nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Két rejtélyes személyrag

A ragok kapcsolódási szabályai idővel változhatnak: még az is megtörténhet, hogy különböző funkciójú ragok között eltűnik a nyelvtani különbség, és használatukat kizárólag hangtani szabályok fogják befolyásolni. Házi szakértőnk egy olvasói kérdés kapcsán ilyen esetről ír.

Kálmán László | 2013. szeptember 25.
|  

Ádám kérdése két magyar igei személyragra vonatkozik, a jelen idő egyes szám második személyének (E2) -sz és -l toldalékára. Ezeket használjuk az ún. „alanyi ragozású” alakokban (vagyis a határozott harmadik személyű tárgyra utalók kivételével, amelyek -d toldalékosak, mindegyikben). De vajon mikor melyiket?

Régóta foglalkoztat, hogy rengeteg magyar igének (talán mindnek) két E/2 kijelentő módú formája van: pl. győzöl/győzesz („e jelben győzesz”). Egyszerű lenne azt mondani, hogy az egyik régies a másik meg nem, de nem hiszem, hogy ez helytálló. Kezdel/kezdesz mindkettő működik, de a főzöl mellett a főzesz furán hangzana. Mi itt a szabály? Miért van ez a két forma?

Úgy látszik, az én nyelvváltozatom erősen eltér a kérdezőétől. Én sosem használnék olyan alakot, mint győzesz, sőt emlékeim szerint nem is találkoztam még sem vele, sem hasonlóval. (Bár így keresgélve találtam két Madách- és egy Rákosi Jenő-idézetet, amikben győzesz szerepel, de ezek versek, ott pedig a szótagszám nagy úr.) A kezdel is rettentő furcsának, tájnyelvinek tűnik nekem, sokkal elképzelhetőbb, mint a győzesz (ráadásul tudom, hogy van olyan területi nyelvváltozat, amelyikben az -l végű alakok sokkal gyakoribbak az egyes szám második személyben).

A szibiláns, szó szerint ’fütyülő’ hangokra képzési (artikulációs) szempontból az jellemző, hogy a szájüregünk közepén képezünk egy apró rést, úgy, hogy a nyelvünk két szélét felfelé nyomjuk a szájpadlásunkhoz, és ezen a résen át préseljük ki a levegőt. A magyarban ilyen réshangok az [sz], [s], [z], [zs]. (Továbbá a [c], [dz], [cs], [dzs] affrikáták („zárréshangok”): ezek zárhangként kezdődnek, de a végük szibiláns réshang.) Hangzásra, akusztikai szempontból a többi réshanghoz hasonlóan sok-sok zörej, szabálytalan hangrezgés jellemző rájuk. Abban különböznek tőlük, hogy a szibilánsok képzésénél a kiáramló levegő a felső fogsor szélén kap még egy „gellert”, innen a jellegzetes „fütyülő”, „sistergő” zörej.

Szóval az én nyelvváltozatomban a helyzet (ha úgy tetszik: a szabály) igen egyszerű. Akkor -l a személyrag, ha a tő szibiláns mássalhangzóra végződik (hozol, teszel stb.), és akkor -sz, ha másmilyenre (adsz, tartasz, hallasz, raksz stb.)

Itt be is fejezhetném a választ, ha nem lenne a jelenség kialakulása különlegesen érdekes és rejtélyes, ugyanis az ikes ragozással függ össze, amiről röviden írtam már a nyest hasábjain. Régen ugyanis az -l toldalék az ikes ragozás jellegzetessége volt (például fázol, fénylel), a nem ikes igék megfelelő alakjaiban -sz toldalékot használtak (írsz, hallasz) – a szibillánsok után is, mint például az olvasónk által említett győzesz alakban. A helyzet még ennél is bonyolultabb, mert minden jel arra utal, hogy az ikes ragozás már az első nyelvemlékek előtt kialakult, és nem tudjuk, hogy akkor hogyan használták, ha egyáltalán használták a másik két toldalékot, az -sz-t és a -d-t. A -d toldalékot ma a tárgyas ragozásban használunk, de nem biztos, hogy ez a nyelvemlékek előtti időszakban is így volt.  Az -sz és az -l eredete nem tisztázott, egyedül a -d-ről bizonyítható, hogy ebben a funkciójában ősi örökség.  Az -l-t találjuk a feltételes mód alanyesetű E2 alakjaiban is: aludnál, írnál.

A 18–19. században még igen gyakoriak voltak az olyan alakok, mint mássz ’mászol’ (a mai mászik ige korábban nem volt ikes ragozású, ahogy sok másik sem, például a hazudik). Vagyis szibiláns mássalhangzóra végződő tövek -sz toldalékot kaptak, ha nem ikesen ragozták az igét. Ha az ige töve szibilánsra végződött, a kötőhangzó jelenléte ingadozott, hol jelen volt egy kötőhangzó, hol nem, nagyjából egyforma arányban, ugyanannak a szerzőnek a műveiben is: nézsz vagy nézesz. Az ingadozás mindenképpen arra utal, hogy ezek az alakok a rendszer „gyenge pontjai” voltak, vagy azért, mert még újdonságnak hangzottak, vagy éppen ellenkezőleg, mert addigra már eltűnőben voltak, meggyengült a helyzetük.

Az ikes ragozásnak eredetileg valószínűleg többé-kevésbé egységes jelentésbeli sajátossága volt. Olyan eseményekre utaltak vele, amelyeket az alany elszenved, de ennek külső okozója nincs vagy nem ismert (vagyis visszaható, mediális, szenvedő és hasonló jelentésű igék esetében), például hallik ’hallatszik’ (szemben a halllal) vagy törik (szemben a törrel). Komoly nyelvtudósok között is akad olyan, akik magát az -ik végződést a ma többes szám harmadik személyű, tárgyas ragozású végződésből eredeztetik: az ág azért törik, mert valakik törik. Ma hátulképzett tövek esetében a -ják változatot használjuk: a hang azért hallatszik (hallik), mert valakik hallják (régebbi nyelvváltozatokban: hallik).

Törik, de kik?
Törik, de kik?
(Forrás: Wikimedia Commons / Bob Jones / CC BY-SA 2.0)

Kérdéses, hogy valaha volt-e teljes paradigmája, ragozási sora az ikes paradigmának. Például a többes számú alakok mindig egybeesnek a nem ikes igék alakjaival. Tehát csak a tárgyas ragozásból átvett E1 toldalékkal, az -m-mel és az E2 -l toldalékával egészültek ki az ikes alakok (ideértve az aludjék-féle alakokat is), és lehet, hogy ezeket már kezdettől nem használták teljes következetességgel. Ráadásul az ikes ragozású igék jelentéstanilag is igen sokfélék voltak, ezért érthető, hogy folyton változott, hogy pontosan melyik igéket ragozták ikesen: csökkent is, növekedett is a számuk.

Ezért érthető, hogy végül teljesen felbomlott ez a ragozási sor. Ennek részeként az -l vált általánossá a szibiláns végű tövek esetén, vagyis egy hangtani szempont győzedelmeskedett egy furcsa alaktani-jelentéstani szempont, az ikes ragozás felett. Egyedül az E3 -ik végződés tartja magát az ikes ragozásból (és igénként változó módon esetleg az E1 -m toldaléka). A felszólító mód rövidebb (írj) és hosszabb (írjál) alakja között ma egyáltalán nem teszünk különbséget, különösen nem az ikes ragozástól függően. Az aludnám, aludjék és hasonló alakokat pedig csak irodalmi, nyelvjárási és nagyon kimódolt, már-már sznob beszélők használják.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
16 Sultanus Constantinus 2013. szeptember 28. 23:29

@Fejes László (nyest.hu): "Annak viszont, hogy valakinek igazat adjunk, van egy súlyos előfeltétele: hogy győzzön meg minket az igazáról."

Nem a gyöknyelvészeket akarom védeni, de azért ne feledd, volt már olyan, hogy nem lehetett téged meggyőzni egy olyan nyelvtörténeti tényről, amely ráadásul dokumentált is volt! :DDD

15 Diczkó 2013. szeptember 28. 21:49

@Fejes László (nyest.hu):

"Aki azzal jön, hogy a bor és a por azért hasonló, mert a borospincék porosak ..."

- Borospincében sem jártál még? Nehezen védhető mulasztás. :) Tisztességes, kocsmajáró ember ilyet nem mondana. Tőlük tudom, hogy ami messziről pornak látszik, az közelebbről muslinca. :)

"Annak viszont, hogy valakinek igazat adjunk, van egy súlyos előfeltétele: hogy győzzön meg minket az igazáról."

- Gondolom, erre még nem volt példa. :) De ki tudja? A jóváhagyást olykor én is csak csenddel fejezem ki.

"... De a legkevésbé sem valószínű, hogy valaki a semmiből felbukkan, ránéz a problémára, és megoldja."

- Az egész csak káprázat. Ne higgy a szemednek! :)

@Krizsa:

Értem, a lelkiismeretemmel kellene elszámolnom ... Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem!

14 mederi 2013. szeptember 28. 10:53

"Akkor -l a személyrag, ha a tő szibiláns mássalhangzóra végződik (hozol, teszel stb.), és akkor -sz, ha másmilyenre (adsz, tartasz, hallasz, raksz stb.)"

Szerintem nem csupán hangtani szempontok alapján lehet elgondolkozni azon, miért él a "vidékiesen változat" nagyon sok esetben, amiről a város "nem is vesz tudomást".

Gondolom az olyan újonnan (akár több száz évvel ezelőtt) betelepült hazai lakosok, akiknek "hozott" anyanyelvében a nyelvtani szabályok rendszere egészen eltérő volt az itt találttól,

az említett hangtani szabályokat nem követték, mert nem "érezték". (Ezt a feltételezést érzem kevésbé valószínűnek.)

Esetleg fordítva, amit a vidék "gondol" ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az a korábban "érvényes" nyelvtani rendszer maradványa..

A "Te lépsz" vidékies változata "TE lépel", a "Te kapsz" vidékiesen "Te kapol".

Ha az ige elé teszem az "el"-t (amit a városias változatban nem tehetek meg):

"Ő ellép" lesz belőle az első esetben,

a mély változatnál a labilis "ae" miatt

"Ő elkap"

vagyis élő a "szituációs kapcsolat" igeragozás nélkül.

Ezen szerintem érdemes elgondolkozni...

13 Fejes László (nyest.hu) 2013. szeptember 26. 10:31

@Diczkó: „És az nem fordulhat elő, hogy egy a dologgal éveken át foglalkozó szakemberen egy nehéz kérdés kifog? És ha igazat ad más valakinek, akkor le fogják fokozni? Vagy mit gondoljak?”

De, előfordulhat, sőt, ez egy általános jelenség a tudományban. De a legkevésbé sem valószínű, hogy valaki a semmiből felbukkan, ránéz a problémára, és megoldja.

Annak viszont, hogy valakinek igazat adjunk, van egy súlyos előfeltétele: hogy győzzön meg minket az igazáról. Aki azzal jön, hogy a bor és a por azért hasonló, mert a borospincék porosak, az ne várja, hogy egy pillanatra is komolyan vegyük.

12 Krizsa 2013. szeptember 26. 09:39

@Diczkó: NEM írhatnak, mert "állásban" vannak valahol, ahol havi fizetést kapnak.

Én sem írhattam sehol, sehova, a gyógyszer-viágtröszt-ipar ... profit koncentráltsága ellen, mert az a börtönbe vezetett volna - ENGEM. Tehát: nem írtam erről sehova.

11 Diczkó 2013. szeptember 26. 09:25

@Krizsa:

"nyelvészeti témájú hozzászólásaim felfuttatják a más honlapokon való nézettséget ..."

- Vagyunk itt tizen, huszan? A légkör családias. (folyton veszekszünk:)

"... a biztonság kedvéért - kb. két hete - szintén "letakarja" a Nyest-rendszer. "

- Észrevettem. Nevetséges!

"Akkor pl. én mit keresek itt?"

- Nekem meg pl. kérdéseim volnának. Olyanok, amik nem csak engem, hanem másokat is érdekelhetnek. Láthatóan nem örülnek itt, ha valaki feszegeti a határokat.

"A SZAK, szakember jelentés mögött az van, hogy a szakma eddig kialakult paradigmája (alapelvei) szerint dolgozik. Azt támogatja, védi, ellenőrzi, propagálja. Ez a Nyest feladata. Ettől eltérő paradigmának (egy másik SZAKMÁNAK) a megvitatására - s az elfogadására - végképp nincs felhatalmazása."

- A szabad gondolkodás joga a hivatásos tudósokat is megilleti. Ők is szeretik a nyelvészetet, és az anyanyelvünket. Írhatnak akár levelet is. Szerintem Fejes nem ezt a választ fogja adni.

10 kalman 2013. szeptember 26. 06:34

@Krizsa: Óriási tévedésben vagy. A szakemberek, ha valóban kellően ismerik a szakmájukat, akkor nemcsak a saját paradigmájukon belül igazodnak el, hanem ugyanannak a szakmának más paradigmáiról is szokott megalapozott véleményük lenni. Nem akarok szerénykedni, úgy érzem, hogy elég kompetens vagyok ahhoz, hogy amit ti a nyelvészet egy alternatív paradigmájának neveztek, annak a megalapozottságát kellőképpen meg tudom ítélni. Például meg tudom ítélni, hogy mekkora valószínűsége van annak, hogy a "csorba" szónak az az alternatív etimológiája valóságos lehet, amit elővezettetek: Nulla. (És bár egy hipotézisből nem lehet egy egész paradigmát megítélni, láttam elég másikat is ahhoz, hogy felelősen kijelentsem: az egész alternatív "paradigma" tudományos értéke hasonlóan alacsony.)

9 Krizsa 2013. szeptember 26. 03:23

@Diczkó: A SZAK, szakember jelentés mögött az van, hogy a szakma eddig kialakult paradigmája (alapelvei) szerint dolgozik. Azt támogatja, védi, ellenőrzi, propagálja. Ez a Nyest feladata.

Ettől eltérő paradigmának (egy másik SZAKMÁNAK) a megvitatására - s az elfogadására - végképp nincs felhatalmazása.

S ekkor már másodlagos kérdés az, hogy egyáltalán fel tudje-e fogni az itteni szakembe, mit javasol a SZAKmától független kívülálló, aki egy egészen más alapelveken álló nyelvészeti szakmát alakított ki.

A Nyest nyelvészeti szakembere(i) eleinte (igaz,rövid ideig) sértegetett (baromság, meg hasonlók), de ezt hamar abbahagyták. Azóta hallgatásba burkolóznak és ezt a saját szempontjukból helyesen teszik. Azért teszik helyesen, mert másra lehetőségük sincs.És akkor már nem számít, hogy értenek-e belőle valamit, vagy sem. (Valószínű, hogy értenek.)

Akkor pl. én mit keresek itt?

1. Mennyiségben sokkal több más, nem nyelvészeti témához is hozzászólok. (De ezeket a hozzászólásaimat is, amennyiben újak, aznapiak, a biztonság kedvéért - kb. két hete - szintén "letakarja" a Nyest-rendszer. Amiben én nem létezek már, mint új hozzászóló.

2. A jóval kevesebb - nyelvészeti témájú hozzászólásaim felfuttatják a más honlapokon való nézettséget, ahol az egész könyvem fent van, plusz sok más cikkemmel is fent vagyok. Mert először itt olvasnak tőlem, aztán átmennek... Köszike, Nyest.

8 Diczkó 2013. szeptember 25. 22:30

@Fejes László (nyest.hu):

Értem, kedves Fejes.

És az nem fordulhat elő, hogy egy a dologgal éveken át foglalkozó szakemberen egy nehéz kérdés kifog? És ha igazat ad más valakinek, akkor le fogják fokozni? Vagy mit gondoljak?

7 Fejes László (nyest.hu) 2013. szeptember 25. 21:45

@Diczkó: Picit el vagy tévelyedve. Az egy dolog, hogy elmagyarázzuk a tudomány álláspontját. De nem célunk meggyőzni, ha nem érdekel valójában a dolog, csak a saját fejed után akarsz menni.

„Egy igazi kutató annak is örül, ha meggyőzik arról, hogy tévedett.” Ha valamivel komolyan foglalkozol, ha van szakmád vagy hobbid, amihez tényleg értesz, akkor pontosan megértheted, miért nem állhat elő egy kivülálló zseniális ötletekkel, amelyek egy a dologgal éveken át foglalkozó szakembernek nem jutottak eszébe...

6 Diczkó 2013. szeptember 25. 21:20

@kalman:

Nem tudom, mit értesz gyöknyelvészkedők alatt, nem ismerem a szót, de azt mondhatom, hogy ha folyton megfutamodtok, az olvasók azt fogják gondolni, hogy féltek vitába bocsátkozni.

Egy igazi kutató annak is örül, ha meggyőzik arról, hogy tévedett. Én egyszer kétszer ugyan már elbizonytalanodtam, de ilyen élményben igazából még nem volt itt részem.

Úgy hogy rajta, villantsátok meg tehetségeteket! Ezt várják tőletek mindazok, akik még tisztelnek.

5 kalman 2013. szeptember 25. 19:37

@Diczkó: "Mi lesz a "csorbával"?"

Fogalmam sincs, mi hiányzik a "csorba" szóval kapcsolatban, részletesen ismertettem az etimológiáját, és abban a hitben élek, hogy nevetségessé váltak a spekulatív, ad hoc ellenjavaslatok. Nagyon nehéz ebben a hitemben megingatni, hiszen nyilvánvaló a számomra, hogy a Nyestet megszálló gyöknyelvészkedők a legalapvetőbb nyelvtudományi ismeretekkel sem rendelkeznek, és teljesen vitaképtelenek.

4 Diczkó 2013. szeptember 25. 12:54

"... vagyis egy hangtani szempont győzedelmeskedett egy furcsa alaktani-jelentéstani szempont, az ikes ragozás felett."

- Egyszer már bekebeleztük az angolt, kedves Kálmán. Csak nehogy a következő hullám elsodorjon!

"Az ikes ragozásnak eredetileg valószínűleg többé-kevésbé egységes jelentésbeli sajátossága volt. Olyan eseményekre utaltak vele, amelyeket az alany elszenved, de ennek külső okozója nincs vagy nem ismert "

- Ne boncoljuk túl! A "-dik" végződés az elsődleges, a "d" később lekophatott, pl. TÖRŐDIK > TÖRIK.

Azt a fogalmat, hogy 'elszenved' az angol többek között a TAKE szóval fejezi ki. Ez nálunk ragként van jelen. Szó belsejében a "T" D-re változhaTIK, ha akar.

Mi lesz a "csorbával"?

3 GBR 2013. szeptember 25. 12:26

"Régóta foglalkoztat, hogy rengeteg magyar igének (talán mindnek) két E/2 kijelentő módú formája van:"

Igen, ez azert eros "csusztatas", hogy ket valtozat el egymas mellett. A "gyozesz" nem letezo alak (persze egyedi esetben barmi elofordulhat). A "kezdel" mar letezik, dez sem parhuzamosam el a "kezdesz" mellett (mint mondjul a "fel/föl"), de nem tunik tajnyelvinek, hanem inkabb szuk szociolektalis jelensegnek.

2 petic 2013. szeptember 25. 11:50

"- Megszúrtál, te hülye! - Majd jól elvérzesz!" (Roncsfilm)

Számomra a győzesz, a fenti elvérzesz, hazudol, játszasz (ez kevésbé) alakok nagyon viccesen hangzanak.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X