Nemrégiben Tanársarok című sorozatunkban egy olvasói kérdés mentén azt igyekeztünk tisztázni, hogy milyen nehéz esetei vannak az és (s, vagy, meg) kötőszó előtti vesszőhasználatnak. Akkor azt a problémát említettük, amikor szinte lehetetlen eldönteni, hogy mondatrészek vagy tagmondatok határán van-e az a bizonyos kötőszó. Azt láthattuk, hogy ilyen esetekben a központozás alapvetően nyelvtani elemzés kérdése. És mivel ezekben az esetekben két lehetséges elemzés is van, az akadémiai szabályzat is megengedő, elismeri, hogy az írásmód „ingadozó” lehet. Akkori cikkünkben hivatkoztunk házi nyelvészszakértőnk egy korábbi írására is, amelyben arról van szó, hogy a hagyományos nyelvtan szóalapúsága milyen kihívások elé állíthatja a helyesen vesszőzni kívánó írástudót. Ezúttal azonban olyan példával állunk elő, amelyben az írástudó tökéletesen alkalmazta a fellelhető szabályokat, az eredmény mégis bizarr...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az alább elemzendő MTI-sajtóközlemény annyira viccesre sikerült, hogy a Magyar Narancs Szüret rovatába is bekerült. Ugyanakkor megtalálhatjuk a hivatalos kormányzati portálon is – mindenféle javítás nélkül. Az inkriminált mondat így szól:

A keddi vatikáni ünnepi szertartáson Magyarországot Áder János köztársasági elnök és felesége, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hölvényi György egyházügyi államtitkár képviselte.

Természetes, hogy a kommunikációs együttműködés elve és a világról való tudásunk értelmében a mondat értelmezése egyértelmű. A vatikáni ünnepi szertartáson a közlemény szerint négy fő vett részt a magyar delegációból: Áder János, Áder János felesége, Semjén Zsolt és Hölvényi György. A közölni kívánt információ tehát célba ér: a mondat – a végeredményt tekintve – jól érthető. Azt is el kell ismernünk, hogy a sajtóanyag fogalmazója jól ismeri az és kötőszó előtti vesszőhasználat szabályait. Az és a fenti mondatban mindvégig – a hagyományos terminológia szerint – mondatrészek (helyesebben mondva szintagmák vagyis névszói szerkezetek) között szerepel, tehát elé nem kell vesszőt tenni. A mondat tagolása mégsem az igazi, és erre az olvasás folyamata közben jövünk rá...

A mondatot olvasva ugyanis az első és kötőszó után azt várnánk, hogy a felsorolás véget ér. És-t ugyanis általában a felsorolások utolsó tagja elé szoktunk tenni; egy kételemű felsorolás esetében ez a két tag közé esik, így: 

Áder János köztársasági elnök és felesége, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 

Az olvasás folyamatában értelmezhetjük úgy, hogy a felesége szó utáni vessző az úgynevezett értelmező miatt szükséges. Ilyen típusú szerkezetekkel nagyon gyakran találkozunk felsorolásokban, amelyeknek a tagolása – részben éppen ezek miatt a „hátravetett” értelmezők miatt – néha elég nehézkes. Idézünk egy másik példát is szintén egy közelmúltbéli MTI-hírből:

Az esemény résztvevői között lesz mások mellett Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye, Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója, Hargitai Iván és Berényi Gábor rendező, valamint Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója és Örkény Antal.

Nyelvész vagyok. Jobban szeretem a kétértelműséget, mint más emberek[et].
(Forrás: someecards.com)

Az olvasás során minkét felsorolás tagolása és értelmezése esetében bajba kerülhetünk – főleg, ha kevés tárgyi ismerettel rendelkezünk az adott témáról. El kell ugyanis döntenünk, hogy a vessző mikor jelent egyenlőségjelet (értelmező), és mikor tagolja és viszi tovább a felsorolást. Semjén miniszterelnök-helyettesről persze – ismervén az ő nézeteit és a magyar jogot – nem hihetjük, hogy Áder köztársasági elnök felesége volna. Ugyanígy, aki kicsit is ismeri Örkény István életét és családi viszonyait, nem fogja azt gondolni, hogy Mácsai Pál lenne az ő özvegye, hanem – még ha nem is tudja – kikövetkezteti, hogy az az előzőleg említett Radnóti Zsuzsa dramaturgra vonatkozik.

Lehetne tehát azt mondani, hogy amivel itt foglalkozunk picit vicces ugyan, de csak vihar a biliben. De sajnos nem így van: képzeljünk egy általunk jóval kevésbé ismert helyzetet, általunk egyáltalán nem ismert szereplőkkel egy hasonló felsorolásban:

Az esemény résztvevői között lesz mások mellett Dr. Havas Tamás, a Hungimpó vezérigazgatója, Sárbogárdi Jolán özvegye, Balajthy Dénes, egy jól menő kisvállalkozó, Kótay Mercédesz és Margittay Edina fiatal ügyintéző, valamint Bártfay Zsolt, a Hungimpó volt marketing-managere és Parti Nagy Lajos.

No, akkor most ki kicsoda? Nem teljesen mindegy tehát, hogy milyen előismeretekkel, milyen háttértudással rendelkezünk az ilyen típusú felsorolások olvasásakor, értelmezésekor. Ha a másik, az író, a megfogalmazó szemszögéből vizsgáljuk a kérdést: neki ugyanúgy együttműködőnek kell lennie. Tehát érdemes úgy fogalmaznia, illetve írásban úgy tagolnia a mondanivalóját, hogy az a partner számára a lehető legkönnyebben befogadható, és a szándékai szerint értelmezhető legyen.

Részben az ilyen, bonyolult belső szerkezetű felsorolásokra találták fel őseink a pontosvesszőt. Ennek segítségével legalább két szinten tagolni tudjuk a felsorolásunkat, például így:

Az esemény résztvevői között lesz mások mellett Dr. Havas Tamás, a Hungimpó vezérigazgatója; Sárbogárdi Jolán özvegye, Balajthy Dénes; egy jól menő kisvállalkozó, Kótay Mercédesz és Margittay Edina fiatal ügyintéző, valamint Bártfay Zsolt, a Hungimpó volt marketing-managere és Parti Nagy Lajos.

Máris egyértelművé vált, hogy ki kicsoda, és hogy hány szereplőről van szó. Persze a mondat még így is béna, hiszen a sok és és valamint kötőszó teljesen felesleges, inkább zavarja az olvasását, mint segíti; sokkal többre mennénk így: 

Az esemény résztvevői között lesz mások mellett Dr. Havas Tamás, a Hungimpó vezérigazgatója; Sárbogárdi Jolán özvegye, Balajthy Dénes; egy jól menő kisvállalkozó, Kótay Mercédesz; Margittay Edina fiatal ügyintéző; Bártfay Zsolt, a Hungimpó volt marketing-managere és/valamint Parti Nagy Lajos.

Tehát a felsorolás utolsó tagja előtt éppen elegendő a kötőszó. Az eredetileg vizsgált sajtóközleményben azonban még ilyen bonyodalmakra sincs szükség. Elegendő lett volna egy igazán különleges fogalmazási trükköt bevetni:

A keddi vatikáni ünnepi szertartáson Magyarországot a feleségével érkező Áder János köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hölvényi György egyházügyi államtitkár képviselte.

Az egyértelműség tehát nem lehetetlen: sokszor a vesszőknek és a pontosvesszőknek igen nagy szerepük van a félreértések elkerülésében.