Vida Tamás tanárnak készült, 1945-ben, a II. világháború után jelentkezhetett egyetemre. Sokáig nem gyakorolhatta a választott hivatását, most mégis mindenki Tanár úrnak szólítja. Nem elsősorban azért, mert három évvel ezelőttig valóban működött a fordító- és tolmácsképzésben is, és címzetes főiskolai docensi címet kapott. Talán inkább azért hívják így, mert a kollégák sokat tanulhatnak tőle kitartásról, a munka szeretetéről. A középiskolában a latintanára volt számára a példakép, ezért latin-francia szakra iratkozott be, ezt 1949-ben sikeresen elvégezte. Addigra azonban a politika úgy alakult, hogy minden magyar iskolában megszüntették a latin és a francia oktatását. Így lett a Magyar Állami Földtani Intézetben könyvtáros, ott kezdte fordítani az intézeti kiadványokat. Autodidakta módon képezte magát fordítóvá. Mostani munkahelyén 1950-ben, az átalakulás után kezdett dolgozni, eleinte külsősként, majd 1967-től belső lektorként. A kezdetekkor főleg francia szövegekkel foglalkozott, most az olasz, spanyol és több újlatin nyelv, valamint a latin szerepel a repertoáron, az utóbbiról, sőt az utóbbira fordít is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sok, az ötvenes években osztályidegenként nyilvántartott embernek segített a Tardy Lajos kezdeményezésére 1949-ben átalakult fordító iroda, méltó munkához juttatva őket. A legismertebb közülük Göncz Árpád köztársasági elnök, aki szintén dolgozott fordítóként, de említhetnénk Karcsay Sándort, akit később az 1990-es választásokon KDNP-s országgyűlési képviselővé választottak. Talán mindenki ismeri Passuth László író nevét, ő is az állami fordítóiroda munkatársa volt, Tíz esztendő tető alatt című könyvében be is számolt az iroda munkájáról – mondja a Tanár úr.

Ha azt kutatjuk, mi a szépsége a fordítói vagy lektori hivatásnak, azt mondja, minden nyelv magában hordoz egy, néha több kultúrát, tanúskodik egy-egy ország szellemi életéről, intézményeiről, közigazgatásáról. A fordító a munkája során igazán megismerheti azt az országot, vagy országokat, amelyek nyelvén fordít.

Egy ilyen szép, hosszú pályafutáshoz természetesen hozzátartoznak kedves, vagy éppen szívszorító történetek. Vida Tamás azt meséli, hogy egy párnak sürgősen kellett egy fordítás a házasságkötésükhöz. Szinte toporzékoltak, a hivatalos határidőt sem tudták kivárni. Megjegyezte a nevüket. Néhány év múlva ismét találkozott velük, amikor a válási papírokat fordította.

– Egy másik érdekes eset volt, amikor egy futballedző Törökországban szeretett volna dolgozni, és szüksége volt testnevelő tanári diplomájának angol fordítására. Kifogásolta, miért a teacher szó szerepel benne foglalkozásként. Megmondtuk neki, hogy az angol nyelvterületen csak az egyetemi tanárokat hívják professornak, míg francia nyelven már a középiskolai tanár is professeurnek címzendő. A férfinak felcsillant a szeme, és kérte, hogy akkor fordítsuk le a diplomáját francia nyelvre is. Máskor egy afrikai fiatalember reklamált, miután a szakmai képzettségét igazoló dokumentumokat lefordítottuk. Gyakran előfordul, hogy akinek szakmunkás végzettsége van, az szeretné, ha technikusnak fordítanánk, aki technikus, az szívesebben lenne mérnök az irataiban. Valami ilyesmi volt a probléma az ő esetében is. Amikor bejött azt mondta: „Bácsi! Minálunk ősz emberrel nem szokás vitatkozni! Csak kérlek, mint apámat, hogy segíts nekem!” Érdekes példája ez a kultúrák közti különbségeknek és idősek iránti tisztelet megnyilvánulásának – idézi fel az iroda rangidős lektora.

Dr. Vida Tamás

Dr. Vida Tamás 62 évesen vonult nyugdíjba, akkor már öt éve szakmai igazgatóhelyettes volt. Nem bírta sokáig a nyugállományt, egy hónap elteltével újra leült a lektori íróasztalhoz. Elmúlt 89 éves, de fáradhatatlanul dolgozik és hihetetlen szellemi, fizikai frissességnek örvend. Nyilvánvaló, hogy az ember idővel fogyatkozik, fizikuma gyengül. De ez a foglalkozás az agyat elképesztően karbantartja. „Én megőriztem a munkát, a munka megőriz engem – hangoztatja a megtapasztalt bölcsességet.