai-jal), ü pszilon ’egyszerű ü’ (szemben a később szintén [ü]-nek ejtett oi-jal), omikron ’kis o’, ómega ’nagy ó’, szigma ’sziszegés’. Végül vannak olyan betűk, amelyek neve úgy képződik, hogy az általuk jelzett mássalhangzó után egy [í]-t ejtünk: xí, pí, phí, khí, pszí.
A nagybetűk
A görög és latin nagybetűk sokkal inkább hasonlítanak egymásra, mint a két ábécé kisbetűi. Ennek az az oka, hogy amikor a rómaiak a görögöktől átvették a betűket, a kisbetűk még nem léteztek, azok a két írásrendszerben külön fejlődtek ki. Ismerkedjünk meg tehát először a nagybetűkkel. A következők semmilyen meglepetést nem tartogatnak, pontosan azt a hangot jelölik, amire számítunk: Α (alpha), Β (béta), Ε (epszilon), Ι (ióta), Κ (kappa), Μ (mü), Ν (nü), Ο (omikron), Τ (tau).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Vannak olyan betűk is, amelyek félrevezethetnek, mert görög értékük nem ugyanaz, mint az azonos formájú latin-magyar betűé: Ζ (dzéta), Η (éta), Ρ (rhó), Υ (üpszilon), Χ (khí). A Ζ betű besorolása vitatható: eredetileg [zd], később [dz], majd [z] volt a hangértéke, tehát akár az első csoportba is tehetnénk. Az Η az óattikai írásban még a [h] hangot jelölte, vagyis ez is mehetett volna az első csoportba, azonban a később összgörög etalonná váló iónban magánhangzó-betű volt: a hosszú [e]. A Ρ betű hangértéke nem [p], hanem [r]. Az Υ az [u] magánhangzó jele volt, ami később [ü]-vé vált – ógörög szavak egy részében mi magyarok is így ejtjük –, majd egy további lépésben lett [i] – máskor a magyarban ezt követjük, pl. a hegyet Olümposznak, a játékokat viszont olimipiának nevezzük, a tételt Pitagorász-tételnek, a névadó filozófus-matematikust viszont Püthagorásznak szoktuk írni és ejteni. A Χ betű hangértéke [kh], ami nem hangkapcsolat, hanem a zöngétlen [k] és zöngés [g] mellett egy harmadik fajta zárhang, amit aspiráltnak, magyarosabban hehezettnek neveznek. Az ismert Krisztus-szimbólum, az egymásra írt X és P betű a görög khrisztosz ’felkent’ első két betűje, a latin pax ’béke’ értelmezés népi etimológia.
A többi görög nagybetű formája egyedi, ilyen alakú betűk nincsenek a latin-magyar ábécében: Γ (gamma), Δ (delta), Θ (théta), Λ (lambda), Ξ (xí), Π (pí), Σ (szigma), Φ (phí), Ψ (pszí), Ω (ómega). A Δ hangértéke [d], a Θ-é [th], vagyis ez a hehezett [t], ami úgy viszonyul a [d]-hez, ahogy a [kh] a [g]-hez. A Λ [l], Π [p], Σ [sz] betűknek csak a formájuk különleges, a hangértékük – magyar anyanyelvűeknek – nem.
A [ŋ] hangot úgy képezzük, hogy a nyelv hátát az ínyvitorlához szorítjuk, ezáltal elzárjuk a tüdőből kiáramló levegő útját, viszont mivel az ínyvitorla lejjebb ereszkedik, a levegő az orrüregen keresztül kiutat talál. A [ŋ] úgy viszonul az [m]-hez, ahogy a [g] a [b]-hez. A magyarban csak [k] és [g] előtt fordul elő ez a hang (pl. inka, inga), az angol több változatában viszont szó végén is (pl. a sing a song-ban egyik g betűt sem ejtjük: csupán azt jelölik, hogy az n [ŋ]-ként ejtendő).
A Γ hangértéke leggyakrabban [g], de ha Κ, Γ, Χ, vagy Ξ követi, akkor az ezekkel azonos képzési helyű orrhangot, a [ŋ]-t képviseli, amit a magyar írás N betűvel jelöl. A enkephalosz ’agy’ szót például így írjuk: ΕΓΚΕΦΑΛΟΣ. Valószínűleg ugyanezt a hangot jelöli a Γ a szó belsejében Μ és Ν előtt is (pl. a ΠΡΑΓΜΑ ’tett’ ejtése [praŋma]). A Ξ és Ψ betűk két-két hangot, a [ksz]-t és [psz]-t jelölik. Ezek a mássalhangzó-kapcsolatok viszonylag szabadon fordulnak elő az ógörögben, például szó elején is és szó végén is, ami semmilyen más mássalhangzó-kapcsolatról nem mondható el. Ennyiben tehát indokolt, hogy saját betűt kaptak. Az Ω ógörög hangértéke hosszú [ó].
A magyarban három különböző képzési helyen találunk réshangokat: ajak-fog f/v, fogmeder sz/z, fogmeder mögötti s/zs. Vannak további réshangok is a magyarban, azonban ezek más fonémák allofónjai: pl. a kapj végén a [ç], a dobj végén a [ʝ], a Bach végén a [x]. A [θ] nem fordul elő a magyarban, ezt úgy képezzük, hogy a nyelvet a felső fogsorhoz nyomjuk. Legismertebb példája az angol th, pl. a thank you elején.
A Φ betű ógörög hangértéke [ph], vagyis ez az ajakzárhang sorozat harmadik, hehezett tagja. A hehezett zárhangok a görögben később réshangokká váltak. A Φ [ph]-ból [f] lett, a Χ [kh]-ból [x], a Θ pedig [th]-ból [θ]. Ezért ugyan a Φ betűt ph-nak szoktuk átírni, újgörögösen [f]-nek ejtjük: pl. ΦΕΙΔΙΑΣ Pheidiasz [fejdiász] (az athéni szobrász). A Χ betűvel már következetlenebbül járunk el: az átírás kh vagy ch, a kiejtés vagy [k], vagy [h] (ami persze mássalhangzó előtt épp [x]-ként jelenik meg): pl. ΧΑΡΩΝ Kharón [kárón] (az alvilági révész), de ΑΧΙΛΛΕΥΣ Akhilleusz [ahilleusz], vagy ΙΧΘΥΣ ikhthüsz [ihtüsz] ’hal’ (ez az öt betű egyébként a Iészúsz Khrisztosz Theú (H)üiosz Szótér ’Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó’ szavak kezdőbetűi, ezért keresztény jelkép is a hal). A Θ esetében megintcsak következetes a hagyomány. Itt már kísérletet sem teszünk az eredeti utánzására, de az átírásban jelezzük a különbséget: pl. ΘΗΒΑΙ Théba [téba] (sok görög városnév többesszámban van, ezért az Ι a végén).
![Az eurozónában mindenki latin betűs írást használ, a görögöket kivéve. Miattuk kell két írásrendszerben is felírni a pénznemet a bankjegyekre.](/media/az-eurozonaban-mindenki-latibn-betus-irast-hasznal-a-gorogoket-kiveve-miattuk-kell-ket-irasrendsze.png)
(Forrás: Wikimedia Commons / JLogan / CC BY 3.0)
A kisbetűk
A görög ábécé kisbetűi jóval egzotikusabbak: néhány felismerhető ugyan, de egyedül a kis omikron azonos a neki megfelelő magyar betűvel (ο). Nézzük tehát azokat a kisbetűket, amelyek „hasonlítanak” (ez bevallottan szubjektív kategória) a nekik megfelelő magyar betűhöz: α (alfa), δ (delta), ε (epszilon), ι (ióta), κ (kappa), τ (tau). Az iótán – a magyar kis i-től eltérően – sosincs pont.
A többi görög kisbetű közt akad, amelyik legalább a nagybetű párjára emlékeztet: β (Β, béta), θ (Θ, théta), λ (Λ, lambda), π (Π, pí), ρ (Ρ, rhó), φ (Φ, phí), χ (Χ, khí), ψ (Ψ, pszí). Mások viszont egészen egyediek: γ (Γ, gamma), ζ (Ζ, dzéta), η (Η, éta), μ (Μ, mü), ν (Ν, nü), ξ (Ξ, xí), σ/ς (Σ, szigma), υ (Υ, üpszilon), ω (Ω, ómega). Kis szigma kettő is van, a σ jelet használjuk szó elején és belsejében, az ún. végszigmát pedig szó végén, pl. συστασις [szüsztaszisz] ’összeállítás’.
Több betűnek van az itt adotton kívül más formája is. Ezek közül itt csak kettőről teszünk említést: a pít a jól ismert π jelen kívül írták ϖ alakban is. Ez a jel sokkal jobban hasonlít az ómegához (ω), fizikusok az ómega változataként is használják, azonban írástörténetileg ez két egymástól független betű. A nagy üpszilonnak (Υ) pedig van egy „görögösebb” változata, a ϒ, ami már alakjában is különbözik a latin-magyar ipszilontól.
A görög szövegek szedésének vannak országonként változó hagyományai is. Franciaországi kiadványokban például előfordul, hogy a bétára a β jelet csak szó elején használják, szó belsejében ϐ áll helyette (pl. βιϐλος [biblosz] ’könyv’. Angliai szövegkiadásokban viszont nem feltétlenül különböztetik meg két szigmát, a szóbelsejit (σ) és a szóvégit (ς), sokszor mindkét helyzetben egyöntetűen a ϲ jelet írják (pl. ϲυϲταϲιϲ [szüsztaszisz] ’összeállítás’).
![... az Omegáig](/media/az-omegaig.png)
(Forrás: Wikimedia Commons / Jarba / GNU-FDL)
Ha görög szövegekkel találkozunk, feltűnhet, hogy több-kevesebb ékezetet is használnak. Hogy miért van hol több, hol kevesebb, és mit is jelölnek ezek, sorozatunk következő részeiből derül ki.