nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Szívesen aggódnánk, ha lenne min
Néhány szó az ikes ragozásról

Kimeríthetetlen téma, az amatőr és a megélhetési nyelvvédők egyik kedvenc vesszőparipája, a magyar alaktan egyik legfurcsább vonása, a legrégebbre visszanyúló ingadozások egyike, szóval izgalmas, és biztos nem utoljára lesz szó róla.

Kálmán László | 2010. december 28.
|  

Olvasónk, T. Zeller János kérdezi:

Előszőr: Igaz-e, hogy az ikes igék ragozása már árnyaltabb lett? Mert egyre többször hallom pl.: eszek, iszok, lakok, játszok stb. Sajnos még színészektől is.

Az olvasó „árnyalton” nyilván „többfélét” ért, vagyis hogy ma már az eszem mellett van eszek, és így tovább. A „sajnos” viszont arra utal, hogy a levélíró sajnálja ezt. Vajon miért? A többféleség sajnálatos, vagy esetleg azon sajnálkozik, hogy az eszem esetleg végképp el fog tűnni?

eszik
eszik
(Forrás: Wikimedia commons)

A többféleség nyilván nem sajnálatos, hiszen még a legádázabb nyelvvédők is sokszor hangsúlyozzák, hogy fejezzük ki magunkat színesen, használjunk minél többféle kifejezést ugyanabban a funkcióban. Azért sem lehet sajnálatos, mert még a legádázabb nyelvvédők is támogatják a különböző helyi változatok védelmét, őrizgetését, a tájnyelvi változatokat sokszor még „szebbnek” is minősítik a központi nyelvváltozatnál, szóval azzal se lehet baj. Vajon mi kárt okozhat az eszek elterjedése (és esetleg az eszem eltűnése)? Tessék egyetlen okot mondani az aggodalomra, és szivesen fogok aggódni én is!

Egyébként az „ikes ragozás” (vagyis az, hogy a jelen idő egyes szám harmadik személyében -ik végződésű igék némelyik alakja végződésében eltér a többi igéétől) már a 19. század óta biztosan számos ingadozást mutat. Ebbe nemcsak az értendő bele, hogy (az -ik végű alakon kívül) eltűnőben vannak ezek a kivételes alakok, hanem az is, hogy eredetileg nem ikes igék átsorolódtak az ikes csoportba (legalábbis a jelen idő egyes szám harmadik személyű, vagyis -ik végű alakjaikban): hazudik, úszik, mászik stb.

Különösen érdekes az, ami az „ikes ragozásban” a jelen idejű, egyes szám második személyű, alanyi ragozású alakokkal történt. Ebben az alakban ugyanis régen az ikes igéknek -l volt a végződésük (alszol, megbántódol), míg a nem ikeseknek -sz (kérsz, olvassz (olvas+sz)). Az -l és az -sz végződésű alakok megoszlása azonban már réges-régen megváltozott, nem az ikességtől függ, hanem attól, hogy az igető ún. szibiláns mássalhangzóra (vagyis -sz-re, -s-re, -z-re vagy -zs-re) végződik-e. Ha igen, akkor -l a végződés (alszol, olvasol), ha nem, akkor pedig -sz (megbántódsz, kérsz). Ebben a változásban valószínűleg nemcsak a szibilánsra végződő tövek alakjainak furcsasága (pl. olvassz) játszott szerepet, hanem az is, hogy rengeteg ikes ige töve végződik -sz-re (pl. alszik, eszik, cselekszik, verekszik), ezért a -szol/-szel/-szöl végű alakok mindig is nagyon gyakoriak voltak. A nyelvvédők azonban valamiért nem kívánják a visszatérést a régi, az ige ikességétől függő ragválasztáshoz, ezért a műkedvelő nyelvvédőknek sem jut eszébe a megbántódsz-féle alakok üldözése. Pedig ez ugyanolyan „logikus” (szerintem inkább abszurd) lenne, mint a többi „ikes ragozású” alak visszasírása.

Wikimedia commons

T. Zeller János így folytatja:

Másodszor: ugyanezen igék ragozása felszólító vagy óhajtó módban pl. egyem vagy egyek, játsszam vagy játsszak? Pl. a barátom megkért,hogy maradjak, és vacsorázzam vagy vacsorázzak velük?

Valószínűleg a levélíró is tudja, hogy mindezek az alakok léteznek, és különböző magyar anyanyelvű beszélők eltérő mértékben használják őket. (Még azt is el tudom képzelni, hogy ugyanaz a beszélő hol ezt, hol azt használja.) Nincs ezzel baj, semmi szükség arra, hogy valamelyiket kiszemeljük, mondván, hogy az a „helyes”, a másik meg „helytelen”. Minek? Mindenki mondja úgy, ahogy a nyelvérzéke diktálja. Én is úgy mondom, ahogy jónak érzem, ahogy otthon mondtuk, sőt személyes bántásnak érezném, a szüleim emlékével szemben is, ha valaki „helytelennek” bélyegezné azt, ahogy én használom őket.

Egyébként az egyes „ikes ragozású” alakok elterjedtsége, mint utaltam is rá, igen nagy eltéréseket mutat. Az -ik végű alakok után (ezek eltűnésének semmi jele) a jelen idő, egyes szám első személy (eszem, alszom) tartja magát a legjobban, a legkevésbé pedig a feltételes módú alakok (enném, ő aludnék) meg a felszólító-kötőmódúak (egyem, ő egyék). Ez összefügghet ezeknek az alakoknak a gyakoriságával: minél gyakrabban hallunk egy alakot, annál erősebb emlékeink vannak róla, és annál könnyebben felidézhető, tehát annál valószínűbb, hogy használni fogjuk. Ez kedvez a fennmaradásának.

alszik
alszik
(Forrás: Wikimedia commons)

Igénként is változik az „ikes ragozású alakok” elterjedtsége, például az eszek, alszok nekem is furcsa egy kicsit (bár valószínűleg használom őket néha), míg a vacsorázok, törekszek vagy az értetlenkedek teljesen természetes. Ebben meg az illető tövek gyakoriságának van szerepe, hiszen a leggyakrabban használt ikes igéket (eszik, iszik, alszik stb.) ragozzuk a legkonzervatívabban, mert azoknak a régebbi alakjait halljuk gyakrabban. A legkevésbé „ikes ragozású” igék pedig ma is azok, amelyek eredetileg nem voltak ikesek, például a hazudik igének én sosem hallottam olyan alakját, hogy hazudom vagy hazudnám.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
78 mederi 2021. november 28. 18:43

A témához köthető még.

Szemmel láthatóan, az "egyik" és "másik" , valamint az "első" és "második" teljesen más kategóriába tartoznak.

Itt a másik és a második szavak kapcsolata kiemelkedő, mert ugyan mindkettő szótöve "más-",

1/

az elsőre úgy kérdezünk, hogy melyik a kettőből, vagy kétféléből, vagy két színből, vagy két lehetőségből (és így tovább a "féleségekből"). Döntésünk, választásunk attól függ, hogy a két "tárgy" kellően meghatározott-e. Az eltérésük (különbségük) mindkét (egyik, vagy másik) oldalról meghatározó, befolyásoló, tehát a döntő harmadikra (pl. rám) hat, és bizonytalanságot okoznak (pl. ő) neki ("-ik" végződésű az egyik és a másik is!).

2/

a másodikra (másod-ik) pedig melyik a sorrendben, függetlenül attól, hogy miről van szó, vagyis nincs a "tárgy" tulajdonságokkal megjelenítve, hanem általános, vagyis számszerű!

A "megítélése" a helyezésnek attól függ, mennyi "résztvevőből" állt a számsor (mivel nincs minőséghez és konkrét tárgyhoz kötve, nevezhetjük így) amiben valamilyen összefüggésben (matematikai) egy adott szám elhelyezhető.

-Más kérdés pl. a sportolók, vagy egyéb versenyek résztvevőinek (az eredményeik alapján) megítélése és besorolása.

Nyilván hasonló képességű emberekről van szó, ami tekinthető "követelménynek", ami a számszerű besoroláshoz szükséges, vagyis speciális eset. (Ilyenek még a katonaságnál a rang szerinti besorolás, a dolgozók bér kategóriába sorolása, és még sok más..)

Az "első" miért nem ikes?

Mert belép a 0 (nulla fogalma) aminek a helyezésétől (pl. Krisztus születése, //korábban adott királyok, vagy bármilyen híres despoták uralkodásának "ideje", ami még adott "időszak" sorban való elhelyezést jelentett, nem "időpontot".)

A nulladik időponttól számítjuk az éveket, és az előző idők elé tesszük, hogy időszámítás előtt.

A matematikában nyilván az elmúlt (mínusz) időt negatívval jelöljük.

//A sorrendben a bizonytalanságot tehát a "nulladik" jelenti, mert a megelőző, vagy a későbbi besorolások (sorszám névvel jelöljük), a nullától függenek.

Végül szerintem a fenti példából látható az, hogy a magyarban az "-ik" végződésben valóban az "i" bizonytalanságra, a szóvégi "k" annak "sokaságára" utal, és a valóságot (analógia) próbálja megjeleníteni nyelvi eszközökkel, ami az emberi gondolkozás milyenségét nagy mértékben meghatározza.

Az ikes igék (és a más szófajokban is létrejött és alkalmazott

"-ik" végződésű "társainak") elavultsága tehát úgy gondolom, hogy téves megítélés!

Nagyon szeretném, ha ezt a "nyelvi látásmódot" nem tehernek, hanem hasznos gondolkozási eszköznek tekintenék mások is.

77 mederi 2021. november 18. 12:41

@bm:

Ha átgondolod, tény az, hogy a főnév birtokos ragja is lehet azonos formálisan az ige raggal (persze a toldalék magánhangzó, függ az adott szótól, mert illeszkedik hozzá) :

Pl:

"Szeretem a testvérem(et)."

"Miért karmolod az az orrod(at)?"

Tehát itt főnévről és igéről van szó.

Amit én írtam legutóbb, az sorszámnévről és szintén igéről szól. Ezek tények!!

Az analóg típusú nyelv nem konkrét szabályokat követ szerintem, hanem rendszerben "gondolkozik", hasonlóan mint a természet, de persze a maga tökéletlenségével..

Mivel így van, mint már leírtam korábban, nem csak bentről (centrálisan) kifelé tekint a világra, és bővíti az ismereteit, hanem külső rátekintéssel (csoportosítva) is. (A -ban/ -ben// -ba/ -be kérdéssel is nyilván összefügg!)

Ami kapcsolódik az ikes igékhez is olyan módon, hogy tudatosítja azt, hogy nem elég bentről kitekintve a "cél" meghatározása, hanem ellenőrizni kell a lehetőségeken belül a várható eredményt is (latba vetni), hogy korrigálhassunk, ha a cél adott és várható időben és adott helyen mégsem felel meg, és módosítani szükséges..

A 72-es hozzászólásomban amit írtam, tények.

1/ "-ik"-re végződik mindkét típusú szócsalád, konkrétan a számnevek meghatározott része és az igék változó számú része.

2/ Ami közös bennük, az a relatív kapcsolat a külvilággal.

Pontosan az "-i" utal a bizonytalanságra, a szóvégi "k" arra, hogy sok.

A relativitásuk ráadásul nem csak térhez, hanem időhöz is kapcsolódik.

Pl.:

A/

Sorszámnévnél:

Időhöz kötve:

Kivétel az "első" megjelenése, mert nem ikes a vége..

"Tegnap korán keltem, ezért első(/ második/.. n.-ik) voltam a sorban állásnál. (pl. 1956-ban, mikor kenyérért álltak sorban)."

Csoporthoz (pl. 5. A osztály)/ térhez (adott teremben) kötve, ahogy éppen gondoljuk adott időben:

"Az osztályban jelenleg a harmadik legmagasabb vagyok."

B/

Az ikes igék mint a többi ige is, határozott és határozatlan tárgyas ragozásúak.

A 65-ös és a 67-es hozzászólásomban már leírtam az ikes igék kapcsolat rendszerét, ahogyan most látom.. Olyan sokrétű ez a kapcsolat rendszer, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele, de tökéletes mint említettem, nem lehet, mert a valóságot analóg módon (is) csak jó közelítéssel lehet megítélni.

Digitális megközelítéssel is ugyanez a helyzet, mert végtelen kis időkre (nulla) szakaszolt felbontás nem lehetséges, ami akkor már nyilván analóg lenne..

A kétféle nyelvi szemlélet éppen a mai világban közelít nagyon egymáshoz..

A digitális világ szuper gyorsan, és nagy felbontással dolgozik, azonban a szemlélete (gondolkozás mód) láthatóan még kívánnivalót hagy maga után a köz gondolkozásban (globális válság!! a víz és az energia felhasználás tekintetében)..

Az analóg nyelvekben mint szándék, ma is látható az eltérő szemlélet, mert a természettel szimbiózisban de nagyon lassan közelítették a kívánt célokat elérni...

Nincs szmájli ebben az esetben..

76 mederi 2021. november 17. 14:01

@szigetva:

Köszönöm a linkeket.

@bm:

Hallani szerettem volna példát, hogy hogyan beszéltek (vagy énekeltek)..

Egyet találtam is, egy ausztrál, tánccal egybe kötöttet:

www.youtube.com/watch?v=OhyKsEn6_So

Még keresek tovább, érdekes..

75 szigetva 2021. november 17. 13:37

@mederi: Ha komolyan érdekel, miért nem nézel utána. Itt kezdheted:

en.wikipedia.org/wiki/Australian_Aboriginal_languages

en.wikipedia.org/wiki/Amazonian_languages

De persze ez csak nagyon felületes áttekintés, viszont a végén vannak hivatkozások.

74 mederi 2021. november 17. 13:29

@bm: 73

Hogy ne unatkozz ezután sem.. :)

Mit tudtok arról, hogy az ausztráliai őslakosok, vagy arról, hogy az amazonászi őserdő őslakói hányféle saját ősnyelven beszélnek/ beszéltek, és többségében milyen hangokat használnak/ használtak (kemény/ lágy mással-, és magas/ mély magán hangzókat gondolom jellemzően eltérő arányban).. .. ?

73 bm 2021. november 17. 12:20

@mederi: "A számnevek "ikes" változatai ....."

Teremtőm... Néhány havonta erre járok, és mindig jó szórakozást nyújtanak mederi kommentjei, stabilan hozza a szintet – csak aztán eszembe jut, hogy mi van, ha esetleg mindezt komolyan gondolja?...

72 mederi 2021. november 13. 09:27

A számnevek "ikes" változatai is tükrözik a határozatlanságot, ahogyan az igék is.

Nem mondjuk azt, hogy "másodim, harmadim..." és így tovább, mert sokféle módon közelíthető meg a pontosítás a relatív "második.. stb." helyhez. Ugye ez nem üres szám, hanem reláció (kihez, mihez képest).

Hát, ugyanez van az igéknél is!

Sokat eszek (mihez képest, kihez képest)..

A nyelv konzekvens ebben a kérdésben (is).

Nem tudom mikor, de remélem, hogy automatikusan (sok használó által) érvényesül végre József Attila észrevétele, ami már 20 éves korában felszínre került..

71 mederi 2021. november 13. 09:13

Cikk:

"Vajon mi kárt okozhat az eszek elterjedése (és esetleg az eszem eltűnése)? Tessék egyetlen okot mondani az aggodalomra, és szívesen fogok aggódni én is!"

Mélységesen egyet értek!!

Sőt, szerintem egy "rozsda folt" lekerül a magyar nyelvről, ha végre(!!) elterjed az ikes igék Esz. 1.sz. -ben az "-ek/-ok" toldalék az "-em/ -om/ -öm" helyett.

József Attila így írta 20 évesen:

"Harmadnapja nem eszek

Se sokat, se keveset"

Gondolom jó nyelvérzékkel, köszönhetően az Öcsödön töltött gyermekéveinek..

"Csak tiszta forrásból!" ne csak a zenében, hanem a nyelvészetben is.. Így gondolom.. :)

70 mederi 2021. november 11. 11:34

@aphelion:

Hát igen, ha oszcilloszkóp lennék, nem is tudnám meg, hogy bizonyos valószínűleg nem robot valaki ír (talán rólam) neked. De mivel én ember vagyok, úgy látom, hogy bocsánatot kérsz, és sírva nevetsz.. Miért is?

Lehet, hogy korábban szokatlanul ragoztál egy igét valaki előtt és "lereagált"? (Ne válaszolj, csupán "magamban" gondolkoztam el egy talányos szituációról.. :))

69 aphelion 2021. november 9. 12:12

@szigetva: Bocsesz 😂

68 szigetva 2021. november 7. 16:40

@aphelion: Jaj, ne triggereld már…

67 mederi 2021. november 7. 11:17

@aphelion: 66

Az "érzékeny személy" feltehetően nem érzékeli a különbséget a "magam" (jelentése: egyedül), és a "magamat" (jelentése: saját magamat) között.

Pl.:

-"Rendszerint magam (vagyok és) eszek valamit otthon, mielőtt a családom is haza ér."

-"Degeszre eszem magamat, ha nem látják, amikor a családom még nincs otthon."

Itt már látható, hogy a dolog az ikes igék megromlott használatával akkor kezdődött, amikor pl. az "-at" végződést lehagyták a "magam" szó után akkor is, ha nem "egyedül" jelentéssel használták!

A hasonló, "aprónak látszó" értetlenségek oda vezetnek, hogy egy (vagy több) nagyon értékes eleme a magyar nyelvnek elsorvadhat.

Szerencsére a tanulatlan, spontán, főleg vidéki nyelvhasználók ma is helyesen használják az ikes igéket Esz. 1sz. esetén olyan tájszólásokban, ahol az folyamatos. Nem gyakorol hatást rájuk a "városias" beszéd és írásmód, mert zárt közegben/ közösségben spontán fenntartható.

Az ikes igék szerencsére virágzó és fejlődő sokszínűsége, mint már írtam, követni "kívánja" (és dinamikusan követi is) a valóságban előforduló kapcsolat rendszerek, azon belül a sokféleségek oda-vissza hatását a résztvevők várható döntését egy adott gondolat, elhatározás, végül cél megvalósításában vagy elvetésében, vagy ami a leggyakoribb, kompromisszumok figyelembevételével történő megoldásában.

Tehát nem ESZEK többet (vagy, reláció: kevesebbet) mint kéne, de megESZEM a zöldségeket (határozott étel fajtákat) is, mert úgy egészséges.

Az első mondat félben ikes az ige ESZ. 3sz.-ben, a másodikban

TSZ. 3. sz.-ben, mert nem csak magára a személyre hat vissza, hogy mennyit eszik, hanem másokra (rám, rád, ránk, rátok, rájuk) is!

És ez globálisan is értendő!!!

A sztenderd magyar nyelvben a "városias" hibás megítélését, és használatát végre HELYRE KÉNE TENNI az ikes igéknek is, és a tárgyak lekopó félben lévő jelölésének is!!

Ezekben a vonatkozásokban a magyar nagyon modern, ami a dinamikus gondolkozást segíti.

Igen, a regényekben, a filmekben, a fordításokban is helytelenül használják az ikes igéket, ami (ebben az esetben negatívan) kihat a gondolkozásra, hiszen a nyelv a gondolkozás és megítélés eszköze.

(Nem kéne más nyelveket majmolni, mert azok nyilvánvalóan más módszereket használnak. Nem kell ítélkezni, mindenki másképpen viszonyul a valósághoz..)

66 aphelion 2021. november 5. 11:47

@mederi: Hogy a ragozásnak nincs hatása másokra? Hajajjjj...próbálj egyszer szokatlanul ragozni egy szót egy ilyesmik iránt megfelelően érzékeny személy előtt, aztán figyeld meg, mennyire nincs hatása rá! ;)

65 mederi 2021. november 5. 09:50

@aphelion: 63

Többnyire úgy lehet megítélni (ha kétsége van valakinek) hogy valóban "ikes"-e egy ige (Esz.3.sz.-ben), hogy köze van-e (hatása van-e) másokra (más, az "én"-től távoli közösségekre, vagyis az "ők"-re), és vissza hatása van-e saját magára (és a saját közösségére).

-A példa esetén, amit felhoztál, nyilvánvalóan nem ikes a ragoz ige.

"Én ragozok valamit.", "Ők ragoznak valamit."/

"Én ragozom azt.", "Ők ragozzák azt."

-Más, "valós" ikes igés példa:

/"Én eszek valamit." (NEM "ESZEM VALAMIT!! Ahogy használják "hivatalosan!!..),

// "Ők esznek valamit."/

Sok FÉLE oka lehet annak, hogy eszik az egyén. Falánk, éhes, szereti az adott ételt/ szeret sokat enni, az orvosa felírta neki, mások is azt eszik, és így tovább.. (Nem határozhatok az evést illetően jól, csak ha saját magamra és másokra is jó hatással vagyok..)

/"Én azt eszem. (rámutatok, vagy kiegészítem a mondatot ".. amit meghagytál".) vagy más szórendben "Én megeszem azt, amit te hagytál." (A másik fél tudja, hogy miről beszélek, de a tárgy/ étel nem biztos, hogy ott van (nem látható), nem biztos, hogy mutathatok rá.)/

//"Ők azt eszik." (rámutatok, vagy hasonlóan az egyes számú mondatokhoz kiegészítem a mondatot és így tovább, ahogy előbb...)

-A valós ikes igéknél egy "KERESZT KAPCSOLAT/ hatás" látszik, vagyis:

ha határozatlan az ikes ige, Esz.3.sz.-ben, Tsz. 3.sz. -ben nem ikes,

ha határozott az ikes ige ragozása, Esz. 3.sz.-ben nem ikes a végződése, míg Tsz. 3. sz.-ben ikes.

/A példa szó azért is érdekes, mert az ősközösségben az újonnan megismert étel ehetősége volt bizonytalan, ezért egy "előevő" ha túlélte az elfogyasztását, mások is megehették a saját közösségen belül, és ha elterjedt, hogy ehető, más közösségek (ők) is megették azt.

// Később, pl. ma, más a jellege ennek az ikes igének, mert az, hogy ehető az étel, többnyire nyilván való (ha MINŐSÉG megfelel), de a mennyiség már nagy hatással van az egyénre (többnyire az elhízás veszély fejlett társadalmakban, a túlzott fogyás a szegény országokban).

A társadalmakra ("ők"), az egyes emberek ("ő") eltérő hatással vannak, attól függően hol élnek (fejlett/ fejletlen társadalom, vagy a természeti adottsága jó vagy rossz)c.

-A konzekvencia a fentiekből az, hogy az ikes igék esetén sem (ahogyan a nem ikeseknél sem) lehet egyéni célokat (pl. túlevés) kitűzni, mert a társadalomra ("ŐK") minden EGYES ember kitűzött és megvalósított célja (ami vagy jó, vagy kétséges, vagy eleve rossz)

nagy hatással van, ha az tömeges méreteket ölt!

Ezért tiltakozok ((nem "tiltakozom", mert érdemes megfontolásra mások ("te, mi, ti, ők") számára, nem olyan ez a célom, amit ne lehetne megvitatni!!)), az ellen, ami most (és régóta!!, tévesen!!) Esz. 3. sz.-ben az ikes igéket "tárgyas ige"-ként, szerintem nagyon helytelenül!! "szabványosan" ragozza.

-Más példa: "folyik":

Nyilván való, hogy sem "én folyok", sem "én folyom" kifejezés nincs.

Sokan azt állítják, hogy az ikes igéknek "bealkonyult", nincs szerepe a társadalomban (amit az "eszik" ige méltán cáfol)..

Mégis, mivel a határozottan kitűzött és megvalósítandó CÉL-ok kellő körültekintést igényelnek, a magyar "analóg" típusú nyelv "igényli" a kellő körültekintést a célkitűzések meghatározásához, hogy a döntéseket optimalizálni lehessen..

Szerintem pl. a víz esetében azért ikes a "folyik" szó, mert pl. ha elfolyik a víz és veszteséget okoz, nem lehet cél. Ha befolyik a pénz amit követelünk, ez lehet cél. Ha ráfolyik a ruhára a bor, nem lehet célunk. És így tovább..

Nem elég, hogy ikes (vagy nem ikes) egy ige, a megvalósítandó célt még azzal is "irányítja" a nyelv, hogy a kapcsolat a külvilággal, a milyenséggel, az okkal, a tárggyal és így tovább, milyen lehet.

Gondolom ezért jöttek létre az igék irányultságát "ki, be, meg, össze" és így tovább igei előtagok, amik szintén a kitűzendő célok helyességét segítik megítélni az egyén és közösség(ek) számára.

A fentiek miatt nincs a magyarban un. JÖVŐ IDEJŰ RAGOZÁS. E helyett a jövő optimalizálása miatt, az ikes igék, és az igei (sok eset ben a követő tárgy milyenségét is meghatározó!) előtagokkal "operál" a nyelv..

Ez az "analóg" módszer lassítja a fejlődést, de a mai "túlgyorsuló" világban, érdemes volna figyelni rá, és amit lehet hasznosítani a modern gondolkozásban!

Szerintem, ahogy máshol is utaltam rá, a gondolkozás egyik legfontosabb eszköze a nyelv. Nem véletlenül mondják, hogy "ahány nyelv, annyi ember"..

64 mederi 2021. november 3. 08:58

@bm: 62

"A "te" és az "én" kapcsolata az "ő"-vel "különleges""

Bocsánat, tényleg nem jól írtam.

Helyesen: "az "ő"-vel különlegesen összetett".

Tovább részletezve:

A magyar nyelv "koncepciója" szerint, miután az "ő vagy az" távolról közelítve (illetve fordítva, távolról közeledve) akkor válik határozottá, ha "én" rá közelítek (illetve az, vagy ő, közeledik), és minél jobban kielemzem azt a valamit vagy valakit, amit, akit először távolról látok.

A kapcsolat és elemzés/ megismerés létrejötte nélkül a közeledő, vagy közelített valami vagy valaki, nem válik elfogadottá az élők ("én, te, mi, ti," és "élő ők") számára. (Ez persze igaz más vonatkozásokban, ha pl. tárgyak reakciói, események, és sorolni lehet tovább, milyen kapcsolat rendszerekben "ütköztetünk"/ "ütköznek" un. "speciális tárgyak".)

-Valahol írtam is erről, hogy az "ő/ az" mint dinamikus és "kutatandó" jelenség válik határozottá, vagy elvetendővé és nem egyszeri, "statikus ránézésre", mint például a "neme", amiről most a tudománynak köszönhetően a sokféleség jegyében folyik vita..

-Megjegyzem, véleményem szerint:

az "egyént" (őt), sok-sok más tulajdonsága jellemzi, amelyeknek az "elbírálása" függ külön-külön tőlem, tőled, tőle (ő1...ők.., őn), tőlünk, tőletek, tőlük (ők1. csoport, ...n.-ik csoport)..

Ezért, miután sok szemszögből és oldalról lehet mindent (általánosítás előtt) értékelni és optimalizálni, a konkrét megítélés, és annak elterjedése időszak, kultúra és sok egyéb függvénye..

Ennek vagyunk ma tanúi.

Az, hogy valaki/ bárki, magáról hozhasson döntéseket és azt a társadalom is elfogadja, meghatározott (de változó!) korlátok szabályozzák. Minden egyes ember számára különböző mértékben érvényesíthető aktuálisan..

Ilyenkor a "társadalom" a "speciális én", aki "ráközelít" az egyéni "ő"-re, és jó esetekben optimálisan dönt arról, milyen korlátokat engedélyez az "ő"-nek..

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X