nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Szívesen aggódnánk, ha lenne min
Néhány szó az ikes ragozásról

Kimeríthetetlen téma, az amatőr és a megélhetési nyelvvédők egyik kedvenc vesszőparipája, a magyar alaktan egyik legfurcsább vonása, a legrégebbre visszanyúló ingadozások egyike, szóval izgalmas, és biztos nem utoljára lesz szó róla.

Kálmán László | 2010. december 28.
|  

Olvasónk, T. Zeller János kérdezi:

Előszőr: Igaz-e, hogy az ikes igék ragozása már árnyaltabb lett? Mert egyre többször hallom pl.: eszek, iszok, lakok, játszok stb. Sajnos még színészektől is.

Az olvasó „árnyalton” nyilván „többfélét” ért, vagyis hogy ma már az eszem mellett van eszek, és így tovább. A „sajnos” viszont arra utal, hogy a levélíró sajnálja ezt. Vajon miért? A többféleség sajnálatos, vagy esetleg azon sajnálkozik, hogy az eszem esetleg végképp el fog tűnni?

eszik
eszik
(Forrás: Wikimedia commons)

A többféleség nyilván nem sajnálatos, hiszen még a legádázabb nyelvvédők is sokszor hangsúlyozzák, hogy fejezzük ki magunkat színesen, használjunk minél többféle kifejezést ugyanabban a funkcióban. Azért sem lehet sajnálatos, mert még a legádázabb nyelvvédők is támogatják a különböző helyi változatok védelmét, őrizgetését, a tájnyelvi változatokat sokszor még „szebbnek” is minősítik a központi nyelvváltozatnál, szóval azzal se lehet baj. Vajon mi kárt okozhat az eszek elterjedése (és esetleg az eszem eltűnése)? Tessék egyetlen okot mondani az aggodalomra, és szivesen fogok aggódni én is!

Egyébként az „ikes ragozás” (vagyis az, hogy a jelen idő egyes szám harmadik személyében -ik végződésű igék némelyik alakja végződésében eltér a többi igéétől) már a 19. század óta biztosan számos ingadozást mutat. Ebbe nemcsak az értendő bele, hogy (az -ik végű alakon kívül) eltűnőben vannak ezek a kivételes alakok, hanem az is, hogy eredetileg nem ikes igék átsorolódtak az ikes csoportba (legalábbis a jelen idő egyes szám harmadik személyű, vagyis -ik végű alakjaikban): hazudik, úszik, mászik stb.

Különösen érdekes az, ami az „ikes ragozásban” a jelen idejű, egyes szám második személyű, alanyi ragozású alakokkal történt. Ebben az alakban ugyanis régen az ikes igéknek -l volt a végződésük (alszol, megbántódol), míg a nem ikeseknek -sz (kérsz, olvassz (olvas+sz)). Az -l és az -sz végződésű alakok megoszlása azonban már réges-régen megváltozott, nem az ikességtől függ, hanem attól, hogy az igető ún. szibiláns mássalhangzóra (vagyis -sz-re, -s-re, -z-re vagy -zs-re) végződik-e. Ha igen, akkor -l a végződés (alszol, olvasol), ha nem, akkor pedig -sz (megbántódsz, kérsz). Ebben a változásban valószínűleg nemcsak a szibilánsra végződő tövek alakjainak furcsasága (pl. olvassz) játszott szerepet, hanem az is, hogy rengeteg ikes ige töve végződik -sz-re (pl. alszik, eszik, cselekszik, verekszik), ezért a -szol/-szel/-szöl végű alakok mindig is nagyon gyakoriak voltak. A nyelvvédők azonban valamiért nem kívánják a visszatérést a régi, az ige ikességétől függő ragválasztáshoz, ezért a műkedvelő nyelvvédőknek sem jut eszébe a megbántódsz-féle alakok üldözése. Pedig ez ugyanolyan „logikus” (szerintem inkább abszurd) lenne, mint a többi „ikes ragozású” alak visszasírása.

Wikimedia commons

T. Zeller János így folytatja:

Másodszor: ugyanezen igék ragozása felszólító vagy óhajtó módban pl. egyem vagy egyek, játsszam vagy játsszak? Pl. a barátom megkért,hogy maradjak, és vacsorázzam vagy vacsorázzak velük?

Valószínűleg a levélíró is tudja, hogy mindezek az alakok léteznek, és különböző magyar anyanyelvű beszélők eltérő mértékben használják őket. (Még azt is el tudom képzelni, hogy ugyanaz a beszélő hol ezt, hol azt használja.) Nincs ezzel baj, semmi szükség arra, hogy valamelyiket kiszemeljük, mondván, hogy az a „helyes”, a másik meg „helytelen”. Minek? Mindenki mondja úgy, ahogy a nyelvérzéke diktálja. Én is úgy mondom, ahogy jónak érzem, ahogy otthon mondtuk, sőt személyes bántásnak érezném, a szüleim emlékével szemben is, ha valaki „helytelennek” bélyegezné azt, ahogy én használom őket.

Egyébként az egyes „ikes ragozású” alakok elterjedtsége, mint utaltam is rá, igen nagy eltéréseket mutat. Az -ik végű alakok után (ezek eltűnésének semmi jele) a jelen idő, egyes szám első személy (eszem, alszom) tartja magát a legjobban, a legkevésbé pedig a feltételes módú alakok (enném, ő aludnék) meg a felszólító-kötőmódúak (egyem, ő egyék). Ez összefügghet ezeknek az alakoknak a gyakoriságával: minél gyakrabban hallunk egy alakot, annál erősebb emlékeink vannak róla, és annál könnyebben felidézhető, tehát annál valószínűbb, hogy használni fogjuk. Ez kedvez a fennmaradásának.

alszik
alszik
(Forrás: Wikimedia commons)

Igénként is változik az „ikes ragozású alakok” elterjedtsége, például az eszek, alszok nekem is furcsa egy kicsit (bár valószínűleg használom őket néha), míg a vacsorázok, törekszek vagy az értetlenkedek teljesen természetes. Ebben meg az illető tövek gyakoriságának van szerepe, hiszen a leggyakrabban használt ikes igéket (eszik, iszik, alszik stb.) ragozzuk a legkonzervatívabban, mert azoknak a régebbi alakjait halljuk gyakrabban. A legkevésbé „ikes ragozású” igék pedig ma is azok, amelyek eredetileg nem voltak ikesek, például a hazudik igének én sosem hallottam olyan alakját, hogy hazudom vagy hazudnám.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
60 mederi 2021. szeptember 16. 10:02

Kiegészítés az 59-es hozzászólásomhoz:

A "magam" szó pedig nem azonos a "magamat" szóval...:

Pl.

"Magam szeretek lenni." (Jelentése: Egyedül szeretek lenni.)

Rákérdezés: Hogyan?

"Magamat szeretem." (Jelentése: Én szeretem magamat.)

Rákérdezés: Kit?

Zárójeles megjegyzésem:

Ha haladunk abba az irányba, hogy pl. a tárgyas igék után álló tárgyakról lehagyjuk a toldalékot ("-t"), a magyar nyelvrendszert (nyelvi vázat) "rongáljuk", mert az eredeti nyelvi "váz", vagy nevezzük szemléletnek, ami a valóságra (valós jelenségekre és helyzetekre) próbált minél alkalmasabb módon (un. analóg) rendszert építeni és azt alkalmazni, ami a gondolkozást is befolyásolja, lassan porrá zúzzuk.

Az, hogy a köznyelvben számos változat létezik, és "pongyolán" minél egyszerűbben igyekszik jelen lenni, nyilvánvalóan természetes.

Azonban az a beszélő réteg, amelyből a jövő magasan képzett csoportja fog kiválni, szerintem igényli, hogy olyan nyelvvel gondolkozhasson az adott szakmai területén, amely a legpontosabb és legeredményesebb lesz számára, és a társadalom számára is.

A közoktatásban résztvevő gyerekek közül akik nem tanulnak tovább, annyit kamatoztatnak az un. sztenderd nyelvből, amennyi számukra és a környezetük számára is megfelelő.

Azonban nem az unalomig biflázás (pl. igeragozás) volna fontos, hanem a valóságos (nem kitalált, soha sem használt) példa mondatok elemzése olyan módon, hogy szintén valós szituációkat is, amiről a mondat szól, elemeznék.

Ha olyan példa mondatokat kell elemezni, amelyeket a szórend különböző formáiból alkottak, vagy arra épülnek (un. nyugati nyelvek), valóban nehezek a magyarul beszélők számára, mert a magyar nem elsősorban ilyen jellegű..

Kevésbé eredményes a gyerekek számára az olyan "kompetencián alapuló" verseny, ahol "másként" kéne gondolkozniuk..

Azt gondolom, hogy a fejlődés olyan fokára ért el a világ, ahol a mennyiségi "célt" felváltotta a minőségi.. Az "összesített" (a világ minden tájára kiterjedő) fejlődés "túllendült" egy optimális szinten, és nagy mértékben rongálja a Föld megtartó erejét.

Ilyen szemszögből nézve "lassítani" kéne, ami a körültekintő, "visszacsatoló" gondolkozást helyezi előtérbe, és akkor el is értünk ennek egyik nyelvtani rendszeréhez, az analóghoz..

Úgy gondolom, át kéne tekinteni, hogy hogyan lehet az ajánlott (sztenderd) magyar nyelvet a maga analóg rendszerébe "vissza vezetni", és élő példákkal (pl. a -ban és a -ba közötti toldalékkal kapcsolatban, rajzokkal, magyarázatokkal) színessé és érthetővé tenni.

A magyar nyelv ahogyan én látom, "képes" dinamikus és három dimenziós helyzetek (szituációk) megjelenítésére, így nem csak "lefesti" hanem nyelvben "valóssá tett" (valós helyzetek minél színesebb, pontosságot követni kívánó) módon való megjelenítésére és a maga módján magyarázatára (pl. késztetés eredmény szópár, határozott vagy határozatlan igeragozás ikes vagy nem ikes formában ugyanolyan módon, kivéve az E.../ T. sz. 3., irány határozók, az igék sokszor nehezen követhető mennyiségű ragja, elő tagja és "vonzata".. és így tovább ).

Mindez bonyolult, ezért fontos volna az irodalmi művek olvasását (nem képregény formájában!) megkövetelni.

De ami szintén fontos és éppen veszendőbe megy, az élő, minél gyakoribb beszélgetés un. "gépezés" (szlenges szó használat, melynek jelentése: folyamatos számítógép használat, elsősorban játékhoz) helyett!

59 mederi 2021. szeptember 14. 22:02

Példák ragozva, hogy láthatóvá váljon, mennyire buta dolog az ikes igéket minden megfontolás nélkül egybe olvasztani ("Ha ikes ige, Esz1sz.-ben legyen '-em/ -om/ ..' a rag!" Hmmmm..), függetlenül az ige aktuális jelentésétől -attól függően mire irányul- mennyiségre, minőségre stb..., vagy saját magára, vagy saját magukra:

Ha sokat eszek, túleszem magamat.

Ha sokat eszel, túleszed magadat.

Ha sokat eszIK, túleszi magát.

Ha sokat eszünk, túlesszük magunkat.

Ha sokat esztek, túleszitek magatokat.

Ha sokat esznek, túleszIK magukat.

Azért, hogy ne kelljen gondolkozni beszéd közben, mintegy lemezt, eltárolunk mindent, magunkba szívjuk a tartalmát.. Persze ha a médiából nem valami egészen mást hallunk, mint ami jelen esetben, egy szokásossá vált, de nem "valós" ragozást -ami fent is jól látható, hogy miért nem valós, sugároz..

58 aphelion 2021. szeptember 13. 10:09

@mederi: Nekem a léről más jut eszembe: ha pultosként dolgozol, és jó koktélokat ("jó lét") csinálsz, akkor sok borravalót ("jó [sok] lét") fogsz kapni, ezzel megalapozva a jólétedet.

@szigetva: A "fenni"-t se hanyagoljuk!

57 mederi 2021. szeptember 11. 17:33

@aphelion: @szigetva:

A magyarban a "lé" szótőből a jövő idejű "lesz" segédige mintegy reményt, mutatja azt, ami ma éppen globális probléma, a víz, a (hó) lé egyre fogy, és veszélyben van az élő világ jövője!

Úgy látom, hogy a "lét"-nek valóban alapja, hogy "neked Föld" legyen (ledjen!) léd (ne csak fényt és meleget, és még sok mást adj), hogy él-et-et adhass nekünk..

A valamikori "késztetés - eredmény" szópár, ha megfigyeljük a máig megtartott többi (van vagy száz!) ilyen jellegű (magyarázó) szópárok toldalékolását, így nézne ki:

LÉ alap szó.

Késztetés:

leszt (kimondva: lessz, mai helyesírással: lesz)/

Eredmény:

"*led" feltehetően valamikor "van"? jelentéssel, felszóltó módban: lédj! (légy!)

és a "létre jött" értelmű (a múltban egy feltételes jövő) jelentés:

"ledt" (kimondva: lett)..

Az é "esedése" hasonlóan mint a szép-->szebb (szepb-->szebb) fokozásnál, a "lesz" eredetileg lessz, volt.

Az, hogy mennyi mindenben feltételes a "szebb jövő" (időben, térben, mennyiségileg, minőségileg, kölcsönhatások vonatkozásában, érzelmekben, és mindenben amire az ikes igék (az ő relációiban: egyes és többes számú 3. eset! is), az mára elég kétséges..

Az ikes igéket ha komolyan vesszük, márpedig fontos annak vennünk, ugyanúgy kell ragozni, mint bármilyen más nem ikes igét, de nem kell megütközni azon, hogy egyesek nem olyan "szabályosak" mint a többi nem ikes ige, mert élő helyzetekre "tesztelve", relációs viszonyok formájában utalnak vissza a késztetésre (ami bennünk gondolat, vagy egy természetes folyamatban mint folyamat létezik), hogy helyes (de inkább optimális, mert nincs olyan, hogy tökéletes!) döntés születhessen a dolgok végrehajtása (vagy másokkal végeztetése) ügyében..

56 mederi 2021. szeptember 9. 11:55

@szigetva: @Krizsa:34

Egyet értek az alábbi megjegyzéssel..

"Az -ik a jelenben lefolyó folyamatos, gyakoritó értelmet ad az igének. Az -xk pedig, a magyar nyelv kifejlődésben a többesszámú K elődje."

@kalman: 4

A "szűr valamit", toldalékolva vált tárgyas ragozásúvá "szűri azt" és ugyanakkor a "szór valamit" szintén toldalékolással "szórja azt".. Ez kizárólag a magas és mély magánhangzók vonzata miatt van..?

HA pl. fentről lefelé SZÓRJA (mindegy), HÁT SZÓRJA (pl. teafüvet vízbe) valaki, készítheti fordítva, hogy ráönti a forró vizet a fűre (reá), DE ha kiönti a teát, ugyanazt a valamit (teafüvet) kiszűri a tea készítője (MERT KI KELL SZŰRJE a füvet, különben ihattalan, HÁT KISZŰRI). Nem mindegy..

Talán ha több hasonló példa is van..

Ha igen, talán a feladatok elvégzésének helyes módjára, módjaira is utalhat az eltérés az eltérő toldalékoknál....

55 szigetva 2021. szeptember 9. 10:16

@aphelion: Sőt meg kéne már végre vizsgálni ezek kapcsolatát a "tenni", "venni", "menni", "kenni", "csenni" igékkel is. Hát mire kapják azok a lusta nyelvészek a fizetésüket?

54 aphelion 2021. szeptember 9. 09:48

@mederi: "A magyarban az evés és ivás igei változatai közel állnak egymáshoz, bár a lét ige (ma) más"

Enni, lenni, azért annyira speciel ezek sem ütnek el egymástól ;)

53 mederi 2021. szeptember 8. 16:58

@aphelion: 52

A magyarban az evés és ivás igei változatai közel állnak egymáshoz, bár a lét ige (ma) más (régen ki tudja?)..

Az evés inkább az esőhöz? vagy az eséshez van kötve mert ha leesett valami (gyümölcs, vagy elejtett vadból egy darab, volt enni való, ha az eső esett, volt biztos inni való..) volt mit enni, inni..

/(van) eszt(v)e (>esve, este), akkor es(s)zik/ is(s)zik../

Minden esetre a Duna "Iszter" korai neve is az ivásra utalt, nem közvetlenül létre.. Bár, a magyarban a "lé" valamiféle folyadék, vagy víz szerűség (pl. lék, mint olvadt víz felület egy jég borította vidéken) az élőknek a "létet" jelenthette, akik a közelben éltek..

"lé--> lesz(t)/ ledt-->lett" a jégből ha olvadt.. Ezt a folyamatot nyilván észre vették az emberek, és a nyelvben is megjelent a "tudományos megállapítás". :) Valahol el kellett kezdeni.. :)

52 aphelion 2021. szeptember 8. 10:20

@mederi: Miután a saját létezéséről meggyőződött, Descartes egy meglehetősen nyakatekert és kacifántos levezetéssel a külvilág létezését is igazolta, mely utóbbi élettelen dolgokat és gondolkozni képtelen alkeszokat is tartalmazhat, szóval jöhet a pia, nem fogunk semmivé válni tőle.

Amúgy a létige és az "étkezésige" már a PIE-ben is hasonlított, ezért hasonlítanak ma is sok indoeurópai nyelvben.

51 mederi 2021. szeptember 7. 20:53

@aphelion: Ha már "hullára itta" valaki magát és nem képes gondolkozni, akkor már Descartes szerint nincs is? Nagy kár volna, mert van jövője annak, akinek szerinte már nem lenne. Az "eszköz" (speciális tárgy!) maga a kijózanodási folyamat (belső kommunikáció az agy elkülönült része és a test között, ami végül képes az agy gondolkozást biztosító részét újra "éleszteni" és aktivizálni, vagyis a "hulla" feléled..) :)

Példa:

"Maga van hulla részegen." (lásd: ő egyedül van, nincs senki körülötte/ ő hogy(an) van? >hulla részegen)

Nem képes gondolkozni, mégis van "késztetése" a kijózanodásra.

Mi teszi ezt lehetővé? Az, hogy az agya és a teste együtt működik, amit nem nevezhetünk "belső gondolkozásnak"!

A hulla részeg erre nem mondhatja, hogy gondolkozik, mert beszélni sem tud, mivel ájult.

Pontosabban "külső gondolkozást biztosító" ész nélkül is (a szó eleji "k" fosztó képző, pl. megfoszt az öntudattól ) a "öntudaton kívüli ész terület" "kész" a testet, és saját magát a teljes agyat (hogy a "külső gondolkozást biztosító ész terület" újra összekapcsolódhasson a test többi részével ) is mint a test speciális részét helyre hozni.

Tehát a késztetés az, amikor a belső, speciálisan kontrolált (nem külső gondolkozásra!) agy "diktálja" valakinek a tenni valót, ami nevezhető érzelmi alapú belső műveltetésnek, de a külvilággal kapcsolatos agy terület nem kellő bevonásával, a külvilágra vonatkozóan, ellenőrizetlen döntésekre sarkall, ezért nagyon veszélyes! (Lehet önmagára a speciálisan gondolkozóra, vagy másokra, vagy akár a külvilágra is rossz hatással.)

Teszt formájában a "késztetés" külső kontroll, amit vissza csatolva a gondolkozó jó döntéseket hozhat.

Az -ik (Esz. 3.sz. határozatlan tárgy esetén, Tsz. 3. e. határozott tárgy esetén) határozatlan és határozott tárgyas toldalék azonos ige esetén, relációs kapcsolatra utal, vagyis az egyén hatással van (felelős) a többiekre az adott cselekedet vonatkozásában..

Ha mindenki spórolna pl. az édes vízzel (minden egyes ember!), gondolom egyik gond a sok közül csökkenne a világon..

50 aphelion 2021. szeptember 6. 15:00

@mederi: "az "eszt/ iszt" mint létige is megjelenik, pl. a franciában, ill. a németben és az angolban"

Na tessék, Descartes-nak lövése se volt a dolgok működéséről. Gondolk...meg egy lófaszt, én kérem szépen VEDELEK tehát vagyok!

😂😂😂

49 Fülig James 2021. szeptember 6. 10:19

@mederi:

"A tudás átadása után már következhet a "műveltetés"

ha jól értem, a "támasztatás" igére utalsz (vagy támaszkodtatás, esetleg támadtatás, vagy támaszkodástatás).

Vagy nézzük a tudás késztetéses átadását:

- tudóskodik

és persze: tudóskodtat (:!)

Van benne rendszer.

48 mederi 2021. szeptember 5. 22:15

Talán egy hétköznapi példa..

A szótő legyen "tám". Mint pl. "tám/fal", vagy tám/aszt/ék, tám/aszt/ás szavak szótöve..

Legyen a tárgy egy téglákból, vagy kövekből épült híd.

Ha a hidat alulról jól megtámasztják, a híd ránehezedik a támasztékra. Mindaddig nem szakad le, amíg nem terheljük túl.

Ezt a helyzetet analóg módon megjeleníteni minden vonatkozásában meg lehet azonos szótövet használva. (Általában persze csak optimalizálni lehet, mert ami egy oldalról pozitív, más oldalról negatív eredményt hoz..)

A "tám" alulról "támaszt" meg valamit, a valami ha a körülmények jól alakulnak (nincs túl terhelés) támaszkodik (reá) a "tám"-ra. Ha a támasztott valamiféle túlterheléssel "megerősítve" fokozottan támaszkodik, eltörik a "tám", ami azonos szótővel kifejezve mint eredmény, "támad/ás" (a támasztás "támadott" helyzetbe kerül, pl. eltörik.)

Láthatóan a "támaszkodik" ige visszaható (ikes ige), mert a támaszkodó aki támaszkodik, hatással van a helyzet kimenetelére.

Ez egy fizikai példa, amit átvitt értelemben is használhatnak..

A késztetés pl. az, hogy valaki támasztást (ma inkább támogatásnak mondanánk) nyújt valakinek önszántából (pl. pénzügyit), a másik fél támaszkodik örömmel arra. Addig rendben is van, amíg további (plussz) támogatást nem kap (valaki mástól), ami annyira megerősíti, hogy addigi támogatójának a vagyonát képes felvásárolni (vagyis "megtámadja" addigi jótevőjét, aki csődbe kerül. Ez maga a "tám" volt a fizikai példában.)

Tehát a késztetés önszántából (persze fizikai példára nehéz így alkalmazni), belülről indul (jó, vagy rossz szándékú lehet), aminek várható az eredménye múltbeli tapasztalatok (pl. tesztelések fizikai példánál) alapján. Mivel a várható eredmény befolyásolható, meg lehet jeleníteni gondolatban, szóban, írásban, vagyis a nyelvben, ami "analóg" nyelveknél létre is jön. A magyarban ez az ikes ige. Mint korábban írtam, az "i" mint bizonytalansági tényező, a "k" mint a lehetséges mérlegelések sokasága, sokfélesége, együtt mintegy "javasolják" a visszacsatolást a késztetésre, hogy megfelelő, optimális döntés jöhessen létre adott helyzetben..

A késztetés optimalizálása nevezhető tesztelési folyamatnak, ami a gyakorlatban lehetővé teszi azt, hogy mint tudást, át lehessen adni. A tudás átadása után már következhet a "műveltetés", ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szakemberekkel tudunk elkészíttetni dolgokat, vagy gyárakban alkalmazni betanított munkásokat..

Visszatérve a példára. Tám--->támaszt, támasztott---> támaszkodik, ha a támasztott támaszkodása fokozódik túlzott mértékben, a támasztott---->törésig támadja tám-ot. A híd össze omlik.

Valami (pl. az előző helyzet) omlaszt (késztetés) az eredmény a híd omladozik, omlik, végül össze omlott (ez maga is egy újabb helyzet, ami vizsgálható..)

Én nem hiszem, hogy zagyvaság amit írtam.. Ha pl. mérnök (tesztelés), vagy pszichológus (mérlegelés) olvassa, vagy nyelvész

(-szt/-dt toldalékok létezése és jelentése, a visszaható igék sokszínűsége és fontossága) szerintem érti és feltehetően el is fogadja..

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X