-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A szemnyelvjárás nem más, mint betűnépiesség. Mint az kösztudott.
Ha valaki még sosem hallotta a szemnyelvjárás szót, ne csodálkozzon: ilyen nincs is, csupán az angol eye dialect kifejezés alkalmi tükörfordítása. Az eye dialect írói eszköz: a szabályostól eltérő helyesírással jelzi azt, hogy egy adott szereplő (ritkábban az elbeszélő) nem a sztenderd nyelvváltozatot beszéli, hanem valamely nyelvjárást beszél, vagy tanulatlanságot, műveletlenséget sugalló nyelvváltozatot használ – ám teszi ezt úgy, hogy a leírt szöveg felolvasva teljesen sztenderd kiejtésű. Innen ered a módszer neve: a szöveg „nyelvjárási”, de csak a szemnek, a fülnek már nem. Az eye dialect gyakran nem is azt sugallja, hogy a beszélő valamiféle nyelvváltozatot beszél, sokkal inkább azt, hogy műveletlen: ha ő írná le azt, amit mond, olyan rossz helyesírással tenné, ahogyan az olvasó olvashatja.
Az eye dialect módszere nem ismeretlen a magyarban sem, még bevett neve is van: betűnépiesség. A magyarban a betűnépiesség általában a fonetikus írásmódra korlátozódik. A magyar helyesírás alapjában véve hangjelölő, bár sok esetben – toldalékok összekapcsolásakor – szóelemző írásmódot használunk. A betűnépiesség fő eszköze, hogy akkor is kiejtés szerinti írásmódot használ, amikor a helyesírás szóelemzőt írna elő: lácc, tucc, láttya, tuggya, taníccsa stb. A betűnépiesség gyakran keveredik a valódi nyelvjárási sajátosságok jelölésével (pl. tuggya mög), mint azt pl. Az ágasvári csatában láthattuk.
A magyarban sokkal ritkábban fordul elő, hogy egy a hangzásképnek megfelelő írásképű szót írnak le úgy betűnépiességgel, hogy az íráskép a hangzásképtől eltérjen, de kiolvasva a hangzása ne változzon (pl. pásztor helyett páztor – egy ilyen szóban a z a t előtt amúgy is zöngétlenedne, és [sz]-nek ejtenénk). Ilyesmire talán az internetes bejegyzésekben teret nyert ien [ijen] ’ilyen’, oan [ojan] ’olyan’, mien [mijen] ’milyen’ stb.
Az orosz падонки [padonki] írásmódban az effélék is bevettnek számítanak. A padonki nem írói eszköz, hanem a 21. század elején az interneten elterjedt, a sztenderdtől szándékosan eltérő írásmód. Azt, hogy ez hányféleképpen szeghet szabályokat, azt az írásmód egy másik nevén az олбанский йезыг (betűket átírva: olbanszkij jezig – sztenderd албансикй язык [albanszkij jazik]) ’albán nyelv’ példáján mutatjuk be. (Arról, hogy miért lett az oroszból albán, egy másik alkalommal szólunk.)
- Az oroszban a hangsúlytalan helyzetbe kerülő a és o egyformán (inkább [a]-szerűen) hangzik. Orosz anyanyelvűek is gyakran követik el azt a hibát, hogy a két betűt felcserélik. A padonkiban a két betű hangsúlytalan helyzetben szabadon felcserélhető – sőt felcserélendő –, mint magában a падонки szóban (подонки ’üledék, alja; plebs; átkozottak, nyomorultak, szemetek’ ← a по ’mentén’, a дно ’alj fenék’ és -ок ’-(cs)kA’ elemekből, többes számban). Ezt látjuk az олбанский elején is.
- Hasonlóképpen felcserélik a hangsúlytalan helyzetben álló magánhangzót jelölő и [i], е [je] és я [ja] betűket (az ezek által jelölt magánhangzók ebben a helyzetben mind [i]-szerűen hangzanak), illetve szó elején az utóbbi kettő helyett a йе, ill йа betűkapcsolatot használják (hasonlóképpen a ё [jo] helyett a йо-t, ю [ju] helyett a йу-t) – ezek elvben ugyanazt a hangkapcsolatot jelölhetnék, csak éppen a helyesírás nem használja őket. Erre látunk példát a йезыг elején.
- Az oroszban szó végén a zöngés mássalhangzók zöngétlenednek, éppen ezért mindegy, hogy a szó végére п-t [p] vagy б-t [b], т-t [t] vagy д-t [d], к-t [k] vagy г [g]-t, с-t [sz] vagy з-t [z] írunk, az ugyanúgy [p]-nek, [t]-nek, [k]-nak, illetve [sz]-nek fog hangzani. Éppen ezért fordulhat elő a йезыг végén к helyett г. A zöngés és zöngétlen mássalhangzók cseréje azonban nem csak szóvégen vagy más olyan helyzetekben fordul elő, amikor zöngétlenedés megy végbe (pl. фсё [fszjo] – sztenderd всё [vszjo] ’minden’), hanem olyankor is, amikor zöngétlenedésről szó sincs: дафай [dafaj] ’gyerünk, nosza’ – sztenderd давай [davaj].
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Néhány további sajátosság.
- A magyarhoz hasonlóan a kiejtés szerint a [c], [cc] hangokat: a тс [tsz], тьс [tysz], дс [dsz] a ц [c], цц [cc] betűkapcsolatokat használják.
- A ши [si], жи [zsi] betűkapcsolatok helyett a шы, жы betűkapcsolatokat használják. Az и és az ы között annyi a különbség, hogy az utóbb kissé hátrahúzott nyelvvel ejtett [i]-t jelöl. Az [s] és a [zs] hangok után mindig ilyen [i] áll, de ezt a helyesírás nem jelöli.
- A шя [sa], жя [zsa] betűkapcsolatok helyett a ша, жа betűkapcsolatokat használják. A helyesírásban itt azért kell я-t használni, mert ez jelöli a [s] és a [zs] lágyságát. A [s] és a [zs] lágysága azonban megszűnt, így mai szemmel nézve az írásmód indokolatlan. Mivel pedig kemény és lágy [s], illetve [zs] sosem álltak szemben, a kérdés eleve lényegtelen. (Az orosz nyelvtanban jártas olvasók most elgondolkodhatnak a щ helyzetén, de ebbe most nem megyünk bele.)
A padonkinak sajátos szókincse is van, pl. жжош [zzsos] (egyes szám második személyű ige, (fórumon, cseten, kommentben stb.) ’érdekeset, vicceset vagy butaságot írsz’ < жжёшь [zzsos] ’gyújtasz’; hasonlóan жжот [zzsot] ’érdekeset, vicceset vagy butaságot ír’ < жжёт ’gyújt’), аффтар [afftar] ’posztoló, kommentelő’ (< автор [avtor] ’szerző’), аццки [accki] ’szuperül, remekül’ (< адски ’pokolian’). Az ilyenfajta kifejezések a padonkiból átszivárogtak a szóbeliségbe, dalszövegekbe is.
Visszatérve az angol eye dialecthez: mivel az angol helyesírás hangjelölési elvei nem annyira egyértelműek és következetesek, mint például a magyaréi, sokkal több variációs lehetőség van egy-egy szó betűnépies írásmódjára. Éppen ezért a leggyakoribb variációkat szótárazni is érdemes: a Wiktionarynek van külön English Eye Dialect része.
Források
Helyesírás. In: Világirodalmi lexikon.