nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Jobbat érdemelnénk
Kötőszavak: vesszővel(,) vagy vessző nélkül?

Mielőtt végleg beköszöntene a hideg és a szekrények mélyére kerülnek az úszófelszerelések, házi szakértőnk siet olvasónk kérdésére válaszolni. Eközben kiderül, mit nem tanulunk meg nyelvtanból az iskolában, és az is, miért egyszerűbb az élet monokinivel – vagy ha kellően rövidre vágjuk a hajunkat.

Kálmán László | 2012. augusztus 14.
|  

B. Sándor kérdésével kapcsolatban ma olyan nyelvtani kérdésekről lesz szó, amelyeknek néhány részletéről már többször szóltam, de most egy kicsit nagyobb ívű áttekintésre lesz lehetőségem.

Köztudott, hogy a kötőszavak alapvetően kétféle funkciót töltenek be – persze ez azért kicsivel összetettebb, de most szándékosan egyszerűsítek. Az első esetben vessző szükséges eléjük, ilyen esetekben tagmondatokat választanak el egymástól: Gyere ide Pisti, és adj egy pohár vizet! Vessző azonban nem szükséges a kötőszavak elé akkor, ha azonos típusú szófajok közé ékelődnek: Kaptam Pistitől egy úszósapkát és egy úszónadrágot. [...]

Azonban vannak olyan különös (határ)esetek, amelyekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Például: Kaptam Pistitől egy piros úszósapkát és egy fekete úszónadrágot. Kétféle koncepcióval találkoztam eddig, amely ezt az esetet tárgyalná:

  1. Az első azt mondja, hogy az és még mindig a két névszót – úszósapka, úszónadrág – választja el egymástól, és mivel nem tekinthetőek önálló tagmondatoknak, ezért a vessző nem szükséges az és – vagy egyéb, hasonló szerepű kötőszavak – elé.
  2. A második pedig úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az és többé már nem névszókat – szófajokat –, hanem (jelzős) szószerkezeteket választ el egymástól, így a vessző mindenképp szükséges, ugyanis így utalunk arra, hogy nem az úszósapkát és a fekete szavakat, hanem a (piros) úszósapkát és a (fekete) úszónadrágot igyekeztük elválasztani egymástól.

Tehát kell-e vessző a kötőszavakkal elválasztott szószerkezetek közé (legalábbis az ehhez hasonló esetekben)?

Sándor nagyon korrektül foglalja össze a probléma lényegét, és szakszerűen fogalmaz (kivéve azt, hogy párszor szófajt ír szó helyett, amikor arról beszél, hogy mikor nem kell vessző az és meg a vagy elé). Akkor röviden összefoglalom, mit is lehet tudni erről a helyesírási kérdésről nyelvtani szempontból.

Már sokszor leírtam, de nem árt megismételni, hogy az iskolai nyelvtanban még mindig az ókori (görög, majd latin) grammatikák hagyománya érvényesül. (A grammatika mint tantárgy a régi irodalmi művek nyelvi elemzéséről szólt az ókorban és a középkorban.) Ezen a nyelvtani hagyományon súlyos nyomot hagyott az ókori eredete. Onnan örökölte például, hogy a régies, irodalmi alakokat értékesebbnek tekinti, mint a modern és a beszélt nyelvi kifejezéseket, meg azt is, hogy elsősorban a nyelv írott lejegyzésére összpontosít. És őrzi annak a következményeit is, hogy a grammatikák csak a görög (majd a latin) nyelvvel foglalkoztak. Például a mai magyar iskolai nyelvtanok szerint a névelőknek nincsen semmilyen helyük a mondat szerkezetében – egyszerűen azért, mert a latinban nincsenek névelők, ezért a középkori grammatikakönyvekben persze nem tesznek róluk említést.

Fekete úszónadrág(,) és piros úszósapka
Fekete úszónadrág(,) és piros úszósapka
(Forrás: Wikimedia Commons / markjhandel / CC BY 2.0)

Sándor kérdésével kapcsolatban az iskolai nyelvtan ókori jellege azért fontos, mert az ókori grammatikától örökölte a szóközpontúságát. A görög és a latin nyelvről köztudomású, hogy igen változatos a szórendjük, még olyan szerkezeteknek is sokféle szórendje lehetséges, amilyeneket a magyarban csak egyféle szórenddel tudunk elképzelni. Például tekintsük a latin summā cum laude 'a legmagasabb dícsérettel' kifejezést: itt a summā 'legmagasabb (ablatívusz)' jelző és a laude 'dícséret, dicsőség (ablatívusz)' szó közé kerül a cum '-val/-vel' elöljárószó (amely az egész szerkezethez tartozik). Nyelvtanilag helyes lenne még a cum summā laude vagy a cum laude summā szórend is.

A görög és a latin szabad szórendje az oka annak, hogy az ókori grammatikákban a szerkezetek egyetlen egysége a szó, a mondatokat szavakra bontották, nem ismerték a szószerkezet fogalmát (legfeljebb az egyeztetéssel kapcsolatban került szóba, hogy egyes szavak szorosabban tartoznak össze, mint mások). Például a summā cum laude kifejezésnek nincs az iskolai nyelvtanokban önálló kategóriája, pedig ez a három szó nyilvánvalóan együtt értelmes kifejezést alkot, és együtt játszik a mondatban határozói szerepet. Az ókori grammatikában és a magyar iskolai nyelvtanban a határozói szerepet csak a szerkezet alaptagjának (fejének), a laude főnévnek tulajdonítják, a tőle „függő” (neki alárendelt) szavaknak csak az alaptaghoz képest van szerepük (a summā a jelzője, a cum pedig az elöljárója az alaptagnak).

Monokinivel kiküszöbölhető a probléma
Monokinivel kiküszöbölhető a probléma
(Forrás: Wikimedia Commons / Vox Efx)

Megjegyzem, hogy ennek a szóközpontú mondatelemzésnek vannak késői utódai, például az ún. függőségi nyelvtan és az ún. szónyelvtan, de az iskolában nem ezeket a modernebb megközelítéseket tanítják, hanem az ókori grammatikának egy lebutított, ellentmondásokkal teli változatát. És még egy megjegyzés: A fentiekből világos, hogy a szóközpontú nyelvtanok alapfeltevése, hogy minden szószerkezetnek van egy jól meghatározható alaptagja, és ezeknek van (közvetlenül vagy közvetve) alárendelve a többi. De nem olyan magától értetődő dolog, hogy tényleg minden szerkezet alaptagja egyértelműen meghatározható, és sokszor vitatható, hogy melyik szó az alaptag. (Például több modern elmélet szerint a summā cum laude szerkezetnek a cum elöljárószó az alaptagja; az ilyen szerkezeteket ezért ezekben az elméletekben nem névszói szerkezetnek (NP-nek), hanem elöljárós szerkezetnek (PP-nek) tekintik.)

Sándor „kétféle koncepciója” közül az első felel meg a lebutított ókori elemzési hagyománynak, a második pedig annak, amikor a mondatot szószerkezetekre bontják. Sajnos az akadémiai helyesírás a nyelvtani fogalmait az ókori eredetű iskolai nyelvtanból kölcsönzi, ezzel annak meghatározatlanságait és ellentmondásait is átviszi a helyesírásaba. Ezért akkor, amikor leggyakoribb kötőszavak előtti vessző használatáról beszél, két esetet különít el: amikor tagmondatokat választ el a kötőszó, és amikor szavakat. Az utóbbi helyett nyilván azt kellene mondania (ha már ragaszkodik ehhez a szabályhoz), hogy más szószerkezeteket, csak éppen az iskolai nyelvtanok nem ismernek más szószerkezetet (a tagmondat az egyetlen olyan szószerkezet, amely szerepel az iskolai nyelvtanokban).

Összefoglalva: szerintem az akadémiai helyesírás szándéka szerint a Sándor által „határesetnek” nevezett eseteket (egy piros úszósapkát és egy fekete úszónadrágot) is vessző nélkül képzeli el, mert ezekben nem tagmondatokat rendelünk egymás mellé.

Mi szükség van úszósapkára?
Mi szükség van úszósapkára?
(Forrás: MTI / Kovács Anikó)

Hadd zárjam egy pesszimista megjegyzéssel. Sajnos a szószerkezetek létezésének elismerése sem tenné egyszerűvé a magyar akadémiai helyesírás „kijavítását”. Nagyon sokszor mindenképpen lehetetlen eldönteni, hogy tagmondatok vannak-e egymás mellé rendelve, hiszen a tagmondatok hiányosak is lehetnek. Például abban a mondatban, hogy Kaptam Pistitől egy úszósapkát(,) és Maritól egy úszónadrágot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy két tagmondat van egymás mellé rendelve: kaptam Pistitől egy úszósapkát, illetve [kaptam] Maritól egy úszónadrágot. A Pistitől egy úszósapkát és a Maritól egy úszónadrágot ugyanis nemigen minősülhetnek szószerkezetnek. (Miért alkotna az igének két különböző bővítménye, a -tól/-től ragos és a tárgyragos, együtt szószerkezetet?) A hiányos tagmondaton alapuló magyarázatot más esetekben is el lehet játszani.

A másik lehetőség, hogy elismerjük, nem is mindig szószerkezeteket rendelünk egymás mellé, hanem másféle szósorozatokat is. Ennek viszont az a feltétele, hogy a két szósorozat egymással párhuzamos felépítésű legyen. Ahogy a fenti példában is egy-egy -tól/-től ragos és egy-egy -t ragos szószerkezetből áll a két egymás mellé rendelt szósorozat: Pistitől ∼ Maritól és egy úszósapkát ∼ egy úszónadrágot. Hasonlóképpen lehetne magyarázni az ilyen mellérendelést is: Kaptam két fehér és három fekete úszósapkát. Itt mintha a két fehér és a három fekete lenne egymás mellé rendelve, és persze ezek sem alkotnak szószerkezetet, csak két párhuzamos szósorozatot.

Úszócuccprobléma megoldva, irány a strand!
Úszócuccprobléma megoldva, irány a strand!
(Forrás: Wikimedia Commons / H. Dean)

És végül még egy szó a magyar helyesírásról. Meggyőződésem, hogy a magyar helyesírási szokások bizonyos mértékig és bizonyos kivételekkel a kiejtés tükrözésének igényének felelnek meg. Például az a szokás, hogy az és és a vagy elé akkor teszünk vesszőt, ha mondatokat választanak el, abból erednek, hogy ilyenkor tartunk előttük szünetet, és ilyenkor a mellérendelt tagokat sajátos emelkedő hanglejtés is jelöli. Ezek előtt a nagyon gyakori kötőszók előtt más felsorolásokban nem szoktunk szünetet tartani, míg a ritkább, különlegesebb kötőszók előtt, mint például a valamint és az illetve, a szünet gyakoribb. Viszont akkor, amikor ezeket a szokásokat az akadémiai helyesírás formájában írásban rögzíteni próbálták, akkor valamilyen rejtélyes okból, talán egyszerű fontoskodásból, úgy döntöttek, hogy nyelvtani fogalmakkal, nem pedig egyszerűen a kiejtés, a hangzás alapján fogják megfogalmazni a szabályszerűségeket. Ezt a nagyon rossz döntést azóta sem sikerült felülbírálni, és ezzel kínlódik azóta a helyesírást tanuló magyar nép. Pedig jobbat érdemelnénk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
20 okapis 2013. február 8. 00:26

ha egymást követő igéket inkább felsorolásnak érzek, mintsem külön tagmondatnak, nem szoktam vesszőt tenni: "Ma úsztam és futottam is".

19 Fejes László (nyest.hu) 2012. augusztus 15. 09:10

@El Vaquero: „Mi van azzal a tudományosan virtuóz megkerüléssel, ha megfordítjuk a kettőt? "Kaptam sapkákat és piros gatyákat." Így nem kell töprengeni a kétértelműségen.” Ez jó megoldás akkor, ha szöveget alkotunk, és csak az egyikre értjük a jelzőt. De mi van, ha mindkettőre? Az olvasó akkor sem fogja tudni, hogy mindkettőre gondoltunk.

Szerintem az, hogy az egyik főnév emelkedő, a másik ereszkedő ejtésű, nem jó intonációs minta.

18 Nyenyi 2012. augusztus 14. 23:21

Kicsit "off", de ha szabad hozzászólnom nem a lényeghez, hanem a példamondatokat illusztráló képekhez: Az első képen nem egy (sima) úszónadrágot, inkább egy úszó (vagy futó, vagy biciklis) térdnadrágot visel a férfi. A negyedik és a második képen pedig ha naturisták lennének: "Zérókinivel kiküszöbölhető a probléma, úszócucc megoldva, irány a strand!"

17 El Vaquero 2012. augusztus 14. 19:14

Mi van azzal a tudományosan virtuóz megkerüléssel, ha megfordítjuk a kettőt? "Kaptam sapkákat és piros gatyákat." Így nem kell töprengeni a kétértelműségen.

Az intonáció szerintem is lehet eltérő: "Kaptam piros (emelkedő hanglejtéssel->) gatyákat és (ereszkedő hanglejtéssel->) sapkákat." Ekkor a sapkák pirosak. "Kaptam piros (ereszkedő hanglejtéssel->) gatyákat (itt előtte felvisszük a dallamot->) és (ereszkedő hanglejtéssel->) sapkákat." Ilyenkor nem pirosak.

16 Fejes László (nyest.hu) 2012. augusztus 14. 16:21

@Sigmoid: Nem inkább a névelő mutathatja a különbséget:

Kaptam egy piros gatyát és egy sapkát – itt a sapka nem piros.

Kaptam egy piros gatyát és sapkát – itt a sapka piros (bár sugall vmi olyasmit is, hogy ezek egy készletben voltak).

Kaptam piros gatyákat és sapkákat. – Itt lehet, h a sapka piros, lehet, h nem. Még akkor is, ha nagyon hosszú szünetet tartunk az és előtt: Kaptam piros gatyákat. És sapkákat.

15 Sigmoid 2012. augusztus 14. 15:47

@Fejes László (nyest.hu): Nem mondtam hogy nem kétértelmű, de szerintem azért a hangsúlyozással lehet utalni rá, hogy melyik értelemről van szó. :)

14 Fejes László (nyest.hu) 2012. augusztus 14. 15:23

@Sigmoid: „ Intonációsan kétféleképp hangozhat, attól függően, hogy az úszósapka piros-e vagy sem.” Szerintem nem. És a szakirodalom is úgy tartja, hogy kétértelmű.

„Ami a példamondatodat illeti, nem mondom hogy helyes, de helytelennek sem érezni, szóval ha lektorálnék, nem javítanám ki.” Ezt már don B-vel játszd le! :D

13 Sigmoid 2012. augusztus 14. 14:54

@Fejes László (nyest.hu): Intonációsan kétféleképp hangozhat, attól függően, hogy az úszósapka piros-e vagy sem.

Ami a példamondatodat illeti, nem mondom hogy helyes, de helytelennek sem érezni, szóval ha lektorálnék, nem javítanám ki.

12 Fejes László (nyest.hu) 2012. augusztus 14. 14:45

@Sigmoid: Hát, ezt nehezen fogod beadni egy nyelvésznek. :) Mellesleg intonációsan sem így hangzik. Továbbá: akkor szerinted így helyes?

Kaptam egy úszónadrágot, és egy piros úszósapkát.

???

11 Sigmoid 2012. augusztus 14. 14:29

@Fejes László (nyest.hu): "Éppenséggel lehetne így is, de az utóbbi megoldás teljesen szabályzatellenes."

Ezzel vitatkoznék. A szabályzat szerint az és elé akkor teszünk vesszőt, ha mellérendelő mellékmondat kötőszavaként funkcionál, tehát pl. "Elmentem a menzára, és krumplistészta volt a napi menü."

Abban a mondatban, hogy "Kaptam piros úszónadrágot, és úszósapkát", az "és úszósapkát" nem a felsorolás része, hanem egy mellékmondat, ahonnét egyszerűen lehagytuk az állítmányt.: "Kaptam piros úszónadragot, és KAPTAM úszósapkát."

10 Sigmoid 2012. augusztus 14. 14:25

@don B: Gondolom amint megneszelték az emberek, hogy ehhez DOLGOZNI is kéne, egyből elment a kedv... :)

9 Fejes László (nyest.hu) 2012. augusztus 14. 14:24

@Földönkívüli: „Az utóbbinál szerintem nem mindegy, hogy vesszővel írom-e vagy sem: "Kaptam piros úszónadrágot és úszósapkát" = mindkettő piros; "Kaptam piros úszónadrágot, és úszósapkát" = csak az úszónadrág piros, az úszósapkáról nem tudjuk, milyen színű.” Éppenséggel lehetne így is, de az utóbbi megoldás teljesen szabályzatellenes.

@don B: Én biztos nem (de legalábbis: nem biztos), de tény, hogy a szabályzat szerint oda kellene vessző.

@Sigmoid: „Amúgy szerintem a magyar nyelvet csak "polgári engedetlenségi" mozgalom keretében lehetne rendbetenni.” A magyar nyelv, köszöni, tökéletesen rendben van, isten óvjon minket attól, h valaki rendbe akarja tenni...

8 don B 2012. augusztus 14. 14:20

@Sigmoid: Hát, volt egy ilyen elképzelés, ha nem is a „magyar nyelv” rendbetételére (az ui. rendben van), de egy alternatív helyesírási protokoll összehozására. Természetesen hamvába holt...

7 Sigmoid 2012. augusztus 14. 14:09

@don B: Még sokminden történhet. Pl. lehet hogy Viktor közben kirúgja az egész Akadémiát.

Amúgy szerintem a magyar nyelvet csak "polgári engedetlenségi" mozgalom keretében lehetne rendbetenni.

Kéne egy platform reformista nyelvészekből, újságírókból, írókból, egy magánkiadásban megjelentetett reformhelyesírás, és mérhető penetrációjú médiaösszefogás, akik ettől fogva a reformhelyesírást használják a cikkek lektorálására.

Úgy értem, jól van hogy ott az Akadémia, de nem mintha törvény kötelezné a kiadókat, hogy tartsák magukat hozzá.

(Ami azt illeti, az esetek nagy részében nem is tartják, bár sajnos emögött gyakrabban áll a hanyagság mint a polgári engedetlenség. xD)

6 don B 2012. augusztus 14. 14:03

@Sigmoid: minek?, én tudom, mikor írtam :) isten majmai lassan őrülnek ugyan, de a 12. kiadás jön, jön, menthetlen

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X