-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..A nyelvészet célja elsősorban az, hogy megtudjuk, mi az a nyelv..." Talán ne...2026. 01. 18, 17:39 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Miért látható, hogy nem volt alapnyelv? Mert valójában voltak ilyenek,...2026. 01. 18, 10:21 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Az internetről idézek: "Őslakos nyelvek: Ausztráliában több mint 200 őslakos ny...2026. 01. 18, 08:56 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: „A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", mo...2026. 01. 16, 15:40 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Azt gondolom, hogy a tudományos vizsgálatok típusai relatívak, és kultúrákhoz k...2026. 01. 16, 08:45 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
a posztnomád kalandozó állam Idegen gének az ősmagyar éjszakában Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor? Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja A honfoglaló férfi, a gender studies pedig nő
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Olvasónk a ch betűkapcsolatról és az azzal jelölt hangról érdeklődik. A problémakör azonban jóval összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk.
Feribá nevű olvasónk kérdései elsősorban helyesírási jellegűek, és ilyen szempontból alig van köze a magyar nyelv rendszeréhez. De mivel éppen olyan hangok lejegyzését érinti, amelyek sajátos helyeket foglalnak el a magyar hangrendszerben, kapcsolódik érdekes kérdésekhez.
A ch betűkapcsolat része-e a magyar ABC-nek? Ha igen, melyik két betű közé sorolandó be? Egyáltalán szükség van-e rá, vagy csak germanizmus, az olyan német és jiddis szavak betűhív leírására, mint a krach, a pech, a technika?
Mi van előbb az ABC-rendben: a zöld malachit féldrágakő vagy a malachit mint a növendék röfi hite?
Az akadémiai helyesírás (AkH.) szerint a magyar ábécében nincs ch kettősbetű. Ezért eszerint a szabvány szerint az ábécérendbe szedés és az elválasztás szempontjából is két betű egymásutánjáról van szó. Ezért ha a malachit két értelmezésben lenne benne egy szótárban (mondjuk a ’féldrágakő’ értelme mellett egy ’sajátos totemkultusz’ értelemben is), akkor ezek sorrendje tetszőleges lenne a betűrend szerint.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Hogy szükség van-e a ch írásmódra? Ennek megítéléséhez először a ch kiejtésének kérdéséről kell röviden szólni. Ezt a betűkapcsolatot általában zöngétlen veláris réshangnak ejtjük, vagyis ugyanazon a helyen képezzük, mint a k hangot, de nem zárat, hanem rést képezve. Ez a hang a Föld rengeteg nyelvében használatos, a közelebbiek közül például a németben, az oroszban és a hollandban. Ez alól sokak, különösen az idősebbek beszédében kivétel az, amikor elölképzett magánhangzó után következik a ch, mert ilyenkor olyan zöngétlen réshangot ejtenek, amelyik sokkal előrébb, körülbelül a ty hang képzéshelyén van képezve (például a pech, Lerch szavakban). A németben elterjedt nevekkel a hátrébb képzett, veláris hangot, amelyet [x]-vel szoktunk átírni, Ach-Laut-nak, az előrébb képzett, palatális hangot pedig, amelynek a szokásos átírása [ç], Ich-Laut-nak. Ennek az az oka, hogy a német kiejtésben szintén a megelőző magánhangzó elöl- illetve hátulképzettsége határozza meg, hogy melyik mássalhangzót ejtik a kettő közül.
A ch írásmódra tehát azért van szükség (bár nyilván meglennénk nélküle is), mert a magyar helyesírásra általában jellemző a kiejtés szerinti írásmód (ettől csak a hagyományos írásmódban térünk el, például családnevekben, illetve az ún. szóelemzés esetében, amikor az írásmód inkább az alaktani szerkezetet tükrözi, mint a kiejtést). Ha nem ch-val írnánk például a krachot szóalakot, akkor a magyarul tanuló külföldieknek külön meg kellene tanulniuk, hogy ebben a szóban azt a bizonyos [x]-t ejtik a magyar beszélők, illetve fordítva, az írni tanuló gyerekeknek meg kellene tanulniuk, hogy a [x] hangot ilyen esetben hogyan kell írásban jelölni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gigillo83 / CC BY-SA 3.0)
Igaz, hogy bizonyos esetekben a [x] (és, ha valaki használja, a [ç]) hangot nem ch betűkapcsolat, hanem h jelöli. Ehhez kapcsolódnak Feribá további kérdései:
Az Allah, potroh, düh, sah szavak végén álló hangok azonosak-e a technika, a pech, a parachor, az izochor, az arkhón, és a khitón szavakban álló hangokkal? Egyáltalán, miért van ekkora káosz a -h- helyesírása körül?
Valóban, következetlenség, hogy például a doh szót a kiejtéstől eltérően nem doch-nak írjuk, pedig (ezt is kérdezi Feribá) tapasztalatom szerint ugyanúgy ejtjük a végén a mássalhangzót, mint például a krach szó végén. Ebben a helyesírásunk egy régi hagyományt követ, kivételes esetekről van szó. Annyiban viszont igazolható a doh-féle írásmód, hogy ennek a szónak azokban a toldalékos alakjaiban, amelyben magánhangzó követi a tövet, valóban h hangot, nem pedig [x] hangot ejtünk, például dohot, dohos. Ezért indokolt, hogy nem ch szerepel az írásképében, hiszen például a krach szónak minden alakjában [x] hangot ejtünk (krachot, krachom).
Miért van ekkora káosz a h-féle hangok helyesírásában? Azért, mert a [x] (illetve [ç]) előfordulása igen korlátozott: alig több szóban fordul elő, mint ahányat Feribá és én itt közösen felsoroltunk. Egy részük h hanggal váltakozik különböző alakokban, ezeket h betűvel jelöljük, más részük nem váltakozik h-val, ilyenkor írunk ch-t. Azt szerintem semmi sem indokolja, hogy az akadémiai helyesírás (a betűrendnél és az elválasztásnál) ne kettősbetűként kezelje a ch-t, hiszen az önálló hangértéke alapján pont ugyanolyan, mint a gy vagy az sz. Azt sem látom indokoltnak, hogy a -ch végű tövek -val/-vel toldalékos alakját így kell írni az AkH. szerint: pechhel, almanachhal. És különösen nem tartom indokoltnak, hogy az AkH. több paragrafusában is a ch, illetve a h kiejtéséről értekezik, például a 75.-ben kijelenti, hogy a méh tőnek csak azokban az alakjaiban ejtjük a h-t, „ahol a toldalék magánhangzóval kezdődik”. Mivel ez nem helyesírási kérdés, semmi keresnivalója az AkH.-ban. Ráadásul nagyon sokak beszédére az ilyen megállapítások nem is igazak, például ma már a legtöbben a méh tő minden alakjában kiejtik a h-t, éppen úgy, mintha ch-val lenne írva.