nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tilos a h?
Nah jah!

Az angolok majmolásával, modoroskodással, vagy éppen a régies helyesírással magyarázható-e a néma h feltűnése a magyar nyelvű internetes bejegyzésekben?

Fejes László | 2015. június 18.
|  

Gyakran fordul elő, hogy a különböző jelenségekben, változásokban észreveszünk valamilyen tendenciát. Amikor azonban olyan dologgal szembesülünk, ami éppen az ellenkező tendenciáról tanúskodik, zavarba jövünk. Így járt ezzel olvasónk, László is:

Az utóbbi időben internetes fórumokon gyakran találkozom a „nah”, „jah” írásmóddal. Eddig úgy tudtam, az internet nyelve az egyszerűsítés irányába változik, pl. „h” írása a „hogy” helyett, máskor a „hogy” elhagyása a „lehet, hogy elmegyek”-hez hasonló szerkezetekben (lehet elmegyek). Akkor mire véljem ezt a szóvégi h-t? Modoroskodás, régieskedés? Esetleg angolosnak látszani akarás? A „nah” ugyan megtalálható az angolban, de a „jah”-ra nem találtam példát.

Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy ellenirányú hatások mindig előfordulnak. A nyelv egyik legtermészetesebb jelensége a hiperkorrekció, amikor annyira szeretnénk egy alakot jól – értsd: a hallgató vagy olvasó elvárásainak megfelelően – használni, hogy pont ennek következtében hibázunk. Többször is megírtuk, hogy ilyen módon jött létre a hold szó mai alakja: ez eredetileg hód volt, de mivel a beszélők tudták, hogy amit ők bótnak meg vótnak mondanak, azt boltnak meg voltnak „illik ejteni”, létrehozták a hold alakot is, és végül annyira hittek abban, hogy ez az „igazi” alak, hogy ez került az irodalmi nyelvbe (Zrínyi ide vagy oda).

::adbox::7:

A László által idézett esetben biztos nem erről van szó, hiszen helyesírásunkra kevéssé jellemző, hogy olyan helyre kellene h-t írni szó végére, ahol nem ejtjük. Vannak persze az olyanok, mint a cseh vagy a méh, de ezek mind olyanok, amelyeknél a ragozásban megjelenik a [h] (sőt, ma már egyre inkább szó végén és mássalhangzók előtt is megjelenik [ch]-ként), míg a László által említett szavak nem is ragozhatóak.

Az mindenesetre valószínű, hogy angol hatásról van szó. Az angol nah  a no ’nem’ alakváltozata, egyes források szerint szemnyelvjárási alak (azaz olyan, mint a magyar hüje vagy tuggya), mások szerint kiejtésük is különböző. A jah alakot azért nem találja László, mert ez az angolban kb. [dzsa], [dzsá], [dzse] ejtésű lehetne, és ilyen szó nincs.. Van viszont yah és yeah, mind a kettő a yes ’igen’ alakváltozata, ahogy a mah a my ’az én ...’ egyik formája. Használatos még indulatszavakban: bah, pah (mindkettő undor, düh vagy megvetés kifejezésére), rah ( ~ hurrah ’hurrá’) stb. Okkal feltételezhető, hogy az angolos formák hatottak a neten található magyar formák kialakulására.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy akik használják, azért használják, mert angolosnak akarnak tűnni. A legtöbben bizonyára azért használják így, mert ugyanazon vagy hasonló fórumokon ezt a használatot látták, és ezt a mintát követik. Arra, hogy ez modoroskodás-e, nem lehet általánosságban válaszolni. Bizonyára vannak helyzetek, amikor nagyon is az, vannak helyzetek, amikor ellenkezőleg, akár kifejezetten szellemes játék lehet az írásmóddal, és rengeteg esetben minden bizonnyal egyszerűen a környezetnek megfelelő, az adott helyen teljesen semleges nyelvhasználat. Ráadásul a stílus erősen szubjektív dolog: nem mindenkiben ugyanazt a benyomást kelti egy-egy alak, ezért az ilyen minősítésekkel meglehetősen óvatosan kell bánni.

Tilos a h?
Tilos a h?
(Forrás: ebay)

Az biztos, hogy a h használata ebben az esetben nem tekinthető régieskedésnek. Egyrészt a szóvégi, magánhangzót követő néma h használata korábban sem volt jellemző a magyar írásszokásra (nem sok példát találhatunk erre családnevekben), másrészt viszont ha valaki régieskedni akarna, akkor erre sokkal alkalmasabb jellemzőket is találna (pl. a t-t követő néma h vagy a cz használata). Ez ellen szól maga a környezet is: az internetes nyelvhasználatra – amennyire ilyenről egyáltalán beszélni lehet – nem jellemző az archaizálás, sokkal inkább az újszerű nyelvi formák keresése, a friss trendek követése.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
25 Janika 2015. június 28. 16:41

@szigetva: tényleg! Van vigyázzállás is. Akarom mondani: nah jah :-)

24 szigetva 2015. június 28. 16:02

@Janika: De a "vigyázz" olyan helyzetekben is lehet névszó, amilyenekben a többi nem (legalábbis jóval furábbak): vigyázzba(n) áll, elájult a vigyázznál. De a "dzsezz" még így is kilógna a névszavak közül, hiszen a többi zz-végű névszónak van igei párja, a dzsezz-nek meg nem lenne.

23 Janika 2015. június 28. 15:26

@szigetva: valóban, köszi, megint tanultam valamit. Azonban ha a vezényszavakat nézzük, akkor gyakorlatikag bármelyikből lehet névszó.

"Balra nézzt vezényelt", "a kapitány evezzt vezényelt a matrózoknak", stb.

22 szigetva 2015. június 28. 15:15

@korhely: Ha nincs meg, írj emailt.

21 korhely 2015. június 28. 15:11

@szigetva,

köszönöm! Megkeresem, h. legalább félművelt lehessek a dologban, mert nagyon izgalmasnak gondolom.

20 szigetva 2015. június 28. 15:00

@korhely: Kiefer Ferenc, Strukturális magyar nyelvtan 2: Fonológia; Siptár Péter és Törkenczy Miklós, The phonology of Hungarian, OUP (az utóbbit több kalózszájtról meg lehet szerezni, az előbbit még nem láttam a neten).

@Janika: "vigyázzt vezényelt": tárgyesete névszavaknak van.

19 Janika 2015. június 28. 14:37

@szigetva: szerintem még a "vigyázz" sem névszó, hanem a vigyáz ige felszólító módja. Ilyenből viszont akad szép számmal: nézz, evezz, hámozz, hegyezz, stb. Vagyis a zz végződés nem ismeretlen a magyarban.

18 korhely 2015. június 28. 13:45

@szigetva,

van elérhető review a neten, amiből részletesen meg lehetne ismerni a magyar fonotaktikát, v. ez még kialakulatlan terület?

17 szigetva 2015. június 28. 09:52

@El Vaquero: Mert a magyarban nincs zz-végű névszó (kivéve a "vigyázz"-t). Ssz-végű viszont van: bessz, dressz, expressz, hexensussz, hossz, jassz, klassz, passz, rassz, rossz, snassz. Ezek közé illik a dzsessz.

16 cochabamba 2015. június 28. 07:49

igazából szerintem az a szerepe hogy kicsit puhítja vagy játékosabbá teszi a szavakat. Eleve csak szabadabb nyelvi környezetben használják (pl a deh leírása kifejezheti azt hogy a közlendő információ stílusát nézve nem hordoz magában agressziót).. Amúgy néha élő szóban is megjelenik...

15 El Vaquero 2015. június 19. 14:22

Én meg pl. azt nem értem, hogy az angol jazz-ből miért lett a magyarban dzsez(z) helyett dzsessz. Talán ez is német hatás, mint a dszínz helyett a dzsínsz, nevezetesen a szótag végi obstruensek gyengülése?

14 El Vaquero 2015. június 19. 14:20

@Sultanus Constantinus: az angolban az az eredeti értelme, hogy a p-t nem engedi fel, így az alig hallatszik, de mégis, a szónak kicsit élesebb vége van, hetykébben, rövidebben szól, már csak amiatt is, mert zöngétlen mássalhangzó előtt a hangsúlyos magánhangzó megrövidül. Persze lehetne note is, de a p jobban illik a kerekített hosszú ó-hoz, mint a t vagy a k. A spanyolok valószínű azért vették át, mert csak, biztos úgy voltak vele, hogy így angolosabb.

13 mederi 2015. június 19. 13:48

@sebo:

"Jah-ve" is talán innen ered mint "isteni út"?..:)

12 Sultanus Constantinus 2015. június 19. 12:54

@El Vaquero: Ezt a -p-zést átvették a spanyolok is: sip (sí), nop (no). Ennek viszont tényleg nem tudom, mi értelme van.

Egyébként meg Manios med fhe fhaked Numasioi. :D

11 sirszalhasogato 2015. június 19. 12:44

bukowski-hoz hasonlóan én is jelentésmegkülönböztető szerepe miatt használom a "h"-t, de a beszélt nyelv(em)ben is megjelenik, egyfajta hehezet vagy apró 'sóhajtás' formájában

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X